Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-01 / 219. szám

5 Röviden 1990. szeptember 1: szombat , -yí- T ii % % í f.Vft' . ' * fLt'M s •fi'ÍSÍ "V - * I mm LOVASSY ZOLTÁN FELVETELEI DM magazin Napfény és/vagy por BESZÉLGETÉS BELÉNYI GYULA TÖRTÉNESSZEL VÉLEMÉNYEK, IMPRESSZIÓK A VÁROSRÓL A taros szónak Icguhihh lízfcle liitatalos definíciója lete/ik. I.nnél is nehezebb meghatározni, milyen Szeged, mit jelent itl elni. \1asi annak, aki itl szülelett. aki kél napot tóit itt átutazóban, aki faluról es aki Budapestről került ide. >1ás az időseknek és más a fiataloknak. Kinek mit jelent Szeged? Erre tálaszoltak néhányán a' Széchenyi téren. Először két átutazó tói kerdezeni. milyen Szeged az elsó találkozáskór. Tóth Mihály mezöherenyi fiatalember szamara a legszembetűnőbb az. hogy állandóan zajlik, pezseg az élet a varosban. Bár az emberek rohannak, mégis vidámabbak, mint máshol az országban. Ezenkiviil Szeged jóval tisztább, rendezettebb. mint a többi hasonló nagyságú város. A szolgáltatásokkal meg van elégedve. talált megfelelő szórakozóhelyeket is — mindent egybevetve: szívesen élne itt. Fiatal házaspár üldögél a padon. Kiderül. hogy a feleség ..hajdanán" itt járt középiskolába, most nyaralni hozta ide családját. Jól érzik magukat Szegeden.' esténként sokat sétálnak, hangulatos a Belváros, sok a fiatal, barátságosak az emberek. A szabolcsi faluhoz képest az ellátás színvonala, a szórakozási lehetőségek korlátlansága igen vonzónak tűnik. — Mi változott, amióta elment Szegedről7 — Sokat fejlődött, „nyugatiasodon" — a felszínen. Sok az új épület, butik, nekem újdonság a troli is. Viszont elsétáltunk volt iskolámhoz és a kollégiumhoz — ugyanolyan lerobbant, mint annak idején, sót... A modernizálódó felszín alatt lehet, hogy több dolgot elhanyagolnak? Két lokálpatriótára bukkanok. Ott Endréné nyugdíjas. 1945 óta él Szegeden. P. S.-né pedig itt született. Mindketten rajonganak a városért. Szép. tiszta, rendezett, nyugodt város — ez a legnagyobb előnye. Eájfalják. hogy manapság kevésbé lehetnek büszkék „szegediségükre". Az országot járva azt tapasztalják. hogy már nincs akkora rangja a városnak, mim 3-10 évvel ezelőtt. — Mi lelict a presztízsveszteség oka? — Keltez erre válaszolni. Talán tul sok olyan ember kerül ide. (például az egyetemek. az olaj miatt), akik nem érzik magukénak a várost. Ezenkívül Szeged egyre szemetesebb. az emberek egyre lezserebbek lesznek. Következő „alanyom" Tar Imre. négy éve került ide. a JATE-ra. Akkor ugy gondolta: „Szeged szép. szeretni fogom." Azóta több dologbart csalódott. Az egyetemtói magasabb szellemi színvonalat. a várostól pezsgőbb kulturális életet várt. Hiányolja a közösségeket, önszerveződéseket, az egyetemek, főiskolák közötti kapcsolatot. Budapesti lévén. egy világvárossal tudja összehasonlítani Szegedet. Tény. hogy itt. mint minden vidéki városban jóval szűkebb az emberek élettere, fejletlenebb az infrastruktúra. Viszont óriási lehetőség rejlik Szeged emberléptéküségében. Ha az adottsagokat megtelelő feltételrendszerrel tudnák ötvözni, egy ilyen középvárosban lehetne igazán élni. Jelenleg Szegednek van vonzereje, de nincs megtartó ereje. — Az új közigazgatási rendszerben mi lenne Szeged szerepe? — Jelenleg ez a város nem tölti be a regionális központ szerepét — lehet, hogy ennek anyagi feltételei sem adottak. Az viszont tény, hogy a financiális erőforrásokat elszívja a környező településektől. A helyhatósági választások után minden azon áll vagy bukik, hogy Szeged önző. rövidlátó politikát folytat majd: a régió rovására próbál meggazdagodni. avagy hosszú távon fog politizálni: kedvezményeket ad környezetének. és a régió fó szolgáltató központjává tud válni. P. T. középkorú úriember. Újságolvasás közben zaklatom. „Világpolgár vagyok Magyarországon. 8-9 városban is / • éltem már. Napjaink Szeuedjére leginkább félelmetes politikai konzervativizmusa jellemző. Az emberek itt nem hajlandók gondolkodni, legalábbis nem olyan mértékben, amennyire az egy egyetemi varostól elvárható lenne. Szeged és a térség viszonya tovább éleződik majd, és ez válik a fejlődés'elsődleges gátjává. Ezenkívül, amignem alakítanak ki megfelelő infrastruktúrát, nem teremtenek munkalehetőséget az értelmiség számára, és nem oldják meg a fiatalok lakásproblémáit, addig Szeged egyre üresebb lesz. Különben meg hagyjon tovább olvasni!" Kérdésemmel ismét egy kortársammal próbálkozom. Simon Klára egyetemista. szegedi- Azonnal a kulturális életről kezd beszélni, szerinte ez Szeged legérzékenyebb pontja. Por és posvány — az itt éló fiatal írók. költők munkáiból is ez érződik. Nem tudnak kiszabadulni a visszahúzó erók. korlátok közül. Nagyon ro*sz. hogy ezeknek az alkotóknak szinte semmilyen kapcsolatuk nincs az egyetemistákkal; a „felnőtt" értelmiség is elszigetelődik, befelé fordul, önmagának él és dolgozik. Nincs megfelelő fórum a vitákra, beszélgetésekre, hiányoznak a felolvasóestek. író-olvasó találkozók. Tökéletesen jellemzi ezt az állapotot a helyi sajtó és a színház helyzete. A szegedi napilapban szinte alig van hír. tudósítás helyi rendezvényekről, eseményekről. Az pedig önmagáért beszél, ha egy ekkora városban napokig nem történik semmi. A színházból pedig a legtehetsegesebb művészek mennek el — nyilvánvalóan hiányoznak az impulzusok a munkájukhoz. — Mi tartja fenn azt a látszatot (legalábbis a kívülálló szemében). liQgv Szeged Budapest után Magyarország második szellemi központja? — Először is az egyetemek. Persze az a tény. hogy az intellektuális színvonal ezekben az intézményekben alacsony, erősen hat Szeged szellemi életére is. Ezenkívül van szép. új színházunk, sok operával — ennek belső válságát mindenki ismeri. A repertoárban ivedig kisebbségben vannak a tiatal értelmiséghez közel álló műfajok. E(rhez kapcsolható a szabadtéri játékok, mely léginkabb regi hírnevebői ét. é> bár kétségkívül sok érdeklődőt vonz. jó néhány szegedi úgy veli. hogy egy kicsit „fel van fújva". A keretek tehát adottak, ezeket kellene minőségi tartalommal megtölteni. ekkor kerülnének a hírnév mögé valódi értékek. Beszélgetőpartnereimet megkértem, jellemezzék egyetlen szóval Szegedet. A következőket mondták: kedves, szép. barátságos, napfény. Tisza-part. szökőkút. Ez tehát Szeged? KECZER GABRIELLA Az utóbbi időben egyre többször fölmerül SJ „két Szeged" fogalma. A v áros szociológiailag kettészakadt. Van itt két egy etem s a hozzá kapcsolódó értelmiségi kör, s van — ettől a kórtól lényegében erősen elkülönülve — a város lakóinak közössége. Mennyire éles ez a különállás? — kérdeztem dr. Belényi Gyulát (43 éves), a JATE adjunktusát. — Konkrét szociológiai vizsgálatok ebben a kérdésben nem folytak, úgyhogy az ember a sejtéseire van utalva. Elkülönülés valóban van. Köztudott, hogy a város úgy kupoti egyetemet, hogy Trianon után a kolozsvári egyetemet Szegedre költöztették. Nem a saját társadalmi bázisából nevelődött föl, nótt ki az egyetem. Ebben különbözik például Debrecentói, ahol 1918 őszére odáig jutott egy folyamat, hogy megalakult az ottani universitas. Ez a helyzet itt bizonyos különállást is eredményezett. Minden társadalom és minden helyi társadalom is határozott, markánsan elkülönülő csoportokra oszlik. Azon én nem csodálkozom, hogy itt ez a két kör elkülönül. A probléma szerintem az, hogy az érintkezési pontok is igen kisszúmúuk a „két Szeged" között — hogy a maga kifejezésével éljek. Ezért aztán az átjárhatóság is kicsi. Sem biztos, hogy az egyetem szellemisége teljes egészében a városszellemiségére ulapozódik; nem ennek a helyi társadalomnak, helyi kultúrának az egyenes folytatása, magas szintű megszervezése. Ez természetesen nem baj, mert e világon sok ilyen helyzet van. Nem biztos például, hogy a cambridge-i szellemből nő ki a cambridge-i egyetem. — Ezzel függhet össze az is, hogy Szeged egy nagy telietségncvelő központ? Az egy etemeken számos tehetséges alkotó, tudós, újságíró felnevelődik. akik aztán pánikszerűen menekülnek ebből a városból, mert úgy érzik, hogy nem fogadja be őket. — Ez szerintem nem ezzel magyarázható, hanem azzal, hogy Magyarországon a szellemi élet magas szintű ^megszervezésének egyetlen helyszíne van: Budapest. Tehát aki egy bizonyos nívót elér, az oda törekszik, mert szellemi továbbfejlődése csak ott biztosított. Ha nem megy oda, akkor sokszorosan hátrányos helyzetben lesz. Az ország így szerveződött meg. — Ez a nagy hierarchikus különbség nemcsak a főváros és megyeszékhely, de a nagyváros és kisváros, kisváros és falu viszonyában is fennáll. Jo-e ez vagy rossz? — Szubjektíve rossznak tartom. Azért, mert alá-fölérendeltségi viszonyt eredményezett, amely a társadalmi egyenlőtlenségek egyik legfontosabb oka Magyarországon. Az, hogy ki milyen településtípusban él, meghatározza a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét is. Magyarország agyoncentralizált ország. — Várható ebben valami változás? — Nem nagyon bízom benne. Ebben a dologban Szelényi Iván gondolatával értek egyet teljesen: ehhez arra lenne szükség, hogy egy általános polgárosodási folyamat induljon el Magyarországon, amelynek alapja egy gazdasagi fellendülés lehet, de nem mindegy, hogy milyen. Sem biztos, hagy a robbanásszerű gazdasági fejlődés az társadalmilag u legkedvezőbb hatásokkal jár. Lehet, hogy a modern piacgazdaság lassabb ütemű bevezetése társadalmilag mélyebb és értékesebb változásokat hozna ebből a szempontból. — Merthogy a polgárosodás lassabb folyamat, mint a gazdasági megerősödés. — Sokkal lassabb. Lehet ugy modernizálni. hogy behozom a külföldi tökét, és egy azzal együttműködő kis csoport teremt megfelelő feltételeket — sok tekintetben a dualizmuskori gyorsütemű gazdasági fejlődés ilyen típusú volt — de akkor regionálisan leszakadó részekkel kell számolni. Ezzel szemben Szelényi egy általánosabb polgárosodást képzel el. A „magyar polgárosodás", ahogy ó nevezi ezt. az ország minden társadalmi rétegét egy általános polgárosodási folyamatba akarja beemelni-. Tehát nemcsak burzsoát, hanem állampolgárt akar nevelni Én ezt .tartanám kívánatosnak. Szegedi nézőpontból pedig azt hiszem, mást nem is lehet kívánatosnak tartani. — A szocializmus a munkásosztályt hirdette uralkodónak, s hozzá képest a mezőgazdaságban dolgozók, és a vállalkozók hátrányosabb helyzetben voltak. Ez nem nagyon kedvezett a polgárosodás folyamatának sem. — A szocializmus első évtizedeiben a mezőgazdasági népesség óriási tömegeit kergették el a földtől és a faluból. Ezek a tömegek az agrártérségben nemigen találtak munkát, ezért elvándoroltak a városokba. Óriási teher volt ez a társadalmon. Arra a részére is, ainélvből kiszakadtak és arra is, ahova mentek. Budapest lakossága 1960-ban 215 ezerrel volt több, mint 1949-ben, holott '57ben nagyon sokan elhagyták a fővárost. Ráadásul 1958-ban betelepedési tilalmat rendeltek el, ami komoly társadalmi igazságtalanság volt: ez ugyanis azt jelentette, hogy a protekciósokat beengedték, de ez a filter kiszűrte az egyszerű átlagembert, s őket Pest környékén az agglomerációs gyűrűben telepítették le. Ilyen folyamat kétségtelenül Szegeden is végbement. Nem hiszem, hogy ezek a dolgok visszacsinálhatok. Egy lezajlott társadalmi változást meg nem törtéjitté tenni nem lehet. En azt tartanám lényegesnek, hogy azt a kultúrát és szellemet, amely ebben a térségben éppen nagyon is vállalkozáspárti volt (s amelynek komoly történeti okai vannak), ezt a szellemet kellene újraéleszteni, S ez talán nem is volna túl nehéz. Vagyis egy kisvállalkozásbarát társadalom- és gazdaságpolitika, az talán kedvező lehet e térség számára. — Az új önkormány zali koncepció csökkenő szerepet szán a megyének, és visszatérnek a llibó—Erdei-féle koncepcióhoz, a város—város környék gondolatához, mint természetes egységhez. — Én a megyék teljes megszüntetésével nem értek egyet, mert ez az utolsó regionális ellensúlyt is megszüntetné a központi hatalommal szemben. Magyarországon 1867 után óriási arány ú központosítás bontakozott ki. Csak egyetlen várost fejlesztettek, mindent a központi kormányzat intézett. Tévedés azt hinni, hogy 1848 (és konszolidált formája. 1867) után is megmaradt volna u vármegyei nemesi önkormányzat! A sztálinizmus ezt aztán az abszurditásig vitte: a megye nem a téridét lakosságának az érdekeit képviselte, hanem a központi hatalom akaratát jelenítette meg regionálisan. Az Erdei — Bibó—Mottyasovszky-féie javaslat Magyarország viszonyaira nagyon alkalmas lenne, különösen az Alföldre. Ne feledjük el azonban, hogy ennek a gondolatnak a városmegyék megszervezése csak egyik tartóoszlopa volt. A másik az. hogy a miniszteriális, központi igazgatást felkeli bontani országos kerületekre, egyszerűen szél kell helyezni a miniszteri hatásköröket országos agyrégiókba. Az „országos kerület" ahogy ók nevezték, olyan lenne, mint egy tartomány, csak nem rendelkezne önkormányzattal. Ezeknek a regionális ellensúlyoknak a tudatos, politikától kiinduló megteremtése nagymértékben elősegítheti a Budapesten kívüli társadalmak polgárosodását. Ezt azért is jogos felvetni, mert itt közadókból finanszírozott intézményekről van szó: minisztériumokról. központi tömegtájékoztatási eszközökről és sok egyébről. Ha azt az elitet, amely ezeknél az intézményeknél dolgozik térben megosztják, akkor az elősegíti a helyi társadalmak kifejlődését. Ha a centralizáció ilyen értelemben is tovább folyik, hogy minden aptó részletet a központi irányítás intéz, akkor ez tovább polarizálja a vidéki társadalmat. Bibóék elgondolása szerint város és vidéke egy közös képviselő-testületbe tömörült volna. A .javaslatnak ezt az elemét azért nem látom megoldhatónak. mert ebben a sztálinista településláncolatban, a kistelepülések sérelmei olyan mértékűek a városokkal szemben, hogy biztos nagy idegenkedést váltana ki. ha azt mondanák. hogy Szeged és környékében eló falvak egy képviselő-testületet alkossanak. Talán ugy lehetne megpróbálni. hogy a helyi önkormányzatokból létrejönne az önkormányzatok szövetsége. — Helvhatosain választások előtt állunk. Valószínűnek tekinthető, hogy a szabadon választott önkormányzatok. talán az eddiginél jobban fognak működni. Az ój. s/egedi önkormányzat vajon változtat-e valamit a város kettés/akadtságán? — Ez nagyon fontos, de nagyon fogas kérdés is. Ha a domináns pártok eljutnak addig, hogy könnyebb a dolguk a politikacsinálásban, ha ezt az értelmiséget megpróbálják megnyerni a maguk törekvései számára, akkor közeledhet a két oldal. De az is fontos lenne, hogy ez az értelmiségi réteg eljusson odáig, hogy neki érdemes beszállni. Nem tudom, hogy ez a kölcsönös felismerés létrejön-e. Én magam, aki tudatosan passzív ember voltam, nem politizáltam, én most •erőszakot téve magamon, megpróbálom ezt. Mert hiszek abban, hogy nagyon sok minden az elhatározásainkon múlik: nincs minden eleve vakon determinálva. De ha valami nem felel meg az ember ízlésének, akkor nem szabad elvonulni. Meg kell próbálni befolyásolni a döntéseket. S én ügy t

itom. szakmai kérdésekben megleetósen könnyen befolyásolhatók a politikai döntéshozók. MÁKOK TAMÁS