Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-09 / 227. szám

1990. szeptember 9., vasárnap Tetőablak i, » Egyházmegye a határon Beszélgetés Reizer Pál szatmári püspökkel Miután VII. Pius pápa rendeletére, az egri érsekségből kiválva, 1804-ben Szatmár, Szabolcs, Máramaros, (Jng és Ugocsa vidéke Szatmárnémeti központtal önálló püspökséget alakíthatott, az egyházi munka nyugalma alig tartott egy évszázadnál tovább. A trianoni békediktátum telibe találta az egyházmegyét: területe négyfelé darabolódott, 136 plébániájából csak a 27 szabolcsi és nyugat-szatmári maradt Magyarországon, 13 egyházkerület Szlovákiába, a kárpátaljai 42 a Szovjetunióba, a további 54 pedig, a székvárossal együtt Romániába került. Romániában a „csonka" püspökség 1948-ig működhetett, ekkor az államhatalom eltörölte státuszát, és Sheffler János szatmári püspököt, mivel a döntésnek nem vetette alá magát, előbb egy körösbányai kényszerlakhelyre, majd hivatalos letartóztatása után a jilavai börtönbe hurcoltatta. Ott halt meg, 1952 végén. Ma, egy miatyánknyira a szatmárnémeti római katolikus székesegyháztól, egy juharfák mögött meghúzódó kapu fölött, négy évtized múltán újra felirat hirdeti, hogy az épületben a szatmári megyéspüspök székhelye található. 1990 tavaszán II. János Pál pápa, Reizer Pál, egykori máramarosszigeti főespercs személyében püspököt nevezett ki ide. Kérdéseinkkel az újonnan beiktatott egyházi vezetőt kerestük fel. — Püspök úr, mi az oka annak, hogy 38 évnek kellett eltelnie, míg Őszentsége püspököt nevezett ki a szatmári egyházközség élére? — Az a sztálinista rendelkezés, amelynek értelmében 750000 hívő kell ahhoz, hogy egy püspökség létezzék. E rendelkezésre hivatkozva az ötvenes években a legkegyetlenebb módon próbálták megszüntetni a temesvári, a nagyváradi, a szatmári, valamint a bukaresti és jászvásári (Iasi) püspökségeket. Püspökeink vállalták a börtönt is, sőt többen ott haltak meg, Sheffler János szatmári püspök is. Az 1948-as román alkotmány csak azokat az egyházakat fogadta el, amelyeknek vezetője az ország határain belül tartózkodó román állampolgár volt. Ez nyilván arra szolgált, hogy a rendszer maga irányíthassa az egyházi tevékenységet. 1956-ban annyira enyhült a helyzet, hogy Márton ÁrőJ,L püspök úr hazatérhetett börtönéből, és kényszerlakhelyre ítélve ugyan, de vezethette a gyulafehérvári egyházmegyét. Azt is meg kell még említenem, hogy nem csak a püspökök vállalták a börtönt, hanem a papság is, közülük is rengeteget elhurcoltak. A klérus vértanúsága nélkül egyházunk éppúgy elszakadt volna Rómától, mint a kínai. Sheffler János halála után a mi egyházmegyénket két ún. ordinárius — dr. Czumbel Lajos, majd később Sípos Ferenc — vezette. Nagy öröme volt tehát a romániai katolikusoknak március 14-én, mely napon a Szentatya mind a hat egyházmegye élére megyéspüspököt nevezett ki. — Tekintettel a Szatmárnémetiben lezajlott márciusi eseményekre, nem tartott ön attól, hogy nyilvános beiktatásakor is zavargások lesznek majd? — Természetes, hogy féltünk, de hála Istennek, május 1jén a templomon kívül rekedt sokezres tömeg is nyugodtan hallgathatta — hangszórók segítségével — a bent folyó szertartást. A rendőrség egyébként nagyon előzékeny és segítőkész volt a rend fenntartásában. — Veszélyeztetik-e szervezett vagy egyéni támadások a szatmárnémetiszékesegyházat? — Nem. Hogy mennyire nincs veszély, azt az a tény is bizonyítja, hogy Űrnapján, valamint Jézus Szíve ünnepén, az utcán, hatalmas hívősereg részvételével tarthattuk az úrnapi és a hagyományos Jézus Szíve körmenetet. Több, mint negyven éve, először. — Hogyan vélekedik az ortodox egyház tevékenységéről? Egyházuk milyen kapcsolatban áll az ortodox egyházzal? — Az ortodox egyház sajnos szolgai támogatója volt a kommunista rezsimnek, ezért előttünk elvesztette minden tekintélyét. Nem sok kapcsolatunk van vele. A kapcsolatokat amúgy is megnehezíti az ortodoxok nacionalizmusa. Azt hirdetik, hogy ók a románság egyetlen és nemzeti egyháza. A gyulafehérvári ortodox püspök a Vatra Románeascá egyik alapító tagja volt. — Lehet-e egy egyház nemzeti? Itt az ortodox és a görög katolikus egyház nézeteltérésére is gondolok. — A katolikus egyház nemzetek feletti. Nagyon sajnáljuk, hogy az ortodox egyház most becstelen módon azzal vádolja a görög katolikus hitre visszatérni szándékozó híveit, hogy ók „magyarbarátok", elárulják a román nemzetet. Ez Ceau$escu módszere volt. Mi, római katolikusok, szívvel-lélekkel együtt harcolunk a görög katolikusokkal, hogy annyi évtizedes üldöztetés és jogfosztottság után végre visszanyerjék jogaikat és templomaikat. — A romániai magyar iskolaügy jelen helyzetében lát-e lehetőséget magyar nyelvű egyházi iskolák beindítására? — A magyar iskolaügy valóban szívügyünk. Tudjuk, ma mindenki sokat vár az egyháztól. Meg is teszünk mindent. Közösen dolgozunk a romániai egyházak működési szabályzatán, amelyben a kérdések között szinte legfontosabb az egyházi iskolák visszaadása. Ehhez azonban az új alkotmány rendelkezéseire van szükség. Egyébként az országban máris működik az első magyar nyelvű katolikus középiskola, a gyulafehérvári Szemináriumi Líceum. A katolikus egyház hajlandó arra, hogy — ha másként nem megy — megyénként egykét elemi iskolát a saját erejéből azonnal is működtessen. — Vannak-e román nemzetiségű hívőik? — Természetesen vannak. Ez azonban született római katolikus híveink számának csak elenyésző százaléka. Ahol kell, egyházmegyénkben két vagy három helyen románul is misézünk és prédikálunk. Elvünk, hogy Isten Igéjét azon a nyelven kell hirdetni, amelyen kérik. Szatmár megyében azonban a hívek még jóval több, mint kilencven százaléka magyar nyelven igényli a szentmisét. De, ismétlem: készséggel kiszdlgáljuk azokat, akik román nyelven kívánják a szentgyónást, az esketést vagy a temetést, mert ez egyetemes küldetésünkből folyó kötelességünk, ezzel népünk, anyanyelvünk érdekeit senr sértjük. — Püspök úr, Ön most újra a hajdani teljes egyházmegyét vezeti? — Nem, ez már nem lehetséges, pontosabban csak részben az. A magyarországi plébániák Egerhez, a szlovákiaiak Kassához csatlakoztak. A kárpátaljai katolikusokról való gondoskodás viszont egyházjogilag ma is a szatmári püspök feladata, méghozzá sürgető, mert ott nincs papképzés. Kárpátalján ma mindössze hét helybéli idős pap és öt kölcsönpap szolgál. Az elkövetkezőkben ezen segíteni kell. — Köszönjük a beszélgetést, szolgálatához jó erőt és egészséget kívánunk. Panek Sándor Egyházi hírek KÉT HÍR CSEHSZLOVÁKIÁBÓL. Tomas Halik, a cseh püspöki kar titkára egy angliai kongresszus szónokaként kifejtette, hogy a kommunizmus utáni korszakban újra megjelentek „az ősi antiklerikális előítéletek". Az elmúlt 15 évben az egyházak „az uralkodó kommunizmussal szembeni párhuzamos kultúrát jelentették, s mint ilyenek, teljes elfogadottságban éltek a lakosság részéről". Most azonban ennél nagyobb és talán nehezebb feladat vár rájuk, nevezetesen az, hogy tevékenységüket kiterjesszék a nevelésre, a szociális és karitatív tevékenységre. A posztkommunista társadalomban az egyház nem elégedhet meg azzal, hogy „minduntalan óvást emel a kapitalista konzum-materializmus veszélye és jelensége ellen, hanem hatékony eszközökkel kell felmutatnia azokat az örök értékeket, melyek nélkülözhetetlenek az ember szabadságának megvalósításához". Először ülésezett Prágában a zsidó-keresztény dialógusszervezet nemzetközi konferenciája (International Council for Christian and Jews), annak a munkának elismeréseként, amelyet a szervezet nemrégiben alakított cseh csoportjai végeztek. Dr. Milán Balaban, az egyik cseh képviselő elmondta, hogy még rendkívül sok a tennivaló a csehszlovákiai antiszemitizmus végleges legyőzésére. Kifejtette, hogy „a közös hitgyökerek" ellenére Köiép-KeletEurópában mindig is fellángolt a zsidóellenesség, amely a náci korszak szörnyű programúban csúcsosodott, de a Morzsák a Bibliából Harmadik morzsánk is még az Ószövetséget ízlelteti velünk. Ábrahám története az Isten-ember közötti szövetség kialakulásának legcsodálatosabb példája. „Mondd az Ur Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok neked és nagy nemzetté teszlek és megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet és áldás leszel!" (I. Mózes 12:1-2) Mit érthetünk ezen? Elhívást, fantasztikusan biztató ígérettel: ki lehet törni a patriarchális családi rendből, egyhangúságból, besorolt sálból; egyénivé lehet válni — ezt mondja az Ur, jövőt, sikert és vezetést ígérve. — Mennyire élő téma. Hány ember tör ki nyűggé vált életkeretéből vaktában, céltalanul, jövó ígéret nélkül; és mennyire szükséges az útmutatás az ismeretlen jövó járatlan útján. M^g így is botladozik, és a megismételt ígéretek, megtapasztalások segítik hinni újra, mire Isten azzal válaszol: „Megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened és a te utódaidnak. "(I. Mózes 17:7) Istennek ez a megállapítása és ennek hittel elfogadása különbözteti meg másoktól Ábrahámot, és minden hívó utódját, akik nem csak testükön hordozzák szövetsége jegyét, hanem szívükön is. De Isten nemcsak egyes kiemelkedő szövetség-ígéret hordozókat, (Izsák—Jákób—József—Mózes), hanem egész nemzetségüket (Izráel népét) kívánja szövetségesének hordozójává tenni. Ez a néppel kötött szövetség: a Sínai hegyen két kőtáblára írt tíz parancsolata, ami minden társadalmi együttélésnek nélkülözhetetlen alapelemeit hordozza, jeléül minden népnek. De addig a nép minden tagjának meg kellett személyesen tapasztalnia az atyáikkal szövetséget kötő Isten élő valóságát, erejét, igazságát. Erről olvashatunk Mózes I. és II. könyveiben. „Szóla Mózeshez az Úr a hegyről: Ezt mondd Jákób háza népének és ezt add tudtára Izráel fiainak: Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordozlak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Most azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép." (II. Mózes 19:3-6). A szövetségbe tartozás átélését segítették az Ószövetség áldozati rendelkezései. De Isten a szíveket vizsgálja, és elveti a lélek nélküli áldozatokat, az önteltség és önmegigazítási kísérletei ellen tusakodik választott népével és népéért. Az Ószövetség könyvei között találunk bölcseleti műveket, imádságokat, énekeket, melyek a korabeli szerzők kéréseit, kérdéseit, háláját, örömét vagy panaszát fejezik ki, de olvasóik lelkét ma is magukkal tudják ragadni. A történeti könyvek, próféciák, melyek egy-egy eseményt több szempontból írnak le, nem a történetek dokumentumai, hanem az emberi lélek és Isten kapcsolatának dokumentumai az élet legszélesebb skáláján. így minden történet jelkép értékű is egyben, így él és hat bármely korbeli olvasóira. Az Ószövetség a Jeremiás próféta könyve 31:31-ben Isten Újszövetségének ígéretét tartalmazza. Az Újszövetség lesz a következő morzsánk a Bibliából. (Folytatjuk) Papp László református lelkész sztálinizmus idején is sok zsidót ítéltek el ártatlanul. A cseh csoportnak vannak tehát még távlatai. KÖRNYEZETVÉDŐK ÉS EGYHÁZAK. A Szovjetunióban nemrégiben végrehajtott közvélemény-kutatás szerint a felnőtt lakosság többségének az a véleménye, hogy a környezetvédő csoportoknak és az egyházaknak van a legnagyobb jövője. A szovjet Társadalom- és Piackutató Intézet (VCIOM) felmérése szerint a megkérdezettek 73,3%-a úgy véli, hogy a környezetvédőkhöz ebben az évben egyre többen csatlakoznak majd. 70% pedig valószínűnek tartja az egyház befolyásának növekedését a társadalomban. Arrá a kérdésre pedig, hogy a szovjet embereket mi győzné meg arról, hogy országukban valóban változások állnak be, 64,9% azt válaszolta, „tele pultok"; 42,5%: stabil árak és a nyolcadik helyen, 16,8% szerint: az „igazi egyház- és vallásszabadság". (Kath Press) A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG alakuló ülése szeptember 15-én, délelőtt 10 órakor lesz a budapesti Ráday Kollégiumban. Ezen ismertetik a szövetség alapszabályát, amelyet az ideiglenes intéző bizottság dolgozott ki. Áz alapszabály elfogadása után megalakítják a presbiteri szövetséget és megválasztják tisztségviselőit. A szeptember 2-ai ünnepélyes megnyitóval újra indult a református gimnázium Kecskeméten. Az 1564-ben alapított egyházi iskolát 1948-ban államosították. Amíg a református Okollégium épületét vissza nem kapják, a Katona József Gimnázium fogadta be a református osztályt. _____ _ .„ á-^PfcM&Bfe^. Vendéglátó plébániák Grazban Közvetítőállomást létesített Grazban az egyházmegye világegyházzal és a fejlődő országok támogatásával foglalkozó bizottsága olyan kelet- és délkelet-európai vendégek számára, akik Grazba, vagy környékére utaznak, vagy csak átutazóban érintik az ország e szép városát. A kezdeményezés abból indult ki, hogy a kelet-európai változások következtében helyes lenne emberileg is közelebb kerülnie egymáshoz azoknak, akik eddig a nagy politika döntései miatt nem ismerhették meg egymást. Ezért olyan családok jelentkezését várjuk a grazi irodában, akik hajlandók egynéhány éjszakára befogadni úton lévő, ismeretlen keleteurópai személyeket és családokat — ingyen vagy egészen minimális összegért. „Mégiscsak szörnyű — nyilatkozta az egyik alapító —, hogy az ideutazóknak egy-két hoteléjszakáért ki kell fizetniük az egész havi fizetésüket." Telefonon érdeklődtünk a megadott számon (00-43-31634556-74, dr. Claudia Kompacher), hogy mit is takar ez az ajánlat. — Egyelőre csak a szállásgondok megoldásában tudunk segíteni azoknak, akik idejében, telefonon jelentkeznek minálunk. Szerencsére vannak bőven családok, akik vállalnak vendégeket. Később azonban közös, többnyelvű szemináriumokat, gondolatébresztő programokat is szervezünk, a közeledésjegyében. — Nem félnek attól, hogy majd olyanok jönnek, akiknek semmi közük az egyházhoz, vagy a plébániákhoz, csak az ingyenszállás érdekli őket? — Ettől egyáltalán nem tartunk, sót, egyenesen kívánjuk az ilyesmit. Semmilyen vallási vagy vallásgyakorlási megkötést nem teszünk. Aki jön, azt igyekszünk szeretettel fogadni. — Van-e valamilyen „üzenetük" a Délmagyarország olvasóinak? — Ha szabad, két dolgot is üzennénk. Egyik, hogy higygyék el az ajánlatunkat, és éljenek vele. Másik pedig, hogy nagyszerű lenne, ha kezdeményezésünkre valamely kelet-európai országban, valamely egyházmegye vagy plébánia felállítana egy hasonló közvetítő irodát, és viszont-vándorokat is fogadnának — keletről és nyugatról egyaránt. Mi bízunk a jövőben.