Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-19 / 293. szám

1990. november 19., hétfő A helyzet 3 Háztáji és házunk tája Forráskútról több levelet kaptunk az utóbbi hetekben.' melyben a földjüket visszaigénylő téesztagok panaszolják, hogy az ígért október végi határidőig nem mérték ki a parcelláikat. Első olvasatra érthetetlen az ügy, hisz Forráskúton már a tavasszal „osztottak" földet. Akkor meg miért a mostani betartás? Az ok, mint mindig, az eltérő érdekekből adódik, s abból, hogy elsősorban a tanyán lakók az eredeti helyén szeretnék megkapni a jussukat. Forráskúton januárban a közgyűlés úgy határozott, hogy két táblát alakítanak ki, s itt adják vissza a részarányokat. Ez a döntés ma is élő. Akinek ez megfelelt, rendezték az ügyét. Többen kitartottak az eredeti hely mellett, így a feszültségek oldására márciusban Üllésen egy összejövetelt tartottak. Miskolczi István levelének tanúsága szerint ekkor az elnök megígérte: ha az eredeti földtulajdonon nincs építmény vagy ültetvény, akkor ott helyreállítható a szövetkezés előtti állapot. Pár nap múlva alá is írt egy nyilatkozatot, melyben a szövetkezet megígérte az eredeti terület visszajuttatását, de a rendezés dátuma október 31-e, tekintve, hogy azt már kimérték háztájinak. Októberben viszont Szabó Imre téeszelnök már úgy nyilatkozott, hogy vezetőségi határozattal meghatározatlan ideig minden földvisszaadást leállítanak. Indoklásul azt hozta fel, hogy az Alkotmánybíróság a privatizációs törvényt és a földtörvénytervezetet alkotmányellenesnek minősítette, s ebből következően megerősítette a szövetkezeti tulajdon védelmét. Ezen információk birtokátan kerestem fel Szabó lm• ét, hogy világítsa meg a történtek hátterét. — Nem a szövetkezeti vezetők és a tagok akadályozzák a megoldást, hanem a törvénykezési huzavona. A beadott igények felét már rendeztük, a további ütemet megzavarta az Alkotmánybíróság reprivatizációval kapcsolatos döntése. November 23-ára összehívtuk a közgyűlést, melynek most lesz alkalma a januárban elfogadott feltételeken változtatni. Ezt kővetően hajlandóak vagyunk a már eddig is megkezdett módon tovább rendezni ezen földkérdéseket. Ugyanakkor elvárjuk, hogy konszenzus alakuljon ki a visszaigénylők és a háztájiban érintett személyek között. Amennyiben a háztájis nem végzett ott nagyobb értékű beruházást, megegyezéssel olyan területre irányítjuk, ahol nem lesz tulajdonvita. — Mi legyen azokkal, akik gyümölcsöst telepítettek, kutat fúrtak? — Egyezzenek meg a partnerek az értékében, s az új tulajdonos fizesse meg. Ugyanis, amikor a tag megkapta háztájinak a földet, nem mondtuk neki, hogy ezt esetleg el kell hagynia. Erkölcstelennek tartanánk, hogy hatalmi szóval űzzük el azokat, akik a közös gazdaságot választották. Jelentős értéktől esnének el, s egyesek jogtalanul gazdagodnának. Tudomásom szerint a közgyűlés előtti munkahelyi kisgyűléseken az a nézet került túlsúlyba, miszerint az eredeti határozat maradjon érvényben, s a rendezés ne bolygassa a háztájit. Ugyanakkor az érintett földvisszaigénylők a számukra kedvezőtlen .eljárás esetén demonstrációt helyeztek kilátásba. Szerzett jog és tulajdonjog vitájában dönthet-e az erősebb bázisú csoport? Kemény jogi és erkölcsi feladvány. A békebíró tényleg csak a parlamenti törvény lehet? Tóth Szeles István Lökjön a „Fekete 8-nál"! Biliárd — galéria Honfitársaink vállalkozó kedve a legszínesebb ötleteket produkálja. Van Már Szegeden galéria, hol számítógépeket is lehet kapni, s mellette kávéház működik. Az azonban íudomásom szerint példátlan eset, hogy a képboltot, galériát biliárdteremmel párosították volna. Szombattól ilyen is létezik. A hét végétől a Ságvári utcában, szemközt a JATE BTK-val, megnyílt a Fekete 8-as, melyben a fenti üzletek mellett természetesen presszó is működik. Egy kft nyitotta a boltot, melynek négy magánszemély a tagja, közülük Rudlof úr hozta a biliárdot. A Németországban élő repülőgépszerelő magyar származású, kitűnően beszéli nyelvünket, s elmondta: szeretné Magyarországon is meghonosítani ezt a sportot. A biliárdnak ezt a fajtáját („pool") nálunk „kocsmai szabályok szerint játsszák", ő azonban lefordította a német hivatalos szabálykönyvet, s erre fogja tanítani az érdeklődőket. Az asztalokat, a golyókat Amerikából szerezték be, minden megfelel a nemzetközi előírásoknak, úgyhogy a Fekete 8-asbanakár nemzetközi versenyt is lehet rendezni. Kérdésünkre a tulajdonosok cáfolták, hogy a dákó román volna. -Hat 8 colos és két 9 colos asztalt helyeztek üzembe Köztük a különbség elsősorban 1 col, azaz a kilences nagyobb: egyébiránt egyformák. A nagy asztalok egyébként mahagóniból készültek, és súlyuk mintegy hét és fél mázsa. Erre azért van szükség, nehogy a játék hevében fölboruljanak, vagy a játékosok odébblökjék őket. A Fekete 8-asban nem tűnik el a golyó. ha az ember a „zsebbe" belelöki. Ott marad szépen egy kis kosárban. Itt ugyanis más a díjszabás, nem kell minden egyes játék után újra kikérni a golyókat. A 8-as asztal bére egy órára 88 forint, a 9-esé 99 forint. „Célunk nem elsősorban üzleti nyereség, hanem ennek a sportnak az elterjesztése" — állítja Rudlof úr. Ami a galériát illeti, annak gazdája egy tanárnő, Waldmann Józsefné. A nyitáskor saját képei díszítették a termet, de mint elmondta, a későbbiekben sokféle alkotót szeretne meghívni. Körülbelül kéthavonta műsorokat is terveznek. Ennek prototípusát láthattuk a megnyitón, amikor is Markovits Bori szavalta Kosztolányi Dezső: A játék című versét. Éljen hát a játék, melynek újabb kis barlangja vár ránk! A biliárdgaléria hétköznap délután 6-kor, hétvégén 4-kor nyit. És vár minden játékos kedvű vendéget, egészen éjjel kettőig (márok) Német főfecskendösök Szegeden Tűire, vízre vigyázzatok! Többnapos látogatáson hazánkban jártak a német tűzoltóság vezetői, akik budapesti programjuk után szombaton megyénket keresték fel. Heinrich Struve urat, a Német Tűzoltó Szövetség elnökét, Reinhard Vossmeier ügyvezetőt, Rolf Englerth baden—württenbergi elnököt és Rolf-Dieter Braunig urat, a hannoveri tűzoltóság vezetőjét Vágvölgyi József ezredes, országos parancsnokhelyettes kísérte Szegedre, ahol dr. Kovács Zoltán alezredes, Csongrád megyei és Bánfi György alezredes, Szeged városi tűzoltóparancsnok fogadta őket. Nem egészen véletlen, hogy a külföldieknek éppen a szegedi, új — mindössze kétesztendős — laktanyát mutatták meg, bár hangsúNcm föld—levegő rakéta, hanem turbóreaktív tűzoltógépkocsi Nagy LászJó felvételei Riasztás után, rúdon lyozták: a korszerű épület és a benne található technikai felszerelés bizony kontrasztot képez... Ennek ellenére a német vendégek olyan eszköz működésével ismerkedhettek meg, amely Németországban nincs. Ennek oka: országuk nem épp' gazdag kőolaj- és földgázkincséről híres. Magyarországon is csupán egyetlen turbóreaktív tűzoltó gépkocsit találhatunk, s azért éppen Szegeden, mert Algyőn van az ország — egyelőre még — legnagyobb gáz- és olaj mezője. A távolról harci rakétának tűnő, fülsiketítő hangot kiadó eszköz gyakorlatilag a repülőgépek hajtóanyagának kipufogógázát lövelli — vízzel keverve — igen nagy sebességgel az eloltandó olajkútra. Ha véletlenül valaki „szélirányba téved", bizony nagyon könnyen több száz méterrel arrébb találhatja magát, miként az a két olajoshordó is, mellyel a bemutatón az eloltandó olajkutat imitálták. A német vendégek nagy érdeklődéssel figyelték a számukra ismeretlen berendezést, majd hallgatták Siklósi Miklósnak, a Probitas Alapítvány vezetőjének tájékoztatóját. Nem zavarta meg a. bemutatót az sem, hogy a vendégek érkezését megelőző percekben éles esethez hívták a szegedi tűzoltókat. Bordányban egy magángazdálkodó fóliasátra gyulladt ki, s a benne nevelt több mint félezer hathetes csirke a lángok martalékává vált. (Az anyagi kár mintegy 390 ezer forint.) A német tűzoltókat természetesen nem ebből a csirkepörköltből vendégelték meg; tiszai halételeket fogyasztottak, miután dr. Lippai Pál polgármesternél tettek tisztelgő látogatást, ahol nagy vonalakban megismerkedhettek Szeged történetével is, majd városunk főbb nevezetességeit tekintették meg. Minthogy nem csupán e modern szegedi parancsnokságra voltak kíváncsiak, hanem egy kisebb település tűzoltóira is, a kora esti órákban Pusztamérgesre utaztak, ahol nagy szeretettel fogadták őket a helyi fecskendősök. Nem titok: a szakmai konzultáció után megkóstolták az általuk eddig csak hírből ismert rizlinget is, melyben — információink szerint — nem csalódtak. S. I. Számol a bank Es én most várok... Tudom, (hogy ebben a lapban nem szokott mese megjelenni gyerekeknek, sem .jscience fiction" — élénk fantáziájú alkotóik más fórumon jutnak a nyilvánosság elé. Az én történetemet mégis itt szeretném nyomtatásban látni. Előrebocsátom — szándékosan viszszafogom magam (legalábbis próbálom) messzemenő, a történtekan túlmutató következtetések levonásától, mint például megválaszolni azt a manapság oly sokszor feltett kérdést: „Miért is tart ez az ország itt, hogyan jutott idáig?" Csak leírok — a tényekre hagyatkozva — egy, ijt, most, ebben az országban megtörtént eseményt. Hitvesem, aki családunk közgazdásza (később kiderül, mellettem nem volt nehéz neki elnyerni ezt a címet), azt mondja nekem péntek reggel: „Menj be a bankba, ha lesz időd, és konvertáld a devizaszámlánkat, mert most jó az átváltási arány." Külföldi munkája után kapott bérét őrizgetjük, illetve őriztetjük az erre a célra specializálódott intézményben, a bankban. Bementem, elintéztem, vásárlás céljára ki is vettem a pénzből, és — mint jó szervező — ésak a bolt. ban jutott eszembe, hogy félmunkát végeztem, nem néztem utána az optimális kamatnak. Nosza, be egy másik pénzintézménybe, ami a legközelebb volt, és lám, ók magasabb kamatot fizetnek. Milyen ügyes vagyok! — töltött el a jó érzés, hiszen ha nem sokkal, egy kicsivel így ís megnövelhetjük azt az évi ötven dolláros keretet. Vissza a „mi bankunkba", és sűrű bocsánatkérések közepette, hűtlenségemért szabadkozva, százalékokra hi_ vatkozva. kérem a pénzem. És most történt a „gikszer" Nem, kedves olvasó, nem arról van szó. hogy megtagadták a kifizetést. (Mint a pesszimisták olv sokszor megjósolták már...) Még csak arról sincs szó. hogy udvariatlanul bántak volna velem. (Mint azt már volt módunkban megszokni itthon.) Nem. nem ez történt Hanem a kifizetésbe hiba csúszott Bár valami homályos gyanúm volt a pénztár előtt, nem reklamáltam. Nem ismerem a keresztárfolyamokat ők a szakemberek, ha jól szá. moltam. (ebben már egészen elbizonytalanodtam), hárman is átnézték papírjaimat mielőtt velem aláíratták — na, és a végső, meggyőző érv: komputerrel számolták ki a végőszszeget Kénem, ne tegyék még le az újiságot, azzal az elhamarkodott ítélettel: „Régi sztori, mit akar ez az ember! Becsapták, akarva, akaratlanul. Felvette a pénzt, távozott. Késő bánat — a pénztártól való távozási után reklamációt nem fogadunk el. mindenhová ki van írva Majd legközelebb felkészültebben intézi a pénzügyeit." De várjunk csak ... Eredeti tervem szerint, átmentem a nagyobb kamatot ígérő céghez, és megkértem őket ugyan, számolják már ki nekem egy bizonyos összeg átváltását. Kiszámolták. A gyanú beigazolódott — nekem nem: annyi járt volna mint amennyi a kezemben van. Az eltérés nem .kevés. és kemény valutában. Persze, dollármilliomcsok megmosolyognák, ha ezt hallanák, de nekünk nagycanagyon sok. Sokkal több pénzt tartottam a kezemben, mint amennyi megilletett volna! Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy bankrabló, akinek akaratán kívül teletömködik a zsebét pénzzel, majd kituszkolják az utcára (ugyanis egyike voltam az utolsóként kiszolgált ügyfeleknek aznap) Gyors telefon — senki sem veszi fel, hiszen már bezárt a másik bank. A pénztől megszabadulok, beteszem egy számlára. Mert, képzeljék el. mi történik, ha valaki ellopja tőlem ezt a pénzt... vagy teszem azt, ón gyanútlanul elköltőm a hét végén, esetleg kiutazom az országból, és „új életet" kezdek valahol... vagy csak lecserélem hűséges, tízéves Trabantomat valami szuper autóra. Lám, lám, máris beindul a kicsinyes fantáziálgatás. De ki nem játszott még ilyet, mit csinálnék, ha gázdag lennék . . . Soha nem volt még ennyi pénzünk, amennyivel „becsaptak", derül ki otthon. Ideges vagyok, alig várom a hétfő reggelt, hogv elintézzem az ügyet. Majd betelefonálok — di mát mondjak? Nem. ezt írásban kell bejelenteni, hogy nyoma maradjon a dolognak! Barátaimnak elmesélve. érdekes játék alakul ki. A legkülönfélébb ötletek látnak napvilágot: „Ha a felét visszaadod, már akkor is hálásak lehetnek." És szidják a bankokat a felelőtlen vagyonkezelést' a hozzá nem értő vezetőket és beosztottakat az új gyorstalpalókon (bizony, megint vannak ilyenek!) képzett Szakembereket — nemcsak a bankszakmában. Bennem meg lassan kezd kikristályosodni az ötlet, nézzük meg. hogyan működik a gépezet — nélkülem. Meg_ várom, hogy hol és mikor jelentkezik a hiány, és kíváncsian várom, milyen formában fogják ezt közölni velem. Persze, ezzel az írással lépéselőnyt adtam — de ez belefér a játékszabályokba. Kísérjék figyelemmel — én most várok... És ha nem történik semmi? — nem hiányzik sehonnan ez a pénz? Abban az esetben odatesszük, ahol szükség van rá. például egy alapítvány formájában, beteg gyermekek gyógykezelésére. V. Zs. * Fönti történetet egy olvasónktól kaptuk (név é<s cím a szerkesztőségben) Mi is várunk