Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-04 / 252. szám

DÉLMAGVAKORSZÁG 80. évfolyam, 252. szám 1990. október 4., csütörtök Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Európa, Jó utat a békébe! Göncz Árpád: Több csonkítást már nem bírunk elviselni! — Paprikás helyzet — Tudósítás Sevillából A

Köztársaság téren és a Brandenburgi kapu környékén legalább félmillió ember élvezte a németek számára feledhetetlen eseményt; az elnök szózatában azt ígérte, hogy Németország az egyesült Európában a világ békéjét szolgálja. A mi köztársasági elnökünknek viszont arról kell beszélnie, hogy — az Isten szerelmére! — ne zárjunk ki magunk közül senkit teljességgel önkényes szempontok szerint, mert ez öngyilkosság! Az ENSZ közgyűlésén fölszólaló külügyminiszterünk azt mondja, hogy az európaiság próbaköve a tolerancia — itthon pedig, az elfajuló kampányban, egymás ellen uszítanak politikai szervezeteket más politikai szervezetek. • • Öngyilkos vita Göncz Árpád nyilatkozata Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke független értelmiségiek hozzá intézett nyílt levelére reagálva szerdán nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek a Parlamentben. Mint ismeretes, 100 magyar értelmiségi a kereszténység és a magyarság szellemében tiltakozott az ellen, hogy: „bárki, bárkit önkényes — ,íaji', felekezeti stb. — szempontok szerint a nyilvánosság előtt ki akarjon rekeszteni az ország egyenrangú állampolgárai közül". Kérték a Magyar Köztársaság elnökét, nyilvánítsa ki, hogy ez az ország több csonkítást már nem tud elviselni, és tűrhetetlen, hogy ezt most itthon kíséreljék meg. Göncz Árpád elöljáróban leszögezte, hogy a levél végkövetkeztetéséivel teljes mértékben egyetért, majd a tóbbi között elmondta: — Én tettei, cselekedetei alapján ítélnék meg valakit, határoznám meg, hogy magyar, vagv nem magyar, s nem azon az alapon, hogy honnan jött, milyen származású. Mint ahogy a kereszténységet is pozitív tartalmúnak érzem, és nem kirekesztőnek: a keresztény nem az, aki nem zsidó, hanem az, aki magáévá teszi és éli a kereszténység követeléseit, akiben társadalmi szolidaritás van, aki együtt tud érezni másokkal, aki közelállónak érzi magához az elesetteket, aki rá tud érezni más fájdalmára. — A másik, amiért szimptomatikusnak és nagyon-nagyon veszélyesnek érzem ezt a vitát, az, hogy körülvesznek bennünket a társadalom és mindennapjaink égető, keserves gondjai. Azok a keserves gondok, amelyeket tisztáznunk kellene, és megoldásukról kellene építő szellemű vitát folytatnunk. Ezeknek az elemzéseknek az volna a céljuk, hogy megoldjuk: hogyan lehet a magyarság hálójából, a magyarság szeretetéből, vagy gondoskodásából kiesett rétegeket magunkba ölelnünk ismét, és nem azt, hogy miként kéne valakivel, vagy valakikkel a magyarság számát csökkenteni. — öngyilkos, önpusztító, bomlasztó, roncsoló vita tehát ez, amelynek véget kell szakítanunk. Nemcsak ennek, hanem a szellemiségnek is, amelyik hajlandó ilyen vitát indítani. Senkiről rossz szándékot nem tételezek fel. Sokkal inkább azt gondolom, hogy amit mondott, azt — indokolt vagy indokolatlan — érzelmi indulatában nem gondolta végig, nem fogalmazta meg pontosan. Göncz Árpád végezetül újságírói kérdésre válaszolva kifejtette: — Magyarországon szólásés sajtószabadság van, így nekem is — mint magyar állampolgárnak, sőt első számú magyar állampolgárnak, nem elkülönítve egymástól e kettőt — jogom van a magam véleményét hallatni, és szeretném, hogy jó szándékomat senki se vonja kétségbe. (MTI) Mégis zsidóitok? Manipulált felvételt játszott le a kedd esti tv-híradó első és harmadik kiadása annak bizonyítására; a Parlamentben „Hordót a szónoknak!'' közbekiáltás hangzott el, nem pedig az, hogy „Hordót a zsidó(k)nak!". Ezt a megállapítást Szűcs Gábor, a Kurir főszerkesztője és Aczél Endre társfőszerkesztő tette a lap csütörtökön tartott sajtótájékoztatóján. Mint emlékezetes, parlamenti vizsgálat kezdődött annak nyomán, hogy a Kurír szeptember 24-i számában „Mondjon le a képviselő!" címmel cikk jelent meg. Az írás szerint, az Országgyűlés szeptember 18-i ülésén „Hordót a zsidó(k)nak!" közbekiáltás hangzott el Tölgyessy Péter interpellációja közben. A Kurír szerkesztőségében az újságíróknak levetítették az ülésnek a televízió belső láncán rögzített eredeti felvételét, valamint a keddi Híradó első és harmadik kiadásában bemutatott képsorokat. Míg az eredeti felvétel tanúsága szerint az inkriminált közbekiáltás az ülést vezető Vörös Vince „Csendet kérek!" felszólítása után hangzott el, addig a Híradó megvágott felvétele szerint az ominózus mondat az elnök „... tessék folytatni az interpellációt!" felszólítása után következett. Az eredeti felvételről a „Hordót a zsidó(k)nak!" közbekiáltás valóban kihallható. A tájékoztatón megjelent Borsos Csaba, az Országgyűlés Hivatalának főosztályvezetője, az Országgyűlés elnöke által felállított vizsgálóbizottság tagja is, aki kijelentette; legalább tízszer meghallgatták a felvételt, nehogy ok nélkül rágalmazzanak meg bárkit is. Mint a vizsgálóbizottság jegyzőkönyvében olvasható, a „Hordót a zsidóknak!" közbeszólás közvetlenül Vörös Vince alelnök „Csendet kérek!" felszólítása után hangzott el. A Híradóban elhangzott megjegyzésre, miszerint a bizottság kazettájáról eltűnt a sokak által kifogásolt rész, Borsos Csaba elmondta; a felvétel az ő technikai hozzá nem értése miatt semmisült meg, de a televíziónak természetesen megvan az eredeti felvétel. HDF-dolgok A Magyar Demokrata Fórum folytatja következetes politikáját, a választások második fordulóját megelőzően is felelősségteljes, méltóságteljes kampányra törekszik, elutasít minden olyan akciót, amely ezt a szándékot meg akarja zavarni. A párt legfontosabb céljának most azt tekinti, hogy eljusson a politikailag közömbös rétegekhez, mindazokhoz, akiket a döntés lehetősége nem villanyozott fel — hangzott el az MDF szokásos szerda délelőtti sajtótájékoztatóján, amelyen ezúttal tucatnyi téma került terítékre. Furmann Imre, a párt alelnöke kijelentette; az MDF továbbra sem hajlandó olcsó kampányfogásokkal, demagógiával, ígérgetésekkel hatni a választópolgárokra, így kívánva elnyerni bizalmukat. Nemessury Zoltán, az MDF kampányszóvivője leszögezte; az MDF azt szeretné, ha a választásokat megelőzően „időzített hírek" nem borzolnák a választók kedélyét, miként az legutóbb történt a Csemege Kereske(Folytatás a 2. oldalon.) Történelmi éjszaka (Gerard Combovi jelenti Berlinből.) Éjféltül zászló leng Berlin, mostantól Németország új fővárosa fölött, harangzúgással ünnepelték az egyesülést. 45 évvel a náci birodalom bukását követő, erőszakos felosztás után. Berlin: hűvös ünneplés Berlin helyreállított történelmi központ, jában, az Akadémia téren a nyugati autóstömeg fényes bizonyítékát adita annak, hogy mire képes. Egy emelődaru szempillantás alatt magasba emelte azokat a Trabantokat, Wartburgokat és Ladákat, amelyek óvatlanul ezen a környéken parkíroztak. Néhány óra múlva megkezdődnek az ünnepségek. A keleti autósok saját kárukon tanulják meg, hogy a közlekedési dugókat Berlin kapitalista oldalán is ismerik. Ezzel szemben az ami kevésbé ismert, az az áruházak előtti „dugó". A berliniek minden éjszaka közvetlenül is szerrv tanúi egy paradox helyzetnek. Hajnali há. rom órától lengyelek állnak sorban az „Aldi"-áruházak előtt, amit a berliniek „Poldi"-nak kereszteltek át. A nyitás előtt több százan állnak rohamra készen (az Odera—Neisse-vonal csak 10 kilométerre van innen), céljuk: itt megvenni, amott eladni. A zsebre vágott haszon megéri a várakozást, és azt a tudatot, hogy így megsokszorozzák az egyébként alacsony havi átlagbérüket. A sikeres vásárlás után a lengyelek (számuk naponta 50 ezer) százával hagyják a bevásárlókocsikat az állatkert mellett, éis a Június 17-e sugárúton parkoló buszokhoz sietnek. Eközben a közeli lakosok elszörnyedve tapasztalják, hogy házuk bejáratát köztéri vécékké avatták, de megvigasztalódnak, tudván azt, hogy mától kezdve a lengyel szomszédok, nak tiszta mancsot és vízumot kell felmutatni, ha Németországba kívánnak belépni. „Nem lehetünk egyszerre birtokosai a szabadságnak és a szabad közlekedésnek" — ironizált egy helybeli lakos, látván a közlekedési nehézségeket abban a városban, amely egyébként nyugalomban, majdnem közömbösen készítette elő a megszállt városból fővárossá történő átállást „Ünnepiünk, de nem óliúk át ugyanazt, mint múlt év november 9-én." A berliniek azt mondják, hogy az öröm ás a mély gondolatok között ingadoznak. Az az érzés, amelyet a fal leomlásakor éreztek, már nem jön vissza többé. Egyesek, hogy ne is beszéljünk az anarchistákról, akik az „utópiák köztársaságát" hirdétik, majdhogynem ellenségesen viseltetnek ezekkel a megnyilvánulásokkal szemben. „Otthon maradok, nem vegyülök el el be az örült bandába" — mondja Hen„ egy fiatal elárusítónő. Jürgén, aki tax, sofőr, nagyon sajnálja az ő tiszta, bízta: és rendezett Berlinjót: „Kiveszek két-három nap szabadságot, ez a város koszoz lett, egyáltalán nem olyan mint korábban." Egyesültek, de idegenek, ez a címe az egyik nagy német magazinnak, amely, mint az egész sajtó, áttekinti azokat a megszámlálhatatlan nehézségeket, amelyek ezután a városra várnak. Egy olyan városról van szó, ahol az autóbuszvezetők, aszerint, hogy keletiek, vagy nyugatiak, a bérüket is aszerint kapják, egy a három arányban. „A fal csak kellemetlenségek okozója volt' — ezt merészeli állítani mananság egy kisebbség „Ez egy olyan, robbanással teli helyzet, amely nem fog örökké tartani", jelenti ki Dieter Senoner, aki a berlini szenátus szóvivője. Azok, akik a város jövőjéért felelősek, tudják, hogy választásuk többféle igazságtalanság és többféle, nem kielégítő megoldás között fog ingázni. Világosan megfogalmazott kérdések, homályos válaszok. És ez alatt Berlin egy olyan gyorsvonat sebességével száguld, amely elvesztette a fékjeit. „Minden túl gyorsan halad, minden mindennap változik", a berlinieknek pihenőre lenne szüksége. A hétköznapiasult Brandenburg A Brandenburgi kapu, amelyről a van. dalizmus és a resturálás miatt eltávolították Viktória istennő szárnyas szekerét, most csupasz, fal nélkül, amely megnagyobbította, összezsugorodott. Ezentúl kerékpárral, vagy gyalog át lehet járni, ás a mozgóárusok is birtokukba vették a területet, mindenféle formaság nélkül. Egyszóval, Branderburg hétköznapiasult. Ez volt az a hely, mondja a VoLksarmee egyik tábornoka, amelyet a világ legbiztosabb határának hittek. Távolabb a Potsdamer téren, négerek árulnak keletnémet zászlókat, keletnémet határőrsisakokat és orosz katondsapkákat. Azt is megtudhatjuk, hogy a Mercedesbenz 60 ezer négyzetméteres területet szerzett meg magának itt. Hamarosan, a céllövöldék és körhinták helyén, üzletházak fognak emelkedni. A fal el fog tűnni, a városiasodás elnyeli. Kívánjuk azért, hogy gondoljanak néhány panel érintetlenül hagyására, mert egyedül azok lesznek képesek megmagyarázni, hogy Berlin nem olyan várd;, mint a többi: az elkövetkezendő években kétféle polgár fog ott élni, gazdag és szegény. ,,A szabadságért vérüket áldozók" A romok emlékeztetnek arra a több tucat kelet-berlinire, akik akkor haltak meg, amikor át akartak jutni a túloldalra. Az első mártírt Peter Fechternek hívták, 18 éves volt. Kevesen vannak már azok, akik pontosan ismerik azt a helyet ahol lelőtték, „Charlottenburg táján volt", mondják az emberek. A halálosan sebesült fiatalember egy óra hosszat agonizált, mielőtt a keletnémet határőrök elvitték volna. Honecker, de előtte Ulbricht és cinkosai, azok az emberek, akik megmenekültek a hitleri vandalizmustól, a maguk módján szántén bűnösökké lettek azzal, hogy megölték azokat, akiknek nem tetszett az a rendszer, amelyet ők előírtak nekik. De ezeknek a gyilkosoknak szerencséjük van, mivel az ünnep előestéjén a németek beérik azzal, hogy lefejezik a diktatúrát, de megkímélik a diktátor életét. Valószínű, beérik azzal, hogy átkeresztelik azokat a sugárutakat és a körutakat, amelyek egy olyan szocialista haza dicsőségét hirdették, mely csak nevében volt szocialista. Az Otto-Grotewohl strassét, a Kari-Marx sugárutat és a többi főutat, amelyek a „szabadság bajnokainak" neveit viselték, mcút arra méltó nevekkel fogják helyettesíteni. De Berlinnek egyelőre mág eondiai is vannak, hármas kihívás előtt áll: politikai, gazdasági és társadalmi. Igazi, harmonikus testvériség kialakítása lelsz a cél azon két nép között, amelyet a történelem majdnem fél évszázada elválasztott egymástól. n MEDIÁTOK KÖZVETÍTŐ ÉS SZERVEZŐ IRODA BT Hirdetésfelvétel közületek és vállalkozók részére a Délmagyarországba Szegeden, a Dugonics tér 12. szám alatt. Bejelentkezés telefonon, munkatársunk felkeresi Önt Munkanapokon 9-16 óra között. Telefon és fax: 24-326. Állunk rendelkezésére! MEDIÁTOR