Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-19 / 293. szám

1990. november 19., hétfő A he lyzet 5 Tánc-színház Egy asszony a „négy elválaszthatatlan" közül Sohasem láttam még ilyen kemény arcú balerinát. Sőt ha jobban meggondolom a dolgot, más művésznőkön sem fedeztem föl ennyire határozott vonásokat. Így aztán kissé zavarban vagyok, amikor Prepeliczay Annamáriát próbálom bemutatni, először a DM-ben. Vajon tudok-e hasonló élességgel fogalmazni? Mindenesetre meg kell próbálni. A szegedi balettegyüttes egyik, vezető táncosa 1970ben végzett az Állami Balettintézetben. Ezután a Pécsi Baletthez került, 13 évet töltött ott. 1984-ben átszerződött a Győri Baletthez, „három évig voltam ott és beutaztam a világot" — mondja. Szegedre 3 éve jött. „Az itteniekkel eddig csak Irakig jutottam. 1988-ban az irak—iráni háború tűzszünetében léptünk föl ott. Most pedig itt vagyok, és ez a legjobb, ami létezik." — Tényleg ilyen jól érzed magad Szegeden? — A társulatban igen. Ami hiányzik, az a művészek közössége. Pécsett, és később Győrben is mindenkit ismertünk, festőket, zenészeket. Itt meg darabjaikban vannak az emberek meg a művészetek. — Mondok egy szót: tánc. — Nekem ez szinte mindent jelent. A tánc az a nyelv, amelyiken el tudom mondani a gondolataimat, az érzéseimet. Ezért nem is szeretek interjút adni. Ha beszélek, mindig túllépek magamon. Ha azonban táncolok, akkor nincs pardon, akkor élesen fogalmazok. Az vagyok én igazán. Aki meg .:kar ismerni, az jöjjön el és .ézzen meg a színpadon. A tánc a mindennapjaimat is meghatározza. Ha este előadásom van, másképp ébredek. Mindent ahhoz igazítok. Persze ez talán rossz is, mert igazából semmi máshoz nem értek.' Lehet, hogy néha túl sokat is foglalkozom a szakmámmal. Állandóan azon töröm a fejemet, mit hogyan kellene csinálnom. Ha meg elrontok valamit, akkor meg azon rágódom. — Koreográfusok? — Imre Zoltánnal nagyon jól megértjük egymást. Velem azonos lelkületű ember, s olyan szerepeket oszt rám, amelyekhez én hozzá tudok tenni valamit. — Milyeneket? — Leginkább drámai nőalakokat. A figurák, amelyeket táncolok, úgy éreznek, ahogyan én. Sikerült rátalálnom egy szerepkörre, amely közel áll hozzám, s Zoli érdeme, hogy ezt a lehetőséget észrevette bennem. — A mostani balettesten is ilyen szereped lesz? — Most az előzőekhez képest szerettünk volna valami „népszerűbbet" csinálni. Megpróbáljuk visszacsempészni a színpadra a romantikát. Igaz, nem cukros formában, inkább fricskázva. Manapság minden gyanús, ami olyan felhőtlenül szép. A világ éppen hogy nem Nagy LAszló felvétele szép és harmonikus. Ám lélekben mind erre vágyunk. — Mit fogsz táncolni a Szenvedélyes viszonyokban? — Imre Zoltán koreográfiájában (Vonzások és választások) a „négy elválaszthatatlan" közül az egyik asszonyt. Két házaspárról van szó, az ő összegabalyodó kapcsolataikról. A másik darabban (Tatjaná és mások ...) Anyegin és Tatjana elfojtott vágyait táncolom. Az Anyegin-téma feldolgozásaiban általában •jincs hyen szerep, ezt Lőríncz Katalin koreográfus taiaita KÍ. — Elég szokatlan szerep. .. — A modern balettben nem olyan különös. Az utóbbi éveknek éppen az az egyik újdonsága, hogy nemcsak konkrét figurákat ielenítenek meg, hanem például külön táncos ábrázolja az érzelmeket, viszonyokat. Márok Tamás 450 éves a jezsuita rend Semmijük nincs, a bérükön kívül.. 1540-ben III. Pál pápa jóváhagyta a baszk származású Inigo de Loyola (Loyolai Szent Ignác) által szervezett Jézus Társaság szabályzatát. A jezsuita rend azóta a legkülönbözőbb válságokon és átalakulásokon ment át. 1773-ban XIV. Kelemen pápa föloszlatta, s bár több országban nem engedték meg a rendelet kihirdetését, 1814-ig, a visszaállításig veszni látszott a társaság. Ettől fogva azonban rohamos fejlődésnek indult. Otatói, nevelői munkájukban a jezsuiták megtalálták igazi hivatásukat: 1931-ben több mint 1000 rendházban 2? ezren működtek, körülbelül 4 ezer iskolát, 11 egyetemet, 100 árvaházat és 40 kórházat tartva fenn. Az első magyar egvetem megalapítása is nevükhöz fűződik. 1561-ben Oláh Miklós esztergomi érsek a nagyszombati kollégium vezetésével bizta meg őket, amit 1635-ben Pázmány Péter egyetemmé fejlesztett. A huszadik század magyar egyházi oktatása magas színvonalát olyan, nagy műveltségű jezsuita tanároknak köszönhette, amilyenek — mint a dr. Teleki Béla teológus professzorral készített beszélgetésből is kiderül — ma is dolgoznak: külföldön. A hazai körbetekintés elég lehangoló képet ad a valamikor virágzó rend helyzetéről. Bécsi képek (no. 2.) Az osztrák parlamenti választások, a kampány szervezőin kívül, itt senkit sem érdekelnek. A pártok aktivitása sem egyenlő. Számomra a legmozgényabbnak a zöldek tűntek. Rendkívül tanulságos kampányuk iránya, mely két réteget céloz meg: az ifjúságot és a nőket. Hangszórós Volkswagen-buszuk mindennap feltűnik az egyetem előtti téren, a Schottentornál. Aktivistáik agitálnak, röpcédulákat osztogatnak boldogboldogtalannak, melyet legtöbben a metrólejáró melletti kukákba dobnak. De vannak, akik el sem veszik a kinyújtott kézzel felkínált felhívásokat. A hangszórón keresztül egyfolytában fenyegető szózatot hallunk az emberiséget körülvevő veszélyekről, a civilizáció őrületéről, a ketyegő biológiai bombáról. A kellőképpen egzaltált előadásmód magnószalagra rögzített, s folyamatosan ismétlődik. Furcsa paradoxon — mondom magamban, s már oda sem figyelek. Ez így nekem nem elég ,jzöld". Másnap mégis megdöbbentő hatást kelt a járókelőben a hangszóróból furcsán, recsegőn, szaggatottan előtörő madárcsicsergés, mely néha-néha elnyomja a Ring zaját a természetnek nincs voksa, adj te neki"... A nők. A Karlsplatz aluljárónál hatalmas plakát, önkéntelenül is csak a nagybetűs szöveget olvasom cl minden reggel: „Was kostet eine Frau?" Aztán mégis megállok. Érdeklődve megyek közelebb, született antifeministaként, hátha igazolást találok kissé artikulálatlan érzéseimre. A plakáton egy kinagyított újsághirdetés látható. Hétezer schillingért titkárnői feladatokra keresnek attraktív kinézetű nőt A hirdetés tényleg megdöbbentő. En, a nyavalyás idegen, az innen nem messze levő lakásomért havi négyezret fizetek, s nem kell ruházkodnom, nem kell lakásomat berendeznem, s egyáltalán — folyamatosan élnem ebben a városban. A nők nagy része persze eltartott, de milyen a helyzete, ha nincsen férje, vaay uram bocsá', maga és önmaga által szeretne élni? őszintén szólva, a kettes sorszámmal kezdődő személyi számokat kissé mindig is lenéző énem egy pillanatra magához tért. Egy pillanatra — mondom —. mert eszembe jutott, hogy a manapság a demokrácia mintapéldányaként emlegetett Svájc egyik kantonjában (Appsnzetl) a nőknek a mai napia nincs szavazati joguk. Sőt mi több, a közvélemény-kutatás adatai szerint — horribile dictu — nem is akarnak választani. Az indoklás: „Az uram úgyis tudja, mi a jó." Vajon ott mennyibe kerül egy nő? Gyenge Zoltán — 1950-ben. mikor a többi szerzetesrenddel együtt, a jezsuitákét is betiltották, Szegeden is be kellett szüntessék az addigi komoly kulturális és ne_ velő munkájukat A rend szétszóródása totális volt az, atyák semmilyen formában nem tevékenykedhettek. még azt sem engedték meg. hogv. két jezsuita együtt lakjon. Papi munkát nem végezhettek, sőt nagy részük börtönbe került. Csak mikor kicsit enyhült a megítélés, a, hatvanas években térhettek vissza a templomokba, mint kántorok, sekrestyések — .már aki életben maradt. A nyolcvanas évek közepétől aztán többen kezdhettek visszatérni nevelői hivatásukhoz, sőt ek_ kor már pápí munkát ás végezhettek, de nem mint a rend tagjai. Távalv engedélyezték a jezsuitáik működését Magvaro. szagon, akkor jöttem haza Szegedre, a Hittudományi Főiskolára. — Aíi változott az engedélyezés után? — A püspökségtől viszszakaptuk a Dáni utrai templomot és plébániát. Persze tudvalevő, hogy a jezsuiták most dsak megtört erőben működhetnek. hiszen nafcv részük nyolc-tíz évet börtönben töltött; a mostani visszaállás komoly emberi energiát vesz igénybe. A jezsuita atyák, úgy jöttek vissza Szegedre, hogy nincs hová hazamenniük. Az egyik testvér ablaktalan folyosón lakik, olyan a szobája, mint egy börtöncella. Régen raktárhelyiségnek használták, a templom számára. A többieket jó lelkek fogadták be a városban. — A valaha híres jezsuita oktatás kimerül a hittanoktatásban? — Jelenleg sajnos, igen. Persze, idő kellene az pktatás újraszervezéséhez, mert a jezsuita tanárok, professzorok — bár sokan vannak, de — külföldön ~ élnek. Nemcsak . teológusok- minden területen kiváló tanáraink vannak. Ha ilyen igény lenne, sokan hazaköltöznének, de a jelen állapotában a rend még nem kész középfokú, vagy egyetemi szintű oktatás kezdeményezésére. Amikor hazajöttem. az volt a tervem, hogv a magvar jezsuiták Szegeden olyan gimnáziumot alapítsanak, ahol több nyelven folyik az oktatás. Tehát például földrajzot egy angol jezsuita angol nyelven, biológiát mondjuk egy francia atya francia nyelven tanítana, egy másik németül. Francia, angol, német és magyar nyelvre gondoltam, és jól képzett világi oktatókat is hívnánk. Csakhogy a magyar gazdasági helyzet bizonytalan, és a jezsuitáknak jelenleg semmijük sincs a bőrükön kívül. — Mennyire szigorúak a rend belső törvényei? — A többi szerzetesrendtől eltérően a jezsuiták nem három, hanem négy fogadalmat tesznek, közvetlen engedelmességgel tartoznak a pápának is. Minden közösségnek megvannak a maga belső törvényei. Szigorúság van, de ez nem a vezeklési előírásokban nyilvánul meg, hanem a fegyelemben. Fő elv, hogy ügy kell élni, hogy aktívak legyünk a világban, minél több erőt tudjunk bevetni a munkánkban. Mondják, hogy a jezsuita r°nd olyan katonás. Engedelmességünk nein vak. nanem iato engedelmesség : én köteles vagyok engedelmeskedni elöljáróimnak, de köteles vagyok az aggályaimról is beszámolni nekik. — Hogyan ünneplik a 450 éves évfordulót? — Tulajdonképpen négyes ünnep van. 80 éves a magyar rendtartomány, tavaly kaptuk vissza az élhetési lehetőséget, Loyolai Szent Ignác születésének 500. évfordulója lesz jövőre, és a 450 éves jubileum. Itt, Szegeden két rendezvény volt, az egyik egy háromnapos lelkigyakorlat, amin kellemes meglepetésre 60-70 ember állandóan részt vett, a másik pedig egy előadás-sorozat a rend történetéről. Nem külsőségekben ünneplünk, hanem befelé, a lélek felé fordulva, ami kisugároz. Panek József Milyen a levegő Kínában? Ez év áprilisában már beszámoltunk arról, hogy szegedi kezdeményezéssel expedíció indult Kínába, hogy ott geológiai, földrajzi, meteorológiai és éghajlattani méréseket végezzen. Április 29-én útnak is indultak, c"e a tervezett négy hónapoól csak kettő lett, június 29-én landolt gépük Ferihegyen. Az expedíció tagjai voltak: Eorbély Erzsébet budapesti tanár, Gál András, a szerencsi Bocskai István Gimnázium igazgatóhelyettese, Gregus Dezső, a szegedi városi televízió operatőre, valamint az expedíció vezetője, Makra László, a JATE Éghajlattani Tanszékének adjunktusa, akit a National Geographic július elsejétől tiszteletbeli tagjává fogadott. öt kérdeztük az expedíció céljáról. — Már több kínai főidrajzos szakemberrel kapcsolatban álltunk, de csak levelezés útján, és úgy gondoltuk, hogy további munkánkat jobban segíti a személyes kapcsolatteremtés, egyetemek és intézetek kutatóival. A személyed tapasztalatszerzést is ki akartuk terjeszteni Kína különleges tájaira, különböző éghajlati körzeteire. KözépiKínában tanulmányozni kívántuk a löszképződés környezeti feltételeit, a líísz'crületek környezeti k <. tait. Levegőszivattyús méréseket terveztünk NyugatKínában, valamint BelsöÁzsia levegője természetes háttérszennyeződésének megállapítása érdekében a levegőminták aeroszol-paramétereinek meghatározását. Mindemellett fontos volt mozgófilmek, fényképek és diaképek készítése, illetve közös kutatási projektek összeállítása. — Milyen útvonalon haladtatok? — Először Peking, Nanking, Sanghaj, Kuilin, Jangsuo útvonalon, azaz a délkínai trópusi karsztvidéken. Majd Kunming, Kőerdő, Csungcsing, Vuhan következett, a Jangce három szorosa és a Jangce-vidék. Ezután jött Hszian (OrdoszPlató). Lancsou és környéke, s végül Nyugat-Kínában Urumcsi. — A felsorolásból naivan azt gondolhatnánk, szép kis utazás volt. De gondolom, sokszor szegődött társatokul a fáradtság. — Legtöbbször éjszaka 2kor feküdtünk és hajnalban már keltünk. Egy ember poggyásza közel 60 kg volt, bőröndök, hátizsákok, a műszereket mindig magunkkal vittük. Ugyan Viszonylag jó a közbiztonság, de a felszerelést értékénél fogva, nem bí/.hattuk a véletlenre — Mit végeztetek, milyen eredménnyel járt az expedíció? — A személyes kapcsolatteremtés olyannyira jól sikerült, hogy október elején négy kínai kolléga már járt is Szegeden. Valamint a jövő év első felében Urumcsiból várunk négy földrajzos szakembert. A földrajz és a klimatológia oktatásához alapvető a személyes tapasztalás. Többek között olyan jelenségeket tanulmányoztunk, melyek a Földön a legmonumentálisabbak (Dél-Kínai Trópusi Karsztok), különlegesek (Kőerdő), s kizárólag csak Kínában figyelhetők meg (jelenkori löszképződés). A Föld 16 éghajlati körzetéből 7 megtalálható Kínában. Utunk során ezek mindegyikéről — a csapadékos nyarú szubtrópusi éghajlattól a mérsékelt övi sivatagi klímáig — szereztünk adatokat. Hsziantól északra, az OrdoszPlatón tanulmányoztuk a löszlerakodás koronkénti változásait, a klímaváltozások és a löszlerakódás jellemzőinek kapcsolatát. Lancsou környékén megvizsgáltuk a Földön jelenleg ismert legvastagabb löszfalat, a löszben végbemenő mozgásoknak, a csuszamlások kockázati tényezőit. Nyugat-Kínában mind ez ideig először, és általunk történtek mérések a levegő természetes háttérszeniíyeződésének megállapítására. Az eredmények a szakirodalomban teljesen újnak számítanak. A levegőmintákat jelenleg az MTA Debreceni Atommagkutató Intézetében vizsgálják. Utunk során több mint 22 órányi színes mozgófilmet, több mint ezer színes negatív felvételt, s több mint 4 ezer színes diapozitív felvételt készítettünk. A Borsod Megyei Pedagógiai Intézet számára összeállítottunk egy 35 perces oktatófilmet alap-, közép- és felsőfokú tanintézmények földrajztanításához. Filmanyagunk iránt érdeklődik a Magyar Televízió, de külföldről, az USA-ból is érkezett megrendelés. Három intézménnyel közös kutatási projecteket állítottunk össze. — Mikorra dolgozzák fel az anyagot? — A Kínában gyűjtött anyagaink földolgozása több hónapos munkát kíván. Folyamatosan készülnek a szakmai tanulmányok, csakúgy, mint az ismeretterjesztés céljait szolgáló visszapillantások. — Ügy tudom, rengeteg szponzorral dolgoztatok. — A Kína-expedíciót 63 intézmény és vállalat támogatta, köztük az Osztrák Tudományos Akadémia Kína-kutató Intézete, valamint az USA-ból a National Geographic Society. P. Sz. . jfcgíafc. ,. 4: v