Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-01 / 249. szám

1990. októberi., hétfő Kultúra—Piac 5 A tegnap délelőtti szikrázó napsütésnél jobb időt így szeptember végén már tény­leg nem lehet kívánni az autópiachoz. Nyolc óra körül a Szeged SC pálya sarkán álldogált a bebocsátásra váró kocsisor vége, s még fél tizenegy tájt is kiért a Kereszttöltés utcáig. A türelmetlenebb v * •• Nagy László felvétele eladók már a sorban kitették az árcédulát a szélvédő mögé, de ilyen papírok díszítet­ték a környező parkolók piacról kiszorult autóit is. Kocsi kocsi hátán, egészen a körtöltés lábáig, csak egy valami hiány­zott nagyon, a vevő. A komoly vevő; mert nézelődő az most is bőven akadt. Ma szinte minden változik az autók körül. Találgatják az öbölválsághoz kapcsolódó ben­zináremelés mértékét, a kon­vertibilis valutáért behozandó alkatrészek, autók árát. a vám, áfa jogszabály módosításait. Ez utóbbitól jelentős könnyítést várnak a bennfentesek, s talán ennek köszönhető, hogy na­gyon sok jókarban levő — bár kissé öregecske — nyugati au­tót kínálnak 250-350 ezer fo­rint közötti áron. Ezektől a ko­csiktól tényleg meg akarnak szabadulni a tulajdonosaik, ami az árakon túl azon is lemér­hető, hogy sokan közülük igen jó — kizárólag korai keléssel kiérdemelhető — helyet kap­tak a piacon. Parkoló sorszámok A várható benzináremelés csak alig vehető észre a kínálati árak változásán. Hiába esznek az öreg Ladák 11 — 12 litert a városban, árukat még mindig tartják, ugyanakkor a Polski Fiat 126-os csak alig valamivel drágább mint néhány hónappal ezelőtt. No nem az új, azért változatlanul 190-195 ezer fo­rintot kérnek, hanem a 3-4éve­sek, amelyekkel nem is olyan régen még tele volt a piac. Akkoriban nagyön jöttek ezek a kisautók, mindenki árulta a régit, hogy átvehesse az újat. Júliusban azután meg­állt a Merkúr sorszáma, azóta gyakorlatilag egyetlen autót sem hoztak be. A jólértesültek szerint idén nem is jön több a népszerű ..egérkamionból", jö­vőre pedig... ki tudja, milyen áron. Egyébként is óriási számok­kal dobálóznak a beavatottak; többek között 5-600 ezer forin­tos Lada, 400 ezres Dacia árak­kal. az alkatrészekről nem is beszélve. Belőlük összerakva egy képzeletbeli autót, már ma is csillagászati árat kapunk. Dupla ütem — dupla ár Újdonság a négyütemű Tra­bant. melynek megjelenése alaposan leszorította a kétüte­mű mostohatestvér árát. Né­hány hónapos. 1-2 ezer kilómé tert futott „régit" már 100-105 ezer forintért is lehet kapni, míg az újat — igaz. összesen egyetlenegyet láttam belőle mutatóba a tegnapi piacon — 210 ezerre tartják. (Képünk ta­núsága szerint a Merkur-tele­pen pedig van belőle bőven.) Mondják, azért ez a Trabant sem tökéletes. A közelmúltban a televízió is foglalkozott a kor­mánymű esetleges hibájával, il­letve egy bizonyos alvázcsavar megbízhatatlanságával. A közeli időpontban átve­hető kiutalások közül még min­dig a Ladára kérnek legtöbbet, egy 2105-ösre például 80 ezret. (Ötajtós Samarát „élőben" mindössze egyet láttam, azt 470 ezerért kínálták.) Maradva a kiutalásoknál, egy Skoda Favo­ritra 60 ezret, a Marutira 40-et kérnek. Szomszédok Egy űr temesvári cendszámű fehér Oltcitot kínál. — Mire tartja? — Kettőszáznegyvenezerre, természetesen forintban. Egy hónapos mindössze. — Hogyan lehet ebból ma­gyar rendszámú? — Mint bármelyik nyugati autónál: katalógus alapján vá­mot és áfát kell fizetni. — így 'tnételég drága. Kint ez menny ibekeml? ^ - •. ­— Százhatvanezer lejbe, persze ez a szabadpiaci ár, s a hivatalosnak éppen a duplája. Februárban még azonnal adták az Oltcitot. azóta ez megszűnt. Ennek köszönhető- az óriási áremelkedés. — A Daciát mennyiért vesz­tegetik, lejben? — Hivatalos ára százezer, de kéz alatt kettőszáztízezret is el­kérnek érte. Egyébként most a 87-es megrendeléseket hozzák, s rá kell fizetni 30 ezer lejt a hetvenezres előlegre. Kovács András Csikós Attila díszlete még a moziba készült, de a színház­ban is jól funkcionál. Mindkét darabban egy anyagból, kő­kockákból építkezik, s szerke­zetével a legnagyobb energiá­jú átlós mozgásokat inspirálja. A látványos konstrukciót szemlélve bizonyára csak ke­vesekben merül föl: vajort mit keres a Parasztbecsületben az az ajtó, melyen senki nem jön be és nem megy ki; a Bajaz­zókban pedig furcsa, hogy a szegény vándorkomédiások elótt már színpadépítő brigád járt. Vágvölgyi Ilona jelmezei a Parasztbecsületben nagyon szépek, gazdagon díszítettek. Itt erös a hagyomány, s ter­vező ragaszkodik hozzá. Több lehetőséget ad a Bajazzók, ahol jól sikerült a főszereplők exponálása. Canio szürke nadrágja, mellénye, a barna zakó. s főképp az enyhén on­dolált ősz paróka pontosan mutatják az öregedő amoró­zót. Jó ötlet az is. hogy a falusiak közé becsempész né­hány kisvárosi figurát is. Horváth Zoltán mágától ér­tetődő térmeszétességgel ve­zet végig bennünket a darabo­kon. Szóvá kell tennünk egy szép gondolatot és egy bántó hibát. Megható Santuzza né­majátéka az intermezzó alatt. A fiatal lány kendőjét hajto­gatva játssza el az anyaság utáni vágyát, s e vágy remény­telenségét. Alfió beállítását viszont tévesnek tartom. Ke­délyesen pipázgató öregúr, aki egy búcsúi gyerekostorral hadonászik, barna öltönyéhez rikító sárga kendőt köt a nya­kába. Egykedvűen sétálgat a színpadon, s néha — így telje­sen váratlanul — fölcsattan, kitör. Ez a beállítás ellentétes Beleszerettem Monteverdibe!" j? Berényi Bogáta, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főis­kola — most már — Szegedi Konzervatóriumának kóru­sával idén több díjat is nyert Budapesten a II. Nemzetközi Kórusversenyről a női kate­gória aranydiplomáját hoz­ták el s miután a verseny gáláján a hat legjobb kórus között szerepeltek, meghí­vást kaptak Olaszországba. Ríva del Gardába egy nem zetközi kórusversenyre. Itt szintén aranydiplomát kap­tak női- és vegyeskari-, extra és kamara kategóriában. Be­rényi Bogátát pedig a zsúr egy karvezetői kűlondíjbar részesítette. Ennek köszön hetóen részt vehettek ez é\ júliusában, Ríva del Gardá ban egy kéthetes mesterkur zuson. — Milyen speciális, szak­mai élményt nyújtott ez a kur­zus? — Már az is különleges él mény volt, hogy két hétig reggeltől késő éjszakáig csak zenével foglalkozhat­tam, s egyetlen dolgom az volt, hogy szebbnél szebb muzsikákkal ismerkedjek. A karvezetői kurzuson 21-en vettünk részt, volt köztünk nyugatnémet, észt. angol, amerikai, spanyol és termé­szetesen olasz kollega. A speciális élményem pedig Monteverdi. Eddig is kedvel­tem, de most valósággal bele­szerettem! A reneszánsz mu­zsika. így a Monteverdi-mü­vek előadásmódját Olaszor­szágban lehet igazán megta­nulni. Hiszen az olasz nyelv dallama, a helyes kiejtés fon­tos része és feltétele az auten­tikus előadásnak Ha a kóru­sommal kész leszünk Mozart Requemjével, Möntéverdi­múveket fogunk tanulni. — Volt-e valamilyen sze­mélyes sikered ezen a kurzu­son? — Ó, igen és nagyon bol­dog voltam miatta. A nagy­szabású zárókoncerten, ahol minden zenei kurzus résztve­vője fellépett, a karnagyi szekció 21 tagjából verbuvá­lódott kórust én is dirigálhat­tam. Ötönket választottak ki csupán erre a feladatra, s már ez is nagy öröm volt. Ráadásul a gálán való szereplésemnek egy űjabb meghívást köszön­hetek. a Bolognai Collegium Muzicumét. Jövő nyáron a kórusommal együtt egy olasz­országi koncert-turnéra uta­zunk. Bolognában és Firenzé­ben fogunk fellépni- Nehezen tudjuk majd egyeztetni a sze­replések időpontját, mert egy tavalyi belgiumi és nyugat-né­metországi szereplésünk kap­csán '91 nyarára Svájcba is meghívást kaptunk. — Néhány napja új munka­helyen dolgozol. — Igen. 1984 óta vezetem a zeneművészeti főiskola ének­karát, de eddig a tanárképző ének—zene tanszékének munkatársa voltam. E tanév­től főállásban a konzervatóri­umban tanítok. Hívásra, örömmel jöttem, bár beval­lom. a régi hallgatóimért is fáj kicsit a szívem... Pacsika Emília Vámossy Éva Hernádi Oszkár felvétele jellemével, melyet a zene egyértelműen körvonalaz: va­lójában féktelen természetű, szélsőséges férfiról lenne szó... Ez a rendezés és nem az alakító művész tévedése. Né­meth József most is, mint ré­gen az egyik legjobbja az előa­dásnak. Ha van valami ér-, telme a felújítás szónak, akkor az efféle hibák kijavítását kel­lene hogy jelentse! Pál Tamást soha nem láttam még ekkora energiával diri­gálni. A bemutató estéjén olyan feszült, nagy ívű zené­léssel ejtette ámulatba a publi­kumot, ami második szegedi kórszakában egyedülálló mi­nőség. Plasztikus szólamrajz, óriási dinamikai és hangszín­skála. Különösen a Bajazzók­ban volt elemében. Azt hi­szem, éppen ezzel a hetyke­séggel, ezzel a már-már féke­vesztett vidámsággal kell meg­szólalnia a színielőadást meg­előző kórusnak, hogy a rákö­vetkező tragédia megfelelő el­lenpontot kapjon. Aki látja­hallja Pált Bajazzókat diri­gálni, képet alkothat az operai ábrázolás mibenlétéről. Mol­nár László sok mindent meg­őrzött ebből a nagyszerűség­ből, ám nála több a lötyögés, s az előadás feszültségszintje jó néhány volttal alacsonyabb. A Parasztbecsületben — Német Józsefet kivéve — új szereplók mutatkoztak be. Matkócsik Éva fiatal drámai szopránja és vérmérséklete valószínűleg a német szerep­körre a legalkalmasabb, de Santuzzaként is meggyőző. Különösen Leblanc Győző Turidduja mellett. Az ó alakí­tásukban két felelőtlen ifjú emberről van szó, akik meg­gondolatlanságukkal okozzák a tragédiát, mindketten hang­súlyosan fiatalok: egy árulko­dós kislány és egy forrófejű legényke. Leblanc meghívása egyébként kitűnő ötletnek bi­zonyult. A Pesten mostanság kevesebbet foglalkoztatott te­norista igen jó formában van. Szépen énekelte a magas fek­vésű szerepet, a Sicilianaval akadt ugyan némi problémája, ám a Bordal végén diadalmas há-t énekelt. Varsányi Mária, a másik Santuzza nem fogott ki jó napot, pedig hangjának színe és terjedelme nagyon is megfelel a szerephez. A Lo­lák, Szonda Éva és Bálint Ilona szépen énekeltek, de ke­véssé voltak kacérak. Lucia mama Karikó Terézhez áll kö­zelebb, Erdélyi Erzsébet nehe­zen palástolja fiatalságát. Canio, az idős, ám forrón érző pojáca alakját hitelesen formálta meg Juhász József. Életkorban, figurálisán, hang­ban egyaránt illik hozzá a sze­rep. Mindkét Nedda jól éne­kelt, és játszott. Vámossy Éva érzékenyen, gvepgéden for­málta meg az asszonyt, Vajda Juh figurája jóval sablono­sabb. Vámossy egyébként Vághelyi Gáborral (no és Pál Tamással) egészen kivétele­sen poétikus, bizsergető sze­relmi kettőst énekelt. Vághe­lyi remek hangban tért vissza Szegedre. Sikerrel debütált Busa Tamás is Silvio szerepé­ben. Ez a feladat különösen alkalmas, hogy egy fiatal éne­kes megmutassa tehetségét. Busa szép színű baritonnal rendelkezik, van érzéke a drá­mai formáláshoz, s csak az „elvárható" drukkal és merev­séggel lépett színre. Jelentós ígéret. Gyimesi Kálmán ezút­tal is óriási — néha túlzó — játékkedvvel alakította To­niót. Kár. hogy a karaktereket néha a folyamatos dallamve­zetés, a zenei ívek egybefogá­sának rovására érvényesíti. Réti Csabának nem ad túl ne­héz énekolnivalót Beppó sze­repe. Humora ellenállhatat­lan. Amikor a vászonra festett üvegablakot gondosan fölte­keri, az ember alig képes visz­szafogni hahotáját. A Parasztbecsület és Bajaz­zók biztos oszlopa a repertoár­nak. A megbízható színpadra­állítás, a jó szereposztás és a zenélés magas színvonala teszi azzá. További szereplók is be­állnak majd az előadásba, ró­luk a későbbiekben megemlé­kezünk. Márok Tamás Komoly vevő kerestetik Rekordkínálat az autópiacon Felújítás a Nagyszínházban Parasztbecsület — Bajazzók Pál Tamás akadémiája Hét éve mutatta be a sze­gedi operatársulat a verizmus két rövid remekét Horváth Zoltán rendezésében, Ober­frank Géza dirigálásával; a produkció ma is ugyanazokat az erényeket és hibákat mu­tatja. mint hét esztendeje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom