Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-05 / 223. szám

1990. szeptember 5M szerda Gazdaság 3 Vegyszer I nélkül Farmergondok -tanulsággal Ha a magyar mezőgazdaság jövőjéről van szó, ma nálunk mindenkinek a tulajdonlás jut először eszébe, a „kié legyen a föld" kérdése körül dúló, mind élesebb politikai csatározás. Nem árt azonban eközben egy kicsit kitekinteni, és szemügyre venni, hogy milyen irányba halad a világ legnagyobb mezőgazdásága, az USA-é. Annál is inkább tanulságos lehet ez a kitekintés, mert a világpiacon — amelynek hatásaitól immár nem akarjuk, de nem is tudnánk magunkat megóvni — valószínűleg igen hamar azok a szempontok diktálják majd az árakat, amelyeket az amerikai farmerek most kénytelen-kelletlen, de tudomásul vesznek a gazdálkodásuk átalakításánál. Javában folyik a washingtoni kongresszusban a következő 5 évre szóló agrártörvény előkészítése, és egyre több jel utal a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülésére. Az USA farmerirodáinak szövetsége — 3,8 millió tagjával ez az ország legnagyobb agrárszervezete — aggodalmát fejezte ki á szerintük elviselhetetlenül szigorú környezetvédelmi előírások miatt. A washingtoni kongresszus a jövőben a mezőgazdasági támogatásokat a műtrágya-felhasználás drasztikus csökkentéséhez kívánja kötni, a farmerek p>edig ezt érthetően igencsak kifogásolják. Természetesen ők is osztják a környezetvédelmi aggályosat, de a szigort túlzónak, egzisztenciájukat veszélyeztetőnek érzik. Az 5 évvel ezelőtti amerikai mezőgazdasági törvény, még egyértelműen piaci szemléletet tükrözött: a termelés állami támogatását főként az eladhatatlan — és ennélfogva árcsökkenést és bevételkiesést okozó — árutöbblet szabályozta. Most a gazdaságokat egyre inkább a vegyszerfelhasználásra sokkal kevésbé támaszkodó alternatív művelési módszerek felé igyekeznek terelni. Mind több növény védő szert tiltanak be, egyre csökkentik a szermaradványok engedélyezett mennyiségét a termékekben. Ma már többezer olyan üzlet van az államokban — és ezek láncolatot alkotnak —, ahol vegyszerrel kezelt élelmiszereket egyáltalán nem árusítanak. Egyes kaliforniai szőlőültetvényeken pl. már 50-60%-kal csökkentették a felhasznált vegyszer mennyiségét. A farmerek természetesen tiltakoznak a szerintük elviselhetetlen környezetvédelmi szigor ellen. Ám a kongresszus és a gazdák — pontosabban a környezetkímélő és a hagyományos mezőgazdaság csatájából nem lesz komoly esélye a világpiacon annak a mezőgazdasági exportőrnek, amelyik nem a szigorú amerikai környezetvédelmi normákat figyelembe véve termel — Magyarországon is. P. £. Malacpiac Szerdán is csütörtököt mondott A hivatalosan még ma is csütörtöki üllési malacpiac nem véletlenül került át szerdára. A vevők zömét kitevő kupeceknek, távoli vidékről idezarándokló, nagy tételben vásárlóknak ez az időpont jobban megfelelt. Működött a munkamegosztás. Errefelé kevesebb kukorica terem, a vásárolt takarmány drága, így a hizlalás helyett sokan kocát tartanak, s a malacokat eladják, A tolnaiak nem pepecselnek ezzel, bővében vannak a helyben termelt takarmánynak, ők inkább hizlalnak, s megveszik hozzá a malacot. Az idők során kialakult kereslet-kínálat egyensúlya igencsak felborult, az utóbbi hetekben. Amikor szerdán körülnéztem itt, az a benyomásom támadt, hogy csütörtököt mondott a piac. Eladó mint a tenger, vevő meg alig. — Ezek a malacok itt, amiket ezerkettőért tartok, reálisan 1800-2000 forintért kellene, hogy elkeljen. Tavasszal az ekkoráért 2600-at is megadtak Már a múlt héten is kihoztam őket, komoly ajánlatot nem kaptam, A kupec a tizenegyért 8500 forintot ígért. Azt már nem; Hogy mi lesz velük, nem tudom, A takarmány drága, ki tudja, mennyiért lehet majd kukoricát kapni? — Odébb elkelt hat, nyolchetes jószág, ezerkettőért. a szerencsés gazda szemmel láthatóan örül, mégse jött ki hiába. — Én nem vennék most semmi pénzért. Ezerkettő lesz a kukorica mázsája. Biztos bukás a hizlalás. — Ezt honnan veszi? — Beszélik hagynak a maguk részére, a többit leadják a húsiparnak Nekem is vannak malacaim, ki sem hozom őket. van egy hold öntözött kukoricám, ezeket még felhizlalom rajta. Ha így marad a felvásárlási ár, én se folytatom. Nálunk ezt is most vették le 71-ről 68 forintra. Ez így nem megy. A Tolnából jött fiatalember. mint ritka kivétel összevásárolt vagy ötven malacot. Érdeklődtem, vajon neki megéri hizlalni? — Bérhizlaló vagyok. A nagyüzem adja a takarmányt. Ott van az üzlet, hogy nem kérem az általuk ajánlott malacot, hanem fele áron megveszem itt. Ha a hizlaláson nem is lesz hasznom ez az ezer-ezerötszáz forint különbözet biztos megmaradt. A piacról jövet beugrottam a helyi áfész terményboltjába, vajon itt érzékelik-e a termelési bizonytalanságot. Juhász Imre boltvezető: — A tápokra egyértelműen kevesebb az igény. Azért nem csökkent összességében a programunk, mert sokan zabba és árpába fektették a pénzüket. Ügymond megveszik, míg ez is drágább nem lesz. Augusztus közepéig 880 forint volt nálunk a kukorica, most elfogyott, szeptember derekán lesz újra. Hogy mennyiért, még nem tudom. Attól függ, lesz-e valami az importból. Tudtommal, ha lesz, mi 800 forintért kapjuk mázsáját. Tavaly is hiányról beszéltünk, s mégis meg tudtuk szerezni az árut. Ha túlharangozzuk a gondokat, az a manipulációt segíti. Egy kis cigaretta... Az osztrák dohánygyártókat aggasztja a tágan értelmezett csempészet fokozódása, ami belföldi értékesítésük csökkenéséhez vezetett, és az államot is jelentős adóbevételtől fosztotta meg. A cigarettacsempészés Bécsben a trafikoknak a zugpiacok közelében 15 százalékos bevételkiesést okozott. A hírügynökség forrása úgy jutott erre az eredményre, hogy a trafikok veszteségéhez számította a szomszédos keleti országokból egynapos látogatásra jövőket is, akik a magukkal hozott cigarettát szívják. (APA) Lobbik helyett klientúrák és urambátyám rendszerek Hol a tűréshatár? A kormány gazdasági csomagterve sokkterápiát ígér. Az utóbbi években azonban meglehetősen nagy számú sokk terhelte meg az országlakosok idegeit. Valamennyi r. javulás ígéretével fogalmazódott meg és fogadtatott el, s azután jött a következő ... Vajon meddig terhelhető a lakosság, hol húzható meg tűrőképességének határa? — fogalmazódhat meg bennünk a kérdés. Mi erről a szociológus véleménye? Beszélgetésünk Gábor Kálmánnal e fontos kérdésről, annak hátteréről szól. — A megalkotott és elfogadásra váró sarkalatos törvényeknek két tétje van. Egyrészt az, hogy sikerül-e olyan gazdasági programot beindítani, ami a magánszféra fejlődését továbbra is garantálni tudja, s aminek következtében a kialakult kisburzsoázia biztonságban érezheti magát. A jól megalkotott törvények a polgári átalakulásban fontos szerepet játszó középosztály megerősödését segíthetik elő. Másfelől a külföldi tőke beáramoltatásának a mikéntje a tét. Ha ez, a kiegyezés utáni helyzetet ismételve, produkál is látványos eredményeket, de magának az országnak a polgárosodásához nem járul hozzá, az újabb társadalmi feszültségek forrása lehet. Hiszen ma már létezik látensen egy burzsoá réteg az országban, akiknek szabad mozgásra lenne szükségük, a kormány hatalmi pozícióinak gyengülésére. És nerri szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy a mai vállalkozók nagy többsége is annak idején szoros kapcsolatban állt a régi politikai struktúrával. — Ügy értsem, ez a veszély ma ugyanúgy fennáll, mint egykoron? — Igen, hiszen Magyarországon • még ma sem valódi lobbyk vannak, hanem klientúrák és urambátyómrendszerek. — Akiknek nyilván nem kedvez az átmeneti, zavaros állapot, az ingatag hatalmi viszonyok, melyek napjainkban jellemzik az országot. — Az átmeneti állapotokhoz az új tőkések ragaszkodnak, mert nekik ezekben az időkben nem keletkezik új konkurenciájuk, ezért annak minél távolabbi kitolására törekszenek. Ez fontos kérdés, hiszen nem mindegy, hogy egy egészséges vállalkozói középosztály jön létre, vagy a különféle előnyök alapján verbuválódott „úri középosztály", amely nem a vállalkozások, hanem a kapcsolatai révén nyeri' el hatalmát. — A sokkoló program melyik résznek kedvez? — Ha a kapitalizmusba való átmenetet nem tudjuk tisztán megélni, illetve a hatalom a vállalkozói szabadság biztosításával elősegíteni, akkor marad a sokkterápia kipróbálásának lehetősége. Ez a kezelési fonma azonban mindig a lakosság. a szélesebb rétegek terheinek növekedését jelenti. Jelenleg úgy néz ki, a sokkterápia elkerülhetetlen, ezért a szociálpolitikában új, kivételes rendszerek jönnek létre, amik tűzoltójellegű szociális intézkedések sorozatát idézik elő, egy-egy éppen elégedetlen réteg ér dekeit szolgálva. — A felvázolt rendszer alapján meddig tarthat a lakosság türelme, hol húzható meg a tűréshatár? — A nálunk komoly történelmi hagyományokkal rendelkező centralizáció állandóan újratermeli a függőségi viszonyokat. Minél inkább függő helyzetben vagyok, annál tovább tudom tolerálni a nehézségeket. Ez alapján bizonyos tolerancia kialakulhat a lakosság körében, hiszen egyszerűen nincs más választása. Ráadásul a hatalom többféle eszközzel rendelkezik a feszültségek levezetésére, a figyelem elterelésére a közvetlen bajokról. E módszerek segítségével rövidebbhosszabb időre biztosítani lehet a lakosság lojalitását. — Pillanatnyilag ezt várhatjuk a jövőtől? Csak így történhet, más út nincs? — Egy, a fennálló viszonyokat radikálisabban átrendező megoldás talán más eredményeket hozna. Akkor a burzsoá fejlődés gyorsabb lenne, és sokkal többféle kezelését biztosítaná a szociális problémáknak. A szociális piacgazdaság valóban a gazdasági folyamatok negatív hatását próbálja meg kezelni, de ameddig nincs piac, a szociális jelzőnek sincs értelme. Czégény József Gyálarét, Röszke, Mihálytelek Jönnek a „csövesek // A három Szeged környéki falu életében fontos állomás, hogy hamarosan gázzal füthetnek majd az ott lakók. A gázprogram az elmúlt hetekben felgyorsult. Sorra ássák az árkokat. A kivitelező szerint majdnem mindenhol túl vannak már a munkálatok felén. Mostanában jönnek a „csövesek", akik műanyag kígyókat fektetnek a földbe, hogy hamarosan nyomáspróbára kerülhessen a sor. A földmunkák valóságos grundhangulatot varázsolnak a gyerekeknek, tnicr a felnőttek a csonknak való árkot ássák a házak előtt, Gyenes Kálmán felvételei Gyálaréten készültek. Bekapcsolódik a beszélgetésbe a szomszéd is — Nálunk a terményboltba 960 forint van kiírva, kukorica persze nincs. A maezek boltos azt mondta, 1250ért tud majd az importból adni. Egy újabb hang a sorból. — Kilenc kanom van. azzal szoktam búgatni járni. Alig hívnak mostanában Sokan egy Rét anyakocát meg Való igaz. Ha mégsem lesz 1200 forint a kukorica, mint ahogy a piacon „beszélték", még az alapvetően optimista, a józan ész diktálta állami beavatkozásban bízókat is sikerül elriasztani a jószágtartástól. Ezért célszerű mielőbb nyilvánosságra hozni: mennyi sertés kell, szükségünk van -e az exportért járó dollárokra, a költségvetés tudja-e ezt támogatni, s a takarmányimporttal leszorítható-e a takarmányárak előrevetített félelmetes szintje? Tóth Szeles István