Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-03 / 280. szám

6 Röviden 1990. november 3., szombat DM1 mqgqzin BELÁNYI GYÖRGY VERSEI Bagatell mitől is lennék elzárkózva Itó hull a farkasok szabadon járkálnak valaki a napol közelebb húzza ne legyen gondja erre a madárnak nézek egy ablaknyi fénybe én is világban én vagy a világ bennem élünk így ketten együtt s külön mégis már végképp istentől menthetetlen — Vissza Tandonhoz Mint aki az első szó után jó, de nincs szava bár a némaságra egyszer talán még hajlana, no, már tsak ügy, ha az is volna valami helyett, s nem csupán, hogy „jaj. hát ez is, ez is épp odalett vagy mint aki éjten kialszik a nyelvből mindegyre, s egy darab alvó súlyban ébred az összes évekre, s liógy visszaírja magát újra a világba (hiszen éjszakánként kissé kilóg a lába), félkel, járkál, ablakban megnézi a hajnalt, mint aki ilyet, ó nem. még nem tapasztalt mért hogy az ég! a fák! aztán a házak! és mind a többi, amit így csak egyszer láthat; mint aki emlékszik, hol, merre sétált este, teát kavargat, kávét, hogy mégs'e feledje: a szivében nincs többé már semmi oly hasonlat, mi egy éjszakát, egy nappalt magában latolgat a végső szó után még az idézet szava, amit a madár is tán ugyanügy mondana. bár mi lehetne itt együtt és mi külön, mikor nappalra éj, éj meg nappalra jön (ami most, az majd. ami ma, az is csak holnap, és ez ugyanígy vissza bármikor fordulhat — ), álmokkal jő vagy tán kialvatlan-ébren, a horizont szárnyas idézőjelében. megpihen egy elvéthetetlen ablakon. és ott jár csak, ott van. ahol elhallgatom: nem is múlik már. csak épp így meg úgy áthat. sem oka, sem vége nem lesz semmi másnak —, ennyit ér a sző hát. mikor teszi a dolgát, aztán már oly mindegy, hogy mondják vagy nem mondják, végleg csupán az marad kizárva. mi kevés volt egy jó hallgatásra — PODMANICZKY SZILÁRD VERSEI Képeslap Ügy fogok meghalni • " mint egy négylábú állat amit csak a bőréért vadástnak Jóbb is hogy már nem jössz velem innen iszonyú leszek olyan aki több órával megelőzi árnyékát Pedig szépen akartam eltűnni lassabban ahogy ujjaid éjszaka a párna alá csúsztatod Díszítősorok mintha mindig neked csinálnám a tortát a lapockád teljesen hideg haggyátok hogy befejezzem a kezeddel két éve nem fogtál semmit talán rosszindulatú vagy jórzt tudni gyere most elviszlek repülni ha beállt a sötétség átbújunk egymás testébe és egynénia madárra bízlak mielőtt kitalálnád a nevem Látható fény Majd ha megsétáltatnak mint hullát a kiömlött víz tenyérnyi helyén ördögmelegbe bújt testem fölött a kiszáradt szél csatornáin csupasz és kegyetlen képeket forgatok a szép szemgödörben. .4 legfényesebb kört követem $ kioltom r . . ... . a látható fény körein kívül.. Az ég magában a teremtés ködképét rajzolja utána a sík kapkodó mondat'á válik melyet mind befejezni igyekszik de a \zél egyre messzebb sodorja a földre ereszkedett fájdabnas festet. SIMO MARTON Petőfi arca Valahol Fehéregyháza környékén az éló. az ember Petőfit elveszítettük: a gyászos, véres csata délutánján örökre átlépett az e világi létezésből az immár biztosabb közegbe: az emberi lelkekbe. Száznegyvenegy éve immár, hogy végigtaposott rajtunk ama július végi nap, száznegyvenegy éve immár, hogy a bensőnkbe írt Petőfi-arc ellenére is találgatjuk. hogy vajon merre is van az a jeltelen rejtező sír. s olykor képesek vagyunk átgondolni a nagyorosz mezőkön, át az Urálon. Ázsiába. Barguzinig. a reménnyel, hogy kallódó csontjait megtaláljuk. De mégis: ezzel a helyszínnel kell megelégednünk, megnyugodnunk... F.rról a tájról villan felénk a költó utolsó (és örök) arca. a ködösítő időn át. ..nagyon határozott arckifejezéssel". Tudjuk. Hogy az a kor, amelyben Petófi Sándor élt szintén egy „gyorsuló idó" volt néhány hónap alatt világforgató események erővonalai borzolták fel az Ó-Európa még középkort órzó látszatnyugalmát és nyitották .meg az új lehetőségét, s március 15-étól költőnk már kiállóit a forradalom igazi porondjára, és tapasztalhatta élőben az akkori magyar politika viharos hullámzását, mert hirtelen akkor is jutott az embernek eufórikus örömből, csüggedésból. aztán újra reményből és bánatból, élet és halál közötti vergődésből. Petófi sorsa, akárcsak a Byroné, megpecsételtetett a pillanatban, amikor azonosult a forradalom alkotószellemével, olyan emberi magaslatra került; amelyről nincs visszalépés: csak céltérés létezik vagy a láng-, a máglyasors. A „szörnyű idó" bekövetkeztekor is ez a „gondolat bántja", semmiképp sem a beteges haláltkeresés... Itt járunk most 1990-ben a'majd másfelszáz év elóttihéz' hasonló „történelmi széljárásban", s mintha dzsidáshad robaja közelegne porfelleggel, hallani vélünk — talán csüggcdtségtól. talán a múltbeli génjeinkig ivódott rossz ós-élményektól (?) — ismét valami elkeserítőt, valami kiábrándítót... Lapozzuk csak fel Petófi jegyzeteit, hogy láthassuk: mit tett. hogyan gondolkodott 48/49 szomorú pillanataiban: „Minden nap egy új remény, új feszült várakozás, új lelkesedés, új aggodalom, új harag és minden a világon. (...) Ki hinné, hogy egyfolytában ennyit képes kibírni az emberi szív. kivált ilyen szív. mint az enyém, mely nagyító üveg módjára jót és rosszat óriási alakban tüntet vissza. (...) Kicsiny tüz vagyok a haza egén. de tüz vagyok, s csak egy szót olvashat a nemzet fényemnél, de az az egy szó a remény! (MárciusTizenötödike, 1848. szeptember 18.) Milyen jó lenne, ha Petófi arca,által e szavak parázslanának fel bennünk most is, ezen az ószön. amikor ismét hallani véljük a történelmi ávar alól. az aradi vérmező irányából a hóhérfegyverek ropogását. s az októberi sápadt levelekről bélénksajdql az egykori kihunvt»vér emléke is. s ez „afteridökben". amikor úgy tűnik mi is elveszítettünk (sikkasztottunk?) egy forradalmat: milyen jó lenne, ha holnapot láthatnánk, szörnyű idó félelme nélkül, együtt a bennünk éló Ejnber Petőfivel. HORVÁTH CSABA A költő esteje A költó otthon ült, és verte a gépet. A sorsot üldözte, az meg mint kalandozó óseink menekülés közben a nyeregben megfordulva vízipisztollyal szembesprickölte. A költó elvakultan roskadt ágyára, és kedvenc költőjére gondolt, aki most otthon nyomta az ágyat. Sorsukban ezen kívül közös volt még: a) nőtlen, b) hajadon, c) gépelni sem tudtak. Ez a sorsközösség. ill. ennek tudata óvta meg óket a megfeszített munkától (amit pedig szívesen megfeszítettek volna mindketten), a felelőtlen lányoktól, asszonyoktól és a kísértetiesen vihorászó barátaiktól. Hosszú idó óta ez volt az elsó nyugodt estéje. Nem fociztak zöld-fehér fiaink, nem nyomozott Dériek. Elmúltak az ünnepek. elmentek a vendégek, és megjött a hideg. Ilyenkor van jó dolga a költőnek: kinn süvít a szél. csavargatja a fák törzsét, bólogat az eperfa lombja, a költó meg bent terpeszkedik egy „túlfűtött" lakásban, amit szegról-végre sült krumpli illata leng át. Az otthonüló költő a saját pecsenyéjét sütögeti akkor is. ha a bőrét visri a vásárra. Még költés közben is a hasára gondol, mint az aeróbicos tyúk az első kotláskor. Szóval'van a sült krumpli, a körszelet pengéjű hámozókés. a sok-sok olaj, meg a tüzes istennyila, ami sercegve készteti a költőt fürge szökellésre a tűzhely körül. De hagyjuk egy kicsit magára az önmagával „éltéit" költőt. ' Mialatt mi gyanútlanul bosszankodtunk az esetlen poéta sületlenségein. a világ forgása egy percre nem állt meg. Sőt. gyorsult. A Föld túlsó oldalán, a távoli Amerikában szinte kiröpültek az emberek az ágyból a centripetális gyorsulás hatására. Ijedten kaptak hálósipkájukhoz, s az ablakokhoz rohantak, s mire az ablakhoz értek, már verőfényes dél volt, s mire visszacsoszogtak, hogy beágyazzanak, már alkonyodott odakünn. S ez így ment egy egész héten át. A legokosabb emberek percekig (4 éjt nappallá téve) törték a fejüket, hogy mitévők légyenek. De mire a gondolat megfogant volna agyukban, az idó újra helyrezökkent, és nem kellett bosszankodniuk a hibás megoldás kipróbálásával. így aztán máig nem tudják, hogy mi történt Pedig, ha a költót megkérdeznék... De nézzük csak. mit csinált ezalatt a költó. Nem ült tétlenül. Gondolkodott. Mert csak teli hassal lehet gondolkodni. Gondolatának léghajója most az Amerikák Csim Borsó nevú hegyének csúcsainál járt. ahonnan a Hold tudvalevőleg már csak egy karnyújtás és azon gondolkodott, hogy mit mondjon a bölcseknek, ha eljönnek számonkérni azt a nagy felfordulást. amit lefekvés előtt. ill. (az Amerikákban) ébredés után okozott. Aztán elszégyellte magát, és úgy döntött: inkább a karnyújtás. Egy vers lehetséges veszélyessége Beszélgetés Petri Györggyel Petri György 147 é»esi magyar költőt nem könnyű elkapni. Erről alighanem némely kísérők is tudnának mesélni, akik egy bizonyos János pap országlása idején caplattak utána. Pedig <i ez idő tájt nem is versben bujdosott, mint táltosi pályatársa. Inkább szami/dathan. és Nyugat-Berlinben — másfél évig —.no meg. szerkesztőségek hiányában nagy budapesti kocsmákban. Mert ahogy azt már Apollinaire úr is megmondta: „Akár az életei, iszod az átkozott szeszei te. akár az életed iszod a pálinkát te..." — Nem is olyan régen, ez év tavaszán kaptad meg a József Attila-dijat, amit elfogadtál, holott egy tavaly rólad készült Balázs Bélás dokumentumfilmben olyasmii mondtál, hogy mindig azon imádkoitál, nehogy eszükbe juss. Végtére is még majdnem lólük kaptad - Tényleg zavarban lettem volna, mondjuk még két-három éve. ha megtisztelnek. alighanem fölajánlottam volna valamilyen szamaritánus célra. Szeréncsére akkor csak Cserépfalvy Imre bácsitól kaptam jutalmat, amit nyugodt szívvel elkölthettem. Hogy ezek most ugyanazok lettek volna.. Hát ezt nem tudom. Igaz, bizonyos jelek arra mutatnak — Mire gondolsz? A pofákra, amiket ájtatosra mázolt át a reformer idó? — Nem egészen... inkább a díjjal járó hartttincezer forintról jutott eszembe; lehet hogy mégis áll az idó? Nem voltak erkölcsi skrupulusaim. amikor zsebre vágtam. Arra sem volt elég, hogy rendezzem a tartozásaimat. - Filozófia szakon végezted az egyetemet, ' az egzaktsághoz való vonzódásod verseidben is tükröződik Elsó értő kritikusaid, mindenekelón Szilágyi Ákos és Radnóti Sándor viszont ügy definiáltak téged, hogy'íme, Petri György, áz egyik legnagyobb éló magyar alanyi költó. Sincs ebben valami ellentmondás? - Az egzaktságot, mint minősítést elfogadom, de nemcsak filozófiai értelemben. hanem ügy is. hogy a hétköznapi élettényeket szeretem tárgyszerűen és pontos részletekkel megírni. Ezzel együtt például Arany János leírásainak részletező realizmusa erősen hatott rám. és máig közel áll hozzám. — Tényleg, ha már igy belementünk az irodalomba, melyek azok a hatások, amiket ma is fölvállalsz? - Háromféle hatástípust különböztetnék meg. Vannak például kimondottan bénító hatások. Ilyen volt pályakezdésem idején József Attila hatása. O mindmáig alapvető költó számomra, de ha emlékszel a öU-as években a ..Tuztáncos generációnak" kialakult egy olyan mindent elsöprő József Attila-epigonizmusa, hogy egyszerűen szükségét éreztem gyökeresen más poétikai, esztétikai tradíciók felé orientálni. Nem azért, mintha József Attila világirodalmi nagyságát illetően értékítéletem megváltozott volna, hanem egyszerűen, mert folytathatatlannak éreztem. Vannak aztán felszabadító hatások. Ilyen volt számomra T. S. Eliot. Vas István fordításában, továbbá Kavafisz, A verseik felszabadító hatásúak, ám bizonyos értelemben ugródeszkát is jelentenek A harmadik hatástfpus, kapillárisán. hajszálcsövek módjára hat: itt órákig lehetne a neveket sorolni. Mondjuk a magyar irodalomból Arany mellett elsőrangúan fontos számomra Csokonai, Berzsenyi, a kései Vörösmarty. Ady és Babits. A világirodalomból az egész német romantika és Baudelaire. No és Villon, természetesen nem a Faludy-féle. hanem az autentikus, de ide sorolhatnám az oroszok közül Puskint ts. ... - Hosszú évekre szdenciumra ítélt a hatatom. Miféle indokaik voltak ellened? - 1974 és 1977 között nem lehetett szilénciumról beszélni, bár éreztem a kultúrpolitika gyanakvását és elutasítását, ami kifejeződött abban is, hogy az írószövetségi felvételi kérelmemre még csak nem is válaszoltak. Amikor '74-ber. vagy '7}-ben Mándy Iván József Attila-díjra javasolt, akkor ezt kategorikusan elutasították,. - Pedig akkor már két könyved (Magyarázatok M. számára. Körülirt zuhanás) megjelent. - Igen, és nem volt még semmiféle politikai konfrontációm, csak valahogy éreztek — teljes joggal —, hogy én nem vagyok az ó káderük. Utána megint cgv többéves szünet következett. az Örökhétfó .megjelenéséig - De az Örökhétfó mór szamtzdatban jelent meg .. - Akkor még mindig nincs hivatalos sztlencium. A Szépirodalmi Könyvkiadó szerződést kötött veiem, de azt a képtelen követelést támasztotta, hogy a címadó verset is beleértve. 30—40 verset ki kell hagyni, ami gyakorlatilag a kötet kiherélését jelentette volna. Ha erre hajlandó lettem volna, akkor az már nem az én kötetem... 1980-ban megalakult az AB kiadó, az Örökhétfó volt az elsó szépirodalmi publikációja Demszky kiadójának — 1982-ben meghalt L. i Brezsnyev, akt téged versre is ihleteti, ahogy írtad: „a ferdeajkú vén trotty". — Mint már mondtam, akkor még nem keményítettek be annyira. Sót egy szerződést is kötöttek velem, válogatott versekre. Csakhogy Amerikában, Mózsi Ferenc Szivárvány kiadójánál Chicagóban az idó tájt jelent meg egy vékony versesfüzetem, s abban az ominózus Brezsnyev-sirató. — Ez magyarul jelent meg? — Igen. Nagyjából ugyanaz az anyag volt, ami aztán a magyar szamizdatban is napvilágot látott. Azt hiszik címmel. A Brezsnyev-versról tudomást szerzett a pártközpont vagy a moszkvai követség, mert kaptam egy elképesztő levelet, amelynek utolsó mondata így hangzott: „Az önnel kötött szerződést, figyelembe véve a Magyar Népköztársaság kül- és belpolitikai érdekeit, felbontjuk." Nagy büszkeséggel órzöm ma is ezt a levelet. Akkor éreztem azt, életemben először és utoljára, hogy én egy nagyon fontos politikai tényező lehetek, ha képes vagyok egy ország kül- és belpolitikai érdekeit veszélyeztetni egy itthon nem is terjesztett hároinszázas példányszámú versfüzetkcvcl. Ez mutatja, hogy az akkori kultúrpolitika milyen aránytalanul dimenzionálta egy vers lehetséges veszélyességét. — Ha már itt tartunk, mekkora egy vers lehetséges veszélyessége? — Úgy gondolom, hogy rendkívül speciális feltételeknek, mondjuk, egy 1948. március 15-ének kell együtt lenni, hogy egyetlen versnek igazán komoly politikai hatása legyen. De még egy olyan alkalom szülte és az alkalomhoz rendkívül paszszoló vers. mint a Nemzeti dal sem idézte eló a forradalmat, csak képes volt költőileg szimbolizálni. Ha meggondolod. Ady költészete sem ..okozta" a Károlyt-forradalmat, sem a tanácsköztársaságot, holott meglehetősen masszív politikai líra. mint ahogy József Attila költészete sem a magyarországi kommunista mozgalom fellendülését. Tudok olyan versekről, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy egy tüntetés emlékezetes legyen, de olyan tüntetésről nem tudok, amit egy vers váltott ki. TÓDOR JÁNOS