Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-21 / 269. szám

2 Körkép 1990. október 21., vasárnap magazin | [DM Tardocon megrettent a falu, és liaroni holttest fogadta a bevonulókat. A rettenet néni ritkaság ezen a földön; a mindennapi élet szerves tartozéka, akár az éhség és az erőszakos hulál. A lelkesedésnek ez a visszafojtott kifejezése nem érte váratlanul a diadalmas megszállókat: otthonosan vonultak végig a Fő utca lezsaluzott szemű házai között. Azután csendes lett minden, mint riadt emberek ajkán a Miatyánk és ez még félelmetesebb és fojtogatöbb volt, mint az őijöngő zaj, ami megelőzte. Tardócon 27 percig lángolt a harc és a szabadság. Lelkesedésben nem volt hiány, de csak 27 percre futotta a lőszer, s harckocsik ellen hiába veti szívét az ember. 27 perc. Rövid félóra. Nem nagy idő. ha az örökkévalósághoz méijiik, bár örökkévalóság is lehet, ha a sors rendeli, és annak a három mozdulatlan tetemnek ott, a faluszélen immáron elvégeztetett az Úrban. Most és mindörökké Gycmzse. a vén temctőcsösz csoszogott elsőnek a rettegő falak közül. Elfogódottság nélkül, öreges szakszerűséggel mérte fel az elhullottakat, a halálhoz szokott ember közönyös tekintetével Görnyedt hátával, lassan mozgó karjaival szinte imádkozni látszott: mintha meakulpázott volna felettük. Valójában zsebeiket motozta sorba. Szegényes ingóságaikat vette szemügyre s helyette fejük mellé gondos, kis kupacokba. * * * Az elsőt Soltész Eleknek hívták a pártigazolvány tanúsága szerint 1915-ben született: abban a korban. amikor v ilágra jönni nem volt szégyen, de célszerűnek sem lehetett nevezni. Létezésének jelentősége csupán abban rejlett. hogy a főidre szakadt nyomorúságon eggyel több emberi lény osztozkodhatott. Kitudja ma már: a keserű szülők, az ínséges gyerekkor vagy a zabolátlan társadalmi rend rúgta, ha magyarul is. proletárrá? Korgó.gyomorral éstáperós ideológiával yégiginaskodta a cipészéveket. Mire saját műhelyében verte fel a féltalpakat, tűzte a felsőrészeket s mire talán a szocializmus is megenyhült volna benne, bevonultatták Műhelyét becsukta. A berendezési felesége adogatta el. A tűzőből zsír lett. a fényezőből nullás liszt. Hermina úti lakásálegy philadelphiai kony velő légiáknáia szórta szét. Soltész Elek életével együtt — Nem mmtha a philadelphiai kortyvelőket különösképpen érdekelte volna Soltész Elek élete és otthona, hanem azért, mert az Úr 1944. esztendejében az volt a világ rendje, hogy philadelphiai könyvelők pesti cipészeket bombáztak, magdeburgi kéményseprők charkovi vasesztergályosokra lőttek és blackpooli kirakatrendezők olasz tenoristákat süllyesztettek el. Mikor a szvérdlovi sablonmunkásokról kiderült, hogv szakszerűbben kezelik a gránátvetőt, mint a pusztatérenyói kubikosok. Soltész Elek sietve hazafele vette útját, hogy; a< Cj-Világ összetűzésében teljes c jjjSipari sza ke'rtefé mme I reszt vegye nSf ühe ' lyéMI' a pincesorba vezető betónlépcsóker. látásából a sarki utcanévtáblát fedezte fel Életéből: semmit Az onigazoft ember dácóí elszántságával viselte veszteségét, és keserűségének igazából semmit sem vont le. hogy sohasem tudta meg: hitvesének összetört tteme nem hever a kegyetlen romok alatt, mert a bombázást Diósdon vészelte át. és az összeomláskor Nyugatra menekült egy eszéki kelmefestővel. Mindezt jótékony homály takarta, s Soltész Elek nem fosztatott meg attól a belső büszkeségtől. hogy gyászát méltósággal viselje, sőt a vélt áldozat bizonyos idő múltán szociális biztonság érzetével töltötte el. mert mindenért a bűnös régi rendszert vádolhatta, s nem a saját végzetét. Mások bakancsát és saját életét foltózni. fejelni nem volt kedve többé, sutba vágta a kaptafát, és ideológiából mintázott magának csizmát, hétmérföldest. Öleseket lépdelt benne, felszegett fővel, ráncosán: lássa mindenki, hogy a cipészek embersége is eljött végre. Mit ér a csizma — legyen bár mesebeli! —. ha viselője magyar? Szaporázhat a vörös délibáb után, de végzetén keresztül nem hághat. Nincs az a csodabakancs, mely Tardócon túl vezetne. Az októberi szél magasra kapta, s mire felocsúdott', ott kuporgott a géppuskafészekben. s keserű iróniája a sorsnak, hogy azért halt meg. mert azt hitte: minden Keletről jön. amiért élni érdemes. A második kilétét fakult személyi lap árulta el. Csatái Géza — állt a névrovatban. 1918 Tartalékos zászlós. Csatai Géza világra jöttekor még nem volt társadalomellenes bűncselekmény, ha valaki adóhivatali írnok fiának született, bár érdemként, sem emlegették. Annyi ideje volt. hogy zsíros kenyéren és köztisztviselői féltandíjkedvezményen megszerezze az érettségit és a. polgári eszmék eljöttek érte. hogv felszólítsák az emberi jogok védelmére, és megfosszák egyéniségétől. Nevét, kilétét lomtárba csapták. Számot, rangot, egyenruhát kapott cserébe. Előírták mozdulatait. számolták lépéseit, szabályozták lélegzetvételét, s mintába foglalták gondolatait „Nyugat Bástyája" — „Európa Védőfala " — „Várta a Kárpátokon." ? Hulltak a bajtársak, egyre magánosabban csengtek a szavak: fakultak, koptak. rojtosodtak... Változtatásra nem nyílt alkalom: a szavakat is tovább kellett hordani, mint a rongyos zubbonyt, horpadt sisakot és a szakadt cipót Az elkövetkező hat év alatt kiválóan előkészítették a polgári Európa összeomlására Megtanult kézigránátot vetni, géppisztolyt kezelni, nedves szalmán aludni, éhezni, fázni, jeges latyakban hasalni fél napokat Mikor az éhségtől, fagytól.szennytől kiveszett belőle az embert élet békés aránya: nyaka közé szakadt a Béke. Csupán a háború idején szerzett aprólékos kiképzésének köszönhette, hogy a békét is túlélte A békével előretört divatváltozást nem követhette. mert uniformisán kívül más ruhával nem rendelkezett és nyárspolgári szeméremérzete visszatartotta, hogy Ádám születésnapi pompájában tanúsítsa emberi mivoltát az igazoló bizottság előtt Háborúban szerzett idült hörghurutját, proletárellenes öltözködését, osztályidegen világra jöttét bizonytalan időre szőlő internálással jutalmazták. Rövidesen visszatérhetett háborúban jól bevált foglalkozásához éhezhetett, fázhatott, hasalhatott a sárban; bár tagadhatatlan, hogy valamelyest könnyítettek sorsán: a géppisztolyt mások tartották helyette. A sort követő évek alatt kevés alkalma nyílt szellemi látkörének bővítésére: inkább az üldözött vad ösztöne és félsejtése hatalmasodott el érzékelésén, s fokozatosan erőt vett rajta az a rögeszme, hogy sorsában a jelszavak változtak csupán: az éhség, a fagy és a tetvek sorakozója megmaradt. Csak egyre nem talált feleletet, hogy miért kellett mindehhez latint és trigonometriát magolnia. így érte a szabadság. Éhesen, meggémberedve, bérig ázva. csatornaásás közben. Eleinte nem értette. Mozdulni sem akart... úgy zavarták ki a tábor kapuján. Agyában kavargott valami. Homályosan. víziószerúen: Nyugat! NYUGAT! Megfoghatatlan ábránd, melyért hosszú éveket töltött éhesen, fázva, szennyesen. Tébolyítóan szép látomás volt. Igéző, végzetes és halálosan hamis. NYUGAT... — dobogta Csatai Géza szfve szerelmesen, de a mindenkori magyar sors kacér kokottja vissza sem tekintett, és Csatai Géza tartalékos zászlós ott. a tardóci kertek alján úgy halt meg. ahogy élt: éhezve, fázva, beletiporva a novemberi sárba. * * * A harmadik zsebeit hiába forgatta át csontos ujjaival kétszer is a vén temetócsősz Nem került , elő se' fénykép, se' írás Még egy tenyérnyi papírdarabka sem Bágyadt, keskeny. piros-fehér-zold szalag volt az egyetlen ismertetőjel fakózubbonyán. * * * ígv pihentek el sorsuk teljesedtén. szürkén, igénytelenül, elföldelésre várón A kétszáz lelket számláló falucska szerény megajánlása a Vakmejó Vállalkozáshoz. Soltész Elek holt arca Keletnek fordult elképedt csodálkozással. Fején utött léket a halál: homlokára a kifreccsent vér szabályos, ötágú vörös csillagot rajzolt Csatai Géza bal mellén véres szájjal vigyorgott a seb, keze görcsöseri beletapadt, mintha a szívét kívánta volna kitépni Kinyújtott jobbja Nyugat felé mutatott merev vádolással. A harmadik szinte gyerek volt még. 16 éves Talán: 17. Csupasz arca sárgásfehéren világított a szürke locsokban Hátán feküdt. Szeme még á halálban is tárva maradt A harmadik halt meg legmagyarabbtil. A harmadik A harmadik. Uram. az égre nézett. MÉSZÁROS LÁSZLÓ (Ausztrália) Harmincnégy év után Leszállni a budapesti vonatról á Nagyállomáson, bedöcögni a kopott villamossal r Széchenyi térre. Mindennapos eset. szót sem érdemelne, ha történetesen nem 1956. október 22-én hagytam volna el Szegedet Azon az enyhe, napfényes őszi délutánon, amikor felkapaszkodtam a budapesti személyvonatra, mely minden állomáshelyen és megállóhelyen megtorpanva zötyögött tovább a főváros felé. nem gondoltam, hogy az ócska szerelvény a bizonytalan nagyvilág felé visz. és a számomra oly kedves alföldi síkságot csak 34 év múlva fogom viszontlátni. Arról sem mertem volna álmodni, hogy huszonnégy órán belül világrengető események szemtanúja és részese leszek, melyek meghatározzák nemcsak az én életem folyásit, hanem a világtörténelmet is. Néhány napra akartam Budapestre menni, hogy az új egyetemi diákszervezet, a MEFESZ küldetésében kapcsolatot teremtsek néhány pesti egyetem és főiskola hallgatóival, felkeressek egy-két fontos személyt és utána visszatérjek a szegedi egyetemre, amely akkoriban még nem viselte József Attila nevét. November 27-én hagytam el Budapestet, december 3-án az országot.. Hónapok múlva elküldte valaki az akkori „Délmagyarország" egyik számát, illetve a cikket, amelyben a szegedi egyetem „ellenforradalmi" tevékenységéről írtak. A szerzóa szokásos piszkolódó pártzsargonban az egyetemre befurakodott „deklasszált elem"-oek, az „ellenforradalom" egyik első titkos szervezőjének nevezett. Nem hagyott semmi kétséget afelől, hogy semmi jó sem várhatott volna rám, ha azon a szeles decemberi éjszakán át nem surranok a nyugati határon. Ki tud ma már ezekről Szegeden? Idegen arcok fogadnak az utcákon. Akik akkor vagy éppen azóta születtek, felnőtt emberek, akikbe az iskolában belesulykolták az 1956Os „ellenforradalomról" szerkesztett hazugságokat. A hajdani barátok sem ismémének már meg. ha véletlenül összefutnék velük. Én sem őket. Csak a városi ismerem meg. Annyira nem változott, hogy fel ne fedezném a régi utcákat, házakat. Új a Somogyi-könyvtár épülete a Dóm téren, a szökókutas medence a Dugonics téren. De áll még a központi egyetem épülete az egyetemi könyvtárral, az olvasóterem asztalai is a régiek, csak a lámpák tűntek el róluk időközben, melyeknek fényénél annyi órát töltöttem. Nem bontották le a diákklub épületét sem. ahol első ..titkos" gyűléseinket tartottuk, csak a mellette kezdődő épületsor tűnt el. hogy átadja helyét a bevásárlóközjjontnak. Ebben az épületben „kezdődött minden*. Valamikor 1956 október 10-e körül A helyiségeket, mint a klub vezetőségének tagja én bocsátottam a „szervezők" rendelkezésére Végigjárom az Ady téri egyetem emeleteit is Ott ásít elhagyatottan a nyári szünidőben az auditórium maximum, ahol az első nagygyűlést tartottuk 1956 október 16án. Az elsót az 1949 utáni Magyarországon, melyhez nem kértük a mindenható Párthozzájárulását. az elsőt, amelyiken egy héttel Budapest előtt megszületett az első 12 pontos követelés. Új nevek a tanári szobák ajtaján. Egy-két ismerős is felbukkan Igen. ők évfolyamtársaim voltak. Most professzorok, docensek. Akad azonban olyan név is. mely fejcsóválásra késztet. Ejnye, ez az „elvtárs" még mindig ronthatja a szegedi egyetem levegőjét? Az emlékek megrohannak. Harmincnégy esztendő hosszú idő. Üj nemzedékek nőitek fel azóta Hogy is történt akkor? Hogyan lettem én utolsó egyetemi évemben, beadásra kész szakdolgozattal a kezemben „ellenfarradalmárrá"?. _A, jörténet kissé hosszabb. Erról majd máskor. "VF2ÉNY1 PÁL Ketten a halállistán A szegedi események jellegzetessége, hogy itt nem volt szándékos vérontás. Áldozatként emlékezünk viszont Schwarcz Lajos munkásra, akit az október 26-ai nagygyűlésen ért halálos lövés. (A visszaemlékezók szerint a katonák a levegőbe lőttek, ám az egyik golyó gellert kapott, a falról visszapattanva okozott halálos sebet. ) A forradalmi eseményeket követően többféle per zajlott A 00-ás, azaz államtitkot jelentő népbírósági pert folytattak a szegedi néptanácselnöke és társai ellen. Perbíró Józsefet első fokon 15 évre ítélték. Az ügyész óvása miatt a Legfelsőbb Bíróság népbírósági.tanácsa (ami vésztörvényszékként működött) a korábbi ítéletet életfogytiglanira változtatta. A vádlott-társat, a néptanács elnökségének tagját. Kovács Józsefet államellenes szervezkedés vezetése és különösen nagy értékű sikkasztás büntette miatt halálra ítélték és kivégezték 1958-ban. „Érezte sorsát — frta visszaemlékezéseiben Perbíró József. — A tárgyalás szünetében előttem tett nyilatkozata szerint éiete két végzet között hányódik; vagy országos politikai vezetó szerep vár rá, vagy kötél. Magatartása, forradalom alatti tettei, kijelentései,-.az áyó előtti, védekezése a sorsdöntöen előre megszabott koncepció megfogalmazásához, segítóen járult hozzá. Az ávó gyűlölettől izzó megtorló eljárását velem szemben is a közbúnténynek piinósüló cselekménybe való belekeverési kísérlettel -»-. akaratlanul. — segítette, s hajszálon mű) ott. hogy sérelem érte az általam mindvégig vallott és megtestesített politikai erkölcsi elvet: a forradalom tisztaságának magasztos elvét. Ketten voltunk név szerint megjelölve az ávó elóre felállított szegedi halállistáján . Ót a törvényességet durván semmibe vevő ítélettel fosztották meg életétói." Október 14.: A szegedi egyetem diákklubjában 10-15 diák „általános lelkesedés közepette" elhatározza: önálló, a DISZ-tö! független diákszervezetet hoz létre MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége) néven. (Az előzményekről október 6-ai számunkban visszaemlékezést olvashattak.) Október 16.: A tudományegyetem auditórium maximumában a hallgatói nagygyűlésen kimondják a MEFESZ megalakulását. Október 17.: A gyógyszerész- és orvostanhallgatók csatlakoznak a MEFESZ-hez Október 17—18.: A tudományegyetem diáksága kari gyűléseken űj. nagyobb létszámú vezetőséget választ. A MEFESZ vezetői leveleket küldenek az ország egyetemeire, hogy alakítsanak hasonló szervezetet. Október 18.: Az első rövid újsághír a MEFESZ megalakulásáról. Október 19.1 A budapesti Petófi Kör küldötte a szegedi MEFESZ vezetőivel tárgyal. — A szegedi József Attila Kör alakuló ülése. Október 20.: A szegedi MEFESZ nagygyűlése az auditórium maximumban. melyen oktatók és szegedi * polgárok is megjelennek. A két-két és fél ezres hallgatóság szavazással elfogadja a MEFESZ húszpontos programját. A diákszervezet vezetői Budapestre és más városokba utaznak, hogy az ottani október 21-ei gyűléseken beszámoljanak a Szegeden történtekről. Október 21.: A József Attila Kör nagygyűlése. — MEFESZ-gyúlés az orvosegyetemen. Október 22.: Az egyetemi diákság kivonul az utcákra, a menet élén a rektor halad, csatlakoznak az oktató párttagok is. Október 23.: A fővárosi események hírére késó éjszakába nyúló tüntetés Szegeden, a diáksághoz csatlakőzik a munkásság. — Az egyetemi Ük. ..:.. oktatás ettől kezdve 1957. január 15éig szünetel. Október 24.: Statáriumot rendelnek el. — Felfegyverzik a pártapparátust. — Szovjet csapatmozdulatok Szegeden is. Október 25.: A professzori kar gyűlése megerősíti Baróti Dezső rektori megbízatását. Október 26.: A Széchenyi térte nagygyűlést hirdetnek, de azt a városparancsnokság nem engedélyezi. A nagygyűlést megakadályozandó lövés(ek) dördül(nek), Schwarcz Lajos munkás halálos sebet kap.- többen megsebesülnek. Október 27.: 18 órától október 29. 18 óráig kijárási tilalom. — Az elözö nap történtek miatt általános sztrájkot hirdet a munkásság. — A diktatúra parancsnoka Szeged munkástanácsainak képviselőit a városházára hívja, hogy új vezetőket válasszanak. A városi forradalmi néptanács elnöke - közfelkiáltással - dr. Perbíró József lett. Október 28.: Nemzetőrség alakul, mely egy egyetemi és egy munkásszázadból. valamint a rend fenntartásáért felelős operatív csoportból áll. Október 29-e körül: Működik a városi Széchenyi rádió. Október 30-a körül: Id. Komócsin Mihály és Kiss Károly fegyvert kér a rendőrségtől, hogy „partizánmozgalHol marad a rehabilitáció? Az „új időszámítás" azzal kezdődött, hogy népfelkelésnek, forradalomnak nevezhettük az 1956-os eseményeket... Az akkor közszereplést vállaló személyek egyéni sorsán nagyot fordított „a néhány napos szabadság". Máig sincsenek pontos adatok arról, kiket ért retorzió, hányan szenvedtek hátrányt az akkori aktivitásért. „A politikai perek vádlottjainak többségét már közvetlenül a novemberi fordulat után letartóztatták — közli Bárány Ferenc kéziratban olvasható tanulmányában. — A szegedi városi rendőrkapitányság 1957. májusáig 209 személyt vett őrizetbe és indított ellene eljárást politikai bűncselekmény miatt. A-megyei bíróságon 1957 és 1962 kőzött 690 személyt ítéltek el politikainak minősíthető bűncselekmény miatt... A kiemelkedő jelentőségűnek tartott ügyeket a Csongrád Megyei Bíróság népbírósági tanácsa tárgyalta, amely hét perben 38 személy ellen hozott — a vér nélkül zajló szegedi eseményekhez képest szigorú — ítéletet. A perek közel kilenc százalékát 1957—58-ban folytatták le. A perbefogottak és az elítéltek pontos számát megállapítani lehetetlen... A november 4-e utáni politikainak nyilvánítható bűncselekmények esetében is nagyon szigorú ítéleteket hoztak. Tiltott határátlépés kísérletéért 2—8 hónap börtönt, izgatásért 2—5 évest, fegyverrejtegetésért 6—8 évet szabtak ki büntetésül a Csongrád Megyei Bíróságon. A megtorláshoz, a politikai megfélemlítéshez tartozott a közbiztonsági, őrizetbe vétel és az internálás intézménye. A Csongrád Megyei Ügyészség 303 szentély közbiztonsági őrizetét hagyta jóvá. Közülük 1957. május közepéig csak 43-an szabadultak ki. Szegedről 1957. május közepéig 75 személyt internáltak. " A népfelkelés idején tanúsított magatartása és kijelentései miatt több száz munkást, értelmiségit bocsátottak el munkahelyéről. A Művelődési Minisztérium 1957. április 19-én kelt utasítása alapján politikai indíttatású fegyelmi eljárásokat folytattak a felsőoktatási intézményekben. A szegedi orvostudományi egyetemen tíz oktatót. 18 hallgatót és négy alkalmazottat állítottak legyeimi bizottság elé. A megtorlástól féKe, 18 oktató, mintegy húsz hallgató és 11 egyetemi alkalmazott távozott külföldre. A Szegedi Állami Pedagógiai Főiskolán 12 főiskolai oktatót, ot nappali tagozatos, 13 levelező tagozatos főiskolai hallgatót vontak felelősségre. Politikai okok miatt vált meg az egyetemtől, illetve szenvedett hátrányt az '50-es, '6Ő-as években a tudományegyetem 38 oktatója és 82 egyetemi hallgatója. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, illetve a József Attila Tudományegyetem tanácsa 1989 végén elhatárolta fnagát a fentebb ismertetett döntésektől, erkölcsileg rehabilitálta az érintetteket. De ki rehabilitálja a névteleneket? mat" szervezhessen. Polgárháború körvonalai bontakoznak ki. Október 31.: MEFESZ-nagygyúlés: a Budapestről visszatért küldöttek élménybeszámolója. — A többpártrendszer hírére Szegeden megalakítják a Parasztpártot, azaz a Petőfi Pártot. Megalakulnak a volt koalíciós pártok. — Az orvostudományi egyetemen nem tömeggyülésen; hanem elektorok útján megalakítják a Forradalmi Tanácsot. November 1.: A városi napilap Szeged Népe címmel jelenik meg. November 2.: A legfontosabb feladat a sztrájkok megszüntetése, a termelés beindítása. A helyzet konszolidálódik. November 3.: Szegedi egyetemi oktatók felhívással fordulnak a világ egyetemeihez a szovjet megszállástól tartva. — A szegedi Széchenyi rádió este 8 órakor közvetíti a néptanács elnökének beszédét. November 4. éjjel: A szovjet 'csapátok bevonulása. Az abszolút túlerővel szemben sehol sem kísérlik meg az ellenállást. November 5.: Kiengedik a Csillag börtönben fogva tartott kommunistákat, zömükben a volt ávéhásokat. — Elkezdődik az MSZMP szervezése, de 1957 tavaszáig nincs látványos eredmény. November 7.: A Kádár-kormány a forradalmi bizottságokat megfosztja igazgatási joguktól, a helyi közigazgatást a régi tanácsi *<ébék veszik át. Szegeden a városi tanács vb elnökhelyettese dr. Perbíró József lesz. November első fele: A „rend" helyreállításában kiemelkedő szerepet játszanak a karhatalmi egységek. A szegedi pártvezetés követeli 16 volt államvédelmis eltávolítását a karhatalomból, de ezt szovjet segítséggel megakadályozzák. November vége: Ifj. Komócsin Mihályt pártszervezónek küldik Budapestről Szegedre .