Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-26 / 272. szám

1990. október 26., péntek Kultúra 5 Fordulat a Bulányi-ügyber Mégsem A katolikus egyház belső, személyi éli szemléleti megújulásáról kevesebbet olvashatunk, mint a református és evangélikus nővéregyházak esetében. Október 6-án az ausztriai St. Pöltenben rendezték meg a Katolikusok Akadémiai Szövetségének konferenciáját, melynek témája: „Egyház és társadalom Közép-Európában". A konferencián felszólaló Várszegi Asztrik segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára eloszlatott mindennemű aggodalmat afelől, hogy a katolikus egyház Magyarországon a „keresztény kurzust" kívánná, vagy támogatná. Behatóan taglalta azokat' a múltban megoldatlan konfliktusokat melyek ma a magyar társadalmat és az egyházat erősen támadják. Kiemelte a politikai érettség megszerzésének szükségességét azt a tényt, hogy az országra köszöntő szabadság készületlenül érintette a katolikus egyházat Előadásában két eddig főpap szájából nem hallott szempont is megjelent Magyar püspök nem nyilatkozott még kritikus árnyaltsággal a Vatikán keleti politikájáról. Várszegi püspök: „Nem egészen úgy festett ez a keleti politika, mint ahogyan manapság leegyszerűsítve, dicsérni szokták. Mi ugyanis látjuk a végeredményeket." Legutóbb ugyanis a Vatikán és a Magyar Népköztársaság között 1964-ben létrejött részleges megállapodás 25. évfordulója alkalmával orazág-világ hallhatta, hogy az egykori tárgyalófelek egyhangúan ma is pozitívnak, mérföldkőnek tartják a résziéeretnek ? ges megállapodást amely ti. áttörte a „vasfüggönyt". és elsőként tette lehetővé, hog/ XII. Pius pápa radikális kommunistaellenességét felváltsa VI. Pál és bíboros államtitkára. Augustino Casaroli hajlékonyabb diplomáciája. Más körök azonban e megállapodást kritikusan szemlélik, s benne a Miklós Imre-féle egyházpolitika kontraszelektív római megáldását látják. Mindkét szemlélet szélsőségesnek nevezhető, s még el kell telnie a történelmi időnek, hogy valóban árnyalt véleményt lehessen mondani. Várszegi püspök számára, ügy tűnik. eltelt ez az idő, s amit nyilván nem az újsütetű snzabadság óta látott meg, azt most azért árnyaltan ki is jelenti: „Nem minden arany, ami fénylik " A másik hangkúlyog szempont előadásában a „kiengesztelódésé". Az egész társadalom önmaga ellen lett vadítva, s az egyház sem maradt érintetlenül. A oüspök elismerte, hogy az 1982-ben egyházilag elítélt Bulányi György piarista szerzetes ellen felhozott teológiai vádak egy bizonyos egyházpolitika szolgálatában állottak. Az elhunyt Lékay bíborossal folytatott vitában a szerzetest „papi és emberi méltóságában megalázták". „A magyar katolikus egyház nem annyira gazdag, hogy könnyű szívvel lemondjon olyan emberektől, mint Bulánvi atya és emberei." Csak bízhatunk abban, hogy a katolikus egyház csöndes munkája a kiengesztelódésben jó gyümölcsöket terem és végre valóban európai módon rátalál a megfelelő helyére. M. T. A. Tudnunk kell beszélgetni..." Régi iskolámnak „IFJÜSAGOM. JÖJJ VISSZA EGY SZÓRA...:" 1930. október 24—25. Szeged nagy napjai közé tartozik. Előző napon szentelték föl a fogadalmi templomot, itt hangzott el először Dohnányi Ernő ez alkalomra írt „Szegedi misé"-je. Másnap került sor az egyetem Dóm téri természettudományi kari épületeinek átadására, ekkor helyezték el a közegészségtani intézet bejárata mellett az egyetemi építkezések befejezését jelképező zárókövet. („Menedéket talált az elűzött egyetem." Célzás arra, hogy a kolozsvári egyetem az első világháború után került Szegedre.) Délben történt meg Zala György szobrászművész alkotásának, a nemzeti megújhodás domborművének leleplezése, a csonkatorony falán. A városi tanács déli fél 1 órakor ünnepi ülésén dr. gróf Klebelsberg Kunót Szeged díszpolgárává választotta. Délután 3 órakor a Dóm teret körülölelő nemzeti emlék csarnok átadása következett A két utóbbi esemény között ünnepélyes keretek között avatták föl az Alföld 5000. népiskolai tantermét, a Szegedrókusi Állami Elemi Népiskolát. Horthy Miklós kormányzó és kísérete — Klebelsberg Kunóval — pontosan délután 2 órakor érkezett a Kossuth Lajos sugárúti épület Leányok feliratú kapuja elé, ahol Szabó János igazgató fogadta a magas rangú vendégeket A kapuval szemben állva, hátukon iskolatáskával fiúk, oldalt ünneplőbe öltözött lányoki várakoztak. A kapu fölött virágból font magyar címer. A vendégek a főbejáraton áthaladva — menetközben néhány tanterembe bepillantva —. az: udvaron keresztül a tornacsarnokba vonultak, ahol az érdeklődő közönség a (karzatokat is teljeisen megtöltve várako'"^. íz avatási ünnepség megkezdésére. Klebelsberg Kunó avató beszédében — többek között — a következőket mondotta: „Nagü történelmi igazságtalanságot teszünk jóvá az Alföld népén ezekkel a népiskolai építkezésekkel ..." A miniszter utalt arra. hogy az alföldi falvaknak, tanyáknak, városoknak mindazt meg kell kapniuk az elemi oktatás terén, amelvet „az igazságtalan múlt tőlük méltatlanul elvett". Maid: ..A magyar kultúrpolitikának egyik sarkalatos érve. hogy a magas műveltséget és a népműveltséget párhuzamosan ápoljuk, s így nem véletlen az, hogy pár órán belül egyszerre avatjuk a szegedi eayetemet és szimbolikusan az 5000. népiskolát. Az ötezres szám ezzel a szeged-rókusi népiskolával telt be." * Sokan nem tudják, hogy a nyolcosztályos népiskola terve is Klebelsbergtől származik, de annak megvalósítását ő fokozatosan. későbbre tervezte, ö ugyan már nem érte meg. de utóda alatt született meg az 1940. évi XX. törvénycikk a nyolcosztályos népiskoláról. A háborús események miatt azonban erre már nem került sor. Figyelemre méltó viszont, hogy a harmincas évek véglén éppen Szegeden — ezt az iskolai anyakönyvek bizonyítják! — az alsóvárosi (Kazalv-) iskolában, kísérleti jelleggel. már működtek nyolc évfolyamú osztályok. Milyen volt a régi rókusi iskola? Az iskolaépületét eredetileg kétemeletesre tervezték, de közbeszólt a gazdasági válság. és így akkor csak egyemeletesre sikerült A II. emelet fölhúzása csak a második világháború után valósult meg.) A tanítási már szeptember l-jén megkezdődött. Az épület ugyan már készen állt de a bútorzat még nem volt teljes- A tanúlók otthonról hoztak magukkal sámlit vagy kisszéket, palatáblát vagy irkát, a könyveket a térdükre helyezték. Az első télen egy-egy tanulói, névsor szerint beosztva — naponta öten — otthonról hoztak magukkal l-l darab 25-30 centiméteres fahasábot, hogy a tantermet fűteni tudják. Az avatási ünnepségre azonban már teljes volt az iskola felszereltsége A tantermekben kettős, fel-lehúzható falitábla volt, ami akkor újnak és modernnek számított. A diákoknak a padokban hátra tett karral kellett ülniük. Az iskolában 16 tanterem volt, ez 16 osztályt jelentett, átlagban 50-60 mmm •<i>y.\: Magyarország TRIANON! SZERZŐDÉS 'STKEZTÉBEN aVESZlTITE .TERÜLETI JNYB.RfTÁSÁr HATALMAS ERŐFESZÍTÉST TETT; !lp/s Libikóka. A nagy szerelem mérleghintája, melyet hol a vágy, a ragaszkodás, a féltékenység, hol az önzés, a vad gyűlölet lök el a holtpontról. William Gibson Libikókáját Jerry, az egzisztenciáját vesztett amerikai ügyvéd és Gittel, a munkanélküli táncosnő érzelmi hullámzásai mozgatják. A kisszínházi bemutató rendezője egy színész — a Kakukkfészek McMurphyje — Gáti Oszkár. — Kinek jutott eszébe, hogy ön rendezzen? — Korcsmáros Györgynek. Azért gondolt rám, mert tudta, jól ismerem a darabot. Pesten én játszom Jerryt, s Hernádi Judit a partnerem. Eletemben először rendezek, magamtól soha nem jutott volna eszembe ilyen feladatra vállalkozni. — Nem lehet könnyű a férfi színésznek most rendezőként belebújni egy nő bőrébe is, s instrukciókat adni neki. Nem kísért a pesti előadás? — A hatvanadik előadás után vagyunk. Hazudnék ha azt mondanám, nem jut eszembe, hogy csináljuk mi Hernádival. De úgy hiszem, ahány színész, annyi figura létezik. S e darab sikere is éppen abban rejlik, mennyire tudja a két színész a saját arcát is megmutatni a közönségnek. Ez egy lélektani játék. Itt nincsenek nagy díszletek, látványos színpadtechnikai megoldások. Két színész, két személyiség kell, aki két órán keresztül le tudja kötni a nézőt. Egyébként engem inkább a szegedi előadás kísért. Az itteni próbák ideje alatt a pesti előadáson olyan össze-vissza játszottam Jerryt, hogy alig ismertem magamra. Más eljátszani egy szerepet és más beleérezni magamat egy kolléga helyzetébe, aki megéli a figurát. — Milyennek látja egy vidéki színház életét? — Ugyanolyannak, mint a fővárosiakét. Sajnos manapság itt is. ott is kevés az olyan színész, aki nem elégszik meg azzal, ha valamit sikerült jól megcsinálnia. Aki legközelebb még jobbat akar. Valamikor három évig statisztáltam a Nemzetiben, ott láttam néhány ilyen „ősbálnát". — Azért ez mégis csak egy érdekes kirándulás, nem? — Remélem egyszer eljutunk odáig, hogy mindenki kirándul. Hogy nem begyöpesedésre ítélt társulatok lesznek ebben az országban, hanem a színészt, a rendezőt oda, s akkor hívják, ahol éppen szükség van rá. S olyan feladattal bízzák meg, amit szívesen csinál. Nem vágytam arra, hogy rendezzek, s nem is vagyok biztos benne, hogy jól csinálom. De talán megéri kicsit kínlódni. S talán akik megnézik e darabot, rádöbbennek, hogy a gyötrődéseinket nem lehet egy-két odacsapott szóval enyhíteni. Hogy az élet nem állhat csupán igenekből és nemekből. A legfontosabb, hogy szót váltani, beszélgetni tudjunk. Mert csak így segíthetünk önmagunkon és egymáson. Pacsika Emília tanulóval. Mindegyik osztálynak volt egy tanítója (tanítónője). Az igazgatóval együtt tehát a tantestület 17 főből állt Aki az. első 4 osztályt elvégezte, és középiskolában (gimnázium, polgári, kereskedelmi stb.) akart továbbtanulni, az befejezte az elemi iskolát. (Ezért a 4. osztályt „kilépő osztálynak" is nevezték.) Aki nem, annak folytatnia kellett elemi tanulmányait az 5—6. osztályban. Voltak úgynevezett „ismétlő osztályok" Is. Ide azok a 12—15 év közöttiek jártak, akik már elvégezték a 6. osztályt, de nem tanultak tovább. Számukra hetenként egy alkalommal — ötórai időtartammal — délután folyt az eddig tanultak rögzítése, gyakorlása. Évente átlagosan 11001200 tanuló járt iskolába. A harmincas években — 1930 és 1940 között — tehát 1112 ezer diák hagyta el az 5000. népiskola falait. Az Iskola — illetve a társadalom — gondoskodott a szegényebb sorsú gyermekekről. Ezek a tanulók az ingyevtej-akció keretében tízóraira egy bögre tejet kaptak. Abban az időben még gyakori és siúlvos betegségnek számított a tüdővész. A gyenge tüdejű gyerekek számára az emeleti nyitott teraszon fekvöcsarnokot képeztek ki. 50 gyerek számára ök napi háromszori étkezésben részesültek. Télen is használták, a gyerekeket vastag takarókkal jól bebugyolálták. (Akkor ínég sóikkal tisztább volt a városi levegője!) Télen a Pacsirta utcai oldalon, a tornacsarnok mögött az udvari részből 50 méter hosszú területet fölöntöttek vízzel, és igy jégpályát képeztek ki. Akkor még igazi, rendes telek voltak, nagy korcsolyaélet folyt Nemcsak az iskola tanulói, mások, felnőtek is vidáman korcsolyázhattak. A belépőiegy fillérekbe került. Öltözőül melegedőül a tornacsarnok egyik öltözőhelyisége szolgált. * 1934-ben Marseilles-ben meggyilkolták Sándor jugoszláv királyt és Barthou francia külügyminisztert Á gyilkosságot horvát Usztasák (illegális, félkatonai titkos szervezet tagjai) követték el, de a jugoszláv kormány Magyarországot gyanúsította. és bosszúból a szomszédos déli. magyar lakta területekről vonalszámra egész családokat dobtak át ide a határon. Nagy részüket a rókusi iskola tornacsarnokában helyezték el. A lakosság ós a város látta el őket élelemmel, takarókkal. A menekülték otthonukból semmit sem hozhattak magukkal. A második világháború idején az iskola hosszú ideig hadikórház volt, sok más iskolához hasonlóan. Meglehetősen leromlott állapotban érte meg a háború végét Az iskola tantestületéből már csak kevés névre emlékszem. Szabó János igazgató úron kívül természetesen osztálytanítóm, ra. Makhult Mihály tanító úrra emlékezem leginkább. Melegszívű, gyermekszerető, barátságos ember volt jó pedagógiai érzékkel megáldva. Nem féltünk tőle. a nagy létszámú c&ztályt jól kézben tudta tartaini. Csak szépet és jót tanulhattunk tóle. Megrendítő volt viszont, alig hogy minket szárnyra eresztett, néhány év múlva váratlanul meghalt Temetéisén majdnem minden diákja jelen volt. őszintén megsirattuk. Rajta kivül a Zentai (Zubek) és a Korek házaspár arcai állnak lelki szemeim előtt Ahogy időben egyre jobban távolodom egykori iskolámtól, egyre többet gondolok vissza rá. A sok évtizedes múltból egyre több emlékkép villan elém Büszke és boldog voltam arra. hogy az Alföld 5000. népIskolájába járhattam Boldog voltam — ugyan. honnan sejthettem volna még akicor? —. hogy néhánv évtized múltán magam is ugyanabban az iskolában fogok tanítani, ahol egykor diák voltam: és boldognak érzem magam azért is. mert megértem, hogy gyermekeim is ugyanebben az iskolában szerezték meg műveltségük alapjait! Kívánhat ember ennél többet? Dr. Máriaföldy Márton