Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-21 / 239. szám

hvö 80. évfolyam, 239. szám 1990. szeptember 21. péntek ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint arékon és indulatosan Kormányfelhívás — Hegyeházi búcsú — Egyetemi követelések — Te(l)jes káosz — Operanyitány H

ivatalos látogatását befejezve, csütörtökön Budapestről Bernbe utazott Margarct Thatcher, NagyBritannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának miniszterelnöke. Vendéglátója, Antall József kormánya pedig ülést tartott. Legfontosabb témájuk a piacgazdaság volt, de tárgyaltak a kőolajellátásról is, és energiatakarékosságra hívták fel a lakosságot. Az olaj- és benzinutánpótlással kapcsolatos elképzelésekkel összefüggésben felröppent a hír, hogy újabb benzináremelés várható... Az alkotmányügyi bizottság ülésén heves vita volt a politikai felelősség vizsgálatáról, az Állami Számvevőszék pedig máris személyi felelősségrevonásokat jelentett be. Indulatokat kavaró volt az egyetemisták tegnapi, szegedi demonstrációja is, amelyet szerdán országos megmozdulás követ. Az olaj és az indulatok jellemzik a nemzetközi politika fő híreit is: Irak azzal fenyegetőzik, hogy az összes olajmezöt elpusztítja az öbölben, hogyha támadás éri. Horváth Balázs azt üzente... Utolsó tangó a megyeházán kültügyt alapról átutalják a pénzt, megkezdődhet a segélyosztás. Tájékoztatásul néhány számadat: szeptember 6-áig 3 ezer 370 fő kapott megyénkben tartózkodási engedélyt, jelenleg 2 ezer 414-en vannak itt, a legtöbben magyarok (1160 fő), alig valamivel maradnak el tőlük a románok (1032). Elköszöntek a tagok a kiemelkedő társadalmi munka elismeréséről szóló tanácsrendelettől, amelyet korszerűtlennek minősítettek. Vita is fellángolt még néhány percre. Pótelőirányzatok engedélyezéséről szólt az az írásos anyag, amelynek egyetlen tőmondata kisebbfajta vihart kavart. A kórházak műszerbeszerzésre irányuló pályázatai között a Szegednek javasolt kétmillió forint mellett az állt, hogy a műszerezettség fejlesztésén kívül saját hrtLehmann István megyei tanácselnök a szokásosnál is elegánsabhan öltözve nyitotta meg a testület utolsó ülését. Elsőnek a megyei települések önálló gazdálkodásra áttérésének kezdeti tapasztalatait értékelték. A korábbiaknál sokkal nagyobb jelentősége lesz annak, hogy az egyes helységek milyen bevételekre tudnak szert tenni. A hátrányos helyzetű települések — a kedvezőtlen gazdasági háttér, gyönge jövedelemképzési feltételek, elmaradott infrastruktúra, elöregedett népesség stb. miatt — újratermelik hátrányaikat, ezért központi támogatásukra ezután is szükség lesz. A megyét érintő menekülthullám hatásáról megjegyezték, hogy a közelmúltban hozott kormányintézkedés valamelyest enyhít a gondokon. Ha a menetáskörű bérfejlesztésre is fölhasználhatják a pénzt. Ha ez így van, akkor például Szentesen is küldjék az ápolónőket tüntetni a béremelés reményében? Válaszként elhangzott, hogy elsősorban műszaki fejlesztésre szánják ezt az összeget, de elvileg megengedik, hogy bérfejlesztésre is fordíthassanak belőle. Müller Józsefné, Szeged városi tanács elnökséggel megbízott helyettese viszont szertefoszlatta az ápolónők illúzióit, mondván: a városi tanács dönt majd arról, hogy lesz-e ebből a pénzből bér, de már előre kijelentheti, erre ne számítsanak! Miután elcsöndesedtek a vitázó felek, két alapítvány létesítéséről is döntöttek. Az egyik a megyénkben élő szerb kisebbség nemzeti hagyományainak megőrzését, a másik a termálvizkincs környezetbarát kitermelését és hasznosítását szolgálná. A tanácselnök ünnepélyes szavakkal köszönte meg a testület munkáját, s átadta dr. Horváth Balázs belügyminiszter üzenetét, amely nyugtatja a tanácsi intézményrendszer dolgozóit: szakszerű munkájukra ezután is szükség lesz, egzisztenciális gondoktól nem kell félniük. Zárásként Lehmann István — megcsillogtatva humorát — fotót kért a történelmi pillanatról, amivel a negyven évig működő tanácsi rendszer történetének végére is pontot tett — legalábbis a megyeházán Ny. P. Diákok tiltakozása — Jól tudjuk, hogy szüleink mekkora terheket vállalnak, hogy mi az egyetemen tanulhassunk, de az államnak is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy jól képzett diplomások kerülhessenek ki a felsőoktatási intézményekből — hangzott az egyik felszólalásban tegnap a JATE-n, a mintegy hatszáz diák részvételével tartott nagygyűlésen. (Részletesen az eseményről és a SZOTE diákfórumáról lapunk 5. oldalán számolunk be) Sajnálom az egészségügyieket, meg magunkat. Rossz hírektől bánatos, reményvesztett orvos, műtős, ápolónő aligha fog együttérzően mosolyogni ránk, ha majd vigaszra várón fekszünk a kórházi, ágyon. A tegnapi megyei tanácsülés ugyanis pontot tett egy januárban elkezdett mondat végére. Ez még nem is lenne baj — hisz épp itt volt az ideje —, csakhogy menet közben tagadóvá is vált ez a mondat. A januárban utcára vonult, béremelést követelő szegedi egészségügyi dolgozók ugyanis, úgy látszik, nem kapják meg a megígért magasabb fizetést. Történt, amint arról annak idején írtunk is, hogy transzparensfestésre adták fejüket a kórház-rendelőintézet dolgozói és a megyei tanács elé vonulA kétmillió kálváriája tak, ahol petíciót nyújtottak át a megyei és városi tanács vezetőinek. Ebben egyebek között ez állt: „Legfőbb követelésünk, hogy a Csongrád megyei, városi vezetés — — a központi bérintézkedésektől függetlenül —, a lehető legrövidebb időn belül számolja fel dolgozóink 30 százalékos alapbérlemaradását.'' A megyei tanácselnök, Lehmann István a tárgyalások során ígéretet tett, orvosolni fogja bajaikat:2 millió forintot ajánlott föl bérfejlesztésre. A márciusi vb-ülésen még az hangzott el: a pénzt átutalják a városi tanácsnak. A júniusi tanácsülésen már módosult az eredeti szándék, de azért még óvatos kísérlet történt az ígéret betartására. Amikor Szeged 32 milliót kapott _ a megye 800 milliós úgynevezett átmeneti pénzeszközéből, javasolták a városnak, ebből oldja meg az egészségügyiek béremelését is. A megyei tanácsülésre azonban már nem került ez az ajánlat. Amikor a szakszervezet hivatalból érdeklődött a városi egészségügyi osztálynál a pénz sorsa felől, továbbítva tagjainak türelmetlenségét, kiderült, híre, hamva sincs ott annak a bizonyos 2 milliónak. S íme, a tegnapi tanácsülésen ismét fölbukkant a bűvös összeg, végre félreérthetetlen céllal megnevezve. A tanácsülés jóváhagyta, hogy a megyei tanács saját bevételéből átutal 2 millió forintot a városi tanácsnak kifejezetten a kórház-rendelőintézet számára. De — amint az a tegnapi tanácsülési tudósításból kiderül — ez valószínű, nem a hajdani tüntetők zsebébe vándorol. Vagy mégsincs minden veszve? Az intézményi pénzgazdálkodás szabályai ugyanis lehetővé teszik, hogy a kórház arra használja föl a pénzt, amire akarja. Hogy a betegek, ha megkérdeznék őket, mire szavaznának: lélektelen műszerekre vagy lelkes gyógyítókra? Az biztos, aligha vágyik bárki is arra, hogy rideg masinák mellett gépiesen ügyködő robotok adják vissza az egészségét. Ch. A. Olcsón kiviszik, drágán behozzuk Nyitva a röszkei sorompó Nagy a forgalom a határnál. Az országút két oldalán alkalmi árusok kínálják portékájukat: zöldségféléket, gyümölcsöt, burgonyát, kinek mije van, és miben talál üzletet. A kukoricásban fiatal csencselök húzódnak meg, s amikor átgördül a röszkei határon egy-egy külföldi rendszámú gépkocsi, a közelébe nyomulnak, és mutogatnak irgalmatlanul, jelezve azt, hogy rögtön és helyben átváltanák a valutát, amely leginkább nyugatnémet márkát jelent. Reggeltől estig, hétköznap és hétvégén tartós a forgalom, s aki itt közlekedik, nagyobb részt nem a turisztikai szépségekre kíváncsi, annál inkább a szegedi üzletekre és kirakatokra. Az élelmesebbek addig se mennek, mindjárt megállnak a határ innenső oldalán, és telerakják az autó csomagterét kukoricával, burgonyával. takarmány táppal, hogy már reggel 9 órakor Szabadkán találkozhatni velük egy elégedett vásárlás, beszerző körút után. Mit visznek, vásárolnak a szomszédok? Jószerivel mindent. Mosóportól a húskészítményekig, a tejtermékekig, de ezekben a hetekben leginkább divatba jött a búza, a kukorica, a táp, és a burgonya. Ötven kilóig viheti boldog, boldogtalan, a magán-határforgalomban nincs tiltalmi listán egyik termék sem. Viszik is, mint a cukrot. Sőt, annál is jobban. Megéri nekik, hiszen odaát háromszorosát, négyszeresét kérik ezekért az árukért. Nem kis tétel vándorol át naponta, meghaladja a 15-20 tonnát. A takarmány egy része hátizsákokban teszi meg az utat, s még akkor is rövid idő alatt, ha a kedves utas autó helyett, kerékpáron közlekedik. Üj sportszenvedélyt gyaníthatna az ember, ahogy elnézi a sűrű biciklistahadat, vagy valami nemzetközi parasztmegmozdulást, amelynek a résztvevői kötelezően a takarmányszállításra specializálódtak. — Hogy méri a krumplit, néném? — kérdem az egyik fejkendős asszonyt. — Kilója 20 forint. — Viccel? Hiszen Szegeden 15 forintért mérik kilóját. — A jugóknak nem drága, visznek mindent, amit csak látnak. Azt mondják, az ő fizetésükkel jó lenne itt él(Folytatás az 5. oldalon.) Holnap Nagygyűlésen a miniszterelnök - Fidesz-nap Mint megírtuk, a kormányfő, Antall József is részt vesz az MDF választási nagygyűlésén, amely holnap, 11 órakor az auditórium maximumban lesz (JATE Ady téri épülete). Ugyancsak szombaton egész napos programot szervez a Fidesz szegedi szervezete a Belvárosban; a Dugonics téréi • délelőtt gyermekprogramokra, zenei ós néptáncelőadásokra várják a közönséget, délután 5-től Bródy János lép fel. A Klauzál téren fotókat, rajzokat, grafikákat állítanak ki. Este a Fidesz-székházban politikai fórum lesz. A Fidesz önkormányzati képviselőjelöltjei egész nap megtalálhatók a KLauzál és a Dugonics téri standoknál Szombati magazinunkban Vedres Istvánra, Szeged főmérnökére emlékezünk; közlünk négy Bakos András-verset; a szegedi képzőművészek temesvári kiállításáról kritikát; olvashatnak arról, „Mitől jó a házasság?' (újszászi) MCOIÁTOR KÖZVETÍTŐ ÉS SZERVEZŐ IRODA BT Hirdetésfelvétel közületek és vállalkozók részére A Délmagyarországba, a Déli Apróba és minden jugoszláv sajtótermékbe, televízióba, rádióba Szegeden, a Dugonics tér 12. szám alatt. Telefon és fax: 24-326 Munkanapokon 9—16 óra között Kívánságára munkatársunk felkeresi Ont.