Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-23 / 241. szám

1990. szeptember 23., vasárnap Heti tévé- és rádióműsor 7 Miért éppen őt? Választási kritériumok Morzsák a Bibliából Magánbeszéd „Ládd, Uram, van elég bajunk! Megégett a kukorica, elbarnult a magvas napvirág, a főd nagy éhes ráncaiba meg belecsorog a bánat. Új évek, nehezebb évek. Gyiin a Sátán oszt munkálkodik. Belerondít a világba, aszály, háború, gyűlölet. Ládd, kalapom leveszem Teelőtted, úgy énekelek. Van elég bajunk, de látod-e, hallod-e?" (Nagy László felvételei) Dal keresztényeknek Nem könnyű feladat darázsfészekbe nyúlni. Néha azonban vállalni kell, hogy az embert összeszurkálják. Abba beleszólni — egyszerű „firkász"-ként —, hogy mit javall a keresztény hagyomány a közelgő helyhatósági választásokkal kapcsolatban több okból is „darázsbirizgálás". Egyrészt azért, mert a helyi keresztények fórumain még nem alakult ki a politikai témákkal kapcsolatos szakszerű és árnyalt vita lehetősége és hagyománya. Ezen nincs mit csodálkozni. Másrészt azért, mert azok a szólamok. jelszavak és összefüggések, melyek a témával kapcsolatos megnyilatkozásokat elárasztották, a legkevésbé vannak összefüggésben azokkal a valódi értékmérőkkel, melyeket a zsidó-keresztény hagyomány okán a keresztény választóknak mintegy „lelkiismereti iránytűként" kell követniük. Lássunk példát! „Keresztény Magyarország" — zászlóra írva jelenti Szt. István „vallásháborúját", a szent királyok nyugati orientációját, a magyar nép vallásosságát 1848-ig, jelenti a liberalizmus, materializmus, bolsevizmus, kommunizmus ellenzését, s azt sem tagadhatjuk mi keresztények, hogy jelefíti bizony Horthy Magyajjországát, a beolvasztó nemzetiségi politikát, s jelenti Szegfű antiszemitizmusát is. A zsidó Jézus nyomába járók, akik a názáretit Krisztusként, vagyis szolgálatra felkent messiásként kell kövessék, valójában nehezen azonosulhatnak a „keresztény Magyarország" fentebb vázolt (avagy csak karikírozott) eszményképével. Jézus nem adta el magát egyetlen politikai pártnak, egyetlen felekezetnek sem. A zsidóságot vállalta teljesen, méghozzá eredeti kiadásban, a próféták tiszta forrásokra mutató egyszerűségével és radikalitásával. Ezt a Jézust nem állíthatja ma egyetlen párt sem választási kampányának élére és az őt mint Krisztust követők nem mondhatnak le egyetlen nemzeti vagy európai vagy ki tudja milyen irányzattal szembeni kritikus távolságtartásról. „Kereszt által fémjelzett humanitás" — a napi politika szintjén ez a külügyminiszter parlamenti afférja révén vált egyik oldalon hitvallássá, másikon a botrány kövévé. Mint jelszó valóban szerencsétlen arra használni, hogy vele részben vagy egészben, akarva vagy akaratlanul egyetlen irányzat vallja magáról és elődeiről a keresztény emberközpontúság — elméleti vagy gyakorlati képviselésének hitelességét. Nem azért, mert össze akarnánk mosni a jellegzetes arcéleket, hanem azért, mert európai keresztény hagyományként aposztrofálható társadalomfejlődés nemcsak nagyszerű volt abban, hogy megalkotta az erőszakmentes konfliktuskezelés mesteri rendszerét, hanem abban is jelentősen közreműködött, hogy elhomályosuljon a természet kincsei iránti felelősség, hogy felekezeti szemlélettel kerüljön sor Európa ..megtisztítására", hogy a kolonializmus fél évezredes hagyománya máig tartó injúriákat éltessen tovább. A példákat bizonyára tovább folytathatnánk bármely tisztelt olvasóval egyetértve és tisztázva — ha még ezek után némelyek nem háborognak annyira, hogy sutba vágják az egész lapot. (Nekik sajnos már nem ajánlhatom a Magyar Fórumot, de örömmel a számunkban bóven található sport- és magazinrovatokat.) Mielőtt néhány kritériumot mernék leírni, le szeretnék leplezni egy erösödó szemléletet, amit egyházias erőlátásnak titulálhatunk. A leendő képviselők alkalmasságát a keresztények nem mérhetik le pusztán, kizárólag azon, hogy a jelenlegi közvetlen egyházi érdekeket milyen erővel képviselik. Az egyházi épületek újraelosztása, az iskolai hitoktatás további sorsa, a tömegkommunikációs eszközök egyházi adásai — mind fontos célok, mind hozzájárulhatnak a felemelkedéshez. Ám a város és a vidék felemelkedéséhez ezek mellett az értékek mellett, sőt nyugodtan mondjuk ki, ezek előtt olyan elintézni valók vannak, melyekhez érteni adott esetben egy keresztény ihletettségű képviselőnek is jobban kell, mint a sajátosan egyházi célok megvalósíthatásához. Mert nem a hitoktatás a nagy probléma, hanem az oktatás, nem az egyházi épületek visszaadása. hanem a tulajdonosváltás, nem az egyházi műsorok, hanem a műsorok stb. Mi magunk, akik az egyház elmúlt korszakát gyakorló hívőkként éltük át, gettóba kerültünk és ez határozza meg a gondolkodásunkat is. Egyfajta szerencsétlen reflex alakult ki bennünk, a világ megy a maga útján, de az egyházat elsorvasztják. Es ma. amikor a vallásszabadság törvényes garanciái mellett a kormány is egyenesen támogatja a vallásosságot. számunkra kézenfekvően adódik a sajátos egyházi célok abszolút mércévé emelése. De vigyázat, a magyar világ a „maga útján" csődbe ment. S nekünk elsősorban nem az egyházért kell felelősséget vállalni, hanem a világért, melynek „megszentelése" érdekében él és működik az egyház. Mik tehát a kuratóriumok? A világért való felelősség helyi vonatkozásainak vállalása. A problémamegoldásban megmutatkozó nagy tolerancia-készség. A szakértőkkel való együttműködés bátorsága. Az elesettekért, s a jövő generációjáért való tevőleges aggodalom. Ezek nem keresztény kritériumok! — vethetik szememre?... Hol marad az egyház, hol marad Isten?-Az egyház ott lesz, ahol az emberszeretet valóban érvényesül. Isten pedig ott van, ahol valamit tesznek „egynek a legkisebbek közül". Máté-Tóth András A Bibliában előforduló fogalmak közül többet használunk a mindennapi életünkben is. ezért szükséges azok esetleg eltérő tartalmára is figyelmet fordítanunk. Ilyen alapvető fogalom; A HIT. Az ország közvéleményét éppen napjainkban mozgatta meg ez a fogalom és állásfoglalást, döntést igényelt a hittanoktatás kérdése kapcsán még azoktól is. akik magukat érdektelennek érezték. A hit fogalma a mindennapi szóhasználatban is igen tág értelmű: Bizonytalanságot fejezünk ki vele. amikor „azt hiszem így vagy úgy történt, vagy van valami: azt hiszem ennyi az idő — de nem biztos". Bizalmat jelent, ha valakit megbízhatónak tartunk „hiszem amit mondott: — hittem neki és becsapott". A bizalom és bizonytalanság együtt jelentkezik abban a leggyakoribb gondolatban, hogy „mindenkinek hinni kell valamiben": hinni kell az embernek önmagában, hogy eredményes lesz a munkája, elérhető a célja, anélkül ne is kezdjen hozzá - és majd kiderül a végén". A BIBLIAI HIT ezeknél az értelmezéseknél sokkal többet tartalmaz, sokkal gazdagabbá teszi hordozóit. Legjellemzőbb benne az, hogy összekapcsol a Bibliával, azokkal. amiket a Bibliában olvashatunk. „Azért a hit hallásból van. a hallás pedig Isten igéje által". (Római lev. 10:17) A Biblia emberei valami módon hallották Isten szavát, elhitték és engedtek a szónak, azt tették, amit mondott. A hit útján így meggazdagodtak azzal, hogy útmutatást kaptak. jobb célt. mint amit maguk elképzeltek, kitűztek: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhivatott, hogy menjen arra a helyre, melyet örökölni fog, és kiment, nem tudván hova megy". (Zsidókhoz 11:8) Isten hatalmából belső erőt kaptak, sót külsó segítséget is. hogy elérhessék, amire elhivattak: „Hit által országokat győztek le. igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek az erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborát". (Zsidókhoz 11:33-34) Számunkra leírja a Biblia példaként mások hittapasztalatait. ezért nekünk nem kell más fonást keresnünk: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higyjétek. hogy Jézus a Krisztus, az Isten fia, és hogy ezt hívén életetek legyen az ó nevében". (Jánosev. 20:31) A Biblia a hit forrását magában foglalja, de körül is határolja a hit védelme céljából, hogy a Biblia keretei közt találhassa meg az ember tévedés és csalatkozás nélkül mindazt, amit Isten megígért és megtesz: „Ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyven megírt csapásókat Veti az Isten arra. És ha valaki elvesz eprófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból és azokból, amik e könyvben megírattak ". (Jelenések 22:18-19) A bibliai hit: Isten és ember között élő és aktív kapcsolat. Kezdeményezője, pozitív, erós pólusa a kijelentést adó Isten. A másik, nélkülözhetetlen pólus az Istenre hallgatni, benne hinni, ót követni akaró ember. A hit a reménylett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés". (Zsidókhoz 11:1) Papp László református lelkész (Folytatjuk) Világi oktatás — főiskolai szinten Kevesen tudják, hogy van Szegeden egy főiskolai szak, ahová nem kell felvételizni. Mielőtt valakinek gyorsabban kezdene verni a szíve, elmondom, alighanem nem is baj. hogy kevesen tudják, legalábbis ezt derítem ki dr. Sávai János főigazgató szavaiból, míg a Hittudományi Főiskola hálószobányi tantermeit és könyvtárát nézegettük. Természetesen nem a vendégszeretet, vagy a tanítani akarás hiánya akadályozza a nagyobb hírverést, hanem helyhiány és a gazdasági gondok. Nem is csoda, hogy a Hittudományi Főiskola nem hirdet nyilvános jelentkezést 5 éves, világi teológiai karára; szombatonként asztalokat és székeket kell állítsanak a folyosóra, hogy a hallgatók részt vehessenek előadásaikon. Ezzel együtt a képzés nem újdonság. 10 éve indult, és akkoriban, mint rossz szemmel nézett, félig tiltott tevékenység folyt. Háromévi munka után aztán be is tiltották egészen, pontosabban Budapestre költöztették elsorvadni. Szegeden, bár suba alatt, de nemsokára újra megkezdték. Eleinte három-, a múlt évtől négy-, az idéntől pedig az országban egyedülállóan ötéves lett az oktatás, vagyis teljes, teológiai oklevelet adó levelezési szakká bővítették. Aki ezt elvégzi, az nem egyszerű gyorstalpaló hittantanfolyamot végezel. Bár felvételi vizsga nincs, a hallgatók ugyanazt a tananyagot kell elsajátítsák, mint a papnövendékek, és ugyanolyan komoly vizsgákat is kell tenniük. A világi jelző mindössze annyit jelent, hogy a végzetteket nem szentelik pappá. Viszont, mivel felekezettől és világnézettől függetlenül bárki jelentkezhet. az öt év végeztén, mint képzett hitoktatók dolgozhatnak, akár főállásban is. Csak levelezési formában tudom a világi oktatást elképzelni — meséli Sávai úr —, láthatta milyenek a körülményeink. Sok az érdeklődő, és nem férnek el. Csak szombatonként tarthatunk nekik előadást, ezt a teológia tanárai vállalták, s a lelkipásztorok is besegítenek. Jelenleg összesen 230 hallgatónk van, s olyan kicsik a termeink, hogy a két-három éves tantárgyakat ciklikusan kell tanítsuk, több évfolyamnak együtt. Egyébként filozófiát, egyháztörténetet tanítunk, s mindent, ami a szemináriumban kötelező, kivéve azokat a tárgyakat, melyek a papi szolgálathoz kellenek. Őröm nézni, hogy a fiatal egyetemisták, kétkezi munkások érdeklődnek a vallás iránt, és van néhány faluról bejáró parasztbácsink is, akinek nem tettük kötelezővé az érettségizés feltételét, mert gondolja csak el, mekkora bátorság kell idős fejjel a filozó fiatanuláshoz. Ráadásul szombaton, egész heti nehéz munka után. Persze a hallgatók javarészének valamilyen célja is van a megszerzett főiskolai oklevéllel. Hitoktatás mellett egyházi szolgálatot is vállalhatnak, két feltétellel. Jellemben és tanulmányokban is alkalmasnak kell találtatni, és az oklevél mellett egy minősítő bizonyítvány igazolja, hogy az abszolvens alkalmas egyházi szolgálatra: egyházi irodák vezetéséré, vagy esetleg kis falusi plébániák. lelkészi hivatalok kiszolgálására az ország olyan részeiben, ahol nincs felszentelt pap. A főiskola vezetése azzal, hogy különbözó vallásúak jelentkezését is elfogadja, nem akar sem téríteni, sem „átkepé'zfii" senkit. A stúdiumot nem hívó emberek is elkezdik csupán a megfelelő filozófiai és hittudományi felkészültség kedvéért. Ezért is nem hirdetnek felvételi vizsgát, mert az oktatás természetéből fakadóan nem tudnak biztos álláslehetőséget adni. A főiskolától amúgy is távol áll mindenféle kereskedelmi szellem. Támogatások nélkül pedig nem tudnak terjeszkedni; az alapítványokért való hosszú sorállás helyett inkább „diszkréten" igyekeznek gondjaikön segíteni. Egy évre mindössze 2000-2500 forint díjat fizettetnek, amiből alighogy fedezni lehet,a kispéldányszámban meglévő jegyzetek sokszorosítását és a szombati előadásokra Szegedre beutazó plébánosok költségeit. A tudás és a hitbéli megerősödés ennél pedig sokkal többet ér. Panek József