Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-16 / 264. szám

1990. október 16., kedd Közélet 3 Áz Országgyűlés f elszerszá mozásáért Interjú egy albanyi díszpolgárral A nyár végen magyar parlamenti küldöttség járt az Egyesült Államokban. A delegáció az amerikai törvényhozás folyamatát, működését tanulmányozta — technikai szempontból. Különös tekintettel az informatikai háttérre. Ez az utazás tanulmányut volt. Az amerikai kongresszus ugyanis .seg itséget kíván nyújtani a magyar „testvérintézmény" technikai felszereltségének javítására, az informatikai rendszer kiépítésére. A csoportban a parlamenti pártok képviselőin kivül az Országgyűlés apparátusa is képviseltette magát. Az MDF Póda Jenót (30 éves) delegálta, hiszen ö civilben számítástechnikai szakember. A szegedi képviselő számolt be lapunknak tapasztalatairól. — A Parlament nálunk még most is úgy működik, ahogy az ország egésze. Egy képviselő fejéből kipattan egy ötlet, azt papírra veti, beadja indítványként. Amíg ez eljut a plenáris ülésig, a megszavazásig, ezzel a javaslattal rengeteg minden történik: A mai magyar Parlamentben azt a munkát hat ember végzi. Magyarországhoz hasonló nagyságrendű állam Maryland az USA-ban 5-6 millió lakóval — ott majdnem ezer ember szolgálja ki a parlamentet. Ráadásul nálunk most a beterjesztések száma lényegesen nagyobb, mint bárhol Nyugat-Európában vagy Amerikában. Olyan rohamtempóban folyik a törvénykezés, hogy mi, akik ott vagyunk, komolyan csodáljuk, hogy még nem történtek komolyabb hibák, mint amik megtörténtek. Ha ezt a munkát továbbra is írógéppel és kézzel végzik, akkor az apparátus nem fogja bírni. Ezt nagyon pontosan látják az USAban is, és konkrét segítséget ígértek: pénzt, gépeket, tanulmányutakat, hogy az ő módszerükből vegyük át. amit jónak látunk. Ennek keretében került sor erre az útra. Nemsokára „föláll" egy politikatudományi intézet, amelynek az lesz a feladata, hogy (az amerikai kongresszusi könyvtár mellett működő kongresszusi kutatóközpont mintájára) már ne csak a törvényhozás folyamatát vezényelje a mai kor színvonalának megfelelően, hanem érdemi kutatásokat végezzen, közgazdasági, politikai elemzéseket adjon a képviselőknek, bizottságoknak, frakcióknak. Mindezt pártsemlegesen, minden lehetséges információval ellátva őket. — Működhet ez az intézet valóban pártsemlegesen? — Miért ne? Ottjártunkkor tetőzött az öböl-válság második hulláma. A kutatóközpont nem is várt megrendelésre, önállóan elkészített a képviselőknek egy több száz oldalas tanulmányt a térségről. Ebben a hadseregek adataitól, a pontos térképeken, a termelési adatokon kívül még az is benne volt, hogy mikor volt utoljára sáskajárás Irakban. Az amerikai képviselők ilyen alapos tájékozottság alapján hozhatják meg döntéseiket. — A magyar Parlament mikorra jut el idáig? — Nem várja ezt senki egy év alatt, de az ezredfordulóig igen. Ehhez azonban már most meg kell kezdeni a munkát. Ennek a kutatócsoportnak a csírája már megvan, várható, hogy pár héten belül hivatalosan is bejelentik a megalakulását. Az lesz a feladata, hogy a parlamenti könyvtár, a törvény-előkészítés és a kutatószolgálat alapjait megteremtse, s főleg ehhez megtalálja az embereket. Másrészt ez az intézet fogja tartani a kapcsolatot az amerikai törvényhozással, amelyik a segítséget adja. — Milyen típusú segítségről van szó? — Kétfajtáról. Az egyik egy gyorssegély lenne; idei maradványpénzekből számítógépeket, technikai berendezéseket, faxokat, fénymásolókat, irodai gépeket küldenének nagyon gyorsan. Másrészt pedig egy kéthárom éves segítségről lenne szó, amelyhez már most tanulmányok készülnek, és ami az egész Parlamént felszerszámozását jelenti. Olyan számítógép-hálózatok létrehozását házon belül és házon kívül, amelynek a végpontjai Brüsszelben, Strassburgban és Washingtonban lennének. — Illetve, az ön lakásában? — A legvégső elképzelés szerint-az egyes képviselők is ilyen végponttal rendelkeznének; illetve hordozható számítógépekkel, komplett irodával. — Mit jelentett ez az út a szakembernek? — Nem elméletileg adott újat, hanem a gyakorlatban. Három helyen, Washingtonban a szövetségi törvényhozásban, Albanyban, New York állam fővárosában és Annapolisban, Maryland fővárosában működés közben néztük meg ezt a rendszert, és minden kérdésünkre válaszoltak, mindent megmutattak. Vendéglátóink nagyon szívélyesek, és meglepően jól tájékozottak voltak. Ügy gondolom, vége annak a szemléletnek, hogy minket kommunista országnak sorolnak. Ennek egyik jele volt, hogy Albanyban és Annapolisban a küldöttség képviselő tagjait díszpolgárrá fogadták, ami ott azt jelenti, hogy nevünket és látogatásunkat egyenként törvénybe foglalják. Ez persze nem nekünk, utazó képviselőknek szólt, hanem annak, ami Magyarországon történt. Számomra nagyon rokonszenves volt, hogy soha a legkisebb direkt beavatkozást nem tapasztaltam. Mutatták a jó példát, próbáltak megnyerni bennünket, hogy nézzünk körül, mi hogy működik, s utána vegyük át — amit mi jónak látunk. — Amit oft láttak, abból mi az, ami nálunk is rövid távon megvalósítható? — A technológia átvétele jövő év végére megvalósulhat. Akkor meglesz a technikai alapja annak, ho.gy a Parlament hatékony, gyorsabb törvény-előkészítést tud^ jon végezni. Nagyon kívánatos lenne a szemlélet és ,a kiszolgáló apparátus átvétele, az, hogy olyan objektíven, tárgyszerűen, információszerűen szolgálják ki az egyes pártokat, mint ahogy ott történik. Félek, hogy ez nem fog megvalósulni egy év alatt.. , — Tudna mondani a közelmúlt magyar Parlamentjéből egy olyan hibát, amely megfelelő információs háttérrel elkerülhető lett volna? — Első közelítésben ezek azok az esetek, amikor bizottsági ülések, módosító indítványok, hosszas vita után a Parlament elfogad egy törvényt, amely jelentősen eltér a kormány indítványától. S utána egykét napon belül kiderül, hogy valamelyik intézménynek, például az OTP-nek megbénul a működése, vagy valamely más jogszabállyal ellentétes passzus is szerepel ebben az új törvényben. Senkinek nincs a fejében a hatályos magyar jogrend, ilyen gyors jogalkotásnál, amikor egyik napról a másikra kell állást foglalni, elkerülhetetlen, hogy ilyen hibák becsúsznak. Ha ennek lenne olyan informatikai háttere, amely azonnal megmutatja az összes hivatkozásokat, hatásokat, ellentmondásokat, akkor ezek a hibák kiküszöbölhetők lennének. A csodával határos, hogy eddig csak kettő ilyen komoly tévedés történt, és az alkotmányba például nem került hiba. — Milyen személyes benyomásokat szerzett? — Amerikát látni körülbelül ugyanaz az érzés, mint amikor az ember először megy el Bécsbe. Hallotta, hogy ott tisztaság van, nyugodtabbak az emberek, életvidámság, gazdagság van, de amikor először szembesül vele, azért mégis megdöbbenti. Ugyanez Amerika is: semmi olyant nem tapasztaltunk, amiről előtte ne hallottunk volna, de mégis más, mint ezt átélni. Négyféle városban voltunk. Washington a főváros: nagy város, de nem metropolisz. Maryland: negyvenezres tengerparti halászváros, akár Európában is lehetne. Albany: Szeged nagyságú, de nagy kiterjedésű egyetemi kertváros. Ha Szeged olyan lenne, az fantasztikus volna. És hát New York: a világ közepe. Ez a négyféle város reprezentálja is a keleti partvidéket. Az új világ más világot is jelent. Más az emberek gondolkodásmódja: mindent gyakorlati oldalról közelítenek meg. Annyira racionálisak, hogy az Európából szinte elképesztő. Akkora a társadalmi egyetértés, hogy alig lehet különbséget tenni a republikánus és a demokrata párt politikai álláspontját illetően. Amikor a választók döntenek, az szinte csak azt jelenti, hogy 1-2 százalékkal nő vagy csökken az adójuk Márok Tamás Váras — részek Végignéztek-é már egy gyerek, szemévei a lakótelepetin) ken, a vonalzó és körző segítségével, fantázia nélkül „megálmodott" új városrészeken? (Emlékszem egy hajdani rajzórára, amikor a feladat egy modern városrész megtervezése volt, s „modellként" különböző gyógyszeresdobozokat állítottak elénk ...) Gondoltak-e arra, hogy egy lakótelepi gyerek számára mit jelent ez a néhány szó: ház, padlás, udvar, kert, lugas ... (Emlékszem egy me•szelt falú, muskátlis ablakú házra, a pókhálós, poros padlásra . .., egy virágoskertre, a lugas alatti padra és asztalra ...) A városszéli lakótelepek helyén valamikor - szegény emberek maguk építette falusias házai álltak . . . Ezt. a körtöltésen belüli, mély fekvésű. talajvizes „szegénytelepet" jórészt szanálták, és „modern", azaz panel lakótelepet húztak föl — Tarjánt folytatva —, a Kossuth sugárútig. A régi sugárutak és az új körutak újabb városrészekre szeletelik Szeged peremét Egy gyerek kezét fogva, Tarjántói az Északi városrészen át, Makkosház és Újrókus felé bandukolva, első szempillantásra adódik az összehasonlítás: az „öreg" lakótelep, Tarján szürkébb, mégis „gazdagabb", mint ez a színesebb panelből fölhúzott, ám szegényes peremkerület. A ritkásan ültetett és egyre fiatalabb facsemeték, a kiábrándítóan ötletszegény játszóterek, a sportpályák, a garázsok és a szolgáltatóházak hiánya; az elvadult beépítetlen telkek; az elhanyagolt, bűzös tavak jelzik: évről évre fogyott a pénz, ezért a „pihenő1- és lakóövezetnek" tervezett új városrészekből panelházak halmaza; alvótelep lett. Mert ide szinte csak aludni járnak e telep lakói. Nincs, ami sajátos arculatú városMottó: „Szeged egyetlen város, de mégis annyiféle, ahány darabja van." (Erdei) résszé szervezné ezeket a különböző magasságú kockaházakat. Nincs, ami öszszetartó közösséggé szervezné a város peremén élőket. Ezeken a „tágas" lakótelepeken nincs igazi (regionális) központ. Hiányzik az olyan centrum, ahol az ABC-áruház, a gyógyszertár, az orvosi rendelő, a szolgáltatóház (mondjuk ruhatisztítóval, 'cipőjavítóval, tévé- és rádiómüszerésszel), a postahivatal, az újságárus pavilon, esetleg egy vendéglő vagy egy klub" egymáshoz közel épült volna, és busszal, trolival könnyen megközelíthető lenne. A mindennapi élethez szükséges szolgáltatásokat a panellakó csak hosszú gyaloglás árán veheti igénybe, mert egymástól távol eső kis üzletekben találhatja meg azt, amit keres. Sokat kell gyalogolni errefelé, mert a tömegközlekedés tervezői nem gondoltak arra. hogy az egyetlen 90-esen kivül más troli- vagy buszjárattal is összekössék ezeket a városrészeket. (Ezért a lehetségesnél kisebb az újrókusi gyógyszertár forgalma, s félő, hogy ugyanezt. mondhatjuk majd a Makkosház városrészben átadás előtt álló orvosi rendelőről.) Az alvótelep lakói — köztük óvodások és kisiskolások — zsúfolt trolikon, buszokon ingáznak Szeged munkahelyekkel, iskolákkal és óvodákkal jobban ellátott részei felé. A városnak ezen a peremén ugyanis nem épült föl a gyermekintézmények egy része: csak terv maradt egy másik újrókusi óvoda, a 16 (anterV mes általános és a 20 tantermes egészségügyi szakközépiskola. Nappal jóiörmán csak a kisgyereküket levegőztető kismamákat látni a kerékpárúttá szélesített járdán. Délután ellenben csúcsforgalom van: zsúfoltak az élelmiszerboltok, a gyerekek sorban állnak a h;nta mellett, az autósok nehezen találnak parkolóhelyet. Aki egyszer beköltözött, az a betonkaptár rabjává vált. Az „összkomfortos kégli" csupa alkalmazkodást jelent: ezekben ez épületekben nem tudják mérni az egyedi gáz- és vízfogyasztást, lehetetlen a szobák egyéni igények szerinti fűtése. A panellakásoktól nehéz megszabadulni... ^indenki tudja, hogy 30-50 év múlva elöregszenek ezek a „tömeges lakásigényt kielégítő", gyorsan fölhúzott panelépületek, de a következményeket kevesen gondolják végig. „A lakótelep olyan, mint egy tüntetés: sokféle ember gyú'itc egy helyen össze" — hallottam valakitől, aki ezzel a „bölcsességgel" hárította el a kérdést: jó-e itt élni, A betonkaptárak lakói alig ismerik egymást. Ritkán fordul elő, hogy az egy házban élők összefognak, hogy ronda lakóhelyüket mondjuk virágok, fák ültetésével elviselhetőbbé tegyék. (Pedig — mondják a tanácsiak — 'fűmagot ad a város . . .) így errefelé „városképi jelentőségű, a kukákból kiszabadult szemét, a derékba tört facsemete ... A panellakáshoz panelkapcsolat jár. Ezek a lakások eleve lehetetlenné teszik azt hogy összejöjjön a nagy család, lehetetlenné teszik a vendégfogadást. Legfeljebb alvóhelynek tekinthetők... (A képeket Nagy László készítette) Ojszászi Ilona