Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-29 / 302. szám

2 Körkép 1990. november 29., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) Tül. Addig marad hivatalában, amíg szükség lesz rá, legjobb tudása, lelkiismerete szerint kíván dolgozni ebben az időszakban is. A tegnapi kormányülés előtt a Parlament folyosóján várakozó újságíróknak arról sem Matolcsy György, sem Rabár Ferenc nem adott információt: ki lehet a megüresedő pénzügyminiszteri bársonyszék várományosa. Matolcsy György hangsúlyozta: neki nincsenek ambíciói a pénzügyi tárcával kapcsolatban. Gorbacsov nem ér rá Kormányprogram — mára Várhatóan tizennégy napirendi pontot vitat meg csütörtöki ülésén a kormány. A többi között megtárgyalja az MNB előterjesztését a jövő évi pénzés hitelpolitikai irányelvekről. Eszerint a lakossági megtakarítások után piaci reálkamatokat kell majd fizetni, de ehhez a lakáshitelek kamatlábát is szükséges jelentősen megemelni. A vállalati „sorban állások" megszüntetése a jegybank szerint nem a pénzügyi intézkedésektől függ, hanem a gazdaság szerkezetének átalakításától,' amely azután kikényszeríti a szükséges változtatásokat. Ezenkívül megtárgyalják a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, valamint az OTP részvénytársasággá történő átalakítását. A miniszterek előterjesztést hallgatnak meg a fővárosi és a kerületi önkormányzatokról szóló törvényről, valamint a köztársasági megbízottak feladatairól és hatásköréről. Várhatóan szó lesz az árvaszékek felállításáról, és a gyámügyi igazgatási feladatok ellátásóról, valamint a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség működéséről is. Mihail Gorbacsov mégsem utazik december 9-én Oslóba a Nobel-díj átvételére. Erről szerdán közölt jelentést a TASZSZ hírügynökség a szovjet államfő sajtóirodájától kapott tájékoztatás alapján. A norvég és a svéd kormányfőnek, illetve a két ország Nobel-bizottsága elnökének elküldött levél szerint, Gorbacsov, legnagyobb sajnálatára, nem tud az eredeti időpontban utazni, mert a Szovjetunió számára sorsdöntő időszakban az elnök rendkívüli mértékben el van halmozva tennivalókkal. Moszkvában remélik — hangzik a TASZSZ jelentése —, hogy a Nobel-bizottság megértéssel fogadja mindezt, s lehetővé teszi, hogy egy későbbi időpontban kerítsenek sort a díj átadására. Gorbacsov döntésébe minden bizonnyal belejátszott az is, hogy — ellentétben a világ közvéleményének osztatlan egyetértésével — hazájában nem volt egyértelmű a Nobel-békedíj odaítélésének fogadtatása. A mind súlyosabb napi gondokkal viaskodó Szovjetunióban a közvélemény már nem nemzetközi sikereket, hanem, elsősorban az ellátás, a gazdaság területén, kézzelfogható eredményeket vár a peresztrojkától, és személy szerint az átalakítás politikájával azonosított Mihail Gorbacsovtól. Kína békés megoldást szorgalmaz Kulcskérdés: az egyensúly A magyar kormány képviselői és a Nemzetközi Valutaalap Budapesten tartózkodó szakértői szerdán is folytatták tanácskozásukat. A megbeszélésekről a Magyar Nemzeti Bankban anynylt sikerült megtudni, hogy az IMF-szakértők egyelőre a kormány jövő évi költségvetési tervezetével ismerkedtek, amely mintegy 90—100 milliárd forint értékű, rekord méretű deficitet irányoz elő. Feltehetően szerdán terjesztették elő a Nemzetközi Valutaalap képviselői a jövő évi költségvetéssel kapcsolatos véleményüket, j v •*• • — ül MttiU^I ennek részleteiről azonban a tárgyalófelek semmiféle információt nem voltak hajlandók közreadni. Az MNBben csupán annyit hoztak nyilvánosságra, hogy az IMF a korábbiakhoz hasonlóan, most is Magyarországon a pénzügyi egyensúly biztosítását tartja kulcskérdésnek, s ennek megfelelően minél kisebb költségvetési mérleghiány kialakítását szorgalmazza. Az IMF-szakértők helyeslik a kormánynak azt az elképzelését, hogy Magyarországon rövid idő alatt meg kell teremteni a piaci feltételeket. ' 1. 1 Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Kína nem fog megszavazni olyan határozatot, amely felhatalmazást adna arra, hogy Irakot erőszakkal kényszerítsék kuvait elhagyására. Csien Csi-csen, kínaj külügyminiszter szerdán a pekingi repülőtéren New Yorkba utazása előtt kijelentette, hogy minden alapot nélkülöznek azok a jelentések, amelyek szerint a Biztonsági Tanács ülésén Kína támogatni fogja a katonai erő bevezetését szorgalmazó amerikai határozattervezetet. — Kína álláspontja mindig az volt, hogy a békés megoldást kell szorgalmazni — szögezte le. Arra a konkrét kérdésre, miszerint ez azt jelenti-e, hogy a BT ülésén nem fogja szavazatával támogatni a határozatot, a kínai politikus azt felelte: „Igen, úgy gondolom". Kína, mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, meg tudja akadályozni a tervezett .határozat elfogadását, eddig azonban megszavazta a Biztonsági Tanács valamennyi, Irakot elítélő határozatát. Petre Román és Moldova -rr V *» w Viharos jegyzőválasztás Kisteleken A kisteleki képviselő-testület kedden, késő délután a városháza nagytermében többek között azért ült öszsze, hogy elbírálja a jegyzői pályázatokat. Hosszú — a személyeskedést sem nélkülöző vita után — a négy pályázó közül Lengyel Istvánné dr.-t (a szatymazi volt vb-titkárt) választották meg jegyzőnek. A rossz hangulatú ülést a szavazás után — képviselői javaslatra — berekesztették. így később döntenek a keddi ülés napirendjén szereplő kérdésekről; a tanácsrendeletek deregulációjáról és más, időszerű feladatokról. A jegyzőválasztás tanulságairól később beszámolunk. (űjszászi) Szerdán kétnapos látogatásra Németországba érkezett Petre Román, Románia miniszterelnöke. Mint a Die Welt széfdaí Számában közölt interjúban elmondta, bonni tárgyalásain az egyik téma a "Romániának szóló német gazdasági segítség. Olyan vállalkozásokról lesz szó, mondta 'Román, amelyek már rövid időn belül eredményeket képesek felmutatni. Különösen akkor, ha a pénzügyi vagy anyagi támogatást emberi támogatás is kíséri. Németország adhatna technikusokat, menedzsereket, olyan embereket, akik képesek a románokat megtanítani az üzletre. Kohl ezen kívül „szeretné tőlem megtudni azt is, hogy miként alakul Romániában a demokratizálás folyamata, fűzte hozzá Petre Román. A Die Welt véleménye szerint az interjúban a bukaresti vezetők közül Petre Román fogalmazott eddig a legélesebben Moldova kérdésében. Román kijelentette: most a legfontosabb ,a Moldovai Köztársaság függetlenségéért folyó harc, s „nagyon is lehetséges", hogy Románia és Moldova valamikor egyesülni fog. A szovjet tagköztársaság területén kívüli román igényekre utalhatott a kormányfő, amikor közölte: „További probléma, hogy a moldovai szovjet köztársaság jelenlegi területe sokkal kisebb, mint korábban." A román— szovjet viszony egy másik kényes pontjának Petre Román a Szibériába és a Távol-Keletre deportált románajkúak millióinak ügyét nevezte. Áttörés és misszió P^Üohn Major Vajon tudta-e Margaret Thatcher 1989. július végén, amikor az ismeretlenség homályából külügyminiszterré varázsolta elő John Majort, hogy jövendő utódját vezeti fel? Akkoriban sokan igenlő válaszra tippeltek, bár azt senki nem gondolta, hogy a sejtelmek ilyen hamar valósággá válnak. 1989. július 25-én a 46 éves, a tévénézők által szinte soha nem látott, komolynak tetsző politikus elismerte: meglepetésként érte Thatcher aján. lata. A dolog akkoriban úgy történt, hogy a Vaslady magához kérette a pénzügyminisztérium főtitkárát, s miközben teával kínálta, mellékesen megkérdezte, akar-e külügyminiszter lenni. Akart Mellesleg, ha őt meglepetésként is érte azi akkori ajánlat, munkatársai számára előre látható volt pályafutásának felfelé Ívelése. Tehetségesnek, szorgalmasnak tartották, s méltányolták komolyságát ahogyan nem könnyű feladatát végezte. Annyi mindenesetre bizonyos. hogy John Major pályafutásában, amelynek koronája mostani megválasztása a brit konzervatívok élére, és ezzel egyúttal Nagy-Britannia kormányfőiévé, aligha fedezhető fel valamiféle előre elrendeltség. Major Bristolban nőtt fel, apja cirkuszi artista volt. Tizenhat évesen, a középiskolát befejezve, tanulmányait nem folytatta, majd életrajzának következő állomása — a munkanélküliség tapasztalatai után — hirtelen a bankszakma lett, ahonnan az út a politikába vezetett. 1979-ben a konzervatívok választási győzelme hozta meg számára a képviselői megbízatást. 1983 és 1S86 között kisebb kormányállásokat töltött be. 1987-ben nevezték ki a pénzügyminiszter főtitkárává, ami nem volt túl hálás megbízatás az Ínségesnek számító időkben. Az ó feladata volt — Nigei Lawson pénzügyminisztersége idején, az ő helyetteseként — lefaragni a közköltségeket, megakadályozni például a beosztásban felette álló miniszterek pazarlását. Mar* garet Thatcher csodálatát egyebek között az váltotta ki, hogy e feladatot szenvtelen szívóssággal hajtotta végre, s eközben még csak ellenségeket se szerzett — Az emberekkel meg kell értetni, hogy miközben ma dzsemjük is van. lehet hogy holnapra már vajra se telik — magyarázta nézeteit A tavaly júliusi, külügyminiszteri megbízatást megelőzően, néhány hónapra Thatcher rábízta a pénzügyminisztérium átmeneti irányítását; nyilván, ez idő alatt döntötte el a miniszterelnök-asszony, hogy Major alkalmasabb nagyobb feladatra. A külpolitikai tárca élén nem jutott ideje, hogy a hiányzó nemzetközi tapasztalatot megszerezze, ugyanis alig három hónap után a lemondott Lawson helyébe lépve, átvette a pénzügyminisztérium irányítását Mostani győzelme már nem oly&u nagy meglepetés. Major számtalan előnye közé tartozik, hogy már csak a nagy politikában eltöltött viszonylag rövid idő miatt is kevés rossz pontot gyűjthetett eddig. Egyszerű származása miatt alkalmas a népvezér titulusra, s az ilyen „vérátömlesztés" éppenséggel jót tehet pártiának. Emellett ügyesen — komoly, elszánt és nem túl látványos szívóssággal vette rá az elmúlt több mint egy évben a konokságáról ismert miniszterelnök-asszonyt néhány pénzügy-politikai változtatásra Ezek arra vallanak. nem tekinthető csupán szólamnak, amikor a Közös Piaccal való jobb együttműködést ígéri. Hogy végül is mi válik valóra a többi, egyelőre népszerűnek ígérkező tervből (a vállalkozások terén elért eredményekre épülő, osztály nélküli társadalom, egyes, annyira gyűlölt, új adók felülvizsgálata, a pénzügyi szigor mellett az esélyegyenlőség fokozása, elsősorban a Thatcher-korszakban oly mostohagyermekként kezelt közoktatás területén), azt majd csak a jövő mutatja meg. Szászi Júlia Ma megnyílik Budapesten az Európai Közösség diplomáciai missziója. Ebből az alkalomból Magyarországra látogat Frans Andriessen, az EK Bizottságának alelnöke. Magyarország és az EK viszonya — a Közép-Kelet-Európán átsöprő viharos változások nyomán — rohamos fejlődésen ment keresztül. Az előzményekhez tartozik, hogy a Brezsnyev-doktrína béklyójába vert keleti blokk egészen a '80-as évekig élesen elutasított bármiféle kapcsolatépítést az európai integrációs szervezettel. (Az EK részéről 1974-ben felajánlott kölcsönös elismerést a keleti blokk visszautasította: egyedül a Szovjetunióval élesen szembehelyezkedő Kína fogadta el az EK ajánlkozását, nem kis előnyöket szerezve „különutas" lépésével.) A '70-es évek végétől, s különösen a '80-as évektől kibontakozó nyugati orientáció — amely az évtized közepére nyilvánvalóvá váló gazdasági csőd nyomán erőteljes reorientációvá vált — alámosta a konfrontációs szellemet, s Magyarország mind élénkebben érdeklődött az EK-kapcsolatok iránt. A nagy áttörés 1988 augusztusában következett be, amikor Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatokat az Európai Közösséggel. Igaz ugyan, hogy a világ 150 egynéhány országából 127-nek volt hasonló kapcsolata az EK-val, azonban a magyar lépés súlyát növelte, hogy a keleti blokkból elsőként vál lalkozott a korábban eretnekségnek számító lépésre. Az „áttörés" után az események gyorsan követték egymást. Alig egy hónap múlva, szeptemberben már alá is írták az EK és Magyarország megállapodását a kereskedelemről, valamint a kereskedelmi és gazdasági kooperációról. A ma megnyíló misszió — amelynek hivatalos megnevezése: az EK Bizottságának delegációja — a maga nemében újabb rekordot állít be, hiszen például az úttörő Kínának több mint 10 évet kellett várnia a képviselet megnyitására a diplomáciai kapcsolatok felvétele után. A gyorsaság minden bizonnyal- a közép-kelet-európai régió megnövekedett jelentőségével magyarázható, egyben jele annak is, hogy az EK kitüntetett szerepet szán Magyarországnak a térségben. Az Igazsághoz hozzátartozik, hogy a budapestivel csaknem egy időben képviselet kezdi meg munkáját Varsóban és Moszkvában is. A magyar főváros kitüntetett szerepére utal, hogy az EK — a tervek szerint — egyfajta közép-keleteurópai központtá kívánja felfuttatni képviseletét, ahonnan a térség más országaival is tarthatja a kapcsolatoKat. Ennek megfelelően a Külügyminisztérium konzuli főosztályának egykori, Bérc utcai impozáns épületében berendezkedő EK-misszió a hírek szerint sok alkalmazottal, szakértővel dolgozik majd. A misszió mellett a tervek szerint egy sajtó- és dokumentációs központ is megnyílik Budapesten, amelynek egyik legfontosabb feladata lesz a hatályos közösségi jogszabályok magyarországi publikálása. Az EK tavaly mintegy 21 ezer önálló jogi rendelkezést bocsátott ki, s ennek csaknem 70 százaléka a mezőgazdaságot érinti; ezek pontos ismerete létfontosságú az európai piacok felé forduló magyar mezőgazdaságnak. Ami a távlatokat illeti, a misszió megnyitása egyben újabb állomásként is tekinthető Magyarország EK-tagsága felé. Jelenleg, az idén júliusban Brüsszelben átnyújtott Antall-memorandumnak megfelelően, a magyar társulási szerződés előkészítése folyik. Várhatóan decemberben vagy január elején írják alá a Magyarország társult viszonyáról szóló szerződést. Magyarország távlati célja, hogy ezután rögtön kezdődjenek meg a tárgyalások a teljes jogú tagságról. A magyar elképzelések szerint legkésőbb az 1990-es évek közepére az EK tagjává válhat Magyarország. Ehhez azonban a jelek szerint szükséges lenne, hogy Magyarország már most hivatalosan is beterjessze tagsági kérelmét. Nyugati megfigyelők ugyanis arra intik az országot, hogy a keleti régió iránt ma még megnyilvánuló szimpátia gyorsan alábbhagyhat a mind nyilvánvalóbbá váló feszültségek miatt. Jelenleg négy hivatalos kérelem — Törökországé, Ausztriáé, Máltáé és Ciprusé — fekszik az EK asztalán. Célszerű lenne, ha ezek mellé mihamarabb odakerülne Magyarországé is, s az ország ott lenne a felvételt elnyerők első csoportjában Rádiótelex „A SZOCIALIZMUS TARTHATATLAN." Todor Zsivkov volt bolgár államfő és kommunista pártvezető — saját állítása szerint—már .régóta meg van győződve a szocializmus tarthatatlanságáról. A csenszlovák CTK hírügynökségnek, a The Times című londoni lapnak és a The New York Times című amerikai újságnak adott keddi nyilatkozatában kijelentette: világéletében Nyugat-barát volt, olyannyira, hogy azért még Mihail Gorbacsov is megrótta (1987-ben). Zsivkov kifejtette: ha most övé lenne a hatalom, tüstént az Egyesült Államok és a fejlett Nyugat felé kormányozná hazája hajóját, mert addig nem lesz bolgár újjászületés, amíg az ország nem hasonul az élenjáró civilizációhoz. A GREENPEACE A MURUROA-ATOLLON. Franciaország engedélyezte a Greenpeace környezetvédő mozgalom aktivistáinak, hogy látogatást tegyenek a csendesóceáni Mururoa-korallzátonyon, amelv a francia nukleáris kísérletek színhelye — jelentették be kedden a francia birtokon. JÓSÁGOS JAPÁN BEFEKTETŐK. Továbbra is szívesen látják Nagy-Britanniában a japán befektetéseket — jelentette ki kedden Londonban John Major, a japán Nomura értékpapír-kereskedelmi cég európai székhelyének megnyitása alkalmából. A japán tőkebefektetések értéke a szigetországban 1988-ban 6 milliárd dollárt tett ki, míg 1979-ben még csak 250 millió dollárra rúgott. A londoni Nomura-székhely megnyitása újabb jele annak, hogy a brit főváros a „világ legfejlódőképesebb pénzügyi központjává vált". John Major hangot adott annak a véleményének, hogy a japán töke jelenléte egész Európa számára igen hasznos lesz. ÖSSZECSAPÁS NARITAN. A japán rohamrendőreég szerdán két radikális tüntetőt tartóztatott le a naritai repülőtér közelében végrehajtott szokásos rajtaütése során. A Harci Zászló nevű baloldali szervez.et a naritai repülőtér kibővítése elleni tiltakozásul mindig újra felépíti építményét a tervezett kifutópálya helyén. Ezúttal 5 ezer rendőr vonult ki a négyemeletesre szánt építmény lebontására, és csapott össze a magukat elbarikádozó aktivistákkal.