Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-17 / 292. szám

\QO 80. évfolyam, 292. szám 1990. november 17., szombat Százasok a bukszánkban Privatizációs veszélyzóna — A korona változatlan — Vendégek Innsbruckból és Szabadkáról N éni kizárt, hogy Antall József a párizsi csúcs ideje alatt (november 19—21.) találkozik Gorbacsov el­nökkel. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet biztonsági előkészületei egyébként rendkívüliek: (ízezer rendőrt, csendőrt és katonát mozgósítottak az ál­lam- és kormányfő biztosítására. Két pontot máris elfogadott a kormány az Érdek­egyeztető Tanács tegnapi ülésén előterjesztett négypontos munkavállalói kompenzációs kérések közül: december 1­jétól a minimálbéreket 200, november l-jétől a családi pótlékot 100 forinttal emelik. Nem született megegyezés a jelenleginél 3 százalékkal nagyobb adómentes béremelés ügyében, amit munkavállalói oldalról a versenyszférában indokoltnak tartottak. Ugyancsak konszenzus nélkül zárult a vita a költségvetési és nonprofit szférában kért kompen­záció ügyében. Kiderült viszont, hogy a pénzügyminiszter is ellenzi az Expót, valamint az, hogy a híresztelésekkel ellentétben, nem 70, hanem „csak" 39 milliárd forintot kap a költségvetésből a honvédség ... Á minimálbér: 5 ezer 800 forint A kormány csütörtöki ülésén foglalkozott az óikkal a követelésekkel, illetve ja­vaslatokkal is. amelyek az Érdekegyeztető Tanács: leg­utóbbi ülésén hangzottak el a munkavállalók, illetve a munkáltatók részéről. A kormány ezen javaslatok kö_ zül elfogadta, hogy 5 ezer 600 forintról 5 ezer 800-ra emelkedjenek a minimálbé­rek, még az idén. Az intéz­kedés a költségvetést mint­egv 20 millió forinttal ter­helné az idén; a mezőgazda­sági üzemek terhei 30 mil­lióval, az iparvállalatoké pedig mintegy 50 millió fo­rinttal növekednének. A minimálbér emelkedésének jövő évi hatásai mintegy 1,2 milliárd forintra rúgnának, amiből a költségvetést 240 millió forint terhelné. A kormány elfogadható­nak találta a családi pótlék emelésére tett javaslatot is. Eszerint — ugyancsak még az idei évre, előrehozott in­tézkedésiként — a hárem éven felüli gyermekek után 100 forinttal emelkedne a családi pótlék összege. Az intézkedéshez azonban várhatóan ország­gyűlési felhatalmazás kell, mivel érinti a társadalom­biztosítás költségvetését. Áttekintették és jóváhagy­ták az új koncessziós tör­vényjavaslatot A jogszabály­tervezetet — a házbizottság ütemezéséhez igazodva — a kormány a Parlament elé terjeszti. A törvényjavaslat rögzíti a koncesszió fogal­mát aminek lényege, hogy az állam, illetve az önkor­mányzat bizonyos meghatá­rozott tevékenységek gya­korlási jogát időlegesen át­engedi belföldi, vagy külföl­di pályázóknak, akik ezáltal teljes, vagy részleges piaci monopóliumra tesznek szert. A törvényjavaslat nyilvános pálváztatást ír elő, amely­nek elbírálása minden eset­ben az ágazati miniszter jogköre; önkormányzatok esetében a képviselő-testület joga a pályázat kiírása, illetve a szerződés megköté­se. A kül- és belföldi pá­lyázók teljesen azonos fel­tételekkel vehetnek részt a koncesszióért folyó versen­gésben. A törvénviavaslat a koncessziók időtartamával kapcsolatban 5-től 35 évig terjedő határokat említ. A javaslat felsorolja a kon­cessziós szerződésben áten­gedhető kizárólagos állami tulajdon, illetve tevékenység főbb ágait. Ezek szerint ide­tartozik a közút, vasút, csa­torna, revülötér hasznosítá­sa; a távközlési hálózat, a villamos távvezeték fejlesz­tése; a bányászati kutatás és kitermelés, a csővezetékes szállítás, a szerencsejátékok szervezése és a postai alap­szolgáltatások köre is. A kormány áttekintette a hírlapterjesztés helyzetét és úgy rendelkezett, hogy az űj postatörvény megalkotásá­ig fennmarad a posta köte­'•"•ettség" a hírlapteriesz­•tésben. Ugyanakkor a Hír­közlési, ivozieKedési, rtir­közlési és Vízügyi Miniszté­rium egyszeri engedélyével vállalkozók is részt vehetnek a hírlap­terjesztésben. A koncessziós törvény meg­születéséig ugyancsak a tár­ca egyszeri engedélyével kezdődhet meg Magyaror­szágon a rád iótelefon-réhd ­szer kiépítése. A kormány tájékoztatást kapott az üzemanyag-sllá­tás helyzetéről. Eszerint az esztendő fennmaradó hat hetében a kőolaj- és benzin­ellátás megoldott. A létrejött magánjogi szer­ződések alapján december végéig, mintegy 1 millió tonna kőolaj érkezik az or­szágba, nagyobbrészt a ma­gyar—szovjet, kisebbrészt az Adria-kőolajvezetéken ke­resztül. A transzferábilis rubel el­lenében beszerzendő kőolaj ára tonnánként 96 rubel. Ezen ár mellett a költségve­tés jelentős bevételhez jut. Ugyanakkor e kőolajszálií­tásokat meghatározott ma­gyar termékek — például hús-, gabona és egvéb élel­miszercikkek — szállításával egyenlítjuK ki, és a termé­kek kivitelének számottevő költségvetési támogatási igé­nye van. A kőolajszál litmányok vé­telára mind a szovjet, mind a tengerentúli fajták tekin­tetében a nemzetközi keres­kedelem gyakorlatának megfelelően tőzsdei jegyzési áron kerül megállapításra, az egyes tételek beérkezési időpontjában érvényes jegy­zések alapján. Az Öböl-vál­ság következtében a tőzsdei jegyzések szélsőségesen in­gadoznak; jelenleg megha­ladják a hordónkénti 30 dol­láros árat. A szovjet szállí­tási lemaradások következ­tében ez évi kiadásaink túl­lépik a 300 millió dollárt. (MTI) (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Szegeden a sógor Új testvérváros Busztriában ? Szervusz, Ausztria címmel ötödik alkalommal mutatkoztak be Szege­den — ezúttal a Tisza Szálló tükör­termében — az osztrák tartomá­nyok idegenforgalmi szövetségei. A Tiroli Tartományi Utazási Irodát Jungfcr Siegfried igazgató szemé­lyesen képviselte, öt Kapus György, az Osztrák Idegenforgalmi Iroda budapesti igazgatója kísérte el vá­rosunkba. A megnyitó beszélyekben mindketten Ausztria és Magyaror­szág közös történelmi múltjára, ha­gyományos együttműködésre utalva Innsbruck és Szeged testvérvárossá nyilvánításának lehetőségét is fel­vetették. A megnyitót követő fogadáson dr. Lippai Pál, Szeged polgármestere kérdésekre válaszolva a testvérvá­rosi kapcsolatok szélesítését illetően úgy nyilatkozott: nem látja akadá­lyát az Innsbruckkal való kapcso­latfelvételnek, sőt, feltétlenül szor­galmazza osztrák barátainkkal va­ló kapcsolataink erősítését. Tudo­mása szerint azonban korábban Szeged és Salzburg kapcsolatfelvé­telének lehetősége is felmerült, ezért ez ügyben — miután október 23-ai hivatalba lépése óta egyéb halaszthatatlan elfoglaltságai miatt a testvérvárosi kapcsolatokkal nem volt ideje behatósan foglalkozni — még nem tud mérvadóan nyilatkoz­ni, mindenesetre megtisztelőnek érezte az érdeklődést. Az idegenforgalmi prospektusok­kal bőven ellátott kiállítás vasárnap délután 2 óráig várja az érdeklődő­ket. Az osztrák szakemberek sze­rint ugyanis elérkezett az ideje, hogy a Bécsen túli tájakat is meg­ismerjék a magyar turisták. Kiállítjuk a világot Kapus György, az Osztrák Ide­genforgalmi Iroda budapesti igaz­gatója érdekes ember. Már csak származásánál fogva is: Brazíliában született; édesanyja brazil, másik szülője budapesti, ő maga pedig osztrák állampolgár. Mint idegen­forgalmi szakértő, természetesen vé­leményt alkotott a tervezett Bécs— Budapest világkiállításról is. E vé­leményét a következőkben foglalta össze: — Jómagam ezen idegenforgalmi irodának budapesti vezetőjeként mind a kilenc osztrák tartományt képviselem. Amennyiben megvaló­sul e világkiállítás, az elsősorban Bécs és Budapest városának, te­hát osztrák részről a bécsi tarto­mánynak ügye volna. Természetes, hogy bizonyos mértékig persze a többi tartományt is érintené. — Sokan párhuzamot vonnak a mostani világkiállítás és a múlt szá­zad végi millenniumi ünnepségek között. Annál is inkább, minthogy Ausztria 1996-ban ünnepli fennállá­sának ezeréves évfordulóját. — Gondoljuk csak el: a millen­nium nélkül Budapesten, a múlt század végén nem lett volna kéreg­vasút, nem lett volna városrende­zés, Hősök tere stb. Nem szabad, hogy Magyarország úgy tűnjön fel — márpedig a bős—nagymarosi erő­mű és más, még le nem rendezett ügyei miatt erre esélye van —, hogy kerékkötője bizonyos nemzet­közileg támogatott beruházásoknak. Amennyiben be tudják bizonyítani, hogy Magyarország infrastruktúrá­ját — gondolok itt például a tele­fon- és . az úthálózat fejlesztésére — a világkiállítás nélkül is fejlesz­teni tudják, európai szintre képe­sek hozni, akkor azt mondanám: ne legyen világkiállítás. — Ausztria, amely még nálunk­nál is kisebb ország (83 ezer négy­zetkilométer, 7,5 millió lakossal) vi­lágviszonylatban az ötödik helyen áll az idegenforgalmi bevételek rangsorában. 140 milliárd schillin­get „kasszíroznak" évente ebből. — Valóban, megelőzzük Ausztrá­liát, Portugáliát, Spanyolországot is; nyilvánvaló, hogy ezt az eredményt csak úgy tudjuk elérni, hogy profi marketingtevékenységet folytatunk, számos szakemberünk „állt rá" az idegenforgalomra. Ennek köszön­hető, hogy Ausztria földrajzi „nagyságát" messze meghaladó ered­ményeket képes elérni e területen. (varga—sámli) Szélhámos vagy zseni? Csaló vagy romantikus? Vizsgálati fogságban a Szegedi Konzervgyár kanadai vevője Szinte semmit sem lehet biztosan tudni ebben a több mint furcsa ügyben; csak azt, hogy e hét elején, kedden Szegeden letartóztatták, majd a Pest Megyei Rendőr-főka­pitányságra vitték Joseph LaPoint urat. A kanadai állam­polgár körülbelül 5 hónappal ezelőtt jelent meg a város­ban, azóta tárgyal a konzervgyár megvásárlásáról. A sú­lyos gazdasági helyzetben levő élelmiszer-ipari üzem gaz­dacseréje a küszöbön állt, amikor megjöttek a Pest me­gyei rendőrtisztek. Nincs s7 a helyzet, amiben rosszabbul érezné magát az újságíró, mint amikor infor­mációhiánnyal küzd. A ka­nadai üzletemberről (?) és le­tartóztatásának okairól sem a helyi, sem a Pest megyei rendőrség nem adott tájékoz­tatást. Király László száza­dost, aki kedden Szegeden járt szerdán hívtam telefonon — miután a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányságon hozzá irányítottak. Két nap türelmet kért; a nyomozás sikere érdekében ne írjam meg esetleges infor­mációimat, mondta, s hozzá­tette: ha jól együttműkö­dünk, a DM kapja az „exklu­zív anyagot". Beértem az ígé­rettel és tegnap újra hívtam a Pest megyei főkapitányság sajtóosztályát, ahol közölték: legkorábban kedden lesznek konkrétumok, s azonnal — talán már szerdán — sajtó­tájékoztatót hívnak össze. Hm — mondtam, és dön­töttem: megírom, ami kaci­fántos utakon-módokon a tu­domásomra-jutott eddig. Legutóbb a november 11-i Vasárnapi Hírekben lehetett olvasni a konzervgyári üzlet­ről: 20 millió márkát fizet a bajba került gyárért, továb­bi 20 millióval kifizeti a fel­halmozódott adósságokat, és újabb 20 milliót szán a fej­lesztésre — írta a szegedf üj­ságíró. Az adatokat nem tud­ni, honnan vette; az én kol­légám ugyanis hiába ostro­molta hetek óta Rósa Lászlót, a Konzervgyár igazgatóját — aki az üzem államigazgatási hatáskörébe vonása (augusz­tus 30.) óta vállalati biztos­ként irányítja a céget —, egy árva kukkot sem tudott kihúzni belőle az üz-. létről, vagy a vevőről. Magam az önkormányzat ideiglenes bizottságának no­vember 6-i ülésén tudtam meg, hogy az illető kanadai úr éppen a városházán tar­tózkodik, részint udvariassá­-gi látogatáson a polgármes­ternél. másrészt azért, mert a várost sem szeretné ki­hagyni az üzletből. Kíséreté­ben bankemberek, a Vagyon­ügynökség képviselője, ügy­véd, tolmács ... Azt is meg­tudtam akkor, hogy több milliós alapítványt szándékozik tenni a város ja­vára, Állítólag Széchenyi­leszármazott. Olajüzletek ré­vén szerezte a vagyonát. Rá­nézésre; 43 éves. Azt vallja, ha már a világot nem tudja megváltoztatni, legalább egy kicsiny szögletén megpróbál segíteni; Szegeden óhajt lete­lepedni, virágzó üzemet csi­nálni a lerobbant Konzerv­gyárból. És az sem mindegy neki, milyen a város, ahol a gyári munkás, no meg ő ma­ga is él ezentúl. Mindehhez képest: (ami most következik, azt semmi­lyen hivatalos fórumon nem erősítették meg), 500 ezer fo­rint körüli, kifizetetlen (pes­ti?) szállodaszámla miatt bukott le. Lehet, hogy nem­zetközi körözés, de az is le­het, hogy „csak" kanadai elfogatóparancs volt ellene. Egyik szomszédos országból már évekkel ezelőtt kitiltot­ták. Az adásvételi szerződésre állítólag áldását adta már a Vagyonügynökség. A kon­zervgyáriak Szegeden lakást béreltek neki, sőt — autót. Névjegykártyája is volt, ma­gyarul ráírva: Szegedi Kon­zervgyár. LaPoint úr megnyerő em­ber, okos, eietképes elképze­lései vannak a gyár „gatyába rázásához" — mondta ne­kem valaki, aki többször ta­lálkozott vele. Máris hatal­mas piacot hajtott föl a sze­gedi konzerveknek, az üzlet­emberek több orszáhatáron át ide jöttek a kedvéért, szá­mos tárgyalást már lefolytat­tak a jövendő piaci partne­rekkel. Komoly (hazai és kül­földi) bankemberekkel állt kapcsolatban. Mindennek a tetejébe: szemlátomást volt pénze, tehát az is lehet, hogy az ominózus szállodaszámla va­lami adminisztrációs gikszer miatt nem fizetődött ki ide­jében. Még valamit sikerült kide­rítenem : e számlaügyben szegedi ügyvéd védi a titok­zatos kanadai úr érdekeit Azt remélem, a jövő heti rendőrségi tájékoztatón pon­tos és valódi tényekhez-ada­tokhoz jutok, és számtalan, e pillanatban is fölmerülő kér­désre magyarázatot kapok, s ezeket természetesen nem titkolom el. (sulyok)

Next

/
Oldalképek
Tartalom