Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-30 / 303. szám

1990. november 30., péntek KllltÚrCl A decemberi Bár a folyóirat ez évi,utolsó száma terjedelmének több mint felén verseket, kisprózát közöl, átlapozván az egészet, az olvasónak olyan érzése támadhat, hogy ezúttal sem kínálták meg túlzottan a kortárs irodalom javaival. Nem kisebbítendő a jelen levők — Marsall László, Szepesi Attila, Horgas Béla, Ágh István, Utassy József, Kiss Benedek, Varga Imre, Kautzky Norbert, Pintér Lajos és Fodor Géza — alkotásainak értékeit (s jó néhányuknak a lap melletti kitartásuk, hűségük érdemeit), e lapszámmal valamiféle hiányérzet látszik felerősödni, amiben legégetőbb a szűkebb pátria fiatat írástudóinak távolmaradása. ' Erőszakkal ráfoghatnánk ugyan, hogy képviseli őket az immár negyvenkét esztendős, húsz éve e folyóiratban publikáló Baka István, kinek Égtájak célkeresztjén című új kötetéről olvashatunk kritikát Varga Magdolnától — ám ez még magyarázkodásnak is gyenge. A helyi, helyközeli irodalom patronálása ebben a lapszámban (is) múltba forduló: a Németh László-reneszánsz jegyében fogant: „A legbünösebb magyar egyfelvonásos" (Petőfi Mezóberényben) körültekintő elemzését, a dráma drámájának ismertetését, és a mű rehabilitálását Grezsa Ferenc végzi el. A Kritika rovatban pedig Grezsa Németh Lászlóval kapcsolatos vizsgálódásairól mond véleményt Fried István és Görömbei András. Mindketten a Németh László Tanú-korszaka című monográfia kapcsán. Imre László SzegedyMaszák Mihály Kemény Zsigmondról szóló monográfiáját ajánlja. Sinka István vallomásaira (Mezítláb az utolsó padból), a harmincas évek második felében, s a -negyvenes évek elején írott önéletrajzi jellegű publicisztikáira, újságcikkeire, interjúira, riportjaira és vitacikkeire, amiket az Eötvös Kiadó jelentetett meg, Pomogáts Béla hivja fel a figyelmet. A Néző-ben a tekintet ezúttal észak felé fordul, Jiri Danek és Jon Kolár: A vörös gidára várva című filmnovellájának elsőként történő publikálásával, Bérezés László mai szlovén drámákat ajánló soraival. Valamint Turczel Lajos levelével, amelyet „a gyöngéd forradalom szlovák fiataljaihoz" írt, bemutatva benne azokat a tipikus torzításokat, ferdítéseket, amikkel a szlovák tömegkommunikáció a szlovák—magyar nemzetiségi problémákat tárgyalja — egyszersmind feltárja a reális, hiteles helyzeteket és tényeket. A realitások számbavételét, a hiteles helyzetelemzést, s annak alapján a nemzetiségi problémák megoldására teendő erőfeszítéseket sürget Tabajdi Csaba eszmefuttatása. Amiben leszögezi, hogy „... a középés kelet-európai kisebbségek problémaköre — minden eddigi tapasztalat bizonysága szerint — csakis nemzetközi összefüggésben kezelhető hatásosan. A megoldáshoz tehát a kisebbségi kérdés nemzetköziesítésére, elsősorban pedig europaizálására lenne szükség: a térség országai önerőből nem képesek a konfliktusok kezelésére, a feszültségek enyhítésére, esetleges felszámolására." A kisebbségpolitika alapvető átértékelését, új nemzetközi jogi kodifikációját sürgető igen figyelemreméltó tanulmány izgalmas olvasmánya a decemberi Tiszatájnak, amit Székely Dániel metszetei illusztrálnak. Szabó Magdolna Küldetésük: az anyanyelv védelme Szabadka színháza - megosztottan Szegedről Szabadkára. Szabadkáról Szegedre anyagi léte okán utazik leginkább a polgár. S nem is kevés. Az invázió iránya időről időre változik, csak egy biztos, a röszkei—horgosi határátkelőn csúcsosul. így van ez azon a szomorkás novemberi napon, mikor járgányunkkal a kilométer hosszú kamionsort megkerülve, szomszédföldre, Jugoszláviába lépünk. Űticélunk nem titkolt: születésnapi színházi szomszédolás. No. nem valami dévajkodásra készülünk, csak amolyan „hogyvagytok-mintvagytok-mitcsináltok" találkozóra. £s hogy éltek? Éltek-e? Igaz, ezt a kérdést itthon is föltehettük volna október 25-e táján, amikor a magyar nyelvű színjátszás éppen 200 esztendős jubileumát élte. Csak hát akkor jobbára külön voltunkHatárainkon innen s túl. Ütünk most Szabadkára vezet. Ahol 1816 óta — mikoris Láng Adám János magyar vándortársulata először kért és kapott engedélyt a várostól szinielőadásokra — kisebb-nagyobb megszakításokkal tartottak magyar nyelvű előadásokat. 1945. október 29. pedig mérföldkő a jugoszláviai magyarok számára: ezen a napon nyílt meg a Szabadkai Magyar Népszínház. Megnyitódarabnak Balázs Béla Boszorkánytánc cimű drámáját tűzte ki az igazgatóság a fiatal együttes legjobb erőinek bevonásával, Pataki László rendezésében. November elsején pedig legfontosabb napi hírként ez volt olvasható a Magyar Szó címoldalán: „Megnyílt a vajdasági Magyar Színház, és egyidejűleg a Horvát színház is." A hajdani tudósító többek között így irt: A megnyitóelőadás több volt egyszerű szinháznyitásnál; több volot, mint az állandó Magyar Színház indulásának ünnepe ... az egyenlő jogok ünnepe volt!" Ez jár eszünkben, miközben a 150 000 lakosú városba érünk, amelynek valamivel több mint fele ma is magyar anyanyelvűnek vallja magát. A színház meg születésnapját ülhetné, ha azt a régi írást, ma is komolyan vennék. Lábunk — mint régen — ösztönösen visz a főtérre, ahol az épület, rajta a „Norodno Pozoriste — Népszínház" felirat áll, de aztán mint kéz taszít a gondolat, itt nem, pontosan nem itt várnak bennünket. A Népkör ütött-kopott épületét otthonosnak alig mondhatnánk, falai között mégis jól megfér a barátság. Meg az emlék. Azt a bizonyos jubileumot Molnár Ferenc Liliomával az Üjvidéki Magyar Színház művészeinek közreműködésével ünnepelték itt. Sokan ott voltak az alapítók közül is. A múlt emlékei. Amikor a színház 7 magyar-, 6 szerbnyelvű bemutatót tartott, s 200-250 előadást a városban, na meg a tartományban. Eljutottak Jugoszlávia más vidékeire, sőt Magyarországra is. Leggyakrabban Szegedre. Küldetésük az anyanyelv védelme volt. S jobbáfa az lenne ma is. Ha .lehetne. Jó öt esztendeje ugyanis új korszak kezdődött a színház életében, amikor Ljubisa Ristic személyében hozzájuk is eljött a Megváltó. A város vezetése legalábbis így gondolta. A „Mester", kinek művét ismerte a hon, mannáit kóstolhatta az emberiség, Thália eme templomában is kész volt a csodára. Előbb egy összevonással megszüntette a szerb-horvát és magyar nyelvű társulatot, s megteremtette a Közös Művészeti Előadóegységet, no, és persze a vegyes nyelvű bábeli színházat. Művét „jugoszláv koncepciójú'' színháznak nevezte, s alkotásaival világlátni indult. Igaztalanok lennénk, ha mindezt a maga nemében különös vállalkozást a Nagy Világdeszkán tett sikereitől megfosztanánk. Hisz jelet hagytak -Berlintől Mexicocityig mindenütt, a Madách kommentárról még a magyar Népszabadság Nyugatra küldött tudósítója is elismeréssel emlékezett; volt Shakespeare-, és Moliére-év, ami közé — ahogy ott mondják — belopta magát a Marica grófnő. Volt jugoszláv dráma éve, színre került a vajdasági Véghel László Juditja, a Túl az Óperencián, no és persze a Magyar Esterházy Péter Kis magyar pornográfiája. A többiekről nem is szólva. Főként magyar nyelven nem. A „Mester", mint mondja, nem vállal népnevelő szerepet, ő színházat csinál. Zsinagógában, sátorban, természetben, bárhol. S közben csökken a magyar nyelvű — igaz a szerb-horvát is — előadások száma, a szinészcsapat, mentve magát, szétszéledt, á közönség tüntetően távolmarad. A H magyar színész meg jószerivel egyedül, kiszolgáltatottan várja sorsa jobbrafordulását. Szabadkán lassan-lassan végérvényesén elsorvad a magyar nyelvű színjátszás. Hiábavalónak tűnik a képviselő-testülétnek benyújtott, 22 ezer aláírással ellátott petíció -- a magyar társulat új raalakítása várat magára. A testület nem illetékes, .a „Mester" mást akar, a színészek kevesen vannak, félnek, megosztottak. Már az a hír is elterjedt, hogy Ristic lemondott a magyar nyelvű előadások tartására igényelhető tartományi pénzről. Eközben a színészek azt hallják: a pohár betelt! Ez az ügy belügy! ók meg nem értik, miért kell olyan valamiért harcolniuk, amihez joguk van. s állítják, a magyar társulat nem fenyegeti a jugoszláv koncepciójú színház létét, sőt többségük továbbra is részt kíván venni mindkét társulat munkájában. Fogyatkozó magyarsága, egyre romló nyelve megtartása érdekében. Hantos N. László Károly Sándor 70 éves Idén töltötte be 70. életévét Károly Sándor professzor. Ez az életidő az egyetemi - oktatóknál a nyugdíjkorhatárt is jelenti. Károly professzor tizenkét esztendőn át, 1978-tól 1990ig vezette a József Attila Tudományegyetem Altalános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékét. Kollégái, tanítványai és barátai tegnap délután köszöntötték őt a Bölcsészettudományi Kar tanácstermében. Fried István tanszékcsoport-vezető, Mikola Tibor dékán és RónaTas András, az egyetem rektora szóltak. Méltatták KáToly professzor tudományos munkásságát, s szemléletét, mely nem zárkózott be egyetlen nyelvészeti elmélet keretei közé sem. Válaszában Károly professzor örömét és megelégedettségét fejezte ki, hogy most három olyan ember köszöntötte őt fontos vezető pozíciókban, akiket ő elismer, nagyra tart. A házi ünnepség felolvasással ért véget, Károly professzor egyik tanítványa, Zsigri Gyula, a Magyar Nyelvészeti Tanszék oktatója számolt be legújabb kutatási eredményeiről. M. T. Zavarban vagyok, ha el akarom dönteni, ez most humor, vagy sem. Ha igen, akkor halálosan komoly humor, mar, mint egy szarvasvipera, és rúg, mint egy vadszamár. A klasszikus, bölcselői életérzésen alapuló aforizmára jótékonyan hatott a vadon termő, falra festett graffiti-világ. S mert már nem közhelyszerű megállapításokat tartalmaz, talán nem is lenne szerencsés tovább aforizmának hivni, a „fejszabadító idézetek" kifejezés sokkal találóbb. A megnevezés egy nemrég megjelent könyv alefme. Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni! — mondja a főcím, az idézetválogatás és fordítás Salamon Gábor és Zalotay Melinda munkája. A szerzők vigyáztak, hogy világos legyen az aforizmából a fejszabaditásba való átmenet, csak huszadik századi gyöngyszemeket válogattak be. Egyedül Oscar Wildenál „csaltak" egy kicsit, elmondásuk szerint nem bírták kihagyni. (Ha Oscar Wilde idézett, utolsó szavait olvasom — „Megöl ez a tapéta. Egyikünknek mennie kell" — meg is tudom érteni őket.) Az is érthető, hogy csak angol nyelvterületről válogattak, hiszen a graffiti Amerikában született, az angol humor-aforizmához pedig nem kellett graffiti. az indulástól távol állt. a nevelő szándékú bölcs, de unalmas klasszikustól. Fejszabad ítás Találkoztam egy kannibal törzzsel, akiket romai katolikus misszionáriusok megtérítettek. Most péntekenként csak halászokat esznek. (Max Kauffmann) A nök vigaszt nyújtanak, amire nélkülük soha nem lenne szükségünk. (Don Harold) Alapjában véve a feleségem éretlen volt. Ülök békésen a kádban, ó meg bejön, es elsüllyeszti a kis hajóimat (Woody Allan) Ha egy elnök a feleségével nem csinálja, akkor az országgal csinálja. (Mel Brooks) A teve olyan ló, amit egy bizottság tervezett. Graffiti) A villa egy olyan eszköz, amelyet főként arra használunk, hogv halott állatokat tegyünk vele a szánkhoz. (Ambrose Bierce) Ne hordd el az irhámat. (PETA állatvédő egyesület) Ki mondja meg, mit látok: a táncot, vagy a táncost? (W. B. Yeats) Ha te nem mész el a mások temetésére, óik sem jönnek el a tied re. (Clarence Sephard Day) Nagymama lettünk. (Margaret Thatcher) Az üzenetrögzítő javítás alatt. Itt egy ember beszél. (Eric Burgin) Mindenki panaszkodik az időjárásra, de senki nem csinál semmit ez ügyben. (Mark Twain) Marx halott Lenin halott, én sem érzem túl jól magam. (Graffiti) Egy pár szerző neve nagyon ismert. G. B. Shaw-ról és Stephen Leacockról eddig is tudtuk, hogy remekeltek e téren. Sokaknak, mint Woody Allan, Andy Warhol, vagy Bob Dylan viszont már életérzést kifejező a graffiti hangulata. A gyűjteményben szerepelnek írók. újságivók. zenészek, színészek, tudósok, politikusok. Külön érdekes a társadalmi, politikai vonal, ami alkalmat ad a hihetetlen cinizmusra. Persze, hiszen erre „állt rá" a graffiti is, a maga elkeseredett keletkezési okai miatt. „Nem számít, kire sznvazol. a kormányt úgyis megválasztják." ..4: öngyilkosság egyetlen, társadalmilag elfogadott formaja az, ha halálra dolgozod magád." „Ha dolgozni támad kedvem, leülök csendben egy sarokba és megvárom, amíg elmúlik." „Érdeklődés hiányaban a holnap elmarad." „Minél elóbb meghalsz, annál több ideig, tovább leszel halott." „Egyél tehénszart. Tízmilliárd légy nem tevedhet." Félelmetesek. Vagy csak a hazai szemnek szokatlanok. De van köztük olyan is. amelyet Paul Eluard is megirigyelhetett volna. „Magányos így a nyeregben, mióta meghalt a ló" — ezt a szürrealisták sem mondhatták volna szebben. Zavarban vagyok az olvasottakkal kapcsolatban, mert érzem, a feliratok humora húsba vágó, és ismerek még országokat, ahol húsba vágó bajok vannak, mégsem látok graffitiket. Ha pedig látok, azoknak semmilyen humoruk nincs. Szeged utcáin néhányat felfedeztem, de azok megmaradtak annál. hogy „Bongó=csalás= OTP", vagy vulgáris rajzok a Komócsin név mellett amj nem hiszem, hogy életérzés lenne, a Nagykörút— Csongrádi sugárút sarki „A túlélő" szerzője, pedig nem tudom, mire utalt... Mielőtt az IKV illetékesei graffitiuszítás miatt ferde szemmel néznének rám, nem is folytatom. Maradjunk annyiban, hogy a felszabadító idézetek valóban fejszabad itóak Panelt József Középiskolai kalauz Az általános iskolát ebben a tanévben végző tanulókat érdekelheti a Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási tájékoztatója, mely megyei középiskolai kalauzként is hasznosan forgatható. Dr. Czene László, a kiadvány összeállítója, azoknak a tanulóknak (és szülőknek) kíván segítséget nyújtani, akik még nem döntöttek a továbbtanulásról, es u lehetőségeket sem nagyon ismerik. A jobb eligazodásban sokat segít: a milyenek az elhelyezkedés lehetőségei?, milyen a felvételi esély?, hová jelentkeztek sokan, hová kevesen? — kérdések megválaszolása, valamint a továbbtanulással kapcsolatos tudnivaló — csokor. Megtudhatjuk, milyen iskolatípusokban lehet továbbtanulni, kik, és milyen módon jelentkezhetnek, s mikor van a jelentkezési határidő. Akik más megyébe kívánnak felvételizni, az ottani határidőket is megismerhetik. Fontos információkát kaphatunk a felvételiről, ennek időrendjéről, a felvétel elbírálásáról. az eredményhirdetésről, illetve a fellebbezés lehetőségéről. A könyv bemutatja a különböző iskolatípusokat, s az ezekhez szükséges felvételi követelményeket, majd sorba veszi Csongrád megye kozépfokú iskoláit. Mindegyik középiskola címszava alatt — a szakközépiskoláknál szakcsoportokra bontva — megtalálhatóak a következő információk: induló osztályszám, felvehető létszám, kollégiumi elhelyezés, idegennyelv-tanulási lehetőség, felvételinél figyelembe vett tárgyak, és az előző tanév jelentkezési arányai, ami jó támpont az esélylatolgatásra. A pedagógiai intézet a kiadványokat már kiszállította az iskolákba Ha valaki mégsem tudott hozzájutni, az intézet pályaválasztási tanácsadó osztályán, a Közép fasor l-1—3. szám alatt beszerezheti. Termékbemutató a Tiszában Mosópordoboz-hegyek, les rok, s mindenféle olyan „cucco törtökön r Tiszában, amelyek loda trafikjában — ott U, ha . . , kucskáltak a kis tükörterembe, kaság. Nos, a Tisza Piiszért alt Florin és Sanrella — igen mark nek szakmai ismertetővel egybe ket pedig erre meghívtak, azok kereskedők, boltosok voltak. Na 2v László felvétele tápolók. cipőtisztítók, dezodok" voltak láthatók tegnap, tsümáskor soha, legfeljebb a szálA Jövő-menő vendégek bekumi történik ott. mire föl a soal létrehozott Henkel. Hélla-D. ás. Jó nevű régek — termékei kötött bemutatója zajlott. Akiszegedi. Csongrád megyei kis-