Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-26 / 272. szám

AKORSZÁG 80. évfolyam, 272. szám 1990. október 26., péntek Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Egy nyelven, hány hazában ? Sorok a benzinkútnál — Vitáznak a parlamenti bizottságok Politikai röntgenkép — Klebelsberg emlékezete —Valutázók a piacon E gy Kassán élő szlovák asszony. Katarina Alattyáno­va levelet írt Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, melyben beszámolt a szlovákok nemzeti nyelvhasz­nálatának törvénybe iktatását célzó törekvésekről, és fel­yetette a Szlovákiában élő magyarok nyelvismeretének hiányosságait Az államfő válaszában kifejtette, hogy or­szágainkban emberemlékezet óta együtt élnek több nemzet képviselőt „A magyar—szlovák viszonty éleződése, meg­romlása szinte minden esetben külső erők műve, nyomá­sának következménye, vagy kisérő jelensége volt." Nyílt levelében arra is ráirányítja a figyelmet 'Göncz Árpád, hogy az érintett emberek és közösségek ügyévé te­gyék és saját jogkörébe utalják életkörülményeik szabá­lyozását, egyebek között olyan alapvető területeken, mint az anyanyelvi oktatás és kulturális-művészeti élet, vallá­si tevékenység, jogszabályalkotás és közigazgatás, vagy a kapcsolattartás anyaországuk szerveivel és szervezeteivel, valamint harmadik országok azonos nemzetiségű közössé­geivel ..." Szlovákia — nyelvügyek fogadását. A tömeg dühöd­ten kifütyülte Erantisek Miklosko parlamenti elnö­köt, aki nem átallotta első­ként említeni a verziók kö­zött a koalíciós javaslatot. Az egész napos éles vitát követően este fél 8-kor a törvényhozó testület újra összeült és Frantisek Mik­losko, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke azt javasol­ta: hogy fejezzék be a vitát, és bocsássák szavazásra a kormánykoalíció pártjainak nyelvtörvényjavaslatát Ezt az indítványt a képviselők minimális ., többséggel elfo­gadták. így megkezdődhe­tett a koalíciós javaslathoz fűzött egyes módosító indít­ványok sorsáról való szava­zássorozat. Valószínű, hogy a számos részletkérdésben való külön döntéskényszer miatt a szavazás az éjszakai órákba nyúlik. Az sem biz­tos egyelőre, hogy a csü­törtöki ülésen végső döntést hoznak. Bizottsági ülések Csütörtök délelőtt hallat­lanul feszült politikai lég­karben kezdődött meg Po­zsonyban a Szlovák Nemze­ti Tanács (parlament) vitája a szlovák nyelvtörvényről. A képviselők előtt három javaslat fekszik: a Szlovák Nemzeti Párt képviselői ál­tál benyújtott, eredetileg a Matica Slovenska által kez­deményezett tervezet, a kor­mánykoalíció indítványa, valamint az Együttélés és a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom közös szö­vegjavaslata. A Matica-verzió súlyosan hátrányos helyzetbe hozná a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségeket, köztük a leg­nagyobb lélekszámú ma­gyart, mivel csak a szlovák nyelv használatát engedé­lyezné a hivatali kapcsola­tokban az ország egész terü­letén. A koalíciós törvény a ve­gyes lakosú területeken le­hetővé tenné a kisebbség anyanyelv-használati jogát is, de ezt az egyes települé­seken élő nem szlovák la­kosság bizonyos minimá­lis számarányához kötné. (Egyelőre nem tisztázott, hogy ez hány százalék le­gyen. 10 és 50 százalék kö­zött a legkülönbözőbb el­képzelések merültek fel.) Az Együttélés és az MKDM javaslatának, amely a kisebbségek jogvédelmére helyezi a hangsúlyt, nincs igazán esélye az elfogadás­ra. Az ülés kezdetével egy időben a Szlovák ^Nemzeti Párt Pozsony főterén több ezres tüntetésen követelte a Matica-törvénytervezet el­Az Országgyűlés költség­vetési, adó- és pénzügyi bi­zottsága csütörtöki ülésén úgy döntött: egyelőre nem javasolja a helyi adókról a kormány által beterjesztett törvénytervezet parlamenti megvitatását. Csúcs László, a Pénzügyminisztérium fő­osztályvezetője nem tudta meggyőzni a testületet, an­nak ellenére, hogy kifejtet­te: amennyiben a Parlament késlelteti a törvénytervezet elfogadását, működésképte­lenek lesznek az újonnan alakuló önkormányzatok. A költségvetés ugyanis csak részben fogja finanszírozni a kistelepülések, városok ön­kormányzatának tevékeny­ségét, a fejlesztések fontos forrásává a helyi adók vál­nak. Ügy számolnak, hogy ebből mintegy 18 milliárd forint többletbevételhez jut­hatnak a helyi szervezetek, ám az is igaz, hogy ez a la­kosság és a vállalkozók szá­mára egyaránt újabb terhe­ket jelent. Csaknem három órán vitatták az Országgyűlés kulturális bizottságának csü­törtöki ülésén a frekvencia­moratóriumról szóló tör­vényt, s bár lényegi kérdé­sekben megegyezett a kép­viselők álláspontja, már­már úgy látszott, hogy a ter­vezet jogi „formanyelvében" nem sikerül nézetazonosság­ra jutniuk. A moratóriumról valamennyi képviselő úgy vélekedett: a . várhatóan jö­vő tavasszal megalkotandó médiatörvény életbe lépésé­ig szükséges a korlátozás fenntartása, hiszen ellenkező esetben az akkorra tervezett frekvenciaelosztásra márkész helyzet alakulna ki. A vitá­ban több képviselő is rámu­tatott: a mostani törvény­tervezetben is világossá kell tenni, hogy a moratórium csupán ideiglenes, s mind a kormányzat, mind a Parla­ment szükségesnek tartja a közszolgálati médiák mellett a kereskedelmi jellegű, ma­gántulajdonban lévő televí­ziók és rádiók létrejöttét. Biciklivel Európába Most már biztos, amit eddig csak rémhírnek hittünk: drasztikusan megemelkedett az üzemanyag ára. A kor­mányzati döntés 70 százalékkal magasabb árat diktál má­tól — nem csak az autósoknak. Botor dolog lenne azt hin­ni, hogy ez az intézkedés csak az autósok táborát sújtja. Akikről már csak odafönn hiszik, hogy csuda gazdagok, ti­zenéves Trabantokon száguldozva. Nem kétséges, hete­ken belül drágább lesz a zöldség, a tej, a kenyér, a ruha. a tengeri herkentyű. Mindent szállítani kell. Márpedig hatvanforintos benzinár mellett megáll az élet. Hiába hangoztatjuk: vállalkozói országot szeretnénk. Későn kapcsolt a kormány! — mondják többen is. Az Öböl-válság nyomán ugyanis felkúsztak Nyugat-Európá­ban az üzemanyagárak. De mára már a legtöbb helyen mérséklődtek is. (Ausztriában például 25 százalékkal.) Hogy mi húzódik a kapóra jött indok mögött? Minden bi­zonnyal az egyre jobban üresedő kincstári kassza, amit va_ lahogy nullára kellene futtatni. Az állami büdzsé ugyan­is továbbra is őrzi bolsevista jellegét: az a jó pénz. ami átfolyik rajta, hogy újraosztható legyen, hogy az állam mindenbe belenyúlhasson. Erre alkalmas kiválóan a ben­zin is. Ha eddig "harmincöt forintból huszonötöt az állam tett zsebre minden liter benzinből, akkor most ez az ösz­szeg minden bizonnyal tovább nő. Hiszen az idén még nem haladja meg a tíz százalékot a világpiacon beszerzett olaj részaránya. Szimpatikus gondolat az. ha fel akarunk zárkózni Európához, akkor világpiaci árakat kell bevezetnünk. De mindezt csak úgy lehet, hogy egyértelműek és világosak legyenek a játékszabályok. Azaz, nemcsak a benzin, ha­nem a munkaerő ára is világpiaci legyen. Hiszen a nyu­gatnémet polgár könnyen kifizeti a másfél márkás ben­zinárat a háromezer márkás fizetésből. A mi háromszáz márkás jövedelmünkből mindez aligha fog menni. Ott persze az állam nem fölözi le ilyen gátlástalanul az, autóz­ni vágyók forintjait. Micsoda különbség! Mindig eszembe jut egyik államtitkárunk, aki nem is olyan régen kifejtette, a kis fogyasztású kocsik behozatala felérne a kormánynak egy alkoholtilalommal. Most pedig elindulunk Európába — biciklivel. Ne csodálkozzunk, ha így soká érünk majd oda. Bár az is lehet, hogy egyszerű­en csak racionalizálásra törekszik a kormány. Végül is, tényleg bonyolult kiírni a kutaknál külön az oktánszámot, és külön az árat. Mennyivtel egyszerűbb lesz hamarosan így: 92! (rafai) Somogyi Kánolyné felvétele A hírek tegnap délután kiszivárogtak Benzinárak 1978-1990 Normál Szuper Extra 1978. I. félév 5,— 630 8,— 1978. H. félév 630 8.— 930 1979. január 7,70 9,60 1130 1980. április 10,— 1130 13,— 1981. január 13,30 1430 1630 1982. június 15,30 1630 18.30 1982. december 1830 20,— 2130 1987. július 20.— 2?,— SM — 1988. július 22,50 24,— 2530 1989. március 24.50 26,— 2),— 1990. január 28,-2930 31,— 1990. július 33,50 3530 3730 1990. október 26. 56,— 59,­62,­Benzin — sok(k) Ma 0 órakor lépett életbe az a kormányhatározat, amelynek értelmében az üzemanyagok jelentősen meg­drágultak. Mától a 86-os oktánszámú benzin 56, a 92-es oktánszámú 59, az őlommenteás 61. a 98-as oktánszámú benzin 62 forintba kerül literenként. A gázolajok fogyasz­tói ára — kéntartalomtól függően — 42 és 43,50, illetve 45 forint literenként. Az áremelést a kormány szerint a szovjet olajszállí­tások bejelentett, és azon túli csökkenése, valamint az öböl menti térségben ki­robbant válság okozta, ille­tőleg az, hogy e körülmé»­nyek miatt egyre nagyobb mennyiségű kőolajat kellett beszereznie hazánknak ma­gas világpiaci árakon. Mint ismeretes, hazánk összes energiafelhasználásának több mint 60 százalékát szerzi be importból, főként a Szovjetunióból. Az üzemanyagok fogyasz­tói árával kapcsolatban el­hangzott: az eddigi árképzés a 17 dolláros olajat tekin­tette árközpontnak, a mos­tani áremelés révén az irányadó ár 29 dollár — vagyis, ezt alapul véve, ala­kították ki az üzemanyagok fogyasztói árát. A sajtótájékoztatón el­hangzott az is: mivel az energiahordozók termelői árát általában a kőolaj ha­tárparitásos árához viszo­nyítva állapítjá meg, a mos­tani áremelés kihat a töb­bi energiahordozó termelői árára is, amelyek esetében az áremelés átlagosan 90 százalékos. Mivel a nyár fo­lyamán az üzemanyagok fo­gyasztói árát már emelték, most e termékeknél 65 szá­zalékos fogyasztóiár-eme­lésre került sor. Más ener­giahordozók fogyasztóiár­emelését erre az évre a kor­mány nem tervezi. Novem­ber l-jétől a kőolaj terme­lői árát 90, a benzint átla­gosan 65, a gázolajét — a háztartási tüzelőolaj kivéte­lével — 90 százalékkal, a sugárhajtómű-üzemanyag termelői árát 90 százalékkal, a fűtőolaj termelői árát 90, a földgáz termelői árát pe­dig 80 százalékkal emelik. Megváltozott az üzem­anyag fogyasztói árának szerkezete is. Eddig az út­alapra 4300 forintot fordí­tottak, tonnánként, a benzin árából, ez most 8300 forint­ra növekszik. A benzin fo­gyasztói árának összes adó­tartalma egyébként — 86-os oktánszámú benzin esetén — 74 százalék. Mint elhangzott, ez megfelel az európai gya­korlatnak. Az áremelés ré­vén egyébként az üzem­anyagok fogyasztói árának színvonala elérte a nyugat­európai átlagot, így a jövő­ben mód van arra, hogy a világpiaci árakat követve a fogyasztói árak akár csök­kenhessenek is — mondta a minisztériumi szóvivő. DM-grafikon Tankcsapda fogyasztói adó 21.06 kereskedelmi arres 1.51 útalap 3.25 termelói a'r 9.68 Benzin ügyekben sűrűn és szívesen hivatkoznak a vi­lágpiacra Mondván, ahhoz kell igazodnunk. Nos. ábránk most azt szemlélteti: idehaza ki, mennyit vág zsebre egy liter benzin árából? Kevesen tudják, hogy a — tegnapig érvényes — 35 forint 50 filléres literenkénti árból mind­össze 9 forint 68 fillér volt a termelóké. Az Áfor keres­kedőinek csak másfél forintot hozott minden liter eladott benzin. Hogy kié lett a többi? Fogyasztói adó címén a költségvetés literenként több mint 21 forintot vágott eddig zsebre, hogy más kiadásokra átcsoportosítva, az autósakkal fizetesse meg a vállalatok veszteségeit hogy mesterségesen megdrágítva a szállítást felsrófolja az élel­miszerek, a közlekedés, az iparcikkek árát Ha ehhez még azt a 3 forint 25 fillérnyi útalapadót is hozzászámítjuk, ami szintén az államkasszába vándorolt egyből látszik, literenként közel 25 forintot nyert a költségvetés minden liter benzinen. Nyilvánvaló, hogy a világpiaci ár válto­zásával sem akar lemondani a kormány erről a kivétele­sen jó bevételről. Egyetlen választása maradt: drasztiku­san megemelte az üzemanyag árát hogy ezután még több vándorolhasson az egyre telhetetlenebb zsebbe. Hiszen üzemanyag-beszerzésünknek egyelőre alig tíz százalékát adja a világpiaci áron, vásárolt kőolaj. A többit továbbra is „puha" valutáért kapjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom