Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-03 / 280. szám

7 Röviden 1990. november 3., szombat Szegedről indult a forradalom? Lapunk magazinjában harmadszor olvashatják ezt a kérdőjeles címet az 1956-os szegedi eseményekkel kapcsolatos írások fölött. Először az október 16-ai és 20-ai nagygyűlésen történteket idéztük föl: a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egységes Szövetsége megalakulását mesélte el az akkori monolit ifjúsági szervezettől független diákszervezet egyik alapítója. Azután a visszaemlékezések és dokumentumok alkotta „mozaikképet" adtuk közre a népfelkelés 34. évfordulója, az október 23-ai nemzeti ünnep előtt tisztelegve. Az 1956-os események főszereplői közül megszólaltattuk a MEFESZ egyik alapítóját és egy másik vezetőjét, a Szegcdi Forradalmi Bizottság, azaz a néptanács elnökét,. Most a város Nemzetőrségének egykori főparancsnoka, Lazúr Barna mondja el emlékeit, tár föl eddig nem ismert tény eket. — Ac ötvenes évek elején szerveztél\ meg az egy etemi és főiskolai hallgatók honvédelmi oktatását. A honvédelmi minisztérium 7. számú tanszéke látta el a szegedi felsőoktatási intézményekben ezt a feladatot. Sem lehetett túl népszerű ez az oktatási forma, mégis önt, a tanszék főhadnagyát — úgy mesélik — kedvelték a hallgatók. — Az irántam táplált szimpátia talán abból fakadt, hogy az akkori egyetemistákkal egykorú tiszt voltam, aki a nyári kötelező katonai gyakorlótáborokat igyekezett elviselhetővé tenni az akkori, értelmiségellenes hadseregen belül. A másik ok az. hogy mint a DISZ egyetemi vezetőségének sportfelelőse a menzát felügyelő bizottság tagja voltam, s többször intézkedtem elfogadható minőségű élelem kiosztásaérdekében. — Az egykori DISZ-vezető főhadnagy emlékei szerint hogyan alakult meg a MEFESZ? Miért éppen Szegeden indult meg az erjedés? — Azért indult Szegedről a forradalom, mert itt gyűltek össze olyan érzékeny és felkészült fiatal emberek — elsősorban jogászok — .akik meg mertek alakítani egy önálló diákszervezetet. Úgy emlékszem, hogy a Szegedről elszármazott akkori oktatási miniszterhelyettesnek. Kónya Albertnek az érdeme, hogy október 17-én engedélyezte a — ina már történelmi jelentőségűnek nevezhető — október 20-ai nagygyűlést. Az első „ellenzéki kerekasztal" tehát itt jött össze 1956. október 17-én. A DISZ helyi és országos vezetői (köztük Goszlonyi Jahos, Fehér Lajos) nem, Kónya Albert ellenben elismerte az önálló diákszervezet, a MEFESZ létjogosultságát. Azon a megbeszélésen én is jelen voltam, s már akkor a „másik oldalon", a diákok között ültem. Részt vettem az október 21—23. közötti megbeszélésen a DISZ országos központjában, ahol megállapodtunk arról, hogy október 28-án országos diákparlamentet hívunk össze. Azért siettünk vissza Szegedre október 23án, hogy itt segítsük a diákparlament küldötteinek demokratikus megválasztását. — De más irányt vettek az események. — A budapesti tüntetés hírére a katonai tanszék parancsnoka elrendelte. hogy minden honvédelmet oktató köteles a tanszéken tartózkodni. Tehát az egyetem mai Dugonics téri központi épületében tartózkodtam október 25-éig. Tudomásom szerint addig — néhány kisebb megmozdulástól eltekintve — Szegeden nem történt lényeges esemény. — A katonaember szerint mi történt az október 26-ai halálos áldozatot követelő tüntetésen? — Az '55-ös leépítés miatt Szegeden 1956-ban nem volt számottevő katonai eró, ezért rendelték a Széchenyi térre a kiskunhalasi ezredet. Az október 26-i tüntetést nem engedélyezték és a katonaság kivonultatásával akarták visszariasztani az embereket. Azon a napon délelőtt a tanszékről a Vár utcai lakásomba mentem. s a Széchenyi térre nézó ablakból figyeltem a tömeget. Amikor eldördült az első sortűz, a térre rohantam. A tűzparancsot Botond őrnagy, az ezred parancsnoka adta ki. de a katonák a levegőbe lőttek. Jól hallottam, hogy egyes pisztolylövésekkel valaki — valószínűleg az ezred politikai helyettese — a tömegbe lótt. Biztos vagyok abban, hogy ekkor kapott halálps sébet Schvarcz Lajos munkás, a textilgyár zsidó származású DlSZtitkára... Több tízezer ember volt a szegedi utcákon: „Éljenek a pesti forradalmárok!", „Ruszkik haza!" — kiabálták. leszedték a vörös csillagokat... Éjjel 1—2 óra között csendesedett el a város. — Milyen körülmények között alakult meg a szegedi nemzetőrség? — Másnap arról beszéltek, hogy a forradalmi rend biztosítására országszerte nemzetőrségek alakulnak. A Honvéd téri laktanyában október 27-én megalakult a szegedi nemzetőrség, de én nem voltam jelen. — Akkor hogyan lett a szegedi nemzetőrök főparancsnoka? — Egyetemistákból álló küldöttség keresett föl október 28-án reggel. Elmondták. hogy megalakult a városi nemzetőrség, de szerintük „rosszformájú csavargókból" áll. Hiányzik a katonai vezetés. Felkértek, vállaljam el á nemzetőrség irányítását. A városi Forradalmi Bizottság elnökéhez, dr. Perbíró Józsefhez mentünk, aki írásbeli megbízást adott nekem mint főparancsnoknak a szegedi nemzetőrség megszervezésére. A tanszék páncélszekrényéből elvettem a pisztolyomat, a gépfegyveremet barátom, Kende József birkózó nyakába akasztottam, s körülbelül 15 fős „kísérettel" elindulNemzetőrök a Kárász utcán tam a Honvéd téri laktanyába. Az ott lézengó 15—20 nemzetőrrel és választott parancsnokukkal. Palotás Józseffel közöltem: én vagyok a főparancsnok, s ott azonnal hozzáláttunk az egyetemi és a munkászászlóalj megszervezéséhez. Az engem kísérő, később is rendelkezésemre álló 13 fós különítményemmel az öthalmi ávós laktanyához mentünk, ahol — meglepetésünkre — másfél óra alatt teljesítették a parancsomat: a legénységi állományt lakóhelyükre szállították és a tisztek hazamentek. A szanaszét hagyott fegyvereket teherautóra raktuk, s a nemzetőrség főhadiszállására, a Kálvária tér környékén álló Juhász Gyula Diákotthonba szállítottuk. Tehát október 28án éjjel már felfegyverzett, jól szervezett nemzetőrsége volt Szegednek. — Mekkora katonai erőt jelentett ez? Mi volta feladatuk? — A két zászlóaljba körülbelül 1400-1500 nemzetőr tartozott. Október 29-tól megkezdtük a rendszeres járőrözést és a közintézmények, — bankok, a Csillag börtön, üzemek, benzinkutak — őrzését. A nemzetőrök ténykedésének köszönhető, hogy Csillagverés a Széchenyi téren Tankok a Rákosi Mátyás híd szegedi oldalán. (A Móra Ferenc Múzeum fotótárából) rend és felszabadult lelkületű pezsgés volt a városban. Október 29-én — az országos parancsnak megfelelően, — a helyi rendőrség 130—140 fós állománya csatlakozott a nemzetőrséghez, megkezdtük a lakosságtól a fegyverek begyűjtését. Utasítást kaptunk november l-jén, hogy előzzük meg a lincshangulat kialakulását, ezért néhány ávóst a börtön kisfogházába vittünk. (Az 6 biztonságuk érdekében tett intézkedésekből később a „személyes szabadság korlátozásának" vádja lett.) Bátran és büszkén mondhatja el minden szegedi nemzetőr, hogy itt még egy pofont se kapott senki, lincselés nem volt: rend és fegyelem uralkodott. Ezért — még akkor — operettforradalmároknak is neveztek minket... — Mikor vonult be a szovjet hadsereg Szegedre? — A nemzetőrség — a Katonatanáccsal egyetemben — készült Szeged megvédésére: mindenféle atrocitás ellen védelmi tervet készítettünk. A gyakorlatban azonban egyetlen páncéltörő ágyúval rendelkeztünk. A harci láz november 4-én kulminált, mindenkinek meghatároztam harci feladatát. A szovjet csapatok újszegedi jelenlété- j ről november 5-én, hajnalban értesitet- | tek. A rektor autójával főhadiszállásunkról a Rákosi Mátyás-hídon át Újszegedre mentem, ahol „tárgyaltam" az orosz egységek parancsnokával. Ó azt hitte katonai egyenruhámról, hogy én vagyok az őket váró városparancsnok, ezért kérhettem: addig ne vonuljanak át a hídon, amíg nem értesítem. Gyórsan visszafordultam és a főhadiszálláson azonnal elrendeltem az iratállomány megsemmisítését, a nemzetőröket felmentettem esküjük alól, s kijelentettem: saját belátásuk szerint, saját felelősségükre cselekedjenek, mert réménytelen felvénni a harcot a szovjet túlerővel. Jómagam és a különítményem teherautóra ült, s Röszkén átléptük a határt azzal a szándékkal, hogy Ausztriába megyünk, ahol csatlakozunk a nyugatról érkező „felmentő sereghez". Távoztunkkor. november 5-én reggel még nem vonultak be az oroszok Szegedre. ÚJSZÁSZI ILONA A

JATE Filozófia Tanszékének tanárai a filozófiaoktatás alapvető megújítására k. törekednek. Nagy szerepet tulajdonítanak a külkapcsolatoknak, s kiemelkedőnek, fontosnak tartják, hogv .Szegedet mielőbb bekapcsolják a nemzetközi filozófiai elet vérkeringésébe. Elképzelésük újdonsága, hogy nem csupán a Nyugat (USA. Németország) felé kívánják a csatornákat megnyitni, de a Kelet és Magyarország között is szeretnék biztosítani a gondolat szabad áramlását. Elsősorban a fordításoktól varrtak sokat: ilyen módon lehetne népszerűsíteni a különböző bölcseleti rendszereket egymás országaiban. Viszonylag egyszerű eszközhöz nyúltak: céljaikról írtak néhány kelet-ázsiai egyetemre. Son, Dong-Hyun, a szöuli Sung Kyun Kwan University Filozófiai Tanszékének vezetője az elsők között válaszolt. A délkoreai professzor 6 évig Mainzban tanult: az európai filozófia történetével foglalkozik, szűkebb szakterülete a hegeli filozófia és általában az objektív szellem filozófiája. A meghívásnak örömmel tett eleget, s a szegedi egyetem hallgatóinak előadást tartott Korea szellemi életéről s országának filozófiaoktatásáról. Az alábbiakban a vele készült beszélgetést olvashatják. — Professzor úr! Hazájában mennyire egyedi az ön esete, hogy a nyugati filozófiai irányok és gondolkodási technikák iránt érdeklődik? —, Koreálián nem számít unikumnak, de tipikusnak sem vehető a Nyugat felé tekintés. Az egész Távol-Keleten jó néhányan foglalkoznak ezzel: a külföldi (nyugati) hatások utáni kutatáDÉL-KOREAI FILOZÓFIAPROFESSZOR A Nyugat alkonyáról sokhoz ez elengedhetetlen. Emellett természetesen az ázsiai filozófiát is behatóan tanulmányozzák. Ha a különböző filozófiák hatását és befolyását tekintjük, tény: a nyugati bölcseleti rendszerek szerepe és hatóereje fölébe nó a keleti gondolkodásmódénak. — A nyugati ember és a nyugati kultúra sokat köszönhet a keleti gondolkodásnak. Igaz-e ez viszont is? — Körülbelül 200 év óta gyakorpl a nyugati civilizáció nagy hatást a Keletre. Kénytelenek voltunk tanulmányozni a Nyugat gondolkodásmódját, s ennek két területen láttuk nagy hasznát: a racionális gondolkodás szükséges volt a természet fölötti uralom biztosításához: de ez a megközelítés segítséget nyújtott a bonyolult keleti társadalmi viszonyok leegyszerűsítéséhez és modernizálásához. A demokrácia berendezkedése vagy az emberi jogok biztosítása (a nagy francia forradalom jelszavai) olyan dolgok, amelyeket a politika és a társadalom világában alkalmazni tudtunk. A Kelet rákényszerült történelmi okokból — a nyugati civilizáció adaptálására. Lényeges különbség az. hogy míg a Nyugat megelégedett az alkalmankénti, a Kelettói kényszer nélkül átvett elemekkel, addig a továbbélés végett a Keletnek egyszerűen nem volt más választása, mint a nyugati gondolkodás elemeinek és technikáinak rendszerszerű átvétele s nyugati mintára az indusztriális társadalom megszervezése. A két kultúrkör, a két civilizáció történelmét vizsgálva látható, hogy az alkalmazkodás a Kelet részéről a túlélés egyetlen lehetséges stratégiája, míg a Nyugat alkalomszerű ismerkedései a kedvtelés szintjén mozognak. Az én hazám, Korea bizonyos értelemben áldozat, példa rá az ország kettéosztottsága. - Meddig képes ellenállni Kelet a születése pillanatától rendkívül expanzív természetű nyugati civilizációnak, megőrizheti-e önmagát a keleti ego. vagy egyén és társadalom egyaránt amerikanizálódik? — Közömbös Korea számára, hogy ez a hatás orosz vagy amerikai színezetű. Mégis, úgy érzem, a dél-koreaiakban nagyobb nemzeti öntudat maradt meg. Nálunk, elsősorban a fiatalabb generációkban, van egy bizonyos fokú Amerika-ellenesscg is. Ezt túlzásnak tartom, lenyesegetése fontos lenne, éppen az egészséges nemzettudat érdekeit szolgálná ez. Ugyanilyen helyzet áh fenn Észak-Korea és az oroszok viszonyában is. A kétféle, keleti és nyugati gondolkodásmód esetében nem a szélsőségesebb vagy-vagy, hanem az is-is álláspontja lenne üdvösebb mindenki számára. Nem az jelenti a fő problémát, milyen módon lehetséges a keleti azonosságtudat megőrzése, hánem. hogy a keleti ego a nyugatival miképpen foglalható egy magasabb szintézisbe, s eközben egyikük se váljon expanzívvá, ne hajtsa uralma alá a másikat. — Szeretném megemlíteni a másik végletet is: elsősorban az Egyesült Államokban, de NyugatEurópában is sokan beszélnek Amerika hanyatlásáról, következésképp a Nyugat alkonyáról is. Elképzelhető-e, hogy a modernizált, rendkívül dinamikussá vált keleti társadalmak, például Japán és a „kis tigrisek" lépnek a mi civilizációnk örökébe? — Kétlem, hogy ilyen mérvű hanyatlásról lenne szó. Hatalmas energiák működtetik — nemcsak anyagi értelemben — az USA-t és a nyugati civilizáció egészét. Ami az arrterikai társadalomra veszélyt jelent: a materiális javak nak, a konzuméletnek, tehát a fogyasztásra épüló életstílusnak túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ez azonban még nem vetíti előre a mélypontot, az út végét. Egy feltételezett hanyatlás esetén elképzelhető, hogy a történelem színpadára isntét az ,ázsiai népek lépnek. De elsősorban nem Japán, hanem — óriási, szinte kifogyhatatlan belső energiái révén — Kína. ÓDOR JÓZSEF