Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-06 / 224. szám

1990. szeptember 6.,csütörtök KultÚVCl Amikor a Sziámi front­embere úgy este nyolc óra tájban arról énekelt, hogy a boldogság nem valódi érzés, még alig fél háznyi fiatal lézengett egy Vere­bes nevű kicsiny kelet­európai mágus stadionjá­ban, igaz a másik varázs­ló, ez a kegyetlenül szép arcú, a szexben és a kor művészeteiben is több mű­fajú rockzenész kilencre ígérkezett. Dávid profi, tehát percre ponto­san érkezett a cirka ember elé. Beethowen Örömódája kísérte, a hát­térben a Hungária körút sárga villamosai csörögtek, fent repülők szálltak hang­talanul, s ahogy megszó­lalt ez a mélyhangú „öreg­ember", hirtelen megbor­zongtam. De tényleg, mit akarnak ezek? Mit akar Tina Turner nagymama, meg a tökkopasz Phil Col­Bowie, a halhatatlan lins, s mit a csupa ránc Mick Jagger egyáltalán a Rolling Stones, ez a züllött nagypapa zenekar? Bizo­nyítani, hogy ők még min­dig ott ragyognak a rock­zene egén, a legfényesebb artományban? Hogy utol­érhetetlenek és meghalad­hatatlanok? Hogy az ő éle­tük most már tényleg a halálig ez; rockzene és rockzene? Ügy lehet, egy­szer tényleg ott hunynak el a színpiadon, miközben odalenn az unokák sikon­gatnak és rúgják a port. Ámbár Dávid Bowien a fáradtság picinyke jele sem látszott. Mérnöki szi­gorúsággal kidolgozott és összeállított antológiájá­ban egyetlen elénekelt hang, felesleges csúszás nem volt. És nem volt show sem, még egy picike sem, a zsabóinges énekes talán egyszer szúrta le ma­gát a mikrofonnal, ám azon nyomban fel is tá­madt. Jó szokás szerint két mondatot 6 is megtanult magyarul: „Jó észtét Bju­dapeszt! . .. Keszöliöm!" Különben szinte egyálta­lán nem beszélt. Bő másfél óráját szigorúan a zene töltötte ki, mely olykor Bowiera jellemzően lelas­sult, ironikus slágeresbe ugrott át, majd újra „meg­keményedett". Hallottunk vagy húsz számot, láttunk egyszeri visszajövetelt, és olyan gyors, de határozott befejezést, hogy a kedves nézők valahol a legköze­lebbi metrómegállónál hökkentek meg, ja, tény­leg, vége a koncertnek. Dal Katolikus óvodák Szegeden A gyerekek érezzék Isten állandó jelenlétét, s így alakuljon ki bennük a keresztényi életszemlélet — ezek­ben jelölte meg az új, egyházi kezelésű óvodák fő céljait, egyben különbségeit is az államiakhoz képest Gyulay l.udre püspök úr az (újra) egyházi felügyelet alá került Szabadság téri óvoda első szülői értekezletén. Majd meg­áldotta az épületet, amely a hasonlóan egyházi tulajdonba került Avar utcai óvodával együtt szeptember 3-án rég­gé] nyitotta meg kapuit kis lakói előtt. A római katolikus egyház a megváltozott viszonyok mellett visszaigényli egyko­ron szép számú, nevelő-ok­tató munkát végző intézmé­nyeit, így nyílhatott meg az említett két óvoda is. A döntő azonban a szülök igé­nye volt — 300 általános is­kolai, 150 gimnáziumi je­lentkező lett volna az óvo­dások mellett, ha a tanács biztosítani tudja az épülete­ket. Először csak a Szabadság téri óvoda visszaadásáról volt szó, ám a nagyszámú lakótelepi jelentkezőre te­kintettel — akiknek a nagy távolság miatt nem felelt meg Alsóváros — szükség volt még egyre: így lett a katolikus egyházé az Avar utcai épület is, bár ez ko­rábban nem az övé volt. Az új szellemű neveléshez az óvónőket a püspök úr személyes beszélgetésen ,választotta ki, a régi dolgozókat ugyanúgy meghallgatta, mint az új jelentkezőket. Ahogy ő fo­ga'mazott: „hitbéli dolgokon, a vallásos szellemen" mú­lott, hogy kit vesz föl. (Olyan óvónő — ha lett vol­na ilyen jelentkező —, aki például a válás után nem egyházi második házasság­ban él, nem felelt volna meg, bár maga a válás té­nye nem volt kizáró ténye­ző.) Mindkét óvodában csu­pa új óvónő dolgozik majd. A dajkák közül — akiknek felajánlották, hogy maradja­nak, mert náluk nem volt döntő mozzanat a vallásos érzelem — ketten-ketten maradtak. Az óvodák meghirdetése után egy hét állt a szülők rendelkezésére, hogy je­lentkezzenek. A kb. 150 kér­vényezőből 15-20 visszalé­pett, amikor kiderült, hogy hol lesz e két óvoda, 4-5 pedig azért vonta vissza ké­relmét, mert eredetileg azt h;tték, hogy nővérek neve­lik majd a kicsiket: ám az országban még kevés az apáca. Így végül 10-15 hely maradt üresen az Avar utcában, 15-20 a Szabadság téren, amelyekre pótfelvéte­lit hirdettek. Alsóvárosban három csoportban 75 gyerek — hat óvónő és négy dajka —, míg az Avar utcában két csoportban 52 gyerek — 4 óvónő és 3 dajka — kezd­hette meg az új évet. Arra a kérdésemre, hogy mik voltak a felvétel kri­tériumai, a püspök úr el­mondta, hogy a legfontosabb a jelentkezési sorrend volt, s bár katolikus óvodáról van szó, vegyes vallású há­zasságból származó gyereket is felvettek. A nem vallá­sos életet élő szülők gyere­kei is fölvételt nyerhettek, ha idejében adták be a je­lentkezési lapot. A püspök úr szerint alaptalanok a pletykák, amik szerint más tényezők is szerepet játszottak a gyere­kek kiválasztásában. (Ezek a mendemondák arról szól­tak, hogy elvált szülők vagy leányanyák gyermekét ele­ve nem vették volna föl.) Miben különbözik a kato­likus óvoda az államitól? — Nem módszereiben, ha­nem szemléletében más — mondta dr. Nagy Jánosné, a Szabadság téri intézmény vezető óvónője. — Nem hit­oktatást folytatunk — bár a hitélet alapjaiba szeret­nénk bevezetni a gyereke­ket, megismertetve velük a temvlomokat is —. hanem az a célunk, hogy olyan testvéri közösséget teremtsünk a gyermekek kö­zött, amelyben egymás meg­becsülése, a gyengébbek fel­karolása, segítése, az együtt­érzö szeretet és a derűs jó­kedv uralkodik. A napirend hasonló lesz, mint máshol, ám az étkezések előtt egy kis fohászt mondunk majd. Természetesen minden egy­házi ünnepről megemléke­zünk, s március 15-éről is. Elmondta még, hogy sok támadás érte őket az állí­tólagos „külföldi pénzek" miatt, az igazság azonban az, hogy az óvoda nem dúskál a javakban. A szülői érte­kezleten a püspök űr is meg­említette, hogy a 3,7 milliós költségvetésből alig 600 ez­ret fedez az állam, ezért megkérte a szülőket, hogy a még használható, de „ki­nőtt" játékokat hozzák be az óvodába ... Pozsik László Szeptemberi jubileumi koncertje előtt két új dalt rögzít lemezre a legendás Illés zene­kar a rádió nyolcas stúdiójában Ki, mit, s kivel ? Rendezők, tervezők, vendégek A Szegedi Nemzeti Szín­ház szeptember 14-én kezdi idei évadját. Ken Kesey: Kakukkfészek című művét mutatják be az új főrende­ző, Korcsmáros György ren­dezésében. Két vendége is lesz az előadásnak, McMurp­hyt Gáti Oszkár, az Indiánt Vass Gábor alakítja majd. Gáti egyébként a későbbi­ekben rendezőként is be­mutatkozik, október végén W. Gibson: Libikóka c. da­rabját állítja színre. Neill Simon: Furcsa pár című színművének tulajdonkép­pen két premierje lesz. Szep­tember 28-án a női válto­zat kerül színre ugyancsak Korcsmáros rendezésében, október 5-én pedig a férfi­változat, Sándor János tá­lalásában; a díszleteket (mindkettőhöz) Csanádi Ju­dit, a jelmezeket Borsi Zsu­zsa tervezi — vendégként. Február 22-én Gorkij: Éjjeli menedékhely két vendéggel: i rendező Vass Zoltán Iván, díszlettervező Horesnyi Ba­lázs. A Léni néni című da­rab áprilisban kerül színre, rendezője Petrik József. A balettegyüttes két be­mutatót tart. November 23­án a Kisszínházban: Szen­vedélyes viszonyok; koreog­ráfus Lőrincz Katalin mv. és Imre Zoltán. Március 8-án (nőnapon) pedig a Nagy­színházban: Varázsdoboz; koreográfus Imre Zoltán. Az előadások . díszleteit Csík György meghívott művész tervezi. Az operaegyüttes szeptem­ber 21-én kezd a Parasztbe­csület — Bajazzók felújí­tásával. Októberben A se­villai -bprbélyt frissíti fel Félix László rendező, a Ma­gyar Televíziótól. November és december során két régeb­bi produkciót, a Bánk bánt és a Don Pasqualéi veszik elő. Januárban premier, Gounod: Faust, rendező Ap­ró Attila, szintén a tévétől. A címszerepet várhatóan el­énekli Gulyás Dénes is. Vi­lághírű tenoristánk eredeti­leg rendezőként is jegyezte volna a darabot, de ezt saj­nos, külföldi vendégszerep­lései miatt nem tudta vál­lalni. A tervek szerint fel­lép azonban az operatársu­lat másik bemutatóján is. Puccini: Bohémélet című művében Rodolfot fogja énekelni. Ennek az előadás­nak olasz vendégrendezője Gianni Carluccio. Az évad újdonságait a Cosi fan tutte zárja májusban. Elég tekintélyes azoknak az énekeseknek a száma, akik vendégként lépnek fel Szegeden, ezért csak a neve­ket és a darabokat soroljuk fel: Kalmár Magda (Don Pasquale — Norina), Csav­lek Etelka (Bánk bán — Me­linda), Misura Zsuzsa (Pa­rasztbecsület — Santuzza), Kelen Péter (Faust, Bohém­élet — Rodolf), Gáti István (Faust — Valentin, Cosi — Gulielmo), Begányi Ferenc, Kovács Kolos (Faust — Me­fisztó, Sevillai — Basilio), Daróczi Tamás (Faust, Bo­hémélet — Rodolf), Melis György (Bánk bán — Petur vagy Tiborc), Sólyom-Nagy Sándor (Bajazzók — Tonio), Bede Fazekas Csaba (Pa­rasztbecsület, Bajazzók), Né­meth József (Parasztbecsü­let — Alfio, Bajazzók — To­nio), Leblanc Győző (Pa­rasztbecsület — Turri­du), Egri Sándor (Pa­rasztbecsület — Alfio, Bánk bán — Petur), Derecskei Zsolt (Sevillai — Almaviva), Szilfai Márta (Parasztbecsület — Santuz­za). Ezenkívül Győriványi­Ráth György, aki tavaly nagy sikerrel mutatkozott be az Otelló karmestereként, az idei szezonban a Bohéméle­tet fogja vezényelni. Ter­veznek még a színházban egy koncertet, amelyen a nyári trevisói énekverseny győztese, Francesca Gavari­ni olasz szopránénekesnő lép fel. M. T. Hruscsov emlékezik Uj kiadó első kötete a boltokban Újabb, a történelmi fe­hér foltokat eltüntető ki­advány került a TÉKA könyvesboltjaiba: Hrus­csov magnetofonszalagok­ra diktált, s a KGB elől sikeresen elrejtett memo­árját jelentette meg a Leo­párd Kiadó. A Hruscsov emlékezik; Szemben a zsarnokkal című kötetet — amely a júliusban alakult cég debütáló kiadványa — szerdán mutatták be a saj­tó képviselőinek. Nyikita Szergejevics Hruscsov leváltása után, 1964-ben kezdte szalagra mondani visszaemlékezé­seit. Az 1925-től 1953-ig, Sztálin haláláig terjedő részt bocsátotta a Leopárd Kiadó rendelkezésére fia, Szergej Nyikitics Hrus­csov. A memoárban Hrus­csov-izgalmas képet fest Sztánn személyi kultuszá­ról, a tehetséges politikus jellemének félelmetes tor­zulásaként kibontakozó gátlástalan, véreskezű zsarnokról. A könyvben kirajzolódnak a Kirov­gyilkosság valódi motívu­mai, a Molotov—Ribbent­ropp paktum, majd a II. vi­lágháború kitörésének ed­dig ismeretlen részletei, Sztálin utolsó évei. A- kötetet Gellért György fordításában, 30 ezer pél­dányban jelentette meg a Leopárd Kiadó. A továb­biakban évente hat-nyolc könyvet szándékoznak közzétenni. Terveik szerint még az idén kiadják Egon Krenz; Amikor a falak le­omlanak és Bíró András: A hűség könyve című kö­teteit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom