Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-09 / 257. szám

1990. október 9., kedd Kultúra 5 Szabad tér a Szabadtérin Egy megbízás megszűnt - felejtsük el ? Dr. Nikolényi István, a Délvilág (Csongrád Megyei Hírlap) főszerkesztője mellékfoglalkozásban volt a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti vezetője. Ami ebben a mondatban meglepő lehet: a múlt idő. Azért kell használni, mert a művészeti vezető szeptember 28-án levelet kapott mellékállása megszüntetéséről. Aláírta Juhász Pál, a városi tanács művelődési osztályának helyettes vezetője — dr. Müller Józsefné tanácselnök-helyettes egyetértésével. A városházán Juhász Pál készséggel megmutatta az okiratot, amely a Határozat címet viseli, s arról szól, hogy 1990. szeptember 30-i hatállyal megszüntetik Nikolényi István munkaszerződését, mert az új önkormányzatnak kívánnak lehetőséget biztosítani az új szabadtériigazgató kinevezésére. Tiszta lap az önkormányzatnak — Az áfl a fölmondólevélben. hogy az intézmény adminisztratív vezetése továbbra is biztosított. Mit jelent ez? — kérdeztem Juhász Páltól. — Hogy tavaly december 15-étól Balázs Ivánné, a szabadtéri megbízott igazgatója viszi — vébédöntés alapján — az intézmény adminisztratív-gazdasági ügyeit, a szabadtéri tehát üzemképes. — Tudomásom szerint már előkészítő tárgyalásokat folytatott Nikolényi István a következő szezonról. Most ezek megszakadnak? — Én nem tudok ilyen tárgyalásokról, a fönntartó tanácsot a jövő évről nem tájékoztatta. Mi több, a megbízott igazgató —, aki az évad anyagi hátteréért felelős — sem tud semmi biztosat. Már csak azért is kétlem, hogy előrehaladott tárgyalások lennének, mert nincs ember, aki a jövő szezon anyagi fedezetéről bármi biztosat mondhatna. — A szabadtéri léte — pénzhiány miatt — veszélyben van; nem találja úgy, hogy ez a felmondólevél alkalmas a szabadtéri körüli bizonytalanság növelésére? — Ellenkezőleg, az így kialakult helyzet arra késztetheti az önkormányzatot, hogy sürgősen gondoskodjon szabadtéri-igazgatóról és egyáltalán, a szabadtériről. Az indoklásunkban is az szerepel, hogy ezzel a lépéssel biztosítani kívánjuk a lehetőséget az önkormányzati döntésre. Nem lenne jó ugyanis, ha az új városi testület által kinevezendő új igazgatónak olyan évadot kellene végigcsinálni, amit valaki más tervezett meg. — Nem dönthetne az önkormányzat az igazgató személyéről akkor is, ha a helyén maradt volna a mellékállású művészeti vezető? — Nem. Mert Nikolényi 1989. április 1. óta, amióta az MSZMP kinevezte főállású főszerkesztőnek, sehol semmilyen módon nem volt hajlandó azt tudomásul venni, hogy a szabadtérit ő hogyta ott Azelőtt két évadót csinált végig igazgatóként, és '89 április után is úgy viselkedett, mintha ő lenne az igazgató. A tisztességes tanács — Ha ott marad, az már befolyásoló tényező. Mi tiszta lapot szerettünk volna hagyni, ennyivel tartozunk az önkormányzatnak, és én személy szerint is így gondolom tisztességgel elvégezni a tanácsi munkámat. — Mi a véleménye arról a vádról, hogy a Nikolényi iránti személyes ellenszenve miatt született ez a fölmondás? — Ez akkor juthatna eszébe bárkinek, ha valaha is személyes érdekem fűződött volna a szabadtérihez. Tudom, hogy jól elhelyezett vádakat és pletykákat terjesztenek arról, hogy én szabadtéri-igazgató akartam lenni. Kijelentem, hogy sohasem pályáztam erre a posztra, és tanácsi munkám mellett a megbízott igazgatói munkakört szükséghelyzetben, rövid ideig és ez idő rrngy részében mindenfajta honorárium nélkül végeztem. Ha pedig Nikolényi személye lenne ellenszenves nekem, akkor miért hosszabbítottam volna meg a munkaszerződését a legutóbbi sikertelen pályázat után? — Mit válaszol, ha valaki azt mondja: a régi rendszer végrehajtó apparátusa az utolsó percében is alkalmas embert mozdított el — csakhogy megmutassa hatalmát? — Nos, Nikolényi Istvánból a kommunisták , csináltak nagyságot, amikor kinevezték főszerkesztőnek. Sőt! A pártapparátus erőteljes nyomására lett szabadtéri-igazgató is. Ügyhógy én nem mondanám a kommunisták mártírjának. — Szavaiból az derül ki, hogy jogszerűnek, tisztességesnek, és a szabadtéri jövője érdekében szükségesnek tartotta Nikolényi mellékállásának megszüntetését. Jól értem? — Igen. Az imázsteremtő újság Természeteser): héUgéttessék meg a másjk fél i^, dr. Nikolényi István: —r Kívülállónak úgy tetszik, azóta vannak zűrök a szabadtéri vezetésében, mióta nincs főállású igazgató, vagyis, amióta otthagytad a szabadtérit a főszerkesztésért. — Először is: nem hagytam ott. Amikor fölmerült, hogy vegyem át az újságot, az volt a feltételem, hogy a főállásom maradhasson a szabadtérin. Ezt nem engedte az akkori Tájékoztatási Hivatal. Megállapodtunk az akkori tanácselnökkel, Csonka Istvánnal, hogy félállásban maradok a szabadtérin, mert nem lehet félbehagyni az évad előkészítését. Arra egyébként okom van, hogy ne tartsam haszontalannak egy újság és a szabadtéri összekapcsolását, ha máshogy nem megy, így, a személyemen keresztül. A szabadtérit — te is jól tudod — a Délmagyarország csinálta meg annak idején. Egy újság meg tudja teremteni a nyári színház imázsát. Mást ne mondjak, az idei pénzhiányban a szabadtéri propagandájának 90 százalékát ingyenesen megoldottuk a Délvilág és más lápok, újságíró-kapcsolataim révén. Nem itt van tehát a baj. — Hanem? Milyen magyarázatod van a szerződésbontásra? — Ez abszolút hiúsági kérdés volt. Azt írják itt az indoklásban, hogy a vb síké, telennek minősítette a legutóbbi igazgatói pályázatot. Ez nem igaz. A pályázatomat három variációban adtam be: az egyikben azt javasoltam, bízzanak meg — félállásban — igazgatónak: a másikban: bízzanak mog valakit igazgatónak, én mellékállásban vállalom a művészeti vezetést; a harmadikban: visszamegyek főállású igazgatónak. A második variációt fogadták el. De miért? Mint megtudtam, szakmai zsűrit nem hívtak össze a pályázat elbírálására, a vb-tagok nem is tudtak a variációkról, dr. Müllerné azt mondta nekik, így lesz ez jól, ki kell próbálni, hogy működik-e. Föltételezem, a tanácsiak nem biztak benne, hogy a dolog majd valóban működik — mit tegyek," működött. És ez a baj. — Miért feltételezed, hogy a tanácsiak ellendrukkerek voltak? — Számos jel bizonyítja. A tanács által megbízott igazgató sok olyan intézkedést hozott, amivel hátráltatta a művészeti munkát. Elküldte állásából a ragyogóan dolgozó közönségszervező osztályvezetőt, a főkönyvelőt; örökösen sértődött volt amiatt, hogy ót a szabadtéri közege-környezete nem kezelte igazgatóként, a művészek továbbra is velem tárgyaltak. — Egyszerű presztízskonfliktusról lénne szó? — Biztos vagyok benne. Mit mondjak Marton Évának? — Es mi a megoldás? — El kell különíteni a művészeti és a gazdasági vezetést, Hiába, a művészek nem szeretnek könyvelőkkel tárgyalni. — A tanácsiak szerint az intézmény igy is működőképes. — Hm. Rendelet van arról, hogy művészeti intézménynek csak szakirányú" képzettséggel lehet valaki a vezetője. Ebben a városban pillanatnyilag egyetlen ember dolgozik művészeti intézményben vezetőként, akinek van ilyen képzettsége, úgy hívják, Korcsmáros György, és a színház főrendezője. — Milyen hátrányokat jelent neked és a szabadtérinek a fölmondás? — Nekem? Szabadtérinek? Nem tudom én ezt különválasztani. Anyagi hasznom minimális volt ebből a félállásból. Viszont.. . Most telefonáltak, hogy Marton Eva, a világhírű enekes, akit évek óta szeretnénk megszerezni, jönne a Turandotra. Most mit válaszoljak neki? Ha megállnak a tárgyalások, más elfoglaltságokat szereznek a művészek, és nem lesz szabadtéri. — Belenyugszol? — Dehogyis! Igazságtalannak tekintem a tanácsi döntést, és állampolgári jogon keresem az igazságomat. Olyan formai és egyéb hibáktól hemzseg, ráadásul jogszabályellenes ez a fölmondólevél, hogy kénytelen vagyok jogorvoslatot keresni. Munkaügyi döntőbizottsághoz fordultam. Amíg az eljárás nem zárul le, nem tekintem magam a szabadtéri állományán kívülinek. Sulyok Erzsébet Á költő életéből Tegnap a Ferihegy légterébe betévedt egy angyal, s mert játékos volt, gyanútlan és még kicsiny, az irányítótorony jelzéseire — mint óriás Jumbó — válaszolgatott, körözött aztán még kettőt, és leszállt a széles és forró betonra. Lett is csönd nyomban az egész reptéren, még a tapasztalt vámparancsnok se pisszent. De aztán épp ö kiáltott, hogy „Fogják meg!... Fogják meg!" Menekült az angyal, hussant a költőhöz, panaszkodott, hogy őt az emberek orvul meg akarják fogni. „Hogy felhizlaljanak? ... Legyek mutatvány? .. . Helyettük jó?" „Megfogni téged, csak nem?" — csodálkozott a költő, é< megfogta az • angyalt, bezárta gyorsan a kocsmaszagú ruhásszekrénybe, sok ro'St zakó, foltos és gyűrött nadrág, büdös cipó közé. Dörömbölt az angyal, kiáltozott és sírt, s már-már — Isten bocsássa meg — átkozódott volna, amikor kinyílt az ajtó, s ott állt előtte fátyolos szemekkel a költő, és azt mondta: „Menj, jól van, menj, ha akarsz." De nem ment az angyal. Nem. Ott maradt még két teljes napig, didergett, szipogott, de hallgatta a készülő verset, és maradt, míg a szonett el nem készült. Dal. Kisgalériák Szegeden Művészet piaci áron Párizsban, a „festők városnegyedében" galéria galériát ér. Egymás melleifi helyiségekben árulják itt a magánkereskedők az igényes műtárgyakat, a kommersz képeket, ne adj' isten, a giccset. A vásárlónak szíve joga, hogy válasszon. Nálunk is így volt ez az átkosban, s csak később „szabadult fel" annyira a műkereskedelem, hogy színvonalat és dilettantizmust egy helyen, az arra központilag kijelölt állami boltban kínálgattak; központilag meghatározott zsüriáron. A több mint negyvenéves kitérő után, most úgy tűnik, újra lesznek magángalériák. Szegeden kettő is várja nemsoká a látogatókat, vásárlókat. Klasszikus értékek A Szeged Art Galéria pénteken délután 3 órakor nyit (az Arany János utca sarkán). Az apró kiállítóhelyiségbe bejutni a galériához tartozó bemutatótermen, vagy a kis kávézón át lehetséges. Hogy miként képzelik el itt a műkereskedelmet, arról az egyik tulajdonos, Csapó Balázs, és a képzőművészet berkeiben jártas szaktanácsadója adott felvilágosítást. — A falakon javarészt klasszikusnak számító magyar alkotók képeit láttam, de XV///. századi velencei mesterek műveivel is találkoztam, s egy igazi Mirografikát is felfedeztem ... — Főleg műgyűjtők képeit kívánjuk forgalmazni, s olyan vásárlókra számítunk, akik tudják — vagy esetleg ezután jönnek rá —, a művészeti alkotások értékmegőrző tárgyak. — Vagyis a tehetősebb polgárok érdeklődésére számítanak ... — Nemcsak az övékére. A bemutatóteremben — ahol számítástechnikai berendezéseket kínálunk — a falakon kortárs művészek grafikáit állítjuk ki. Akinek nincs pénze a klasszikusokra, az a vásárló ezek közül választhat magának, már akár 1-2 ezer forintért is, igényes műalkotást. — Ki dönt az árakról? — Aki eladásra hozza be a képet hozzánk, attól árajánlatot is kérünk. Azután egyezkedünk. Viszonylag jól ismerjük az árfolyamot, s aki aukciókra jár, vagy más városok műgyűjtőivel tartja a kapcsolatot, az az eladó általában tájékozott. Nem kívánjuk kihasználni persze senkj tájékozatlanságát sem. Ha valaki betér hozzánk egv családi örökségből rámaradt képpel, szívesen megbecsüljük annak az árát, vagy lehetőséget adunk arra, hogy az általunk megajánlott érték realitását „hivatalosan" is ellenőrizhesse. Magyarul: tudjuk, hogy hosszú távra csak úgy tervezhetünk, ha korrekt kereskedelmi tevékenységet folytatunk. Tisztában vagyunk vele, hogy az első év deficites, a második év hezitálás lesz, és csak a harmadik évben várhatunk némi nyereséget. — Hogyan ellenőrzik és garantálják a müvek eredetiségét? —? A döntő mindenkor a Magyar Nemzeti Galéria szakértőinek véleménye. Ha az eladó nem rendelkezik olyan okmánnyal, mely a mű eredetiségét igazolja, akkor, ha szükséges, mi kérünk a galériából szakmai zsűrit. Aki pedig megvásárolja a műtárgyat, az a mellékelt okmányokat is megkapja. — Lehet, hogy nemcsak műgyűjtők kínálják majd önöknek eladásra, továbbadásra képeiket. Mondjuk a szegedi festők bejuthatnak-e a galériába? — Kortárs élő művészekre gondol? ... Tervezzük, hogy egy-egy művész anyagából kiállítást rendezünk, sőt azt is, hogy néhány szegedi klasszikus festő (például Károlyi Lajos, Erdélyi Mihály, Vincze András) képeit a haza; műkereskedelemben méltó rangra emeljük. de galériánkban nem elsősorban a ma élő szegedi festők műveire számítunk. Szegediektől szegedieknek A Szebisz Híd utcai bútorboltjának egyik szárnyában egy ideje nemcsak szekrényt, asztalt és fotelekét árulnak, hanem műalkotásokat is. A „kisgaléria" gazdája Tóth Attila művészeti író, aki, mint a megyei tanács munkatársa, sok éve foglalkozik a Szegeden és a megyében élő művészek „menedzselésével". — A boltban kapható képek jórészt a szegedi és a környékbeli alkotók keze munkája. Ez a hely az itt élő művészeknek lehetőséget adhat, hogy eladják müveiket, a kispénzű embereknek pedig, hógy viszonylag olcsón vásárolhassanak. Ugyanis az itteni árak a műtermi árakhoz hasonlók. Nem célunk, hogy óriási haszonkulccsal dolgozzunk. Azt akarjuk, hogy megérje a művészeknek ide igényes képet adni. A városban több helyen kínálnak különböző kft.-k rossz műveket, giccseket óriási áron. Reméljük, az igényesebb vevő a mi kínálatunkat választja. A fiatal és az úgynevezett nem hivatásos alkotók munkáira is számítunk. Ha tőkém lenne, magán-kisgalériát nyitnék, és az ország minden tájáról hoznék, hozatnék ide árut. Most egyelőre csak a helyi kínálatból válogathatok. (A boltban egyébként öten vállaltuk a. közvetítést s a Szebisz vezetői is igen szívesen fogadták akciónkat.) — A kortárs művészek hozzászoktak a viszonylag magas zsűriárakhoz. A szegediek nem érzik-e majd „leértékelve" az itt eladott munkáikat? — Aki a piacra dolgozik, az ne vágyjon csak a piac dicsőségére! A tudathasadásos alkotóművészet csak mifelénk divatos. Egy művésznek el kell tudnia dönteni, mit és mennyiért szán a piacra. S aki jó művész, az a piacon se giccset árul. Legfeljebb saját világát egy afféle „szórakoztató" műfajban is megmutatja. Nem ő tehet róla, ha néha ez a kelendőbb. A jó szemű, de kispénzű vásárló még mindig jobban jár, ha ilyet visz haza a lakásába, mint horribilis pénzekért dilettáns „alkotásokat". (pacsik*) Tisztelt Polgártársaim, Barátaim! Köszönöm, hogy a választások első fordulójában megmutatták, hogy bíznak a Fidesz és az SZDSZ jelöltjeiben és bennem. Szeged 12 egyéni kerületében a mi jelöltjeink vezetnek, ugyanennyiben a kormánypártokéi. A Fidesz-SZDSZ, és az MDF-KDNP listákra leadott szavazatok különbsége mindössze 90. Ezért még fontosabb mindannyiuk részvétele a vasárnapi második fordulóban! Kérem, most jöjjön el! Hallgasson a sziVére! u Dr. Lippai Pál FIDESZ-SZDSZ polgármesterjelölt