Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-09 / 227. szám

2 Körkép 1990. szeptember 9., vasárnap A HE7 ...KRÓNIKÁJA Az újságok címoldalán még mindig — az Öböl-válság. Missziója kudarca után Pérez de CuellarENSZ főtitkár Párizsban már úgy nyilatkozott: igen robbanásveszélyesnek ítéli meg a közel-keleti helyzetet. Margarct Thatcher abban látta a nemzetközi összefogás fő értékét, hogy a civilizált államok megmutatták, nem maradnak tétlenek, ha egy diktátor erőszakkal lerohan egy másik országot; egyúttal arra emlékeztetett, hogy a fenyegetett térségben van a világ ismert kőolajkészletének csaknem kétharmada, amelyet meg kell óvni a világgazdaság számára. Mitierand Franciaországa csakis abban az esetben hajlandó katonai beavatkozásra, ha Irak egy további országot (feltételezhetően Szaúd-Arábiát) is megtámad, és nem csatlakozik automatikusan egy amerikai katonai akcióhoz. Szaddam Húszéin nagy húzása, hogy külügyminiszterét, Tarik Azizt Moszkvába küldte, akit fogadott a szovjet elnök is. A látogatás fő célja az volt, hogy demonstrálja: a két ország közötti hagyományos barátság nem szenvedett csorbát, s azt is: Bagdad és Moszkva a fő kérdésben, az arab egység ügyének támogatásában egyetért. Az iraki elnök másik intézkedése — utasította a fegyveres erőket: ha az országot agresszió vagy nukleáris csapás érné, azonnal támadják meg Izraelt. Az Öböl-válság és az arab—izraeli ellentétek összekapcsolása a kuvaiti kérdésben megosztott arab világot kívánja felsorakoztatni Irak mögött s ez utóbbi törvénytelen akciójának a Nyugat-ellenes arab nemzeti felszabadító háború jelleget megadni. S amíg a bagdadi mészárosnak is nevezett, s a legkevésbé sem vallásos Szaddám Húszéin paranoiás vízióiban mindinkább összemosódik a dzsihád és a világforradalom, az Egyesült Államok szupermodern fegyverekkel felszerelt hadereje szinte óráról órára nó. ...SZENZÁCIÓJA A mégYiem teljesen elmúlt hét elsó hat napja a meg nem született vagy csupán aprócska méretű, esetleg álszenzációk hete volt. A mai napon azonban még történhet valami Helsinkiben az ötórás munkacsúcson. George Bush és Mihail Gorbacsov mindenekelőtt azért találkozik — legalábbis a Fehér Ház várakozásai szerint —, hogy megvitassa az Öbölben kialakult helyzetet, s koordinálja a két szuperhatalom együttműködését a válság megoldását illetően. Ismeretes, hogy az amerikaiaktól nem idegen a katonai megoldás, míg a szovjet fél egyelőre az arabközi tárgyalásokon, illetőleg az ENSZ égisze alatt kísérelné meg a rendezést. A regionális biztonsági rendszer létrehozására irányuló washingtoni elképzelés azonban találkozhat az átfogó nemzetközi rendezést szorgalmazó moszkvai tervek bizonyos pontjaival, s akkor talán még azok a feltételezések is igaznak bizonyulhatnak, amelyek szovjet katonai erő felvonultatásával s közös amerikai—szovjet fellépéssel is számolnak a térségben — felidézve ezzel a Hitler-ellenes nagykoalíciót. Egy másik változat szerint az amerikai fél pozitívan viszonyul Moszkva gazdasági segélykérelme iránt, ha cserében teljes mértekben (a katonaj tanácsadók kivonását is beleértve) megszűnik a szovjet védőpajzs Irak felett s így szabad kezet kap az Arab-félszigeten és Szaddám Húszéin elnök Mezopotámiájában. Elmaradt viszont az igazi szenzáció a szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalásokon. Az úgynevezett szigetvita, amely a két ország közötti kapcsolatok normalizálásának legfőbb akadálya, az Öbol-válsággal kapcsolatosan kialakuló szuperhatalmi együttműködéshez hasonlóan a második világháborúra emlékeztet. A Kuril-szigetek hovatartozásának rendezése akadályozta meg eddig a békeszerződés megkötését. Ennek feltétele ugyanis japán részről az, hogy a Felkelő Nap Országa visszakapja a szóban forgó négy szigetet. Amíg ez nem történik meg, Tokióban a Szovjetunióba szánt tőkebefektetéseket rendkívül visszafogottan kezelik. ...KOMMENTÁRJA A háború és az éhezés térben és időben szorosan összetartozó oksági viszonyban álló fogalmak. Talán ezért szokatlan, hogy a béke 45. évében egyes volt szocialista országokban az éhség és a nélkülözés egyre inkább a mindennapok valóságává lesz. A bolgár Duma szocialista napilapban terjedelmes vezércikkben foglalkozik a sportcsarnok méretű, ám üresen tátongó szupermarketekkel, az áruhiány miatt lelakatolt üzletekkel, a kilométeres sorokkal, melyek egy-egy nyitva tartó húsüzlet elótt kígyóznak — mert ha semmi nincs: hús még van, de csak azért, mert rendkívüli a takarmányínség s ennek következtében le kell vágni az állatokat, mielőtt még azok végképp leszoknának az evésről. A közelgó tél elótt reális alternatíva, hogy a lakosság országszerte fázni fog, s az ideológiai lámpás kihunyta után valószínűsíthető a teljes sötétség, hiszen az áramkorlátozások már augusztusban megkezdődtek. „A szófiai utcakép vigasztalan" — olvasható a lapban, s nem jobb a helyzet a moszkvai Vörös téren sem, ahol a Rosszija Szállót övezó füves térségben a hajléktalanok vertek tábort khaki színű vásznakból, nylonzacskókból összetákolt, kövekkel rögzített sátrakat építve. Óptimizmusra egyébként a szorgalmasabb fővárosiaknak sincs okuk. Még meg sem szűnt a cigarettamizéria, de már eltűnt a boltokból a cukor és a hús. Ez utóbbi hiánya viszont arra enged következtetni, hogy takarmány hál'istennek még van. Nem árultak viszont kenyeret az elmúlt héten az üzletek tekintélyes részében, s a többiben is csak igen korlátozott mértékben. A hiányért a felelősséget a moszkvai vezetés a hetvenéves jól bevált forgatókönyv szerint a helyi, elsősorban az ukrajnai termelőkre és szállítókra hárította, mondván, hogy azok önzése miatt fenyegető a helyzet Moszkvában. Kuba, a világforradalomnak a Szovjetunió utáni második legnagyobb exportőre hasonló gondokkal küzd, hiszen e cikken kívül alig rendelkezik bármivel is, így a nemrégiben bevezetett jegyrendszert máris kiterjesztették az alapvető fontosságú élelmiszerekre, ruházati és közszükségleti cikkekre. Félő, hogy míg egyes országoknak sikerült Európához csatlakozniuk, addig más, mindjobban a perifériára: a harmadik világ fekete afrikai melységeibe sodródó-zuhanó országok szélsőséges elnyomorodásuk következtében az erőszakos felzárkóztatásnak, a bolsevizmushoz hasonló szélsőséges eszközeihez fognak nyúlni. ódor József Nemzetközi tanácskozás Körmenden Határ-talan kapcsolatok Bush Helsinkiben A legfontosabb feladat ma Közép-Európában: megpróbál-. ni együtt eljutni a demokratikus Európához. Nem egyszerre menetelve, hanem a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve. Magyarországnak ma érdeke például, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia beléphessen az Európai Gazdasági Közösségbe, vagy az Európa Tanácsba és viszont. Létérdekünk, hogy eljussunk az új integrációs szervezetekbe. mert e nélkül nem tudjuk biztosítani a társadalmi átalakulást. Ezek a lehetőségek sok előnnyel járnak a határainkon kívül élő magyarság számára is. ezért szorgalmazni kell. hogy például Románia is tagja legyen az Európa Tanácsnak — mondotta többek közt szombaton Horn Gyula, a Parlament Külügyi Bizottságának elnöke, azon a nemzetközi tanácskozáson, amely Határ-talan kapcsolatok címmel kezdődött Körmenden. A tanácskozás fővédnöke Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Az eszmecserén — a Duna — Adria néven létrejött együttműködés elvei alapján — a határainkon átívelő, a társadalmi élet legkülönbözőbb szintjein kialakult kapcsolatokat kívánják kiegészíteni, szélesíteni. Az Ausztriából, Szlovákiából. Jugoszláviából , Olaszországból és Magyarországról érkezett résztvevők arról tanácskoznak, hogy a hivatalos diplomácia által megkezdett utat a népi diplomácia lépéseivel és eszközeivel egyengessék, töltsék meg konkrét tartalommal. Mihail Gorbacsovval folytatandó tárgyalásaink központi témája a Perzsa (Arab)-öbölben kialakult válság lesz, de több más témának is figyelmet szentelünk majd — jelentette ki George Bush. Az amerikai elnök szombaton délelőtt érkezett a finn fővárosba a szovjet elnökkel tartandó találkozóra. Érkezése után a repülőtéren mondott beszédében Bush a terítékre kerüló témák közé sorolta az „új, szabad Európával" kapcsolatos kérdéseket, a leszerelés kérdéskörét és mint elmondta, tájékoztatást vár Gorbacsovtól a szovjet reformokról. Emellett hangsúlyozta, hogy olyan munkatalálkozóról van szó, amelynek napirendje nyitott. Pedagógusok és mozgalmak A szlovákiai magyar politikai mozgalmak egymáshoz való közeledésének a jegyében zajlott le pénteken Galánta mellett a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének kibővített vezetőségi ülése. A pedagógusok szakmai eszmecseréjére meghívták az Együttélés mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) és a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) képviselőit, hogy fejtsék ki nézeteiket a szlovákiai magyar közoktatás négy, legfontosabbnak tartott gyakorlati kérdésében. A vita során csaknem teljes egyetértés alakult ki, ami korántsem jellemeztfe a három mozgalom eddigi, éles szópárbajoktól hangos viszonyát. vád A román televízió szombat délelőtt a szélsőséges, nacionalista beállítottságú, magyarellenes Romania Mare című hetilapra és a Romania Mare Alapítványra hivatkozva azt közölte, hogy a fogarasi vegyiművekben pénteken bekövetkezett robbanás „szélsőséges magyar erők" szabotázsakciója lehet. A trotilt előállító üzemrészben bekövetkezett súlyos balesetnek 2 halálos áldozata van. 30-an megsebesültek, akik közül nyolc személyt jelenleg is kórházban ápolnak. A keletkezett kárt mintegy 100 millió lejre becsülik. Üjabb robbanás elkerülésére a vegyiművek valamennyi berendezését leállították, megszűnt a termelés, ami naponta 5 millió lej értékű termeléskiesést jelent. A robbanás körülményeit és okait bizottság vizsgálja. Feltételezések szerint valószínűleg a technológiai fegyelem megsértése vagy véletlenszerű baleset okozhatta a katasztrofális mértékű balesetet. A román televízió szerint a Romania Mare szerkesztőségének birtokában van egy olyan tájékoztató anyagnak a másolata. amelyet román szakemberek dolgoztak ki arra vonatkozóan, miszerint bizonyos magyar reakciós erők szabotázsés diverziós cselekedeteket akarnak végrehajtani Erdélyben. A közlemény tudatta, hogy a szabotázstervek között szerepelt a fogarasi vegyiművekben katasztrofális robbantás előidézése is. „Más információk arra utalnak, hogy fennáll a lehetősége szabotázsés diverziós akcióknak erdélyi katonai légvédelmi egységekben és különleges termékeket előállító üzemekben" — állítja a dokumentum. Tanévnyitó ünnepségek (Folytatás az 1. oldalról.) József, Szabó József, Fodor Gábor, Grasselly Gyula, Huhn Péter és Szókefalvy Nagy Béla részesült ebben az elsimerésben. Az elsó riégy professzort tevékenysége miatt egykor eltávolították az egyetemről. Azóta mindannyiukat rehabilitálták. Lajos, Birtha József. Aranydiplomát vehetett át Bárkányi Zoltán, Benkó Lajos, Dalos Károly, Értelmes László, Fehérdy Károly, Homoki István, Juhász Tibor, Kersch Péter, Koncz Pál, Somos István, Tarnai Károly, Tokodi Jenő, Varga Sándor, Vámos Kálmán, Baky Ferenc. A Bölcsészettudományi Karon gyémántdiplomát kapott Tury Károly és Vozáry Katalin. Aranydiplomát Szádeczky Kardoss Samu. A Természettudományi Kar gyémántdiplomát adományozott Léderer Erzsébemek és Musulin Bélának, aranydiplomát Marián Miklósnak és Márkus Jenőnek. Az újonnan alapított Professzor Emeritus kitüntetést nyolc olyan tanár vehette át, akik jelentós tudományos, és iskolateremtő oktatási tevékenységet fejtettek ki az egyetemen Bartói Dezső. Bónis György (posztumusz). Perbíró A jubilánsok nevében Szádeczky Kardoss Samu köszönte meg az elismerést: — Közös lehet a sok eltérő szakmájú emberben a nosztalgia a 20 éves korunk iránt. A csók, amit most a virág mellé kaptunk, nem ugyanaz már, mint volt ötven éve — mondta. — Amikor mi voltunk hallgató);, akkor kapta a szegedi egyetem eddigi legnagyobb tudományos elismerését. Szent-Györgyi Albert Nobel-díját. Kívánom, hogy ez a színvonal legyen az irányadó ebben az intézményben — mondotta a profeszor, kinek egész életpályája a JATE-hoz kötődik. — Éljen, gyarapodjon, viruljon az egyetem! M. T. SZOMSZÉDOK Látogatás utáni ajánlat Lényegi változások a szerb kisebbség helyzetében — adta hírül a jugoszláviai sajtó Ion Iliescu román államfő belgrádi látogatása közben, arra alapozva véleményét, hogy a tárgyalások során megállapodás született a nemzeti kisebbségeket sújtott kisajátításokról, s hogy Szerbia ösztöndíjakat biztosít a Romániából származó szerb fiatalok közép- és felsőfokú iskoláztatására. A Romániai Szerbek Demokratikus Szövetségének elnöke, a temesvári Milenko Lukin pedig kijelentette: irodalmi lapjuk, a Knizsevni Zsivol javuló föltételek mellett jelenhet meg a továbbiakban és javítják a temesvári rádió szerb nyelvű szerkesztőségének anyagi helyzetét. Az újdonságok értékeléséhez ismerni kell a Tito—Ceaufescu időszakra jellemző állapotokat. A kondukátor hatalmának megerősödésében óriási szerepe volt a titói tapasztalatok alkalmazásának, különösen, ami a szovjet „barát" kezelését, illetve a Nyugat bizalmának megnyerését illeti. A kondukátor nagyvonalúan kijátszotta a határ menti szerbeket a többségi magyarok és németek ellen: az is igaz, Tito az évente kétszer megejtett találkozók alkalmával mindig szóvá tette helyzetüket. A „kijátszás" mikéntje is sajátosan szocialista és keleteurópai volt: a szerbeknek, mint közösségnek, gyakorlatilag néhány aprócsepró előnyt sikerült kiharcolni, ellenben magánemberként, a kishatár menti forgalom nagyvonalú kihasználásával gazdaságilag igencsak megerősödtek. A hatvanezres lélekszám a magyarázat minderre — etnikailag nem osztottakszoroztak, ellenben valóban biztosították a jószomszédi kapcsolatokat a titói Jugoszláviával. Maguk a romániai szerbek — talán jogosan — úgy érezhették, hogy a kishatár menti ajándék még nem kompenzálja az ötvenes években (Tito „láncos kutya"-korszakában) elszenvedett jogsérelmeket — arra viszont nem figyeltek, hogy milyen előnyöket élveznek a baragáni deportálást ugyanúgy megjáró magyarokkal és németekkel szemben... Mindehhez egy apró adalék. Az Iliescu-küldöttség tagja, a már említett Milenko Lukin (negyvenéves mérnökember) vezette a hetvenes években a szerbek reprezentatív népi együttesének, a temesvári Zorának (Hajnal) zenekarát — kiváló tangóharmónika- és tamburajátékának, illetve szervezőkészségének köszönhetően. Ugyanazon művelődési ház keretében alakult meg a magyarok Rezeda elnevezésű együttese és zenekara. Öt év kínlódás után a magyar együttes felbomlott: egyetlen külföldi meghívásnak sem tehettek eleget, a ház autóbuszát háromhavonként vehették igénybe megyebeli kiszállásra. Szerb barátaik közben hetente látogatták falvaikat és évente legalább két alkalommal vendégszerepeltek Jugoszláviában... Nem célom lándzsát törni afölött, hogy kihasználták a lehetőségeiket; félő azonban, hogy továbbra, a mai megváltozott körülmények között is vállalják (anélkül, hogy felmérnék a következményeket...) a faltöró kos szerepét — nem egyeztetvén a többi kisebbség képviselőivel a kitapintható, kiáltó közös érdekeket... Temesvárott tizenöt éve szolgálja őket a jugoszláv konzulátus, a napokban csak jugoszláviai sajtótermékeket árusító pavilon nyílt a városban... — nem folytatom a megfontolandó jeleket, amelyekből az új köntösbe bújtatott régi politika jeleit olvasnám ki. * Mindezek után nem is olyan nagy meglepetés Iliescu ajánlata: szeretne találkozni Göncz Árpád köztársasági elnökkel, annak érdekében, hogy „személyes közbenjárással mozdítsák el a holtpontról a román—magyar kapcsolatokat, segítsék elő a gyümölcsöző együttműködést". Emlékeinkben még él a gyorstalpalású aradi találkozó, hasonló módon bevezetve. Nem véletlen, hogy jugoszláviai útja után állt eló a román államfő ezen javaslattal. A pozitív nemzetközi reagálások az ó pozícióját erósítik; az országon belül is hasonló kampányba kezdtek a front emberei... Romániából érkezók jelzik: híre kelt, hogy gyógyíthatatlan betegségben elhunyt Iliescu felesége, s gyermekük nem lévén, az államfó most minden energiáját az ország felemelkedésének szentelheti... Furcsa, de emberileg kezelhető módon próbálják megtépázott karizmáját pótolni — bár a bukaresti Stráule§ti II. temetőben feltárás alatt lévó három tömegsír (az ellenzéki tömeglap, a Románia Liberá „fölfedezése") a bányásztámadás következményeit sejteti...' Akiknek Iliescu köszönte meg a „rendcsinálást"... íme, egy másik magyarázat az időzített ajánlatra Pataki Sándor