Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-03 / 221. szám

I 1990. szeptember 3., hétfő Kultúra Közoktatás Szegeden bizottsága látja (1.) ahogyan az MDF oktatási Alaptanterv, autonómia, testnevelés A nyár közepén a Deák gimnáziumban tartott Oktatási Fórum egyik szervezője volt az MDF szegedi szervezetének oktatási bizottsága. Tagjai mind aktív pedagógusok, óvónők, általános és középiskolai tanárok. A bizottság munkájában való részvételnek semmi köze nincs ahhoz, hogv az illető tagja-e bármilyen politikai szervezetnek. A jelenlegi tagok döntő többsége sem tagja az MDF-nek. A nyári fórumra elkészített javaslataink közül a Dolgozók Iskolájának fejlesztésével foglalkozót már olvashatták a Délmagyarországban. Most a hosszú távú, általános feladatokat gyűjtöttük össze. Szükséges az oktatási rendszerre fordított összegek költségvetésen belüli arányának fokozatosan a fejlett országok szintjére való emelése. Ennek az emelésnek azonnal meg kell kezdődni és egyenletes ütemben folytatódni, mert csak így teremthető elő a majdani, rentélt, fejlettebb gazdaság működtetéséhez szükséges emberi munkaerő. Az átalakítás során biztosítani kell, megfelelő adóés bérrendszerrel, hogy a szülők olyan helyzetbe kerüljenek. hogy szabadon dönthessenek gyermekük neveléséről; ezen belül létre kell hozni a főállású szülő intézményét. Lehetővé kell tenni az oktatási intézmények szervezésének. alapításának, működtetésének szabadságát, amelyekben azonban az állam által meghatározott alapprogramot tanítani kell. Minden, a kritériumoknak megfelelő oktatási intézményt. annak fenntartójától függetlenül, normatív alapon támogáfni kell a költségvetésből. Az ország elmaradottabb terület JTft működó, vagy hátrányos helyzetű csoportokkal foglalkozó intézményeket külön állami támogatásban is kell részesíteni. Az állami oktatásban az ideológiai semlegesség alapkövetelmény legyen. Biztosítani kell azonban valamennyi iskolatípusban a világnézet szabad megjelenítésének lehetőségét, tanárokra és diákokra nézve egyaránt. Az iskola megválasztásában a szülőnek legyen teljes szabadsága, ahol ez nem lehetséges, például kisebb településeken. az iskolát fenntartó állam, illetve felekezet köteles legyen gondoskodni az eltérő felekezetekhez tartozó, más világnézetet valló tanulók megkülönböztetés nélküli oktatásáról, és meggyőződésük tiszteletben tartásáról. Az iskola autonóm intézmény legyen, amely a benne tanuló diákok, szüleik, a tanárok és az iskolát fenntartó közösség harmonikus együttműködésén alapul. Az iskolával szembeni elvárásokat a fenti szereplők együttműködése alakítsa ki. Az iskolában folyó szakmai munkáért a célok kitűzése után az ott dolgozó pedagógusok legyenek felelősek, akik maguk döntsék el. milyen szervezeti keretek között kívánnak dolgozni. Az autonóm tantestületen belül a tanárok további autonómiát élvezzenek szaktárgyuk oktatásában. A minisztérium az iskola oktatói munkájának színvonalát ellenőrizze, segítse, ne az iskola műA mezőőr és a duplacsövű (Folytatás az 1. oldalról.) — Volt egy nyugdíjasunk, a Feri bácsi, ó például mindig egyedül ment érte. Nem éppen legújabb évjáratú kerékpárján, s viseltes táskája is passzolt a biciklihez. Az összkép mindent sugallt, csak azt nem, hogy 60— 80 ember fizetésével karikázik az öregúr. Mit tesz egy kisebb kereskedelmi bank. amelyik eddig jobbára a munkásőrség szolgálatait vette igénybe a pénzszállításoknál? Név nélkül sikerült Maszek vagy állami pisztoly? — Önöknek kapóra jött ez a rendelet, szinte egyedül maradtak a piacon. — Bevallom a szervezésnél mi sem gondoltunk ekkora ziccerre — mondja Kocsis István —. akkor birkózni kellett a jogszabályokkal, most úgy tűnik, inkább segítenek. — Maszek pisztoly nem lehet, itt mégis ilyen- vesz részt a pénzt hozó vállalkozásban. — A 3 S szerviz alkalmi megbízásban a fegyveres erők hivatásos tisztjeivel dolgoztathat, amennyiben azok erre parancsnokuktól is engedélyt kapnak. — Ez a rendelet nem versenysemleges, a konkurens cégek ködésének adminisztratív részleteivel foglalkozzon. A fenti elvekből nagyon sok gyakorlati részlet is következik, amelyeket majd külön össze kell gyűjteni, illetve egységes rendszerbe szedni. A helyi problémák, amelyek véleményünk szerint központi beavatkozás nélkül, nagyobb költségek nélkül is orvosolhatóak. a következők: szűnjenek meg a nulladik órák! Ehhez van olyan tartalék a tanév nem megfelelő kihasználtságában. ami segíthet, illetve akár a tanév valamelyes meghosszabbítását is vállalni kell, hogy a gyerekek elfogadható mértékben legyenek csak terhelve év közben. Ez már addig is megvalósítható, amíg a régen várt tananyagcsökkentés bekövetkezik. Például ne menjenek a gyerekek mezőgazdasági munkára, kevesebb legyen a tanévben a tanítás nélküli munkanap. Át is lehetne csoportosítani bizonyos ismeretek oktatását. Például iskolai kiránduláson. madarak és fák napján olyan biológiai ismereteket adni a gyerekeknek, ami beszámíthat a biológia óraszámába, ugyanígy fel lehetne használni múzeumlátogatásokat stb. egy-egy tantárgy isko-r Ián kívüli oktatására, akár esetenkénti délutáni séták, kisebb kirándulások révén. Úgy érezzük. egy ilyen döntéshez az egyes iskolák szabad elhatározása elegendő. Ugyanígy, szüntessék meg, hogy a városi óvodák reggel 6 órakor nyissanak, ami nagyon rossz a kisgyermekeknek, a legkorábbi nyitás legyen 7 órakor, és a munkahelyek tegyék lehetővé, hogy az ilyen kisgyermekes szülők későbbre járjanak dolgozni. Ez nem jelent munkaidő-kiesést. csak némi munkaátszervezést. Állítsák vissza a telepi iskolákat és a kis óvodákat. így az ugyan sok helyütt leromlott termeket helyre kellene hozni, de még így is ez lenne a leggyorsabb mód a tantermek számának növelésére. Vizsgálják meg, hogy nem lehetne-e több olyan iskolában, ahol konyha van, sokkal kisebb önköltséggel, adminisztrációval és esetleg sokkal jobb minőségben helyben főzni a gyerekeknek. Szüntessék meg a képesítés nélküli nevelók alkalmazását. A jelenleginél nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a gyerekek fizikailag jobban fejlettek, egészségesebbek legyenek. Ezért emelni kell a testnevelési órák számát, pontosabban, az iskolában a testnevelésre fordított időt, mert ez lehet délután is, akár a napközis foglalkozás egy része is, pl. ami most csupán gyermekmegőrzésre fordítódik. Ehhez igénybe kell venni a városban található sportlétesítményeket is, illetve azokat az anyagi eszközöket, amiket idáig az élsport, illetve az élsportolókból élősködők támogatására fordítottak. A sportegyesületeknek adandó támogatást attól kellene függővé tenni, hogy milyen mértékben segítik az iskolai, a tömegsportot. (Folytatjuk.) valamit megtudni a belső szabályzatról, mely szerint egymillió forintig két személy és riasztós táska szükségeltetik, ez felett pedig már fegyveres őr is dukál. Az úr. akivel eddig jegyben jártak, mára fegyvertelenné vált, s így új megoldás után kell nézniük. És itt egy pont, ahol elkerülhetetlen a reklám, hiszen a szegedi 3 S szerviz biztonsággal összefüggő szolgáltatásai között pénzkísérésre, fegyveres pénzkísérésre is vállalkozik. csak erős emberekkel szolgálhatnak, míg önök pisztolyokkal is. — Az ellenkezőjét én sem állítottam. Ráadásul itt van az a közös PM —BM rendelet, amely kétmillió forint felett kötelezővé teszi a fegyveres kísérőt. Mi pedig képzett vagyonőrrel is szolgálhatunk. — Képeznek most is ilyeneket, de mit ér mindez, ha fegyvert nem adhatnak a kezükbe? —• Nen; is akarunk, bőven van még terület, ahol fegyver nélkül is hasznossá tehetik magukat. K. A. Az „összekötő 55 Szögedi fülnek és szemnek furcsaságokat vetek most papírra. Képzeljen el a kedves olvasó egy olyan gimnáziumot, ahol négy nyelven folyt az oktatás: magyarul, németül, szerbhorvátul és románul. Volt olyan évjárat, mely tizenkét párhuzamos osztályt állított ki. Természetesen mindenki igen büszke volt a saját anyanyelvére; az erőfelmérés, ettől függetlenül, csak osztályközi labdarúgóés kézilabda-, később kosárlabdameccseken dúlt, a tagozatok (úgymint válogatottak) közötti összecsapásokat kerültük. ösztönösen. Elég volt „végigszenvedni", mondjuk egy NSZK —Magyarország focimeccs közvetítését... Mégis, volt egy személy, aki a sűrűn váltott igazgatók, izgága KISZ-titkárok fölött kapcsolatot teremtett a sokféle náció között. Aubermann Péter tanár úrról van szó, akinek a múltjából egy dolog volt a bizonyosság: a piarista rend tagja volt, s nagy-nagy kerülővel került a hatvanas években újra a katedrára. A mondandóját, erkölcsi tanítását mindig törté,-. netbe bugyolálta — egy dolgot nem értettünk vele kapcsolatban: sohasem büntetett. Például akkor sem, amikor magyar nyelvtanóra előtt Tárzánka a harmadik emelet két ablaka között a párkányt találta a legrövidebb útnak... Ekkor az értelmetlen kockázatról mesélt, kimérten és közérthetően. Akkor döbbentünk meg igazán, midőn az örökké beteges orosz tanárnő helyett bejött Puskin nyelvét okítani. Azt tudtuk róla, hogy a román osztályokban franciát, a szerbhorvátoknak latint és németeknek angolt tanít — ez volt az ó rendszeren fölötti- és kívülisége — de hogy Bizánc hatása az orosz szellemi élet kialakulásában című, ma is időszerű tételt a tanterv ellenére ó sulykolta belénk, az is bizonyos. Konstantinápolyról, Athénról és Rómáról mesélt, állandóan elevenen tartva az érdeklődést az európai történelem e három szellemi központja iránt. Emellett a magyar nyelvújítás volt a veszszóparipája — nem tudta elviselni a kényelemből fakadó pongyolaságot. Nyugdíjas volt, amikor sok év után találkoztunk egy évnyitón. Eljött, mivel tudta, hogy előbb-utóbb hívják majd helyettesíteni. Aszott arcán már akkor észrevettem, hogy készül elhagyni ezt az árnyékvilágot. A szokásos kérdésre — hogy van, tanár úr? — széles mosollyal feledte: — Boldog vagyok. Ezen a nyáron végre megláthattam álmaim városát, Rómát... P. S. Justitia táblája is fekete A Széchenyi téren futok össze Lugosi Zsolttal. Talán akad, aki még emlékszik rá. Ó az a fiatalember (kenyérkereső foglalkozása: sírásó); aki hívatlan, önkéntes szobortisztogatóként megszállottan járja a várost. Drótkeféjével rendbe szedte már a „lófaránál" az /. világháborús lovasszóbor talapzatát, a szerb templom kél emléktábláját és a Nagy boldogasszony szobrot az Április 4. útján. Zöld kezeslábas rajta. — Tán ismét dolgozgat valahol? — kíváncsiskodom. — Még nem — válaszolja kurtán. — de holnap már nekiállok a bíróság három márványtáblájának tisztításához. — Megnézem, hogy boldogul vele. Ha nem csal az emlékezetem, azok a táblák jócskán megszürkültek, a szöveg aligalig olvasható rajtuk. Mikor kezdi a munkát? — Délután negyed ötkor már itt leszek. Másnap a fiatalember sehol, de ott a létra, lógó vödörrel, az épületnek támasztva. A bíróság portáján érdeklődöm, hátha tudnak valamit Lugosi Zsoltról. — Jön mindjárt, csak elszaladt a mesteréhez a Juhász Gyula utcába — kapom a választ a fülke túlsó oldaláról. Sétálok addig egyet, és mire visszatérek, a fiatalember már a mesterével, Deák József betűvésnökkel és fotós kollégámmal a helyszínen értekezik. Hallom, baj van: ez a márvány fekete, méghozzá olasz finoál. Zsolt fehérnek vélte, amit a piszok, a por szürkésfeketévé tett. Fájt neki, hogy ez az újjávarázsolt szép épület ilyen csúnya táblákat őrizzen. Bántotta a szemét, és odáig jutott: nem illik így hagyni. Márpedig úgy tűnik, egyelőre így marad. Tanakodnak, mitévők legyenek. Leszedni a falról, bakra tenni és úgy tisztogatni képtelenség. Nincs az az ember, aki ismét a régi fényét vissza tudná adni ennek a fekete márványnak. Ha csak Hugyeczné nem! — jut eszébe az öreg, szemüveges mesternek. — Ki az a Hugyeczné? — Egy nyugdíjas kőcsiszoló asszony, aki hajdagán nagyon értette a mesterségét, ő az egyetlen a városban, aki esetleg tudna vele mit kezdeni. De leszedni innen ezt a táblát... aligha ez a megoldás! — Akkor hát feladják? — Azt már nem! — áll eló az új ötlettel Zsolt. — Új márványtáblát kell elébe tenni. Én felajánlom, hogy az egyik lapot megveszem. (Legalább 10 ezer forint egy ilyen márványdarab! A szerk.). Ha valaki bevési ráá szöveget! A másik kettőről pedig a bíróságnak kellene gondoskodni... Eltökélten áll mellettem ez a kis ember. Aki újra nagyvonalú gesztusra szánta el magát. Tudom, addig nem tágít, míg szándékából valóság nem lesz. Adott már pénzt vak és leukémiás gyerekeknek, és most márványdarabot venne a városnak összekuporgatott forintjaiból. Egy csószházban lakik a Dugonics temetőben, és a mániájának él. Mindannyiunk számára hasznos mániájának... Szorongatja kezében a habköveket, kénporról, heresóról, ónhamuról beszél mesterével; nekem megint az jut eszembe: furcsa, különös figurája a városnak.. Ám meglehet az is, az 6 viselkedése a természetes... Lehet, hogy sok ilyen különcre lenne szükségünk. Nem sokáig hagy azonban mélázni, mert neki még akad mondanivalója. A bíróságon kívül már kinézte magának az alsóvárosi templom bejáratának márványtábláját és elhatá- _ rozta a balástyai II. világháborús emlékmű felújítását is. Mielőtt elköszönünk, kéri, írjam le: önzetlenül felajánlja segítségét bármelyik szegedi intézménynek, ahol márványtáblákat kell rendbe hozni. Természetesen szívesen teszszük közzé ajánlkozását. És várjuk, hogyan alakul a bírósági táblák sorsa. Gombos Erzsébet t