Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-03 / 280. szám

80. évfolyam, 280. szám 1990. november 3., szombat ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára: 5,30 forint A Valutaalap elégedett Hitelkamatok, két változatban — Pénzre várók Ásotthalmon — Osztódik a Csomiép P

éntek ide, vagy oda, a tegnapi nap igen élénk volt a hazai belpolitikában, s volt esemény itt, a város környékén is bőven. Mai tudósításaink. híreink, beszámolóink élére két olyan téma kívánkozik, mely remélhetőleg befolyásolja majd a törvényhozást, illetve a mezőgazdasági termelést. Szabad György szerint ugyanis a Parlament vezetői csak a sajtóból értesültek róla, hogy a kormány 34 törvénytervezet tárgyalását kéri a költségvetési törvény megalkotásához. S még mindig kormányügy: a mezőgazdasági termelők szövetsége arra kérte a Minisztertanácsot, terjessze az Országgyűlés elé az aszály kérdését, mert a gazdálkodók képtelenek megbirkózni soros feladataikkal. Kormánynyilatkozat Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Európa tanácsi konvenció elfogadásának 40. évfordulója alkalmából pénteken nyilatkozatott tett közzé a magyar kormány. A nyilatkozat egyebek között megállapítja: A Magyar Köztársaság Országgyűlése és kormánya az Európa Tanácsba való felvétel küszöbén, s hivatalosan is csatlakozva annak vonatkozó konvenciójához, kinyilvánítja, hogy az emberi jogok teljes körű, feltétlen biztosítását és maradéktalan tiszteletben tartását a civilizált gondolkodás és magatartás elengedhetetlen feltételének tartja. A demokratikus magyar Országgyűlés eddig elfogadott törvényei, valamint alkotmányunk fajsúlyos bizonyítékai azon szándékunknak, hogy hangoztatott alap- és irányelveinket mielőbb átültetjük a gyakorlatba, s hogy jogrendszerünket az európai értékekre és normákra építve és azokba illeszkedően alakítjuk át. Térségünk legégetőbb, eddig eljojtott és elhallgatott s a vélemény- és szólásszabadság kiteljesedése révén felszínre került problémája az országaink területén élő nemzeti, etnikai, vallási és egyéb kisebbségek teljes körű jogainak biztosítása. Az egységes és közös Európához való csatlakozás csak a nemzeti és kisebbségi ellentétek következetes és átfogó megoldásának útján lehetséges. A Magyar Köztársaság kormánya hangsúlyozza: a kisebbség csak aklcor lehet egyenjogú és egyenrangú a többséggel, ha közösségként elismerten élhet, tanulhat, dolgozhat, kulturálódhat, ha a többséget megillető jogokon/ kívül identitásának és közösségi létének megőrzését és fejlesztését szolgáló sajátos jogokat élvezhet, amivel semlegesítheti a kisebbségi létéből adódó hátrányokat A magyar kormány kizárólagosan e fenti elveket tartja alkalmazhatónak a Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek esetében, melyekre mint az ország társadalmi, szellemi, kulturális életének gazdagítóira s nem mint a többség jogainak és mozgásterének csorbítóira tekint A kormány arra törekszik, hogy a szomszédos államokkal — a fenti elveket alapul véve — jó együttműködés alakuljon ki a nemzeti kisebbségek kérdéskörében is. Az itt élő nemzeti kisebbségeknek önazonosságuk, közösségi íétük megőrzéséhez szükségük van az anyaországok támogatására, s Magyarország is felelősséget érez minden magyar nemzetiségű személyért, éljen az ország határain innen vagy túl. A Magyar Köztársaság kormánya a nemzeti kisebbségek kérdésének megnyugtató és átfogó rendezése érdekében aktívan részt kíván venni egy egyetemes kisebbségi charta kidolgozásában. Addig is, míg e charta létrejön, felhívjuk a szomszédos országokat, hogy kétoldalú alapon dolgozzunk ki megállapodást a tárgyban. A Magyar Köztársaság kormánya — élve az évforduló kínálta lehetőséggel — felhívja a közép- és keleteurópai térség többi országát: közös erőfeszítéssel gyoraiusah: meg az öuropa tanács már meglévő konvencióihoz történő csatlakozásuk menetét, az egységes európai humanitárius térség építését. Kezdeményezi, hogy mintegy megelőlegezve amúgy is vállalandó kötelezettségeiket, egymás közti kapcsolataikban és belső gyakorlatukban ezen intézményrendszerek — különösen az Európa Tanácsnak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló konvenciója — legyenek mérv- és irányadók. A Magyar Köztársaság kormánya tisztelettel felkéri az Európa Tanács tagállamait, hogy a közös értékek és érdekek szellemében konstruktív és hatékony módon segítsék elő a közép- és kelet-európai kisebbségi problémák kezelését. A magyar kormány kifejezi reményét, hogy a fent említett célok s elgondolások térségünk, egész Európa megértésével, szimpátiájával és támogatásával találkoznak. (MTI) Orvosiműszer-kiállítás A Radinvex Medizin német—magyar kft. orvosiműszer-bemutatót rendez az orvosegyetem oktatási épületében, a Dóm tér 13. szám alatt. Német, holland, spanyol és hazai cégek mutatkoznak be termékeikkel- A kiállítás vasárnap és hétfőn fél 10-tói este 7 óráig tekinthető meg. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Halottak napi Requiem Másfajta Mozart A zenemüvek lejeffyzésmódja egyike a legtökéletlenebb emberi találmányoknak. Atok ez és áldás egyszersmind. Átok, mert a zeneszerző szándékainak csak behatárolt hányadáról informál, és áldás, mert teret enged kortól, egyéntől, égtájtól és annyi más tényezőtől függő, egymástól eltérő megvalósításoknak. Így biztosítja a remekművek sokarcúságát és továbbélését, és csak így van jogunk az interpretáló mesterségét a művészetek kategóriájába emelni. Minél nagyobb, egyetemesebb érvényű egy komponista, annál gazdagabb lehetőségét nyújtja művei hangra váltásának. Mozart a legnagyobbak egyike, s a Requiem (feloldhatatlan kérdőjelei ellenére) a legvallomásosabb művei közül való. Természetes hát, hogy a krőzusi gazdagságból — az előadók meggyőződése és temperamentuma szerint — esetenként más és más elemek kerülnek fényre. Mozart-képünk ma megújulóban van, Milos Formán filmje, Hildesheimer monográfiája, Harnoncourt és Gardiner historizmusa a romantikától hagyományozott imázstól merőben eltérő je enséghez szoktat bennünket. Erre törekedett a csütörtök esti, nagyszínházbeli hangverseny apparátusa, V/eninger Richárd vezetésével, a Mesterbérlet sorozatának keretében. Kétségektől gyötört, rossz közérzetű korunk most Mozartban is szószólóját keresi, s mivel Mozart mindent tudott az emberről, amit csak tudni lehet, a törekvés több mint helyénvaló. A hangverseny műsorválasztása is a Mozartnál különös ethosszal telitett dmollt tüntette ki, mert a Requiemmel azonos hangnemű d-moll zongoraverseny (K. 466.) hangzott el a koncert első felében. A Don Giovannival való idóközelség, és az anyag hasonlósága alapján azt vártuk, hogy túlnyomóan drámai töltésű muzsikát kapunk, de hamar rá kellett jönnünk, hogy szívesen látott-hallott vendégünk, a Szegedről Svájcba származott Gyimesi László alapvetően lírai alkat. Számára a drámai környezet arra való, hogy Mozart lírájának üzenetét még jobban aláhúzza.. Ilyen volt már belépése is a kérdések árnyalt feltevésével, ilyen volt a (Beethoventől származó) kadenciában, és ezek után természetes, hogy legmaradandóbb élményt a lassú tételben adott hallgatóinak, ahol keze alatt a Bösendorfer az egyedüllét törékeny szépségéről, a mozarti vigasztalás szelíd varázsáról dalolt. A karmester, Weninger Richárd nem erőltette a drámai impulzusokat, hanem jó muzsikushoz illően zenekarával Gyimesi szolgálatába szegődött, s így sikerült töretlen vonalat adni az előadásnak. A szünet után azonban megváltozott az atmoszféra. Itt olyan apparátus állt Weninger rendelkezésére, amely „többé-kevésbé" meg tudta valósítani karnagyának egyéni elképzeléseit. Azt ugyanis, hogy Mozartról és mimagunkról emberibb, esendőbb, vallomásosabb, kendőzetlenebb és a hagyományozottól eltérő képet mutasson. „Többé" azért, mert énekesei, zenészei lelkesen segítették, és „kevésbé", mert a mifelénk kényszerűen csekély számú próba nem elegendő a teljes frontáttöréshez. Leginkább a szólókvartett (Vámossy Eva, Varsányi Mária, Laczó "fdr-íc és Sinkó György) szereplése volt kiegyensúlyozatlan. Bár mindegyiküktől kaptunk szép pillanatokat, de bebizonyosodott, hogy ilyen életkori, felfogásbeli, hangképzési és artikulációs különbségeket nem sikerülhet megnyugtató, közös nevezőre hozni. A kórus szólt! Hála az elrendezésnek (jól elöl voltak), hála a hangvető kulisszának (ami az Eliásnál fájdalmasan hiányzott), és hála Berényi Bogáta karigazgatónak, aki engedte énekelni őket. Van, aki élesnek találta a szopránt — számomra felvillanyozóbb (a kellő helyen megcsillanó) fémes fény, mint a tompára köszörült álkulturáltság. örültem, hogy a basszus izmos férfikarakterrel szólalt meg. A tenor hazai gond, néha „nem az igazi", az alt míves, mozgékony, de magja még nem elég. A koloratúrák jól gurultak. A Dies irae szinte nyers hangtömbjei ebben a felfogásban gáttalan erővel vallottak borzalmakról és kételyekről, a Salva nos megrendült jajszó az utolsó reményhez, a Confutatis „sotto voce" női kara selymes fényben ragyogott, a Domine Jesu meglepett a maga kihegyezett elevenségével, de úgy torkollott a Quam olim-ba, hogy a segítségvárás'követelés kétségbeesett és reménykedő irama igaz emberi lélekmozgást ábrázolt. A Lacrymosa elhaló sóhajait a legszebb pillanatok közé sorolom. A hangszeres apparátusból a Requiemben a fúvók tűntek ki, sima-szép fagottszót, kulturált klarinétokat, s a kezdeti elfogódottság után gyönyörű Tuba mirumot hallottunk a harsonát szólistától. A vonósok jc partnerei vezetőjüknek, oly kori kisebb pontatlanságoka: leszámítva. Weningernek tehát sikerült keresztülvinni egy másfajta Mozart-kép bemutatását, kevés volt az a hely. ahol elvárásai erőszakoltnak tűntek, s aki nyitott lélekkel, hajlítható zeneiséggel volt tanúja ennek a koncertnek, bizonyára nem csalódott Meszlényi Lásiló II rendőrség osztja a pénzt? A paradicsom ára Csaknem háromszáz izgatott ember várta tegnap, pénteken, Ásotthalmon az Egyetértés Szakszövetkezetben a zöldségtelep pénztárának nyitását. Voltak, akik hajnalban útra keltek, hogy az augusztusban, szeptemberben leadott zöldség árát fölvehessék, kilenc óra után. Keveseknek sikerült mégis megkapniuk a tartozást, mert mindössze harmadával rendelkezett csupán a szakszövetkezet a kifizetni való összegnek. (A gyors számvetés szerint 1213 millió fórint nem érkezett még meg a gazdákhoz.) A pénzrevárók népes csoportját igencsak meglepte, hogy a várt pénztárnyitás után nem az átvevő osztotta a fizetséget, mint eddig, hanem a szakszövetkezet más alkalmazottja, a gazdasági rendőrség munkatársainak felügyelete mellett. Komoly megdöbbenést keltett a nyomozók megjelenése, mivelhogy a felvásárlók kis csapatát termelőpártolónak ismerték faluszerte. Bár vadabbnál-vadabb híresztelések terjengtek, meglepetést keltett a rendőrségi beavatkozás. Amint az ottlévő őrnagy, dr. Ilia Árpád elmondotta: bejelentés érkezett, s eljárást indítottak a zöldségtelepen történtek kivizsgálására. A tegnapi megjelenésük hamar mozgásba hozta a falut, mert nem sokkal a kilenc órai pénztámyitás után megjelent szinte az egész vezérkar s a végén a pénzreváró tömeg éhének csillapítására a lángossütő is. Hamar elterjedt a híre a hirtelen falubolyduláson, nogy az Egyetértés Szakszó vetkezőiben a rendörök osztják a pénzt. Hál' istennek, ott még nem tart az ügy, de a várakozás közben történt „paradicsomi állapotokról" és a tartozás hátteréről a későbbiekben nyilván még bővebbet is olvashatnak. — joros — Hermész védje! Nem az a Barna... Országos körözését rendelték el egy ismeretlen betörőnek, aki csütörtök éjjel Budapesten kirámolta dr. Barna Sándor lakását. Ez biztos az a Barna, gondolom, aki néhány hónapja még a Csongrád megyei főkapitányi székben ült. Hívom a Budapesti Rendőr-főkapitányságot. — Á, régi ismerős! — szól a telefonba dr. Barna Sándor, Budapest főkapitánya. — Nem találja ki, egy kollégája ül nálam. — Szóval igaz. Kirabolták. — Hova gondol? Van nekem 700 ezrem? A sértett névrokonom. Ó, de sajnálom; Most csalódást okoztam, ugye? — Mit mondjak? De félre ne értsen! Viszont, ha már beszélhetünk... — Szegediekkel, Csongrád megyeiekkel mindig, szívesen. — ... szóval, még vezeti a BRFK-t. — Tudom, mire gondol. A benzináremeléshez kapcsolódó demonstrációt én polgári mozgalomnak tekintettem, nem taxisügynek. A kijelentésem, hogy ha a polgári lakosság ellen vezényelnek, lemondok, kinek tetszett, kinek nem. Az viszont tény, hogy mindenkinek addig parancsolhatnak, amíg a beosztá"ában van. Nekem is. Azért a pontosság kedvéért el kell mondjam, ha azt parancsolták volna: tisztítsam meg a főváros hídjait, főbb csomópontjait a járművektől, azt teljesítettem volna. A polgári lakossággal szemben egy lépést nem tennék. Egyébként az újságokból értesültem, hogy a belügyminiszter megköszönte a rendőrség munkáját. — £s a pesti hajléktalanok? — Semmi közünk hozzájuk. Igazoltatunk körükben is. Akiket keresünk és megtalálunk, azokat elvisszük, A dolog többi része nem érdekel, nem az én asztalom. Egy a fontos, a vasúti közlekedés nem állhat le. vagyis a rendőrök a polgári lakosság, és a vasút biztonságát védik a bűnözőkkel, és nem a hajléktalanokkal szemben. — Köszönöm, Hermész védje, hisz a rendörök... (mag) Somogyi Káról yné felvétele Nagy sebességgel hajtott le az Izabella-hídról egy Wartburg személygépkocsi tegnap délután. A kanyarban átsodródott a menetirány szerinti bal oldalra. Vezetője még visszarántotta a kormányt, de utána elvesztette uralmát a kocsi fölött, újra átvágódott a bal oldalra, ahol végül fölborult Egy arra jövő Dacia épp hogy elkerülte a Wartburgot. amelynek két utasa könnyebben sérült meg