Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-28 / 246. szám

1990. szeptember 28., péntek Jövőkép 7 II nemzeti megújhodás programja i A kormány hároméves elképzeléseinek főbb megállapításai Nyilvánosságra hozták a kormány hároméves programját. „A nemzeti megújhodás programja — A Köztársaság első három éve" című dokumentum több mint 200 oldalon foglalja össze az elkövetkező három év feladatait, a gazdaságpolitika, a környezetvédelem, az oktatás és kutatás, a népjólét, a művelődéspolitika, a közigazgatás, a nemzetbiztonság és honvédelem, valamint a külpolitika területén előttünk álló tennivalókat. Szól a program a múlt rendszer örökségéről, a gazdaságpolitika eszközrendszeréről, az első száz nap törekvéseiről, a jogállam kiépítésének legfontosabb állomásairól, az egyházak szerepéről is. A jövő magyar gazdaságának fő vonásait felvázolva a dokumentum a világpiacba integrálódó, a magántulajdon elsődlegességére épülő, modern európai szociális piacgazdaság megteremtését tűzi ki célul. összehangolt lépésekkel kívánják növelni a magántulajdon súlyát, gyarapítani a vállalkozások számát. A versenyszabályok megteremtése, a termelési tényezők liberalizálása néhány év alatt megtörténik, s a talpraállást segíteni fogja a valós külgazdasági nyitás, a világpiaci alkalmazkodókészségre, versenyképességre. fejlődésre serkentő gazdálkodási környezet megteremtése. Elsődleges cél marad az egyensúlyi követelmények teljesítése, az adósságállomány kezelése, nemzetközi fizetési mérlegünk kiegyensúlyozottá tétele. Ehhez kapcsolódik a belső gazdasági egyensúly megteremtésének, az infláció megfékezésének követelménye, ami egyformán elengedhetetlenné teszi az államháztartás — ezen belül a költségvetési gazdálkodás — gyökeres átalakítását. a szociális rendszer átépítését, megerősítését. Az elmúlt évtizedekben felhalmozódott gazdasági problémák hatására az új kormány üres kamrákat, fedezetlen csekkeket kapott. Romlottak a külső feltételek is, s így hazánk Európa leglassabban fejlődő, fokozatosan lemaradó országai közé került. Ugyanakkor, a piacgazdaság kiépítését a magyar gazdaság több vonatkozásban helyzeti előnnyel kezdi meg a többi kelet Európai országhoz képest. Előrehaladt az import, az árak, a bérek szabályozásának liberalizálása, mindinkább irányadó a nemzetközi piac értékítélete, a gazdálkodók mór képesek reagálni a külső feliételek változására. A magyar faluban a háztáji, az iparban a második gazdaság bizonyította életképességét, vonzotta az innovatív, vállalkozásra képes embereket, 1982-től számottevően nőtt a magánvállalkozói szektor. Az új gazdaságpolitika középpontjában ?. kínálati piac megteremtése áll. Ea a rendszer a vállalkozás szabadságára épül, aminek kulcspontja a tulajdon szabadsága, a vegyes tulajdonon belül az állami tulajdon túlsúlyának fokozatos csökkentése. A tulajdonreformmal összekötött privatizáció gyors, de megfontolt folyamat lesz, s ezt kíséri majd a vállalkozási reform, amelynek alapelve, hogy minden tulajdon piaci, vállalkozói értékek í.zer:'nf működik, tehát minden olyan vagyont el kell odni, ami többet ígér, mint a lókesített bérleti díj. A rendszer másik sarokköve a fogyasztók szabadsága. Az igények mind tökéletesebb kielégítése az inflációtól függetlenül javulást idéz elő a fogyasztásban. Ezzel pár-' huzamosan — a vállalkozásfejlesztési reform részeként — különböző ösztönzőket vezetnek be, amelyek segítik a lakossági megtakarítások, illetve a képződött tőkejövedelmek vállalkozási cclú befektetését. A kormány határozott szándéka az áru-, tőke- és munkaerőpiaci verseny kibontakoztatása, erősítése és tisztaságának fokozása. Az ehhez szükséges jogszabál>ok. elkészülteik, illetőleg jelenleg készülnek, új szervezetek jönnek létre, s a vt rseny élénkítését segíti többek között a privatizáció, valamint az import további liberalizálása is. E célokat szolgálja majd a hitel- és pénzforrások eddiginél nagyobb arányú átcsoportosítása. A piacgazdaságra jellemző formákat és arányokat nem egyszeri tulajdonreformmal, hanem 3—5 évre kiterjedő tulajdonváltási és privalizációs folyamattal kívánják megteremteni. Mivel az állami szektor még hosszabb ideig jelentős marad, megteremtik a közvagyon felelős és észszerű működtetésének feltételeit. A vállalatok várhatóan egyre nagyobb számban alakulnak át i cszvény társasággá, még akkor is. ha nem kerülnek azonnal privát tulajdonba. Ez segíteni fogja a visszaélések elkerülését, megkönnyíti a hazai és külföldi befektetők választását. A kormány a korábbi tulajdonok természetbeni viszszaadását általában nem támogatja. A termőföld esetéöen — a dokumentum szerint — az alkotmányjogi vizsgálódások alapján lehet -dönteni az eredeti („1947-es") tulajdoni állapotokat is figyelembe vevő tulajdonjogi rendezésről. Cél a polgárok földmagántulajdonára épülő gazdálkodás, es a szabad szövetkezésen alapuló agrárgazdaság megteremtése. A földreform során mindenekelőtt a mezőgazdasági tevékenységgel és a földmüveléssel foglalkozó falusi réteget kell földhöz juttatni. A tulajdonok (gyárak, üzemek, boltok, műhelyek) visszaadása helyett értékpapír formában kifeje-. zett részleges kártalanítást ajánl a kormány. Ezeket az értékpapírokat új tulajdon vásárlására lehetne fordítani. A privatizáció mozgósítja a megtakarításokat, mérsékli a túlkeresletet, így a kormány inflációellenes politikájának is fontos eleme. Támogatja a program a külföldiek magyarországi befektetéseit, és részvételüket az állami vagyon privatizációjában, hiszen ez segíti a magyar gazdaság megújítását. A kormány a külföldi befektetéseket akadályozó adminisztrációs. engedélyezési cs egyéb gátak gyors felszámolását ígéri. A privatizációból befolyó bevételnek össze kell kapcsolódnia az államadósság törlesztésével. Kedvezményss hitelt vezetnek be, pénzügyi alapot hoznak létre, segítendő a privatizáció körebe vont vagyontárgyak megvásárlását, s a kormány új privatizációs kötvényt bocsát ki. Ez az értékpapír az inflációt érzékelhetően meghaladó reálmegtakarításiioz juttatja majd az állampolgárt, úgy, hogy további különleges előnyöket biztosít, ha a kötvénytulajdonos privatizált állami tulajdon megvásárlására fordítja az értékpapírt. A részvénytulajdon széles körű elterjedése az infláció leküzdésének és a . megtakaritásojy növelésének egyik fontos eszközévé fog válni. Az alkalmazotti részvénytulajdonosi program beindítása után, az állami vállalatok dolgozói is részvénytulajdonosokká válhatnak. A kormányprogram fontos célja, hogy a köztulajdon államtalanitása és a privatizáció eredményeképpen a hároméves program végére a magántulajdon aránya elérje a vállalkozói vagyon SC—35 százalékát, s az intézményi tulajdonosokat is figyelembe véve, 50 százalék alá csökkenjen az állami tulajdon. így valódi vegyestulajdonú gazdaság alakul ki. A hároméves program megteremti a gazdaság gyorsabb ütemű, tartós növekedésének feltételeit. Ez időszak alatt azonban a magyar gazdaság várhatóan csak szerény növekedést tud majd felmutatni, s azt is csak a harmadik év végén. Az esetenkénti társadalmi feszültségekkel, az átmenetileg gazdasági visszaeséssel, illetve megszorításokkal is jáió változtatásokat a kormány annak tudatában kezdeményezi, .hogy ezzel működőképes, modern piacgazdaság kereteit hívja életre, megalapozva a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeik A gazdasági szabadság és gazdasági fegyelem összefüggéseit elemezve, a program kiemeli, hogy költségvetési ^ fegyelem szükséges az infláció lassulásához, a túlkereslet csökkentéséhez. A széles rétegek nyomorba süllyedését szociális háló alkalmazásával fogják megakadályozni. Kettős feladatot tó a kormányra a belső -és külső egyensúly keresése, valamint a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése. A pénzpolitika hármas célja ez lesz: a gazdasági átalakulás segítése; a külső fizetőképesség fenntartása; a forint vásárlóértékének védelme. Az infláció ellen összetett politika alkalmazásával lépnek fe!, s a kormánynak meggyőződése: a gazdaságban bekövetkező minőségi változások, a vállalkozások fellendülése, és a forint iránti növekvő bizalom, segítenek majd megtörni az inflációs várakozásokat. A kormány kinyilvánítja, hogy Magyarország nem kezdeményezi adósságának átütemezését, az ország fizetőkész. és a fizetőképességet biztosító gazdaságpolitikai intézkedéseket — mint eddig is — mindenkor megteszi. Az elkövetkező három évben kiépítik a forintfolyószámla konvertibilitását. E folyamat már ma is előrehaladott, hiszen a gazdálkodó szervezetek számára a forint gyakorlatilag konvertibilis, s lehetpség var-, a külföldi tőke profitjának teljes átváltására is. A vállalkozási tevékenység folyamatos bővülésével a jövőben szükségszerűen szűnik meg a gazdálkodói, illetve a lakossági kör éles elkülönültsége. A program megvalósításának időszakában hazánk külgazdasági kapcsolatait elsősorban azokkal a gazda sagi térségekkel, országokkal kell szorosabbra fűzni, amelyek a fejlett technika megszerzése, a piaci lehetőségek bővítése és pénzügyi kötelezettségeink teljesítése szemszögéből meghatározóak. Mindenekelőtt az Európai Közösséghez való közeledés lehetőségeit törekszünk kihasználni; az EK-ba történő integrálódásunk szakaszosan célszerű, és lehetséges. A konvertibilis exportot 1993-ra az ideihez képest várhatóan 30 százalékkal kell növelni, ami feltételezi az export szerkezetének, minőségének, árviszonyainak javulását és piacképességének erősödését. Ez a növekedés nélkülözhetetlen az ország fizetőképességének fenntartásához, a gazdaság átalakításához. Ezért a kormány pénzügyi politikája „tereln-i" fogja a vállalatokat, vállalkozókat a fizetőképes külföldi piacok felé. Ezt a célt szolgálja majd az importliberalizáció, az engedélyezési rendszer egyszerűsítése, a vámrendszer módosítása, az árfolyampolitika, az agrárexport támogatása, továbbá — közvetve — a működőtőke beáramlásának további ösztönzése. A kormányprogram részletesen kifejti az államháztartás reformjának, az adórendszer fejlesztésének követelményeit, szól az önkormányzatok pénzügyi forrásairól, a támogatásleépítés' fő területeiről, az ipar-, a versenypolitika elveiről és az alkalmazkodást segítő intézkedésekről. Vázolja az energiapolitika, a belkereskedelem, az idegenforgalom és az agrárpolitika fő céljait, s kiemelten kezeli az ffcai iihimiiI n n — infrastrukturális elmaradottság felszámolásának feladatait. A munkaerő-piaci folyamátok adminisztratív, központi szabályozásához a kormány semmilyen formában nem kíván visszatérni — mutat rá a program —, célja, hogy a foglalkoztatás, a bérezés, , a munkafeltételek kérdéseit döntően a munkaerőpiac, illetve az intézményes érdekegyeztetés mechanizmusai alakítsák. A munkaerő-piaci politika megújításának lényege a munkaerő-piaci mozgékonyság tudatos kiszélesítése, a különböző munkavállaló csoportok ezzel összefüggő alkalmazkodási képességének javítása. A program környezetvédelemről' szóló fejezete külön elemzi a dunai vízlépcső problémáját, megállapítva, hogy mindkét fél számára megnyugtató eredmény csak úgy érhető el, ha a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság illetékeseivel közös kutatást folytatunk a károk, a veszélyek és a kockázatok feltárására. Ugyanakkor az ökológiai szükséghelyzetet kizárólag akkor lehet elkerülni, ha nem kezdődik meg a dunakiliti—körtvélyesi tározó feltöltése! Az 1993-ig szóló időszak oktatáspolitikája a tudás stratégiai fontosságán alapul, a nevelési igyekszik a család és az iskola harmonikus együttműködésére építeni. Külön fejezetrész foglalkozik a kormányprogramban a kisebbségek oktatásával. A népjólét területén a kormány első célja, hogy a léthatár alatt tengődök kiemelkedhessenek a szegénységből, a veszélyeztetettek pedig ne süllyedhessenek oda. Ennek eszköze a társadalmi támogatás rendszerének megújítása. A minimális, társadalmilag meghatározott létfeltételekhez minden állampolgárnak joga van — ennek érdekében megújítják a segélyező ellátás rendszerét. Ugyanakkor a cél az, hogy a családok többségének szociális biztonságát ne segélyezéssel, hanem munkajövedelmekkel teremtsék meg. Az átmenet időszakában az állam felelősséget vállal " a minimumellátásokért. Azok számára, akik nem képesek munkát végezni, illetve tartósan munkanélküliek, szavatolják a létfeltételeket. A kormány kimondja: a nyugdíj munkával szerzett jog, és a társadalombiztosítási rendszer átalakításával arra kell törekedni. hogy a nyugdíjak értéke mielőbb ténylegesen megőrizhető legyen. A szociálpolitika erőforrásait a társadalmilag legalább elvárhatónak ítélt ellátási szint elérésére összpontosítják. Bővítik a célzott ellátások körét, kidolgozzák annak módszertanát, hogy miként lehet felmérni a jövefciMxttxnnltílIII •.W.-M delmet, ugyanis csak így lehet bevezetni a rászorultság alapján támogató rendszert. A kormány segíti és ösztönzi a családszemléletű szociális alap- és háttérlétesítmények kiépítését, hangsúlyozva, hogy az önkormányzatoknak felelősséget kell vállalniuk a társadalom leszakadó, vagy különleges élethelyzetbe kerülő tagjainak ellátásáért. Az egészségügy-, a család-, a gyermek- és ifjúságpolitika teendőinek felsorolása után a dokumentum a lakáspolitikával foglalkozik. Kiemeli, hogy a kormány a hosszú távú célt, a „piackomform" lakáspiac megteremtését fokozatosan valósítja meg. A lakbéreket az inflációt meghaladó mértékben, de fokozatosan emelik, figyelembe véve a lakások minőségét és a családok jövedelmét is. A dokumentum szerint hasonló fokozatos megközelítés szükséges a lakáshitelek kamataival kapcsolatban. Itt ugyanakkor tekintetbe kell venni a lakások értékének emelkedését is. A szociális lakástámogatások legalább egy része központi állami feladat marad. Az építőipar és az épület-karbantartás privatizációja fel fog gyorsulni, ami segíti a lakáspiac kialakulását. A nem szociális alapon kapott támogatások fokozatosan leépülnek. A bérlakásszektorban kialakul a valódi tulajdonos—bérlő viszony. A költségvétési kiadások növekedésének megállítása miatt már 1991 elején át kell alakítani a lakástámogatási és -hitelezési rendszert. A tervezett intézkedések szerint a jelenlegi tanácsi kezelésű bérlakások önkormányzati tulajdonba kerülnek, s ez új szabályok kidolgozását igényli a bérlettel és az értékesítéssel kapcsolatban. (A bérleti díjnak fedezni kell a karbantartást.) Újragondolt rendszerben teszik lehetővé a bérlakásban lakóknak, hogy kedvezményesen megvásárolhassák lakásukat. A szociálpolitikai támogatás rendszerét átmenetileg változatlan formában indokolt fenntartani, ugyanakkor a fiatal házasok első lakáshoz jutásának támogatását önkormányzati hatáskörbe adják. 1991-ben új hitelezési rendszer bevezetésével helyettesítik a lakásépítési, -vásárlási és egyéb hitelek törlesztési támogatási rendszerét. Az 1988. december 31-e előtt érvényes jogszabályok alapján felvett kedvezményes (1—3,5 százalékos) kamatozású hitelek költségvetési kamattámogatását 1991-ben elkerülhetetlenül mérsékelni kell. A konkrét megoldásra a kofmány javaslatot dolgoz ki. A művelődéspolitika és az egyházak szerepének elemzése után a kormányprogram a közigazgatás feladatairól szól, külön kitérve a magyarországi kisebbségek helyzetére, egy új, aktív kisebbségvédelmet "biztosító politika megvalósításának szükségességére, önálló fejedet taglalja a nemzetbiztonság, a honvédelem, továbbá a külpolitika faiadatait.