Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-25 / 243. szám

1990. szeptember 25., kedd * Város — Politika 7 A kiskereskedők nevében A rendszerváltás adta le­hetőséggel élve a szegedi kiskereskedők is képviselő­jelölteket indítanak az ön­kormányzati választásokon. Ez a réteg is szeretné ki­venni részét városunk fel­virágoztatásából, és tapasz­talataival hozzá kíván já­rulni településünk vállal­kozáspolitikájának kialakí­tásához. A tulajdonviszonyok meg­változásával egyre többen fognak ehhez a réteghez tar­tozni tulajdonosként és al­kalmazottként is. Képvise­lőjelöltjeink ennek a ma is jelentós, és egyre növekvő rétegnek az érdekeit kíván­ják érvényre juttatni az ön­kormányzati testületekben. Tesszük ezt azért is, mert megítélésünk szerint ezek az érdekek egybeesnek a vá­ros polgárainak azon tö­rekvéseivel, melyek arra irányulnak, hogy majd az egyre fejlődő, szépülő vá­rosunkban minden ember megtalálja saját boldogulá­sának lehetőségét. Ennek érdekében az aláb­bi elképzelések megvaióri­tását tekintjük fő felada­tunknak: 1. A qnúlt ügyeinek .mi­előbbi lezárását, és a jö­vőnket megalapozó érdemi munka haladéktalan meg­kezdését. 2. A város működtetésé­ben a teljes nyilvánosság biztosítását. 3. A közbiztonság azonnali helyreállítását. 4. Gazdaszemléletű városi vezetést, beleértve az anya­gi javak gyarapítására való törekvést is. 5. Működő és az új vál­lalkozások teljes körű tá­mogatását. 6. Fokozni kell a város megtartóerejét úgy, hogy a Szegeden képződő szellemi tőke és művészeti érték Sze­geden kamatozzon. 7. Olyan viszonyokat kell kialakítani, ahol a klasszi­kus értékrend a meghatáro­zó, s így a tehetség, a szor­galom, az áldozatkészség, il­letve a kockázatvállalás ele­gendő az érvényesüléshez. Ügy érezzük, hogy a fenti elképzelések megvalósításai megnyugtatóan véglegesíte­nék a rendszerváltást, és jó alapot nyújtanának Szeged polgárainak a jobb élet­körülmények kialakításához. Ehhez kérjük az Önök tá­mogatását is. Egyéni jelöltjeink: Hideg­kúti Tibor (3-as), Farkas László (6-os), Pavuk Péter (7-es), Szegedi Béla (9-es), Gyulai László (11-es), György Ferenc (16-os), Zá­dori Tibor (17-es), Farkas Gábor (24-es), Fülöp And­rás (26-os) körzet. Listás jelöltjeink: dr. Martonosi István, Kiss Já­nos, Lakatos Zoltán, Fülöp András és Farkas Gábor. Tisztelt Választópolgárok! Amennyiben képviselője­löltjeink célkitűzéseivel egyetértenek, kérjük, sza­vazzanak jelöltjeinkre, és a Csongrád megyei kiskeres­kedők 10-es sz. listájára. Kiskereskedők Csongrád megyei szervezete, választási szervezőbizottság Á nemzeti kisgazdák szerint... Szerencsétlennek és a város szempontjából károsnak tar­tanánk, ha az önkormányzat összetétele mindenben tük­rözné az országos pártviszo­nyokat. párterőket. Két ok­ból is elkerülendőnek tartjuk ezt a tükröztetést — nem tagadva a pártpolitika fon­tosságát és a pártok közötti tényleges erőviszonyokat. Először azért, inert az ön­kormányzati kisebb kö­zösség érdekei nem minden­ben esnék egybe az egyes pártok országos érdekeivel. A párt országos érdekének központjában a hatalom kérdje áll,'míg-aa önkor­mányzati érdek központja a helyi közösség kiegyensú­lyozott együttélése. Ezen túl az is igaz, hogy a helyi ér­dek, a helyi közösség beisó viszonyai mindig színeseb­bek, sokrétűbbek az orszá­gos politikai érdekhez ké­pest. Az önkormányzatban fontosabb a tolerancia, a megegyezés, a kölcsönös en­gedmények, és itt megjelen­nek párton kívüli csoporto­sulások és személyek is. Egy párt önkormányzati programja csak előretekin­tő, a kibontakozást, a jövőt segítő lehet. A jövő prog­ramja azonban csak akkor lehet reális, akkor lehet a megoldást is tartalmazó, ha a következő három kérdést is tisztázza. 1. Milyenek a mai realitá­sok, honnan kell kimozdul­ni, elindulni. 2. Az önkormányzaton be­lül — az ósszközösségi érdek képviseletének hangsúlyo­zása mellett — mely réte­gek, csoportok érdekképvi­seletét vállalja fél elsődle­gesen, mély érdekek képvi­seletét., megjelenítését te­kinti kiemelkedő fontossá­gúnak. • Meggyőződésünk, hogy aki minden érdekkép­viseletét vállalja az semmi­lyen érdek képviseletére sem képes. 3. Miként rangsorolja a Céladatokat, milyen intéz­kedéseket kíván azonnal megtenni, melyeket csak ké­sőbb, és milyen területeken tartja fontosnak a kompro­misszumokat, a toleranciát Ez úgy is megfogalmazható, hogy honnan indulva, kivel, mit kívánunk tenni. Ide kí­vánkozik az is — amit leg­kevésbé látunk —, hogy a célokhoz milyen eszközök állnak majd az önkormány­zat rendelkezésére. Az eddig megismert önkormányzati programok többnyire oly konkrét munkatervek, intézkedési tervek voltak, amelyek nem pártálláspontokat, hanem olyan kérdéseket taglaltak, amelyek megfogalmazása a maj­dani önkormányzati testület feladata lesz. Ezt a megol­dást azért nem tartjuk szerencsésnek, mert az ilyen programokban a fontos és kevésbé fontos feladatok ösz­szemosódnak, és kedvezőtlenek a majdani kompromisz­szumok. az egyeztetés megtalálása szempontjából. A mindenre kiterjedő, konkrét program arra ösztönözhet, hogy csupán presztízsokokból ragaszkodjanak ehhez különböző pártok és egyéb csoportok. Honnan is indulunk tehát? 'Egy gazdaságilag, erkölcsi­leg lerontott, leromlott kö­zösségből, amelyet 40 év alatt megfosztottak a tu­lajdontól, a polgári lét alapjaitól. Függővé, aláren­deltté, alattvalóvá tették. Nincsenek meg, vagy csak most alakulnak a polgári társadalom intézményei, érdekérvényesítési, érdek­védelmi szervezetei. Az ipartestületektől az egyesü­letekig minden romokban hever és legfeljebb csirájá­ban létezik. Nincs, vagy csak elenyésző számban léteznek a vállalkozók, józan, öntu­datos, vagyonos polgárok. Kivel — kikkel lehet e gödörből kimászni, kikerül­ni. ÍE1 kell fogadnunk, hogy a sikeres társadalmak a magántulajdonon alapuló és azon szerveződő társadal­mak. Garantálni kell tehát a meglevő tulajdon bizton­ságát, működési feltételeit, „szentségét". Lehetővé kell tenni mindenkinek a tisztes tulajdonszerzést. Ösztonözr­ni kell a vállalkozást és a vállalkozót, olyan viszonyo­kat teremtve, hogy minél több ember váljék vállalko­zóvá, vagyonos polgárrá. Ennek egyik útja a föld­tulajdon privatizálása, reprivatizálása. A szaksze­rű, belterjes, gazdaságos vállalkozó farmergazdaság lehetőségeinek gyors megte­remtése. A kisgazdatulajdon és gazdaság kialakítása, vé­delme és preferálása. Másik útja pedig sokkal gyorsabb privatizálás és reprivatizá­lás a szolgáltatások és az ipar területén. Bízzuk a gaz­daságot a tulajdonosokra, a tulajdonos polgárra. Ne avatkozzék be a politika — az önkormányzat sem — közvetlenül a tulajdonlás­ba. Az önkormányzat a vál­lalkozó pölgár, az adófizető réteg megerősödésével jus­son olyan eszközökhöz, adókhoz és egyéb bevételek­hez, amelyekből valódi szo­ciális hálót szőhet a nem tu­lajdonos, a versenyben le­maradó rétegnek is. Az ilyen szociális igazságos­ság megteremtése valódi és nehéz önkormány­zati feladat lesz. Várjuk és szeretnénk látni a munkás és alkalmazotti érdekek megjelenését, megjeleníté­sét. Kompromisszumra ké­szek vagyunk ezen érdekek megjelenítőivel. Várjuk és elvárjuk az önkormányzat­tól olyan érdekegyeztetési szervezetek és megoldások kialakítását, amelyek Nyu­gaton mŰKödnek, és képesek a társadalmi békét megte­remteni é3 azt szolgálni. A polgári műveltséget ésak jó iskolahálózat, a tudás be­csülete alapozhatja meg. Az iskolák váljanak az önkor­mányzat édes gyermekeivé. Legyen sok&zektorú jó isko­lahálózat. Fogadja el és kér­je a város az egyetemek­főiskolák segítségét, hasz­nálja fel az itteni tudomá­nyos kapacitásokat. Legyen minden fokon az iskolák bő­kezű mecénása. A városnak testben és lé­lekben egészséges polgárok­ra van szüksége. Elsőrendű feladata az önkormányzat­nak az egészséges élet fel­tételeinek biztosítása. Ehhez az orvosi gyógyellátás szer­vezetének, szerkezetének átalakítása elsősorban or­szágos, de helyi feladat is. Az egészságügy bőkezű tá­mogatása mellett meg kell találni a gyógyítás hatékony szervezetét és a gyógyítás­ban közreműködők ösz­tönzésének módszereit is. Az erkölcsi leromlásból csak valódi példaadással és az erkölcsi nevelés széles körű biztosításával lehet ki­lábalni. E téren az egyhá­zaknak központi szerepet kell kapni, olyan úton is. hogy az egyházak feladataik ellátásához bőkezűen ad vissza, és juttat új eszközö­ket az önkormányzat. Tegye lakhatóvá az ön­kormányzat a várost. A lak­hatóságot az infrastruktúra fejlesztésétől az emberhez méltó lakás biztosításáig értjük. A lakáshiány meg­oldása új módszerekkel is az önkormányzat központi fel­adata legyen. Teremtse meg az önkormányzat a magas szintű közbiztonságot. Elő­ször is mérje tel á helyze­tet. A helyzet ismeretében vegye kézbe és ellenőrizze a közbiztonság egyik legfon­tosabb letéteményesét; a rendőrséget. Hozzon létre hatékony és a politikától közvetlenül nem függő köz­hatalmat, rendőrséget. Lás­suk be, hogy a hatékonyan működő közbiztonság vi­szonylag drága. Az önkor­mányzat fordítson figyelmet és adjon eszközöket is a jó közbiztonsághoz. Ne tévesz­szük azonban szem elöl, hogy a közbiztonság rész­ben nemcsak rendőri kér­dés. A jómódú, kiegyensú­lyozott városban a közhiz­tonság is jobb lesz. Azonnali és szükséges lé­pésnek tekintjük a privati­záció és reprivatizáció helyi végrehajtását a törvényes kereteken belül. A polgári réteg, a polgár­ság támogatását, a vállalko­zók segítését és támogatá­sát, a jövőbeni polgárosodás a vagyonosodás feltételeinek biztosítását. A szolgáló önkormányzat megteremtését Olcsó, szak­szerű és hatékony közigaz­gatás megteremtését. Oj szellemet a közigazgatásban. Az önkormányzati testü­let toleranciáját, a bölcs ér­dekegyeztetést. Az önkormányzati műkö­dés eszközeinek gyors, vál­lalkozói szellemű megte­remtését, az okos és takaré­kos gazdálkodást. A család tiszteletét és tá­mogatását. A városlakó polgár tiszte­letét. Nemzeti Kisgazda és Polgári Pár* <«­Hazaárulás-e Gorbacsowal tárgyalni? A Délmagyarország szep­tember 19-i számában tudó­sítás jelent meg Raffay Ernő választási gyűléséről. E gyű­lésen az egyik hozzászóló hazaárulásnak minősítette pártunk elnökének, Thürmer Gyulának moszkvai, Gorba­csowal folytatott megbeszé­léseit. Enyhén szólva, furcsa minősítés, amit nem hagyha­tunk szó nélkül. Ezek szerint hazaárulónak kell tekinteni Willy Brandtot az NSZK­ból, vagy más, nem kormá­nyon lévő pártok képviselőd is? Vagy ezen az alapon rá­süthetjük az MDF, a Keresz­ténydemokrata Néppárt és a Kisgazdapárt vezetőire is a hazaárulás bélyegét, mert más országokbéli, hozzájuk hasonló elveket valló politi­kusokkal tárgyalnak külföl­dön, vagy itthon? Netán az ilyen nézet mögött az húzó­dik meg, hogy hazánkban csak a kormánykoalíció párt­jai hivatottak egyedül a nemzet érdekeinek képvise­letére? Egyébként meg kell je­gyeznünk, hogy ma már a nemzetközi gyakorlatban természetesnek kell tekinte­ni a különböző országok pártjai vezetőinek eseten­kénti találkozóját. Ami pedig a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány­nyal való riogatást illeti, sze­retnénk emlékeztetni, hogy pártunk többször hangsú­lyozta: betartjuk a Magyar Köztársaság törvényeit, a demokrácia szabályait, a kulturált politikai élet köve­telményeit. örvendetes len­ne, ha a kormánykoalíció pártjainak egyes képviselői is komolyan vennék a Ma­gyar Köztársaság elnökének kérését az önkormányzati választásokkal összefüggő korrektséget illetően. A Munkáspárt (MSZMP) szegedi koordinációs bizottsága Thürmer Gyula az elnöknél Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke késésére fogadta Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét Thürmer Gyula tájékoztatást adott a szovjet vezetéssel folytatott megbeszéléseiről. (MTI) Vagyonelszámolást gondok a Kiosz-nál Néhányan a sajtó kizárá­sát követelték a Kiosz XI. — a megszűnés kimondására összehívott — kongresszu­sán. A hétfőn Budapesten megrendezett gyűlésen a va­gyonelszámolás, s a vagyon Iposzra hagyományozása kö­rüli vita miatt került szóba mindez. A szavazás során a többség úgy határozott: ne rendeljenek el zárt ülést, az iparosok becsületét nem a nyilvánosság kizárásával kell megvédeni. Mint elhangzott, a vagyon felmérését végző bizottság új elnöke még mindig nem kapta meg a Kisipari Ter­meltető Vállalatnál folyta­tott vizsgálat jegyzőkönyvét Többen utaltak arra: e válla­latnál igen sok pénzügyi kér­dés tisztázatlan, s ez anyagi­lag, erkölcsileg egyaránt ko­moly gondot jelent. Mint a vagyonfelmérő bizottság egyik tagja kifejtette, még több hónap szükséges ahhoz, hogy pontosítsák a vagyon­felmérés adatait. Az ülésre kiadott anyag­ban mindenesetre az áll, hogy a Kiosz vagyona — az iparmozgalom örökségeként — a tagdíjakból és a társa­dalmi munkából — mintegy 4 milliárd forint. A vagyonfelosztási javas­lat éppen ezért bizonyos mértékig az aránytalanságok kiküszöbölését is szolgálná. Az egész felmért Kiosz-va­gyont az 1989. december 31-í létszámnak megfelelően, lét­számarányosan osztanák el az ipartestületek között Eb­ből a vagyonrészből levon­nák az ipartestületek tulaj­donába kerülő ingatlanok ér­tékét, s a tartozások össze­gét. A ma igen kis vagyonú ipartestületek, megyei köz­pontok, így részvényekben 100 millió forintos nagyságú vagyonhoz jutnának. Az is előfordulhat, hogy olyan nagy értékű ingatlanok is az ipartestületek, vagy a me­gyei központok tulajdonába kerülnek, amelyek értéke meghaladja a taglétszám alapján esedékes vagyonrész nagyságát. Az elosztás elveiről ho&z­szas vita kezdődött, bár töb­ben kiemelték: a küldöttek előbb arról döntsenek, hogy a Kiosz-vagy ont, miként ad­ják át a jogutód, már meg­alakított Ipartestületek Or­szágos Szövetségének, a rész­letekről ezután is ráérnek határozni. 4& KERESZTÉNYDEMOKRATA * NÉPPÁKL KDNEI JKr mm Hnrns EMBERI A HELYI DEMOKRÁCIÁÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom