Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-02 / 220. szám

1990. szeptember 2., vasárnap Tetőablak 7 Elnökválasztás a Püspöki Karban Szeptember 3-án, a Magyar Katolikus Püspöki Kar rendkívüli ülést tart, amelyen újraválasztják a Püspöki Kar elnökét, amely tisztet eddig „ősi magyar szokás szerint " a mindenkori esztergomi érsek töltött be. Az 1983-ban végre az 1919 óta érvényben lévő Egyházi Törvénykönyvet leváltó új codex 452. kánonja úgy rendelkezik, hogy „Minden püspöki konferencia válasszon magának elnököt". DR. PASKAY LÁSZLÓ Megy a prímás? GYULAY ENDRE Nem véletlen, hogy a hazai katolikus vezetés ezt a római törvényt először ebben az évben hajthatja végre. Mindszenty bíboros óta, akinek 1956-os amerikai követségre menekülése, majd a változó vatikáni keleti politika miatt, Ausztriába hívása okán nem volt módja elnöki tisztét betölteni, először hosszú ideig a kalocsai érsek elnökölt, majd később Lékay László bíboros, akit a jelenlegi prímás elnök dr. PaskayLászló követett. A monolitikusán, áz ÁEH által közvetlen és részletes egyházirányítással dolgozó állam előszeretettel alkalmazta az egyházi hierarchia szoros alá-fölérendeltségi viszonyait arra, hogy befolyását akadálytalanul — mintegy az egyház belső intézkedéseivel álcázva — érvényesítse. A püspökkari intézkedések és határozatok ezért ebben az elmúlt korszakban lényegében az elnök jvagánintézkedései". voltak, melyekről a konferencia tagjai több esetben csak az újságokból értesültek. A most alkalmazásra kerülő törvény tehát bizonyos értelemben pontot tesz egy korszak végére, s talán nyit egy újat, — de te&ilábbis a püspökök közötti kollegialitáses önálló felelősség II. Vatikáni Zsinat által is szorgalmazott légkörét árasztja. Erre annál is inkább nagy szükség mutatkozik, mert a negyvenéves „interregnum " alatt a hazai főpásztoroknak alig volt módja arra, hogy telteiket és intézkedéseiket az egyház, a hívek elementáris érdekeihez szabják. Az 1950-es Magyar Népköztársaság és a Magyar Katolikus Püspöki Kar közötti megállapodás után először az úgynevezett „bajuszos püspökök", az állam által a püspöki hivatalokba teljhatalommal beállított bolsevik funkcionáriusok diktáltak, 1964, az európai enyhülés és a Vatikán és a Magyar Népköztársaság közötti viszony változása után pedig a konferencia elnöke és a megyei ÁEH megbízottak — mintegy közvetve, de nem kevesebb hatékonysággal — vették át a „beleszólás stafétabotját". Mindezekből is érezhető, hogy a jelenlegi választás nem csak egy joghatározat egyszerű érvényesítése, hanem nagy téttel bíró döntés is. A jelenlegi prímás sem vonhatja ki magát az alól a megjegyzés — némelyek egyenesen vádról beszélnek — alól, hogy töretlenül folytatta elődjének politikáját, amely a magyar egyházpolitikai köztudatba a „kis lépések" politikája néven vált közismertté. A Lékay bíborosnál sokkal nyugodtabb Paskaitól a magyar egyház nagyobb tárgyalási bátorságot várt az akkor még „ereje teljében" lévő Miklós Imrével, az ÁEH elnökével és az egyház belső életével kapcsolatos nagyobb lendületű igazodást a zsinat szelleméhez, különösen, ami a hit továbbadását, a plébániarendszer megújítását és az ifjúsági közösségek elismerését jelenti. A magyar egyház csalódottságát és elégedetlenségét közvetlenül tetten érni nem nagyon lehet, hiszen az egyház belső életében történő eseményekről, eredményekről és konfliktusokról még az egyház legaktívabb papjai és alkalmazottjai is csak „mintegy közvetve", hogy ne mondjam „pletyka szinten" értesülnek. Nem is hivatalom, hogy a prímás működésének mérlegét megvonjam. Annak azonban csak kell valami okának lennie, hogy már az év elején bulvárlapok tették közismertté azt a legalább két éve terjedő pletykát, hogy a bíboros urat a pápa kiviszi Rómába valamelyik fontos hivatalba, mert így akarja „megmenteni tóle a magyar egyházat". A kalocsai érsek akkor elutasította, a saját és a konferencia nevében kikérte magának ezt az inszinuációt. A hazai pletyka vissza is húzódott a búvópatakok medrébe, hogy külföldön ismét előbukkanhasson a rangos, a keleteurópai kereszténységgel foglalkozó elemző lap (Informationsídienst Ősteuropáisches Christentums) hasábjain, ahol egy magyarországi, meg nem nevezett szerző meglehetős tájékozottsággal, kimértséggel erősített? meg az említett elégedetlenség hírét. Természetesen (?) a hivatalosan érdeklődök, az egyházi adásokat és újságokat olvasók mindebből semmit sem tudhatnak — ami teljesen érthető, ha tekintetbe vesszük a több évtizedig lebénított szervezet kollektív tudatának erős énvédő elhátító mechanizmusait. Amikor a prímással erről beszélni akartam, s csak helynökéig jutottam, 6 azt a választ adta: ,;ma szokásos úgy pletykálni; hogy az bár mellőzi a tényalapot, mégis tényként terjed. Sajnálatos, hogy még a prímást is kikezdik ezek a szóbeszédek, neki azonban egyik fülén be, a másikon ki." S való igaz, a római egyházi hivatalokban „nincs üres állás", melynek betöltésére a bíboros úr „kihívható" lenne. Az esetleges utódok között legtöbbek részéről Gyulay Endre püspökünksneve merül fel. Ákik őt részesítenék előnyben, azzal érvelnek, hogy báró is Miklós Imre idején lett püspök, s megválasztása előtt a Belügyminisztérium magas rangú tisztviselője, gyakorta kopogott rókusi plébánosi ajtaján, működésevei, egyértelmű és megfélemllthetetlen határozottságával a magyar egyház „reformpüspökének" nőtte ki magát. Ai egykori szegedi pártvezetővel a híres március 15-i ünneplés előtti tárgyalása ugyan sokakat megijesztett, de megoldása és főleg az erdélyi menekültekkel kapcsolatos bátorsága az egyházi közvéleményt és a társadalmi körök szimpátiáját is melléje állította. Arra a kérdésre, hogyan látja az esélyeket, így válaszolt: — A választásra és a változásra szüksége van a Karnak. Sajnos túl sok név < kering, s elképzelhető, hogy emiatt Paskay bíboros kerül megerősítésre. Ha engem választanának, nem vállalnám, mert egyrészt elég nekem az egyházmegye irányítása és a jó pár bizottságban való munka, másrészt oda olyan ember kell, aki nálam sokkal több nyelven, sokkal többet tud. Holnap tehát ebben az egyetlen témában • összeül a Püspöki Kar és titkos szavazással választanifog magának elnököt. Akárki is legyen az, az egyház azt várja tőle, hogy a politikai viszonyokban megnyitott kapu küszöbét átlépje. A felelősség óriási, egy egész egyház, s az egyházra bízott őrömhír hiteles tolmácsolásáról van szó. Végre nem magánakciót vár az egyház, hanem összefogást, testvéri kollegialitást, nemied zsinatot, tanúságot arról, hogy Isten nem mondott le népéről. m.t. a. Egyházi hírek A REFORMÁTUS HITOKTATÁSRÓL. A szegedi református egyházközségek lelkészei a most induló tanévben kis létszámuk miatt egyelőre nem látják megoldhatónak minden iskolában igény szerint hittanórák tartását. Az eddig is gyakorolt gyülekezeti hitoktatás bővítésével kívánják a jelentkezőket hitoktatásban részesíteni. Szeptember 15-én, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel hittan évnyitó istentiszteletet tartanak egyidóben a Honvéd téri, Kálvin téri és újszegedi református templomokban minden jelentkező részvételével. Ezután alakítják ki a csoportokat, közlik a hittanórák idejét és helyét. Minden református gyermeket és ifjat szeretettel vár: dr. Bartha Tibor, Kálvin téri lelkész, Papp László, Honvéd téri lelkész; Kabai Tóth Zoltán újszegedi lelkész. FELFORGATÓ. Felforgatás vádjával utasították ki Mexikó államából Marcel Rotsaert belga misszionáriust. A belga katolikus sajtóhírügynökség szerint a kiutasítás oka az, hogy a misszionárius föllázította a parasztokat, hogy foglalják vissza földjeiket, melyeket a nagybirtokosok önkényesen sajátítottak ki nagyüzemi növény- és állattenyésztés céljára. A San Cristobal de las Casas-i püspöki hivatal aggodalmát fejezte ki, s az esetet „a szövetségi államban növekvő mértékben elszaporodó önkényes erőszak és elnyomás" egyik jeleként értékelte. MARAD A CÖLIBÁTUS. Marad a cölibátus - „mert ez egy olyan eszmény, amely az emberi természet teljesítőképességét felülrhúlja. Az Úr azonban aki az egyházat ezen az úton vezeti és megtartja, nem hagy föl annak a kegyelemnek ajándékozásával, amely azoknak jut, akiket a papi szolgálatra hív meg" — fejtette ki II János Pál pápa Castelgandolfo-i nyári rezidenciáján. zarándokok előtt. A pápa arról beszélt, hogy a krisztuskövetés a papoktól megköveteli, hogy mondjanak le saját családalapításról. Nyilatkozata összefüggésben állhat azzal, hogy a kötelező nótlenség problémakörével foglalkozik az októberben összeülő püspöki szinódus, melynek központi témája a papképzés. (KathPress). TEOLÓGUS HALÁLA. Elhunyt Jozef Zverina (1913) cseh teológus, aki Tomásek bíboros barátja, a pápa tanácsadója, és a Carta 77 aláírójaként a csehszlovák egyház egyik legerősebb támasza volt a kommunista egyházüldözés korszakában. Riminibe készült, az egyre terjedő Communione e Liberatione nevű lelkiségi mozgalom éves találkozójára. Augusztus 13-án még Castelgandolfoban nagyot beszélgetett II. János Pállal, majd a nagytalálkozóig tartó néhány napot pihenéssel akarta tölteni. Egy reggel belelépett a tengerbe, majd öntudatlanul összeesett. Végső pihenésének küszöbét a tengerparton lépte át. 1937-ben szentelték pappá. Rómában teológiát, Párizsban művészettörténetet tanult. 1942—43-ban a gestapo foglya. 1953-ban a kommunista rezsim alatt 22 év fegyházbüntetésre ítélik hazaárulásért. Nyugati nyomásra 1965-ben szabadon bocsátják, de „nem javult meg", mert 1968-ban a prágai tavaszból kiveszi a maga részét. 1974-ben megvonják tóle a papi működés lehetőségét. 1977-ben egyik kezdeményezője a Carta 77 mozgalomnak. Teológiai működésére a nagyfokú pontosság és a bátorság volt jellemző. Kedvelte az olyan témákat, melyekkel növelhette a katolikus felfogás toleranciáját. így nem utolsósorban az 6 támogatására változott meg a Vatikán álláspontja Husz Jánosról, a XV. sz.-i eretnekről. Sokat tett a szlovák nacionalizmus ellen. Legutóbb neki is köszönhető volt, hogy a szlovákiai magyar nyelvű kisebbség számára Róma magyar nyelvű püspököt nevezett ki. Zverina halálával sokáig pótolhatatlan veszteség érte a csehszlovák, de az egész európai egyházat Morzsák a Bibliából A második morzsát is a Biblia általános, átfogó képéből kell letörnünk. A Biblia 66 könyvét két nagyobb részben: 39 ószövetségi és 27 újszövetségi csoportosításban találjuk. A Biblia megértésének kulcsa a „szövetség" fogalmában van. Ez nem idegen számunkra. Sőt piindennap használatos, és el is szaladunk értelmezése mellett. Szövetséget saját elhatározás alapján, tehát nem kényszerből köt két vagy több különböző fél. Ezért a szövetségnek méltósága és szabadsága van: köthető és bontható. Értékességét a benne foglalt tartalom és a megtartás hűsége jelenti. A szövetség részesei kapcsolatukat úgy szövik csodálatos valósággá, mint a különböző szálakból szövődik a szövet. A Biblia Ó- és ÚJSZÖVETSÉG-ében is két szabad és önkéntes akarat összeszövódése csodájának lehetünk szemlélői vagy résztvevői. Isten a maga teremtő hatalmát, bölcsességét, mindenhatóságát akarja összeszőni az emberrel, akit megszólít, és szövetséges társául hív. AZ özönvíztörténet leírása után találkozunk először a kifejezett szóval: „Szóla az Isten Nóénaftés vele fiainak; Én pedig imészövetséget szerzek veletek... és minden élőállattal, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test... És monda Isten: Ez lesz a jele a szövetségnek, melyet én kötök örök időkre... az én ivemet (szivárvány) helyeztettem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek köztem és a föld között" (I. Mózes 9:8—13). Egyoldalú önmaga-elkötelezésnek tűnik, de van az ember oldalén is egy kevés ellensúlyozó tényező, ami személyes felelősséget igényel, mint az ígéret. Az emberé: az elfogadás, a bizalom, a szövetségi hűség személyes átélése. A teremtéstörténet, mely az Isten bölcsessége és rendje felől tett hitvallás és nem elképzelés számára írodott, szintén a szövetségszemlélettel érthető: „ Teremté tehát az Isten az embert az ő képére... férfivá és asszonnyá... és megáldd Isten őket és monda nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek bé a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld szinén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül." (I. Mózes 1:27—29.) Az ember ^övetséges feladata volt ezt elfogadni azzal a hálás hűséggel, meíy megtartja azt is: „És parancsola az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony meghalsz." (I. Mózes 2:16-17.) Az Ószövetség első könyvének többi személyisége is az Isten kezdeményezte szövetség engedelmes elfogadásának és a szövetségi hűség megtartásának adják példáit (Ábrahám, Izsák, Jákób-Izráel). Mindegyik jelzi a személyes kapcsolatot még akkor is, amikor már nagy néppé válnak, engedelmességük jutalmával és hűtlenségük ítéletével. Még majd a továbbiakban vetünk rájuk egy-egy pillantást, mert nagy tanulságot hordoz életük Isten szövetségének mélységéről, hogy még dicsőségesebbnek láthassuk és fogadhassuk az Újszövetséget, melynek a Jézus Krisztusban vetett hit által részese lehet minden ember. (Folytatjuk). Papp László református lelkész A felebaráti szeretet élő védőszentje Teréz anya 80 éves Kevés a papír és kevés a szó. A világ nyolcadik csodája, a törékeny nénike, aki az Istenszeretetet csodálatosan kapcsolja össze az emberszeretettel, nem méltatható emberi szóval. Tegnap ünnepelte 80. születésnapját kalkuttai Teréz anya, a „Szeretet Misszionáriusai" rend alapítója. Annak ellenére, hogy 1983 óta a világ közvéleménye egyként aggódik egészségi állapotáért, mert többször is jelzett a szíve, aktivitásában csak a legutóbbi időtién „kapcsolt vissza egy sebességgel" Nővérei azonban megszázszorozzák az 6 erejét, s a bibliai béldabeszéd igazolásaként az elhaló, áldozattá váló mag, százszoros termést hoz. A rend mintegy 80000 gyermeket ápol és gondoz az egész világon, 60 iskolája van, a több mint 200 állomáshelyükön több mint egymillió szerencsétlen embert ápolnak, közöttük legalább 50 ezer leprást. De mit számítanak a számok, mit adnak az adatok. Aki Teréz anyát látja lelwjolni egy elesetthez, az nem felejti el soha: Isten azoké, akik senkié