Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-16 / 291. szám

1990. november 16., péntek Kapcsolatok 7 OLVASÓSZOLGÁLAT A kalauz és a helyjegy Levélcímünk: Pf. 153. Telefonszámunk: 12-847 PRO 1 kontra TV5 A Délmagyarország 1990. október 26-ai számában Varga Iván aláírással Vesz­szen a francia!? címmel megjelent egy cikk, amely a francia TV5 és a német nyelvű PRO 7 műholdas adókkal foglalkozik. A leírtak meglehetősen egysíkú és a „többségi elvet" teljesen figyelmen kívül ha­gyó véleménye miatt talán érdemes lenne még vele foglalkozni. Talán azzal kezdeném, hogy a lakosság többsége igenjs örömmel üdvözölte, hogy október elején meg­kezdték a PRO 7 német nyelvű műsor sugárzását is. Igaz ugyan, hogy ez az adó a francia nyelvű TV5 helyé­re került, de az embereket kárpótolta, hogy a PRO 7 a nap 24 órájában filmeket, rajzfilmeket, gyerekműsoro­kat sugárzott. E műsor adá­sát a lakosság a „többségi más nyelven gagyogás szintjén" még jórészt követ­ni is tudta, bár e megfogal­mazást kissé sértőnek érzem. Ezért nehezen vehető tudo­másul, hogy október 30-án valamiféle — nem tudni, milyen érdekeket képviselő nyomás hatására — a PRO 7 egyszerűen eltűnt a kép­ernyőről. A félreértéseket elkerü­lendő, nem kifogásolom — sót, örömmel üdvözlöm —, hogy a kábeltévés rendszer­ben valóban kulturális ré­tegműsor is nézhető. (Igaz ugyan, hogy csak napi 4-6 órában, a PRO 7 műsor 24 órás adásidejével szemben.) Ugyanakkor érthetetlennek és logikátlannak tartom, hogy a kábeltévés rendszer­ben fent kell tartani egy olyan adót, nevezetesen a Belgrád 2 adását, amely gyakorlatilag egész nap a monoszkópot, és esetenként 1—1 órás adás kivételével műsort szinte nem is sugá­roz. A Szelka illetékesével folytatott telefonbeszélgetés­ből ugyanis világosan kide­rült, hogy részükről nincs műszaki akadó lya a nna k, hogy a Belgrád 2 helyére át­helyezzék a TV5 adását, s annak csatornájára pedig visszakerüljön a PRO 7. A „népfelség elvének" el­vetése e témában már csak azért is felemás helyzetet idéz elő, mivel a lakosság jó részének a rendszer ki­építéséért fizetni kellett, s működtetéséért fizet is. Ezért úgy vélem, a beleszó­lás joga is megilleti. Dr. Kovács Erzsébet Szeged, Székely sori l/A, 1.5. * PRO (7) és kontra (TV5) vitázhatnánk a kisebbségi és a többségi vélemények prio­ritásán, azonban minden­képpen fontos lenne az egy­mással szembenálló állás­pontoknak érvényt szerez­ni". Erre valóban lehetősé­get nyújt — mint erre cik­kemben magam is utaltam — a jugoszláv 2-es műsor a TV5-tel és a warosi tévé adásaival való felcserélése. Mégis sajnálatos, hogy a Szelka illetékesei, a vitákat megelőzendő, nem e komp­romisszumos megoldást vá­lasztották. (varga) Alulírott Papp Lászlóné, szegedi lakos állandó olva­sója az Önök sokoldalú, tar­talmas, nyitott lapjuknak, bátorítólag hat rám, hogy lapjukhoz forduljak pana­szommal. A MÁV-nak jobban kelle­ne képviselnie az utazókö­zönség érdekeit: nyár folya­mán két alkalommal fizet­tem rá gondatlanságukra. Immár úgy érzem, meg kell írnom, sok száz utas nevé­ben, hogy jövőre jobban odafigyeljenek. Napokkal az Erdélybe indulás előtt sok­szor megtörtént: nincs egyik járatra sem helyjegy. Ceglé­den, Szolnokon azonban üres fülkék is voltak. A ka­lauzok szinte rajtaütéssze­rűén helyjegy hiányában 100 forint bírságot sóztak ki — 20 forintos helyjegyért biztos nem járatnánk le be­csületünk. Október közepén fordítva történt. Kolozsváron élő lá­nyom látogatott Szegedre. Romániában nagyon nehéz lejben venni menetjegyet, de helyjegy hiányában is van megoldás. Adnak egy külön jegyet, ami pótolja a hiányt. Lányom Ceglédre megérkez­ve szállt át a Budapestről Szegedre közlekedő 14.20-as járatra, ahol a kalauz iga­zolta. Menetjegyét felmutatva a lányom (aki a folyosón állt, még csak nem is foglalta el senkinek a helyét) a kalauz eléggé cinikusan helyjegy hiányában elvette a retúr­jegyét, és azt érvénytelení­tette, büntetés fejében. Mi meg itt utólag újra vettük a retúrjegyet. Mihelyt a lányom elme­sélte a történteket, felhábo­rodva adtuk tudtára, hogy még csak nem is helyjegyes ez a járat, akkor milyen jo­gon bánt így el a kalauz? Mellékelten küldöm a je­gyek másolatát. (A másola­tok szerkesztőségünkben megtekinthetők.) Megalázónak tartom ezt az eljárást... Papp Lászlóné „...akik már nem tudják megköszönni" Városunk legkisebb, de tiszta és jól felszerelt I. kór­háza — a régről rosszul elnevezett elfekvő —, aíhol az ápoláson kívül hivatástudattal és emberséggel is gyógyí­tanak. Mindent megtesznek azokért, akiket gyógyítanak, de azokért is, akikre ajtót sem nyit senki, csak az orvosa és a nővérek odaadása adja az erőt az élni akaráshoz. A krónikus belgyógyászatról írnék, ennek az osztálynak a vezetőiről: Szabó Rezső főorvosról és Zöllei Magdolna fő­orvosnőről. De elismerés illeti az osztály minden orvosát és nővérét is. Nagyrabecsülésem és köszönetem fejezem "ki a magam nevében, akit talpra állítottak, és: azok nevében is, akik. már nem tudják megköszönni jóságukat... Hadrik Jánosné, Szegled, Eszperantó utca 8/13. II/A Újra legyen eb a dó? Nem lesz kocsma! A peremkerületek nem külön kategória „... Indulatok nélkül alig­ha említhetők a külterülete­ket a várossal összekötő tö­megközlekedési eszközök. Külön dossziék születtek az évek során Baktó, Petőfite­lep, Szentniihálytelek meg­közelíthetetlenségéről, de nem tudtak megegyezni a hattyasiak, meg a gyálaiak sem a közlekedési vállala­tokkal ..." így szólt az a szö­vegrészlet, mely október 10-i szántunkban a Város — ré­szek sorozat önerős kíván­ságlista címmel jelent meg a töltésen kívül lakó szegediek közlekedési lehetőségeit tag­lalva. A Tisza Volán reflek­tált cikkünkre, észrevételük informáló részeit közöljük: „... A jelzett cikkben a tö­megközlekedéssel kapcsolat­ban leírtak megítélésünk szerint általánosságokban és talán egyoldalúan megvilágí­tott képet alkottak szolgálta­tásunkról. A változások ko­rát élve nem biztos, hogy ilyen jellegű tájékoztatás po­zitív törekvéseinket elősegíti — úgy az utazóközönség, mint a vállalati végrehajtó személyzet vonatkozásában. A személyszállítás megfelelő szintű végrehajtásánál cé­lunk az utazóközönség kellő, és megalapozott informálása. Természetesen az önkor­mányzat részére sem célszerű egy általánosságra történő felhívás, tájékoztatás. A cikkben szereplő városrészek tömegközlekedési hálózata összefügg Szeged város egy­séges tömegközlekedési há­lózatával. Vállalatunk nem külön kategóriaként kezeli a peremkerületeket összekötő hálózatot, mivel bármely tér­ségben történő változtatás kihatással van a másikra Nem kívánjuk felsorolni a Taxis és a lány Ezen levél útján szeretnék köszönetet mondani annak a 22 éves fiatal lánynak, aki — nem tudom, hogy hol la­kik, de — itt tanul Szegeden, és annak a magántaxisnak, akil990. október 26-án, pénteken segítelek 80 éves nagy­mamámnak, hogy szerencsésen hazajusson. Köszönöm a hölgynek, högv türelemmel volt nagymamám segítségére, é; a ixisr.üv. hogy mindenfele ellenszolgáltatás nélkül hazai uvarozui. Nagy Piroska, Kübekháza, Erzoebet utca 203 Az alábbi sorok a novem­ber 7-én megjelent, Kocsma már van elég című olvasói levélre válaszolnak. A cím­zett: Molnár Gábor. „Véleményünk megegye­zik az önével. Ezért öröm­mel közöljük, hogy a piac­téren történő építkezés nem gyarapítja a kocsmák szá­mát Tápén. Ezúton ragadjuk meg az alkalmat, és tájékoz­tatjuk a környék lakóit az ott épülő üzletek profiljáról, amelyet a tanács által ki­adott vállalkozói igazolvá­nyok is tanúsítanak: gazda­bolt, műszaki bolt, zöldsé­ges, vegyesbolt, rövidáru­ruházat, lakberendezési üz­let. Azért engedje meg, hogy egy gondolat erejéig mi is közöljük észrevételeinket. Reményt keltőnek találjuk, hogy az alkoholizmus elleni harc szele, már a kocsmatu­lajdonosokat is megérintette. Különös, hogy a közelmúlt­ban megnyílt Budai Nagy Antal és az Ostrom utcai palackozott italáruk boltjá­nak megnyitását követően (ami ugyan kocsmaként mű­ködik!) nem voltak aláírás­gyűjtési gondolatai." A vállalkozók konkrét térségeket, ahol té­teles utasforgalmi vizsgála­tokat, illetve fejlesztéseket hajtottunk végre, de egy-két számadattal szeretnénk alá­támasztani bizonyos ellent­mondásokat. Szeged város egyik „peremkerületében" munkanapokon közlekedő autóbuszjáratokkal 9 ezer 656 férőhelyet bocsátunk ki. A felmérés eredménye alap­ján elszállítunk 5 ezer 608 fő utast, viszont lakosaink szá­ma mintegy 3 ezer fő. Ebből megállapítható, hogy lénye­gesen több férőhelyet bocsá­tunk ki, mint a lakosak szá­ma, és napi egy menettérti utazása. Ebből következik, hogy az utazások száma is több az átlagnál, mely az inf­rastruktúra hiányát kérdője­lezi meg, amit a közlekedés­nek kell sok esetben megol­dani. Vállalatunk az utóbbi 2-3 évben jelentős mértékű fejlesztést hajtott végre a he­lyi autóbusz-állomány mű­szaki és forgalombiztonsági helyzete javítása érdekében más üzletágak terhére. Ennek ellenére eddig — más hasonló városokhoz vi­szonyítva — nem hajtottunk végre említésre méltó járat­ritkítást. A jelenlegi gazdál­kodási körülményeket alapul véve is fokozott figyelemmel kísérjük az utasforgalom alakulását és a lehetőségek­hez képest operatív intézke­désekkel arra törekszünk, hogy a valós igényeket ki­szolgáljuk. Megjegyezni kí­vánjuk, hogy az előzőekben már jelzett infrastruktúrák hiányát csak a tömegköz'e­kedés hosszú távon átvállalni nem tudja. Mező István igazgatóhelyettes Nyílt levél a szóvivőnek E levélben Juhász Juditnak, a Népjóléti Mi­nisztérium szóvivőjének felhívására szeretnék vá­laszolni. >i. ' Tisztelt Asszoiiyorti! A te evízióban elhangzott felhívására szeretnék rea­gálni, miszerint „legyünk szerényebbek". Talán családi körülményeim rövid ismertetésével kézdeném, ami megegyezik sok magyar átlagcsalád éle­tével. Falun levő, körülbelül 70 százalékos készültségi állapotú családi házban élünk, 2 gyermekkel. Saját ere­jű házépítés, tönkrement egészséggel (feleségem leszáza­lékolva). A család havi jövedelme 18 ezer forint, ezt terhelve OTP-, rezsikiadásokkal, „ingyenes gyógykeze­lés$el". A havi bevételek kiegészítése kisegítő gazdasági tevékenységgel. Napi 16 órai munkával, munkavégzés­sel töltött szabadsággal, szombatokkal és vasárnapokkal kiegészítve. Lassan a kisegítő gazdaság újratermelési feltételeinek felélésével. Tizenhat évi házasság alatt már egy alkalommal egyheti üdülést is megengedhettünk magunknak. Negy­venéves vagyok, 21 évi munkaviszonnyal a harmadik munkahelyem, vállalati átszervezés előtt, még munka­viszonyban. Felróható hibám, hogy nem járulok hozzá az alkoholba épített adóval a költségvetés bevételeihez. Kemény, becsületes munkával akartam a család körül­ményeit javítani, a fent leírtak az eredményei. „Szerénytelenségről" néhány gondolatot: Az esemé­nyeket megelőzően elhangzott rádióriporton meditálok. A Merkúr-vezérigazgató évi prémiumán, ami a híresz­telésekkel ellentétben, CSAK 750 ezer forint. Gondo­lom. sokat kellett neki verekedni a kormányközi megál­lapodásokban meghatározott kontingensen felüli autó­darabszám mennyiségi növeléséért. Ez az összeg egy kisnyugdijas 12,5 évi nyugdíja, a régebben nyugdíjba mentek emberöltői keresete, de menjünk tovább. Az újonnan megválasztott polgármesteri. fizetések nagysá­ga. ön mennyiből „szerénykedik" havonta? Az eseményeket figyelem a tv képernyőjén, de fel­hívása tovább foglalkoztat. Ellentüntetök jelennek meg a tv képernyőjén. A riporter megszólaltatja Szinnyei fes­tőművészt — ég és föld a kettőnk problémája. Mit kí­vánok? Egészséget, munkát, a munka megbecsülését. Tisztelt asszonyom! ön egy „szerény Tiborc" vá­laszát olvasta, ha a felhívás neki szólt. Név ás cím a szerkesztőségben Sok mindent nem ért ma­napság az ember ebben a gyorsabb forgásúvá vált vi­lágban. Például az ebadó el­törlését. Amikor az adó­zás talán a legfontosabb köz­gazdasági tényező lett, a k'skeresetűekre is ráneheze­dik, amikor az államnak annyira szüksége van a be­vételre, hogy megvonja a do­tációt a gyermekkonfekció­tól is, akkor a letűnt re­zS'm — utolsó előtti évér ben eltörli az ebadót... Ak­kor, amikor a kutyatartás luxustevékenységgé vált, el­törölnek egy luxusadót? Ré­gen ez nem volt luxus — mégis volt mindig ebadó! Valamikor volt hasznossága, szükségessége az ebeknek, főleg házőrzésre. De ma­napság, a panelvilágban? Amikor falun is magas ke­rítések védik, és biztonsági zárak a házakat, a házőrző bizony luxusállattá válto­zott. Nem vagyok kutyaellenes és nagyon szeretném, ha a kutyakedvelők nem ellensé­güknek tartanának. Ám a kutyatartásnak van­nak bizonyos hátrányai is az urbanizálódott közösség­re. Piszkolnak, betegségeket terjesztenek, ijesztgetnek, ugatással növelik az amúgy is nagy zajt, és táplálékot vonnak el az embertől. Kép Szeged közepéből. Ré­gi építésű magánházak sora Rókuson. Egyik szűk udvar­ban három kutya ugat, a szomszédban kettő; min­den ott elmenőre rácsahol­nak, noha, mindenki siet odébb, hogy ne szagolja az udvarról kiáradó bűzt. (A ház lakói nyilván nem ér­zik!) Másik képi újságcikk a Délmagyarországban, az ol­vasó írja, panaszkodik, hogy az egyik exponált városrészt, a zsidótemplom környékét mennyire elgusztustalanítják a kutyakedvencek. Segítsé­get kér. De honnan? Sehon­nan nem fog kapni. Sza­porodnak a sétáltatott ked­vencek és a kóbor kutyák. Nincs sintér, nincs kutya­adó. Kutyakorszak várha­tó... (Nem képletesen mon­dom, noha talán úgy is le­hetne.) A nagypénzű ebtartók vá­logathatnak az áruházi ku­tyaeleségekben. Sok kispén­zű pedig sovány falatjait is megosztja kedvencével. Mivel lehetne gátolni a kutya-jóvilág, a kutya front további előretörését? Min­den bizonnyal csak egy erő­teljesebb mérvű ebmegadóz­tatással. Luxusadóról lévén szó, gondolom, nem volna sok havi 50—100 forint sem. Második, s további kutya után pedig kutyánként ez összeg többszöröse. Termé­szetesen nem lehetne merev az új törvény. A létminimu­mosok kedvezményt kapná­nak, és nyilvánvalóan volna mentesség is. Gondoljunk a valóban ma is szükséges házőrzésre, városszéli tele­pekre, tanyákra, a pásztor­kutyákra stb. Az ebadóból befolyandó összeg nem fogja a defici­tet kiegyenlíteni az állam­háztartásban. De szerény vé­leményem szerint a szociális aspektus, valamint a köz­egészségügyi és esztétikai szempontok sokkal inkább fontosak, és ezek egyenesen megkövetelik az ebadóztatás visszaállítását. B. I. S. Szeretném megtudni Rovatunkban olvasóink kérdéseire adunk választ, Il­letve segítséget. Levélcímünk: Délmagyarország szerkesz­tősége, Szeged, Sajtóház. Pf. 153. 6740, Az átmeneti munkanélküli járadékról Temetés A következő fájdalmas eset történt az édesanyám temetésén. 1990. október 24­én 15 órakor a deszki új te­metőben egy horrorfilmnek is beillő temetésben volt részünk. A sírba helyezés a következő, emberhez nem méltó módon történt. Édes­anyám koporsóját a sírba beleejtették. A koporsó ki­nyílt, édesanyám teste a lá­ba felé csúszott, majd az egyik illuminált állapotban levő sírásó a gödörbe ugor­va próbálta rendezgetni a halottat, melyet ö egyedül nem ludo'.t. Segítségért le­ment a kollégája, és vagy fél óráig rendezgetni pró­bálták Ezek után nagy ne­hezen folytatódhatott a szer­tartás. Következett a han­tolás, amit veszekedve vé­geztek. Nem tudták eldönte­ni, hogy a sírból előzőleg kiásott földet visszategyék, vagy né. Nagy nehezen be­hantolták, de még be sem fejezték, máris kezdték a koszorúkat ráhelyezni. Mint­ha mi sem történt volna, távoztak. A megdöbbenéstől még a mai napig sem tud­tunk megnyugodni.. Milyen emberek, akikben annyi em­beri érzés sincs, hogy em­bertársuknak a végső tisz­teletet méltó módún adják meg ? Gajdács Gáborné Szeged, Hársfa u. 8/5 N. S. Szeged. Jelenleg munkanélküli segélyben ré­szesülök, ami a közeljövőben jár le, de még nem tudtam a szakmámban elhelyezked­ni. Azt hallottam, hogy a se­gélyezés után kaphatok mun­kanélküli járadékot. Mivel több ismerősömet érint a do­log, kérem írják meg, hogy ki veheti igénybe az ideigle­nes munkanélküli járadékot Az átmeneti munkanélküli járadékra az jogosult, aki már munkanélküli-segélyben részegült, és folyósítás idő­tartamának kimerítése után munkaviszonyt, illetve mun­kavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti viszonyt nem tudott létesíteni, vagy aki munkanélküli segélyt kö­vetően újabb munkaviszonyt létesített, s annak megszűné­se után munkanélküli se­gélyre még nem szerzett jo­gosultságot. Az átmeneti munkanélküli járadékot a fent meghatáro­zott személy akkor veheti igénybe, ha az állami mun­kaközvetítő szerv nem tud számára megfelelő munka­helyet biztosítani, és az át­meneti munkanélküli jára­dék folyósítása idején elhe­lyezkedése érdekében az ál­lami munkaközvetítő szerv­vel rendszeresen együttmű­ködik. . . .... Az átmeneti munkanélküli járadék folyósítása idején az elhelyezkedése érdekében köteles az állami munkaköz­vetítő szervvel együttmű­ködni, megkeresésére vála­szolni, az általa felajánlott munkahelyen jelentkezni és egyéb rendszeres jövedelmé­ről tájékoztatást adni. Nem jogosult átmeneti munkanélküli járadékra, aki öregségi nyugdíjra jogosult­ságot szerzett, részére nyug­díjat állapítottak meg; önálló keresettel, illetve egyéb rendszeres jövedelemmel rendelkezik, és annak össze­ge havi szinten az átmeneti munkanélküli járadék össze­gét eléri'. Az átmeneti munkanélküli járadék összege a 181. naptól folyósított munkanélküli-se­gély 15 százaléka. Alsó hatá­ra — magánszemélyek jöve­delemadója és nyugdíjjáru­lék levonása nélkül számított munkabérek legkisebb össze­gének 80 százaléka, illetve, ha a munkanélküli segély ennél alacsonyabb volt, az ennek megfelelő összeg. Fel­ső határá a munkabérek leg­kisebb összegének kétszere­se. Az átmeneti munkanél­küli járadék a magánszemé­lyek jövedelemadójának alapját képezi, és ebből 5 százalék nyugdíjjárulékot kell levonni. Az átmeneti munkanélkü'i jaradék folyósításának idő­tartama munkaviszonyban töltött időnek Mámít

Next

/
Oldalképek
Tartalom