Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-13 / 261. szám

1990. oktober 13.. szombat Gazdaság 3 Jégháló és aranyalma Állami kottára - tals muzsika Régi ismerőssel találkoztam, a minap. Ömlött belőle a szó. Lelkesen beszélt, mint aki valami álomvilágba csöppent, s az ébredés után sem tud visszazökkenni a régi kerékvágásba. A kertészmérnök egy napig Ausztriában nézelődött, egy gazdákból, agrárértelmiségiekből álló csoport tagjaként. Az almatermesztést vették szemügyre, s ami még ezen kívül a látókörükbe esett. Tóth József jelenleg mezőgazdasági kárszakértő az Állami Biztosítónál, de előtte 15 évig dolgozott téeszben, állami gazdaságban. Sok-sok szakmai vita után arra jött rá, egyedül maradt töprengéseivel, gondolataival. Nem volt tere az egyéni kezdeményezésnek, mindent rendelet írt elö. Almatelepítésre például csak akkor járt az állami támogatás, ha nem tértek el a kottától, még a sortávolság megváltoztatása is szentségtörésnek számított. Még 1973-ban ilyet képzelt et, amit most Stájerországban a saját szemével láthatott. — Harold úr vendégei voltunk, aki farmer, és egyben tiszteletbeli polgármestere falujának. Parkosított udvar, nyírt gyep vette körül a házát. A telex és telefon az élet természetes kelléke. A ház' kényelemhez még egy üvegházi fürdőmedence is hozzátartozott. S amiből ilyen szinten megélt a család, néni más. mint 10 hektár téli alma. Parasztnak lenni ott rangot jelent. — Kíváncsivá tett, mifele „aranyalma'' kell mindehhez? — A jonatán, a golden, és Red Delicions legújabb keresztezései soroltak karcsú orsós művelésben, 1—3 ezer közötti hektáronkénti tőszámmal. A fák nem magasabbak két méternél, a sorközök gyepesítettek. A szedés, a talajművelés így a lehető legkönnyebb, legpraktikusabb. A jégjárta vidéken jéghálóval védekeznek. A 220 ezer schillinges telepitéri költség negyven százalékát cz teszi ki. — Mint biztosítósnak a jegháloről mi jutott eszebe? — Olyan drága a biztosítás, hogy érdemesebb a jéghálóra költeni. — A mi almosaink miben különböznek az ott bevált formatói? — Az ár és költségviszonyok eltorzulásával az üzemek az egyszerű újratermelés költségeit sem kapják vissza. Ültetvényeink egykét kivétellel erkölcsileg is avultak. A régi fajták korszerűsítésével, lecserélesévei adós a magyar nemesítés. Az alkalmazott technológia sem áll a kor színvonalán. Az átlagtermés nálunk 16 tonna, 1938-ban sem volt kevesebb — A nagyüzemi ültetvények kiöregedőben, új telepítésről alig hallani. Mikor mozdulhatunk el a holtpontról? — Ami megvan, nem szabad veszni hagyni, a családi művelésben látom az átmeneti megoldást. Űj telepítést csak az egyéni gazdaságokban látom kifizetődőnek. Ennek alapvető feltétele a tulajdonrendezés, amely sajnos, egyre késik. Fát csak saját földjébe ültet a paraszt A szaktudás is nagyon fontos, jónak tartanám, ha az új önkormányzat egy-egy fiatalt külföldi egyetemre küldene. Gépeket kellene importálni, sőt idehaza gyártani. Nemcsak a Suzuki lehet az üzlet, a traktor is. A kereskedelemnek rá kell találni az alapvető funkciójára, terméket és információt közvetítsen, de ne több lépcsőben. S akkor már csak vírusmentes alanytelepek és törzsültetvények létrehozása van hátra. Természetesen a piacot is tisztázni kell, s a fogyasztói szokásokat figyelembe vevő nemesítéssel ezt szolgálni. — ön szerint Ausztriaban eladható a magyar alma? — Á hazai termelés nem fedezi a fogyasztást. Tőlünk is importálnának, ha azr nyújtanánk, amit kérnek. A környezetvédelmet alaposan be kell kalkulálnunk. Ott a zöldek nagyon „megszűrik" az alkalmazható növényvédő szereket. Nincs más út, mint a környezetbarát szerek elterjesztése, s a szertakarékos kijuttatás. Ott most is 7—10 schilling az alma kilója, úgy hogy a kereskedj házhoz megy érte. — A folyamatos ellátási hogyan oldják meg? — Harold úrnak 40 vagonos hűtőháza van, a kisebb farmereknek ugyanebben a faluban egy közös, 350 vago nos. — Temerdek felhalmozott érték, nálunk meg... — A nagyüzemekben megtalálható e háttér egyrésze, meg kellene találni az együttműködés célravezető módozatait. Az új befektetésekhez elengedhetetlen egy teljesen új, az eddigi betéti és hitelkamat közötti rést lefaragó hitelezési gyakorlat. A betéteket egy „falubankban" kellene tartani, s helyben befektetni. A fejlődés megindulásához hozzátartozik a liberalizált külkereskedelem, mondjuk az almáért gép konstrukció formájában. — Tóth Józsefnek lesz-e saját almása? — A tulajdonreform és egy olyan gazdaságpolitika kialakítása után, amely a megélhetés biztonságérzetet adja, igen. — Közel ez az idő? — Szerintem a változások alapja csak az árutermelés lehet. Mintha politikusaink ezzel nem lennének tisztában, alapvető kérdésekben nagyon lassúnak tartom a törvényalkotást. Pedig a polgári átalakulás enélkül nem kezdődhet el. Tehetséges a magyar ember, csak hagyni kell, hogy szellemi és fizika' energiáit kamatoztassa. Tóth Szeles István Szakad a VDSZSZ? Uszodát vegyenek! Kinyílik a lakat a Gombán? A tavaly szeptemberben megalakult Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VDSZSZ) jelenleg körülbelül ötezer tagja van. Ügy tűnik, ók most válaszút előtt állnak. Az idun, szeptemberben megtartott orszagus választmány ülesen viharos jelenetek után az elnök. Galántai Ferenc, a szegedi igazgatóság menetirányitója elhagyta a termet, nyomában néhány alapszervezet küldöttjével. Szakadás előtt állna a szervezet? * Galántai Ferenc arcán fáradság tükröződik, keze idegesen gyűrögeti cigarettásdobozát. — Márciusban választottak meg elnök, nek egyhangúlag, elismerve ezzel a mozgalomért végzett erőfeszítéseimet A funkciót társadalmi munkában töltöttem be. pénzt nan kaptam, csak költöttem, hiszen a Pestre utazás, az Ott-tartózkodás elég költséges volt. — Milyen programot hirdetett meg? — A szabad szakszervezetnek kezdetben kényszerűségből politizálni kellett, védekezni a MÁV ts a régi szakszervezet támadásai ellen. Miután megerősödtünk, konszolidálódott a helyzetünk, én az érdekvédelemre kívántam a legfőbb hangsúlyt he. lyezni. Arra törekedtem, hogy a végrehajtó szolgálat — melyben 32 éve dolgozom — visszanyerje becsületét — Egyetértett önnel a vezetés és a tagság? — Elnökségem ideje alatt voltak belső konfliktusok, viták de kifelé egységesek maradtunk. Az ellentétek általában politikai színezetűek voltak — Milyen előzményei voltak a szeptemberi nasnjválasztmányiuxk? — Fóntös változás történt a vezetésben A Szociáldemokrata Párt egyik volt vezetőségi tagja, Gaskó István, ügyvezető elnökként „átkerült" hozzánk, méghozzá igen jó fizetéssel. Magával hozott politikai ambícióit itt szerette volna érvényesíteni. Ezért mivel elveink nem egyeztek ellentétbe kerültünk Ó, kihasználva helyzetet, hogy állandóan Budapesten tartózkodott, mig ér. Szegeden, hatályon kívül helyezte az eredeti ügyrendet, arra törekedett, hogy az elnöki funkció pusztán formális legyen. — Ezek után következett az ominózus ülés... — Igen. Én a küldöttektől bizalmi szavazást leértem, közös megmérettetést, ó, mint az ülés elnöke, taktikázással elérte, hogy külön-külön szavazzanak s így mindketten bizalmat kaptunk. — Akkor mi volt a baj? — En nem tudom az.t elképzelni, hogy ellentetes elképzeléseink miatt egy szervezetben tevékenykedjünk. Ezért lemondtam, és kivonultam a teremből Mivel egyéni problémának tekintettem a dolgot, részemről így el is intéződött Qsakhogy. azóta több mint tíz alapszervezet képviselője keresett meg azokon kívül is, akik akkor velem együtt kijöttek, hogy velem akarnak dolgozni. — Hogyan döntött az új helyzetben? — Nehéz döntés előtt álltam. Egyrészt, a többletmunka, amiit a szakszervezet érdekében végeztem, teljesen elvont a magánélettől, a családtól. Másrészt, meg kellett kérdeznem magamtól, hogy fl/erben hagyhatom-e azokat az embereket, akik bíznak bennem? Van-e jogom hozzá? — Melyik érv lett a győztes? — Ügy döntöttem, fel kell vállalnom egy újabb küzdelmet Csak az a kérdés, lesz-e elég erőm hozzá? Clégénv József M

últ szombati lapunkban híreltük, bár kész az újszegedi termálfürdő kupolájának felújítása, az idén megsem nyílik meg, mert súlyos milliók hiányoznak a fütő- és szellőztetöberendezés korszerűsítéséhez. A patthelyzetből azonban volna kiút, ha . .. — . . .ha a város vállalkozóknak adná oda a Gombát! — mondja Olah Attila, a Gasztroszerviz Kft. vezetője. — Négy hónappal ezelőtt a tanácsnak hivatalosan is felajánlottuk, bérbe vesszük a termálfürdót és a SZUE-t. — A válasz? — Mereven elutasító. Márpedig mindenki tudja, ha így megy tovább, évekig ott áll majd üresen az uszoda. Kinek jó ez? Az sem titok, az épület alkalmatlan arra, hogy fürdő működjön benne. Számításaink szerint legalább 40-60 milliót kellene rákölteni. De miből? A városnak már így is tízmilliós veszteséget termel évente. — Mi volna a szándékuk a Gombával? — Ha a fürdőzésből nem lehet megélni, akkor mást kell csinálni. — Mit? — Nem szeretnénk kiteríteni a kártyáinkat, hiszen már többször ellopták az ötleteinket. Csak annyit, hogy sportszabadidő- és szórakoztató központot hoznánk itt létre. — Vagyis elvennék a várostól a fedett uszodát! — Nem. Cserébe télen befednénk a SZUE-t. Higgye el, mi nem az uszoda ellen vagyunk. Éppen ma vettem magamnak egy bérletet — ezerötszáz forintért. De az mégis felháborító, hogy az árak az égig nőnek, közben meg a szolgáltatás színvonala zuhan. Az öltözők hidegek, elhanyagoltak, a bérelt szekrényekben csótányok szaladgálnak. Hatalmas a medencékben a zsúfoltság. — Az az idő lejárt, amikor a város nyakra-főre nyitogatta a bukszáját — veti közbe Marosi Attila, a kft. másik vezetője. — El kell dönteni, miből akar megélni a jövőben Szeged. — Honnan lenne pénzük megvalósítani a terveiket? — Egy angol vállalkozóval kft.-t hoznánk létre. Ráadásul, úgy hasznosítanánk az épületet, hogy nem tennénk kárt benne. Ha valaha lesz rá kereslet, napokon belül visszaalakítható lenne a Gomba uszodává. Már tárgyaltunk is a tanulmánytervekről. De remény nélkül nem akarunk kétszázezret kidobni az ablakon. — Megvennék a fürdőt, és ... — Nem vennénk meg, csak bérelnénk. Számoljunk együtt. Most tízmilliós veszteséget termel évente. Mi fizetnénk érte egy-két millió bérleti díjat. Tehát, az önkormányzat nyerne tizenkét milliót, és a város sem veszítené el a fedett uszodát. Könnyű azt mondani, hogy egy év — egy medence, de fenn is kell tartani a fürdőket. Januártól megszűnik a dotáció, kétszáz forintért senki sem fog fürdőjegyet váltani. A mi terveink szerint a vállalkozásunk többi része elvinné az uszodát is. Ráadásul éjjelnappal nyitva tartanánk. Egyszerűen nem értjük, miért nem állnak szóba velünk, akkor, amikor húszharminc milliót szeretnénk beinvesztálni ebbe a vállalkozásba. Azt már csak keserűen jegyzik meg, nem szeretnének most is úgy járni, mint a Maty-éri terveikkel. Négy éve ugyanis már a külföldi tőke is itt toporgott a kapuban, hogy infrastruktúrát, szabadidőparkot, éttermet, motelt építsen a tó köré. Akkor az utolsó pillanatban a bürokrácián bukott meg a bolt. A tó környéke kopár maradt. — Mégiscsak furcsa, hogy egy tanácsi vállalat kft.kbe üzletel, közben a rábízott vagyon meg pusztul. Szerintünk azé legyen az uszoda, aki működtetni is tudja. Lehet, hogy mi nem vagyunk szimpatikusak erre a feladatra. De akkor írjanak ki versenytárgyalást. Azzal, hogy továbbra is lakat marad a Gombán, mindenki csak vészit. Rafai Gábor DH-grafikon Megettük az aranyunkat Hazánk konvertibilis/ devizában nyilvántartott bruttó külföldi adóssagja pontosan 600 (nettóban 124) millió dollárral csökkent a2 első fél évben. Hasonlóan pozitív péinzügyi folyamatot mutat látványosan javuló folyó fizetési mérlegünk is. Az elöao ev megfelelő időszakához hasonlítva, 1,2 milliárd dollárral — a legderúlátobb várakozásokat is felülmúlva — javult a pozíciónk. Tavaly fél évkor ugyanis bőven 1 milliárdos mínuszunk volt mig idén fél évkor már 185 milliós pozitív .száldóval dicsekedhettünk Ez eddig igazán örvendetes, a Magyar Nemzeti Bank azonban másféle adatsorokat is publikált a közelmúltban „Magyarország nemzetközi tartalékai" címmel. A számok képi megjelenítése valahogy az ötvenes évek gyárkóményes grafikus — és sematikus — ábráira emlékeztet, azzal a csekély különbséggel, hogy akkoriban balról jobbra haladva, rendre magasabb építményeket ábrázoltak. Most a „kémény" hazánk konvertibilis devizatartaléka, amely az elmúlt három évben megközelítően egyenletesen apadt, úgy évi 200 millióval. Az idei fél évben ez a folyamat sajnálatosan felgyorsult, hat hónao alatt elfogyasztottuk másfél évre „járó" devizatartalékunkat. Az aranyhoz az elmúlt néhány évben meg nehezebben nyúltunk, mint a devizához. Az idén azonban felhagytunk a takarékossággal, igv a december végi félmilliárd dollár értékű aranytartalékunk júniusra 100 millióra csökkent. (Az sem javít sokat ezen a képen, hogy a tényleges aranyár a számítasban szereplő 320 dollárosnál jelenleg 70-nel magasabb un. ciánként.) Összefoglalva: konvertibilis devizatartalékunknak egynegyedét, aranytartalékunknak több mint háromnegyedét „megettük" 1990 első fel évében. Nem konvertibilis devizatartalékaink nagyobbik részét a kényszer szülte, nem egyszer behajthatatlan követeléseinket is ebbe a rovatba soroltuk. Az első fél evben ezt a kétes értékű kintlévőséget, a gazdaságpolitikai célkitűzéseknek megfelelően sikerült valamelyest csökkenteni. A szakember sokáig tudná sorolni a konvertibilis devizában mért tartalékok fontosságát, kritikus szint alá süllyedésének káros következményeit. Nekem hirtelen két dolog jut az eszembe. Az egyik az öböl-válság, amely igen rövid időn belül megduplázta a nyersolaj szabadpiaci árát, nem szólva most egyéb energiaimportunkról, amelyért ezután szintén dollárral kell fizetnünk. A másik félelmem általánosabb, vajon hány előnytelen üzlettel magasabb kamattal kötött hitelszerződéssel fizetünk azért, mert nincs időnk — nincs elée tartalékunk — kivárni egy kedvezőbb pillanatot Kovács András Fogyó nemzetközi tartalékaink 2000 1500 1000 500 mílliö dollár n 1990 - féléves adat f=f\ 1987 1988 1989 arany (320 $/uncía) i 1 konvertibils deviza 1990 nem konv deviza