Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-15 / 233. szám

4 Sport 1990. szeptember 15. szombat Áz edzők Labdarúgó NB I. mondták KOVÁCS FERENC: — Nagyon fontos két pon­tot szereztünk Szegeden. A bajnokságot nem úgy kezd­tük, ahogy szerettük volna. Keményen és férfiasan ját­szó ellenféllel kellett fel­venni a harcot, azt hiszem, könnyítette a dolgunkat, hogy mi szereztünk veze­tést. Ezután a játékosaim lehiggadtak és azt tudtok játszani, amit már régen el­vártam tólük. A szegediek­ről az a véleményem, hogy sok borsot törnek még el­lenfeleik orra alá. Kívánom nekik, hogy sn kerüljön hosz­szü idő után az NB I-ben gyökeret verni. A további­akban ehhez a segítségemet is adom. SZALAI ISTVÁN: 1 — Változatlanul nagyon bízom a csapatban, köszö­nöm a szurkolóknak, hogy végig kitartottak melletr­tünk. Nagyon nagy nyomás volt az együttesen a Dél­magyarországban megje­lent cikk után, mely szerint csak a győzelem az elfogad­ható, holott nagyon szerény kis csapat vagyunk a Dó­zsához képest. Sok mindent meg kell imég tanulnunk. Mindent megpróbálok átad­ni együttesemnek, de a gyorsasági képess£g^t, ami született adottság, nem tu­dok átnifiázni. Nagytan bí­zom benne, hogy a jövőben csapatunk egységben ma­rad, mert csak így, és szív­vel-lélekkel harcolva tud­juk elérni Szeged város cél­ját, hogy jövőre is NB l-es csapata legyen. Csak védekezve, nehéz gólt rúgni... Bajnok ellen törhet-e feltétlen győzelemre olyan csapat, mely a nyi­tány előtt egyenes kiesőnek neveztetett, majd három fordulóval a rajt után már a Ferencváros is majdhogynem remegő lábakkal ment ki elle­ne saját pályájára, az Üllői úto n. Ez a csapat megmutatta, egységes, bárki ellen megállja helyét, sőt ami az NB H-es Szegedre egyáltalán nem volt jellemző, látványosan is tud futballozni. Szóval, ettől a gárdától mi vár­ható el az ötödik forduló kezdete előtt tíz perccel? Az edző mintha túlzottan pesszimista lenne... Fél kimondani: igen­is, még a bajnok ellen is feltétlen győzelemre kell törni, no, nem esze­Szeged SC—Ú. Dózsa 0-4 (0-3) veszetten, de mégis... A tréner fél. Vajon mitől? Ezáltal mi is aggó. dunk, mert ha ez az állapot átragad játékosaira, könnyen baj lehet, » a nézők csalódottan távozhatnak a Felső Tisza parti stadionból A csa­pat előtt magas a mérce, ezt saját maguk állították fel. két héttel ez­előtti játékukkal. Sziporkázóa n. szellemesen játszott a Szeged SC. Most mitől kell félni? A tavalyi bajnoktól, attól, amelyik az idén már tíz gólt kapott? Nem, kérem, nem kell senkitől megijedni. S reméljük, ezt a szegedi futballisták is tudják, és elengedték fülük mellett edzőjük túl­zott óvatosságát... Szeged, Tisza-parti stadion, 12 ezer Plasek (Pillér, Szabó J.). néző. Vezette: Szeged SC: Leboniczky — Hurguly, Bogdán, Miha­lache, Publik — Hegyeshalmi, Sallai T„ Kemenes, Kovács J. — Takács Z., Apró. Edző: Szalai István. Ü. Dózsa: Brockhauser — Huszárik, Kosa, Szabó Gy., Szlezák — Varga, Fitos, Kecskés, Eszenyi — Zsinka, Zsi­vótzky. Edző: Kovács Ferenc. Csere: Hegyeshalmi helyett Török a 36., Varga helyett Boskovics a 62., Eszenyi helyett Steidl a 80., Sallai helyett Puskás a 82. percben. Gólszerző: Eszenyi a 16., Kecskés a 31., Zsinka a 44., Kecskés a 70. percben. Sárga lap: Mihalache a 48., Huszárik a 89. percben. Kiállítva: Mihalache az 57., Zsivótzky az 57. percben. G yenes Kii Imáin fielviótiele A szegediektől egyedül Takács Z. (balról) volt néha veszélyes az újpestiek kapujára. A csatár kísérletét Szabó Gy. igyekszik megakadályozni 11. perc: A bal oldalról Sallai végezhetett el szög­letrúgást, a tömörülő védők gyűrűjéből az előre húzódó Bogdán emelkedett a leg­magasabbra, a labda azon­ban nem a fejéről, hanem a hátáról „csorgott" a jobb alsó sarok mellé. 16. perc: A felezővonal tájékán Kecskés szerelte Aprót, majd a bal oldalon Zsivótzkyt indította, aki mesterien tálalt a kiugró •Eszenyi elé. A középpályás faképnél hagyta a védőket, Leboniczkyt kicsalta kapu­jából, májd éles szögből, elegánsan a hálóba gurított, 0-1. 31. perc: Zsivótzky a sze­gediek térfelének közepéről, a bal oldalról ívelt közép­re, az érkezó Kecskés pedig 5 méterről, csukafejessel a jobb felső sarokba fejelt, 0-2. 44. perc: A szegediek vé­gezhettek cl szögletrúgást a bal oldalról. Brockhauser jó ütemben lehúzta a lab­dát, kidobássá? azonnal in­dította Eszenyit, ő villám­gyorsan megiramodva, min­denkit maga mögött hagyott — vagy ötven métert vezet­te a labdát! —, majd a jobb oldalon a mellette futó Zsinkához továbbított, aki 10 méterről, a jobbösszekö­tő helyéről, a jobb felső sa­rokba zúdította a labdát, 0-3. 55. perc: A hosszan elő­revágott labdára Takács Z. rajtolt, ám Brockhauser is résen volt, és kapujából messzire kifutva, lábbal mentett 57. perc: Zsivótzky egy összecsapást követően, a szegedi 16-oson belül a föl­dön maradt, közben a já­tékvezető szabadrúgást ítélt a hazaiak javára. A fekvő újpesti játékoshoz Miha­lache odament mire föl Zsivótzky rügkapálózni kez­dett. A játékvezető mind­kettőjüknek felmutatta a piros lapot! (Plasek játékvezető: „A szegedi labdarúgó lábánál fogva akarta kihúzni az oh dalvonalon túlra az újpesti játékost, aki ezért belerú­gott ellenfelébe! Mihalaché­nek már volt egy sárga láp­pá, ki kellett állítanom, a szándékos rúgásért szintén ez a büntetés jár!") 70. perc: A szegedi 16-os előtt Kecskés cselezgetett, a védők nem tudtak közbe­lépni, az újpesti játékos 18 méterről lövésre szánta ma­gát s jól eltalált labdája a jobb alsó sarokban kötött ki. 0-4. 81, perc: Török közeli fe­jese alig jutott a kapu fölé. Az igencsak defenzív hadrendet alkalmazó Szeged valósággal magára húzta a Dózsát. Így aztán a lila-fe­héreknek . még a szélső hát­védeik is támadhattak, en­nek meg is lett az eredmé­nye. Szünet után sem sokat változott a játék képe, és ha nem is olyan elánnal, mint az első félidőben, továbbra is a Dózsa uralta a mezőnyt, és újabb gólt ért el. A sze­gediek, a mérkőzés egészét tekintve, mondhatni, feltar­tott kézzel léptek pályára. A látottaktól ítélve taktikájuk a szoros követő emberfogás lett volna. Ez az elképzelés nem vált be, ugyanis szinte állandóan volt szabad újpes­ti játékos, olykor több is, és ők egy-egy váratlan csel­sorozattal, keresztirányú mozgással rendre zavart tudtak kelteni a szegediek soraiban. A hazaiak szinte végig csak a védekezésre koncentráltak, ellenfelük ka­pujára úgyszólván semmi veszélyt nem jelentettek. Es ezúttal az eddig tapasztalt harcos erényeikből sem tud­tak felvonultatni semmit! Jó: Takács Z., illetve Kecskés, Eszenyi, Zsinka, Szabó Gy. A labdarúgó-mérkőzésről Cs. Gát László és Gyürki Ernő tudósított Az öngyilkossági kísérlet sikerült II. Szeged jelentkezik a maratoni vb-re Döntetlen, de nem békés ' Miútón Füleky András, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség főtitkára e lap hasábjain arra panaszkodott, hogy a verseny menetirányára merőleges, azaz oldalszél hátráltatja Szegeden, a Gróf Széchenyi István evezőspályán a hajókat arra a következtetésre ju­tottam. valószínű tervezési hibát vé­tettek a Tisza-parti szakemberek. Amikor ezt megemlítettem dr. Kereszty Bélának, a pálya megálmodójának, bizony kissé furcsán nézett rám: -*- Higgye el nekem, ez a pálya hát-, illetve szembeszeles tervezésű. Aki kételkedik, az nézze meg a do. kumentumokat — adott határozott választ az MKKSZ elnökségi tagja. — És ezzel kapcsolatban még egy tény: amikor Fadd-Domboriban orkánszerú szél fűit és a hajók alig haladtak, ugyanebben az időpontban a Maty-éri nemzetközi evezősregattán semmi gond nem volt. Sőt a hosszú távú bajnokságon egyetlen hajó sem süly­lyedt el, mert a pálya adottságai ki­védték az égiek rakoncátlankodását. — Ügy gondolom ezekután, min­den nyilatkozat „vitorlájából" ki lehet fogni a „.szelet". De az el­nökség sportdiplomáciai kudarca el­felejthető-e? Esetleg bocsánatos bún? — Nem! És nem is bocsátható meg. mivel ez a kudarc kiszámítható vótt... Képzelje csak el, az ICF-ben ki voksol olyan pályára, ahol még nemzetközi versenyt egyszer sem ren­deztek? Szegedet ismerik, hiszen fiz éve ide járnak minden esztendőben a világ leg.iobbiai. Az elnökség kilenc tagiának Fadd-Dombori jelölése nagy melléfogás volt. Igaz, a szavazás titkos volt, de Péhl József, az ICF technikai bizottságának a tagja a döntés után olyan megnyilvánulást tett amely­ből arra következtetek, hogy ő is Sze. gedre voksolt. De hangsúlyozom, ez csak feltételezés... Itt kapcsolódott a beszélgetésbe Horváth András, a szegedi ifjúsági és sportosztály vezetője, aki eddig is keményen bírálta a szövetséget: — A fadd-dombori szavazás után néhányan tettek olyan megjegyzést, hogy ha ezek után nem kapjuk meg a vb-t, akkor az elnökség lemondhat Most már csak be kellene következ­nie, mert még egy ilyen ballépést nem szabad megengedni... — Mit szól ehhez Keresztv úr? On ugyanis elnökségi tag. — Én nem kérhetem a lemondatást, de a közvélemény ilyen melléfogás után követelheti. Engem a szavazás eredménye nagyon megviseli abba akartam hagyni az egészet de a ver­senyzők rábeszéltek a folytatásra. El­határoztam, ilyen szegedi kajakos si_ kerek után tovább képviselem az ér­dekeiket a szövetségben. — Végül is a realitások korát él­jük — vette át a szót Horváth And­rás —, a versenyzők évek óta bizo­nyítanak, eredményeik mögött ott áll az edzők kitűnő munkája. A sikerek fényében mégis képtelen a szövetség vezetésre Magyarországra hozni a vb-t Ennek logikus következménye a pletykaáradat de nem ez a lényeges; hanem az, hogy Magyarország 1995­re nem kapta meg a kajak-kenu vi­lágbajnokság rendezési jogát Lehet hogy '97-ben nyerünk, de micsoda le­hetőséget szalasztottunk el, hiszen a világkiállítás évében akár Fadd-Donr. bori, akár Szeged dúskálhatott volna az ajánlatok között Ennek ellenére, mégsem mondtunk le az 1995-öa vb­rőL — Es utóbbi mondata minden­képpen magyarázatra szorul, hiszen Poznanban Duisburg kapott zöld utat. ön pedig még mindig bizako­dik. Miben reménykedik? — Tényleg, nem sok eséljyünk van, de Duisburgban akármi közbejöhet. Ezért levelet küldtünk Orsi úrnak, ebben közöltük, hogy 1994-ig világ­bajnokságra alkalmas pályát fogunk felépíteni, és ha Duisburg visszalép­ne, mi szívesen vállaljuk az 1995-ös vb-t — Az 1994-es maratoni vb-ről visszalépett Lengyelország és Kana­da is. Itt az alkalom. Szeged bizo­nyíthat — Megvalósíthatónak tartom a ma­ratoni vb-t hiszen a szegedi pálya adottpágai ehhez megfelelőek, de nem szabad kizárni a Tiszát sem. Feltétlenül jelentkezünk, és pályá­zunk is, amennyiben ez nem veszé­lyezteti az 1997-es síkvízi vb rende­zését ... — Nem felelőtlen kijelentés ez? Igaz, hogy a tanácsi testület dönté­se támogatja önöket de a szeptem­ber 30-i helyhatósági választással mindez megváltozhat. — Szó sem- lehet róla — tiltakozott K eresz ty Béla, aki Csongrád megye főügyésze —, hiszen a pártok kép­viselői is megerősítették a végrehaj­tó bizottság szándéknyilatkozatát! Ez a garancia ... — ... persze, ehhez a szövetség jó­indulata is szükséges. S kérem a fő­titkár urat, ha lehet, akkor máskor a mi tervdokumentációnkat is bontsa fel, és nézze meg. Többet nem ké­rünk ... — fejezte be a beszélgetést Horváth András. Oá Gát Lántó A Secotex Szegedi Textil­művek játékosai mintha fe­hérebbek lettek volna a kel­leténél tegnap, az első ha­zai bajnoki mérkőzésük előtt Volt miért izgulniuk, hiszen a tavalyi ezüstérmes, és az egyik legjobb hazai NB l-es női kézilabdacsa­patként számon tartott Deb­receni VSC volt az ellen­fél. A szokásosnál kevesebb néző szinte dermedten vette tudomásul, hogy a vendég­csapat két góljára az első öt percben egyetlen hazai sem érkezik. Aztán Les ti István edző beküldte Szabó Me­lindát, aki magával ragadta a csapatot, miután döntő gó­lokat dobott, s az időköz­ben háromgólos debreceni előnyt egyre faragták a sze­gediek. Hogy gyorsabban is dolgozhattak volna? Hát... igen. De döntő pillanatok­ban Keczkóné, hol Utasi vagy Kovács hibázott. A kispadon pedig egyre fogta a fejét Lesti edző, s így zsörtölődött: „ha be kellene játszani, akkor rálövik, ha lőni kellene, akkor meg be­játszanak". Először a 25. percben lélegezhettünk fel: Kovács szemfülessége gólt, s a vezetést eredményezte. (8-7). A 10. találatot éppen időben Utasi lőtte. Már az első játékrészben kitűnt, hogy kissé „csáléra" áll a Secotex, mert a bal oldalon a válogatott Szilágyit egy­szerűen nem sikerült tarta­Fordulás után szinte meg­ismétlődött a mérkőzés első öt perce: a „Loki" lőtt két gólt, s válasz hosszú ideig nem jött Ismét lábra kap­tak a hazaiak, s fej-fej mel­lett haladt a két csapat. A Textilben Gyimesiné, a ven­dégeknél Szilágyi igyekezett megzörgetni a hálót. Izgal­masan alakult az utoteó 3 perc, szerencsére a játékve­zetők is úgy látták, a leg­reálisabb akkor lesz az eredmény, ha marad az ak­korra már kialakult 18-18­as állás. A mérkőzés jegyzőkönyve: Secotex Szegedi Textilművek— Debreceni VSC 18-18 Újszegedi Sportcsarnok, 400 néző. Vezette: Hűmmel, Kiss. Secotex: HANG — Utasi 3, Gát 1, Barna 1, Keczkó­né 3, GYIMESINÉ 4, Ko­vács 2. Csere: Virincsik, Szabó 3, Kocsis, Kispál 1. DVSC: SZAMOZVANOVA — SZILAGYI 6, Bojtor, Csapó, RÁDINNÉ 5, Miro­necz 4, Szántó. Csere: Ká­dárné, Dörnerné 2. Kiállítások: 4, ill. 2 perc. Hétméteres: 3/1, ill. 3/2. S. J. Vasárnap Kiskundorozsma —Mező­kovácsháza A pénteki sportműsorban az NB III-as Kiskundorozs­ma—Mezőkovácsháza mér­kőzés időpontja tévesen je­lent meg. Az össaecsapás vasárnap 18 órakor ke adó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom