Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-14 / 232. szám

199G. szeptember 14. péntek Visszhang 3 Száll a por a Febér-ló felett... Temesi Ferenc Por című regényének porára gondoltunk az augusztus 25-ei DéLmagyarországban megjelent Fehér-tavj — fertői hétköznapok (Bakacsi Gábor) és a Szeretem én nagyon . . . (Csizmazia György) című írósokat olvasva. Hogy kavarodik a por öreg tavunk felett, s árnyéka szegény megyénkre is vetődik, ezt még a lilán ködlő hajnali derengések sem feledtetik. Alulírott két egyesületi helyi csoport vezetősége, mintegy 400 főnyi szegedi madarász (ornitológus és leendő ornitológus) nevében szeretnénk a fenti — és a Délmagyarországban korábban megjelent — cikkekkel kapcsolatos problémákat helyére tenni —, ha ez egyáltalán bárkinek is sikerülhet. Először is meg kell ismertetnünk a Délmagyarország olvasóközönségét egy korántsem elhanyagolható ténnyel: az ötvenes és hatvanas években Beretzk Péterrel rendszeresen kijártak a Fehér-tóra Csizmazia Györgyön kívül Urbán Sándor (jelenleg biológus kutató Svájcban), Nemes István (biológiatanár), Pozsgai Kázmér (orvos), Bankovics Attila (a Természettudományi Múzeum állattárának vezetője), Gallé László (JATE ökológiai Tanszék tanszékvezető docense), Gausz János (rovar-, genetikus), Molnár Gyula (biológus, a Madártani Egyesület titkára), Pólai Anna (orvos), Rékási József (biológiatanár), Trázer György (erdőmérnök), Tasi József (agrármérnök), Wollemann Mária (orvosbiológus), Pécsi Sándor (hivatásos vadász), Sára János (természetvédelmi felügyelő az ócsai TK-ban), Varga Bélóné Palotás Klára (a pusztaszeri Büdösszék védetté nyilvánításának kiharcolója), Puskás Lajos (műszaki vezető), elnézést kérünk, ha valakit kifelejtettünk volna. Mint látjuk, szinte valamennyien megmaradtak a madártan, biológia, természetvédelem művelésénél öreg tanítómesterünk hatására. Közülük még ma is többen rendszeres látogatói a Fehér-tónak, és kitűnő ismerői a környéknek és madárviláguknak. A történeti hűségnek tartozunk e felsői rolással; ha ugyanis száz évek múltán valaki a Délmagyarország számait lapozgatva a sok. Fehér-tóról szóló cikket olvassa, még azt hihetné, hogy Beretzk Pétert senki más nem kísérte el hétvégi fehér-tavi barangolásaira, csak Csizmazia György... Egyúttal kijelentjük, hogy mindkét helyi csoport tagsága a beretzki hagyományok folytatójának vallja magát. A fenti személyek tudományos vagy természetvédelmi vonatkozású munkái — ha nem is kaptak nagv nyilvánosságot a napilapok hasábjain — bőven felérnek Csizmazia György e tárgyban végzett konkrét tevékenységének súlyával, sőt... Egyébként mi sem tudjuk pontosan, hogy ő emlőstannal foglalkozik valójában, vagy ornitológiával? A szegedi madarászok kijelentik, hogy sem szellemi közösséget, sem szakmai azonosulást nem vállalnak vele! Elismerjük azonban, hogy elkövettünk egy hibát, tagjaink nem tollforgató emberek, s nem írtak eleget a napilapok számára — báf ennek is megvannak a múltban kereshető okai —, s jobb híján maradtak Csizmazia írásai. Ebbéli elmaradásunkat a jövőben megpróbáljuk pótolni. Legutóbb inkább újságírókat kértünk fel, hogy avatott kézzel írjanak e témákról. Köszönet nekik ezért (Chikán Ágnes, Horváth Dezső, Pacsika Emília, Balogh Tamás, Vas s István Péter.) Csizmazia Györgynek a Délmagyarországban írott cikkei egyébként segítettek fenntartani az érdeklődést a Fehér-tó, a madarak élete, a természetvédelmi kérdések iránt, így nagyon hasznosnak tekinthetők. Éppen ezért furcsa, hogy aki így ír e témákról, hirtelen azt javasolja, tanácsadóként, hogy kergessük el védett madarainkat a szeretett tóról. Bakacsi Gábor természetvédelmi őr Fehér-tavi — fertői hétköznapok című írását olvasva, egy kicsit fellélegezhettünk. Konkrét, tényekkel alátámasztott adatokat közjöl egy mindnyájunk számára kényes, és eddig megoldatlan témáról, porhintések nélkül. Talán szárazabb egy kicsit így az írás, de mi is bizonyjtjuk: minden tekintetben helytálló. A természetvédelmi őr személyét pedig nagyra értékeljük, mivel volt időnk megismerni a terepen történt találkozásaink alkalmával. Foglalkozását szerető, a természetet féltő ember, ilyet kívánunk minden területre, hogy unokáink is lássanak még valamit a lassan eltűnő természetből. És még valami: Bakacsi Gábor csak hallomásból tudhatja, hogy mielőtt ő ide került volna, már a védett madarak fészkelésének pusztulása hosszú évek óta probléma volt a tavon. Csak akkor nem merte megkérdezni senki: mi volt itt előbb. a madarak vagy a halastó? Árasztottak bátran, megkérdezés nélkül, törvények ellenére. Ma talán kezd változni a helyzet, hogy a környezet- és természetvédelem kezd előtérbe kerülni világszerte. Itt említünk meg egy óriási jogsértést, melyre 1938—1964 között került sor. Ugyanis a törvényesen védetté nyilvánított — még az Ruruzs Csaba rajza eredeti állapotában levő — rezervátumot minden paragrafus és tiltakozás ellenére a halgazdaság fokozatosan bekebelezte. Ha megmaradt volna, ma semmi szükségünk nem lenne vitákra, mert ott a madarak nyugodtan költhetnének. A halgazdaság kontra gulipánok kérdéséhez ide kívánkozik egy konkrétum is. Dr. Kalotás Zsolt, a Madártani Intézet igazgatójának megjegyzése, illetve kérdése: „Az egész ország halastavain megszűntek e problémák, nem értjük, miért Csongrád megyében van gond a két halastóval (Fehér-tó és a tömörkényi Csajtó)?" Nem tudtunk válaszolni. De az biztos, hogy a fokozottan védett madarak elriasztása a védett területről, enyhén szólva fából vaskarika. Vegyük például az idei száraz évet. Ha riasztás történt volna, a sziki madarak sehol sem tudtak volna költeni, mert az összes kis szikes tó kiszáradt, vagy alkalmatlan lett volna a költésre a növényzet felnövése miatt. Talán Bácskában akadt volna hely, de nem nehéz kitalálni, hogy a magyar populációnak itt kellene kikelnie, hogy a szaporulat is ide jöjjön vissza. A tojások begyűjtését, az állatkertben való kiköltetését és a szelíd fiókák szabadon engedését nem tartjuk megfelelő módszernek, mert rendszerint nem élik túl az első vonulást, s az ilyen szelíden kelt madaraknak a „családalapítása" sem sikeres — Konrád Lorentztől tudjuk. Elég, ha itt a dévaványai túzoktelep példájára utalunk: sok évi kísérletezés és pénzbeli ráfordítás után ott is kiadták a jelszót: a madarat a természetben kell megvédeni, a fészket őrizni, a területet megvásárolni, hogy ott keljenek ki, s az öreg túzokok felügyeletével legyenek teljes értékű madarak. Mi hát a megoldás? Sokféle lehet, de csak olyan, ami a természetvédelem és a halgazdaság érdekeit is figyelembe veszi. Lehet ez a Bakacsi Gábor által javasolt, 1—1 tóegységet szárazon hagyó megoldás, vagy az előre, időben is a madarak költéséhez igazított technológia kidolgozása. A jelenleg hatályos rendeletek kimondják: „Az a jogi személy, mely védett növény vagy állatfaj egyedét — jogellenesen — károsítja, elpusztítja, továbbá élettevékenységében jelentős mértékben zavarja, természetvédelmi bírságot köteles fizetniFelhívjuk a figyelmet a Jcöteles szóra. A bírság fizetése itt Csongrád megyében mindig elmaradt. Ez a természetvédelmi hatóságok hozzáállását is minősíti. Egyszerűen az érvényes rendeleteknek nem szereztek érvényt. Másfelől viszont a halgazdaság perelhetné az elmaradt hasznát a természetvédelmen (ahol így is kevés a pénz), így az a bürokratikus társasjáték áll elő, hogy az állam a pénzt egyik zsebéből a másikba teszi. A probléma megoldásának egyébként igen komoly szakmai háttere van, de ennek ismertetése, illetve megvitatása a Délmagyarország hasábjai helyett inkább egy szimpózium vagy kerekasztal tárgyalás feladata lenne. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 37. sz. újszegedi és a 16. sz. „Beretzk Péter" helyi csoportjának vezetősége Az anyáknak mindenesetre tisztelet Gyermekfalu, gyermekfalu című cikkemre nárom (perrel fenyegető) válaszlevél is érkezett A battonyai csontfeldolgozó üzemből, a helyi tanácselnöktől, illetve a gyermekfaluból. Az első talán a legérdekesebb, illetőleg legdühösebb, melyben az ÁTEV: ... kéri bocsánatkérésemet. Egyrészt, amiért büdösnek tituláltam az üzemet, másrészt, mert előtte fekvő „dögökről" írtam. Nos, valóban mindössze egyszer láttam egy foszla. dozó állatot főkapujuk előtt (akár elgázolt kufya is lehetett — ha így van, megkövetem önöket), de sajnos, azt a szagot, amitói fotós kollégám majdnem elájult, s amely gyorshajtásra inspirál minden arra elhaladó járművet: nem tudom „kis illatfelhőnek" nevezni. Mivel megbetegedésekről nem tudok, nem is írtam róla: így nem értem tiltakozásukat. A saját szavaival: „végnapjait élő" tanácselnök levelére válaszolva: az eredeti szövegben hét (nem: két) templom állt, tehát nem lopom, hanem ezek szerint építem a tem lomokat. Battonyán sok ismerősöm él. Azt a feltételezést, hogy nem is jártam volna a helységben, oly nevetséges nelc találom, hogy szót se vesztegetek rá. Egyébként tisztában vagyok vele. hogy milyen közmüvekkel rendelkezik a város, de úgy éreztem, a crossbar-telefonhálózat kiépítése fontosabb lett volna, mint például a „vízszintváltós uszoda". Sajnos, én elsősor. ban a hibákra figyelek föl. Végső soron ez a munkám. A gyermekfaluból érkezett válaszlevélre reagálva, egy dolgot el kell ismernem: az ott élő gyermekek helyzete (valószínűleg) jobb, mint az állami gondozókban felnövő társaiké. Éppen ezért kellene jutalommá válnia az ott nevelkedésnek! Nem állítom, hogy pénzért nevelnék gyermekeiket az anyák, de meglep, hogy a faluvezető kevésnek tünteti föl a (négy év után járó) havi 13 ezer 200 forint fizetést, mikor ebből sem szállásra, sem élelemre nem kell költeniük. Ennek ellenére tisztelet az anyáknak! Kolozsi László / * „Gyermekeinkről: felvállaltuk, hogy elvesztett családjuk helyett családot teremtünk, és legjobb tudásunk, erkölcsiségünk szerint gondozzuk-neveljük azokat az elhagyott testvéreket, akik a nevelőintézetekből kerültek hozzánk. Három-négy éves ittlétük után viselkedésben, tanulásban már nemigen különböznek normál családban élő társaiktól. Bizony, van közöttük egy-két értelmi fogyatékos és beteg gyermek is. de talán bűn ez. hogy ilyen embertelenül kelljen kipoentírozni? A nevelőanyákról: életüket tették fel hivatásukra. hogy napi 24 órán keresztül tartó munkával 7-8 gyermeket, nehezen ke. zelhetőt és lelki sérülteket vezessenek vissza a társadalomba. Mindezt anyagi előnyökért? Döntse el mindenki szíve szerint: négy év után 13 ezer 200 forint havi bruttó fizetésért. A íaluveaetóról: ugyanúgy a gyermekfaluban él családjával, felelős minden gyermekért, felnőttért feltételrendszerért napi 24 órás készenlétben. Gyermeke sohasem üdült .állami támogatással', német nyelvű tolmácsra nincs szüksége, és a nemzetközi szervezet által adományozott, használt gépkocsit is csak szükség szerint igényli munkájához. A többi állításról: — A gyermekek anyaként fogadják el érzelmeikben nevelöanyukájukat csakhogy erre az apróságra a cikkíró nem volt kíváncsi! — Aki gyermeket nevel, az tudja, hogy csetepaték még testvérek között is előfordulnak. Ez például Józsi és Lacika esetében is előfordult, azzal a különbséggel, hogy a szenzációsan hangzó .hereleszakadások' helyett egy felszakadt bőr volt a valóság. — A hatásosan körülírt részeg segítőanya esete 1987-ben történt, akit próbaideje alatt azonnali hatállyal menesztettek a gyermekfaluból. — Dr. Juhászné Czeglédv Ibolya gyulai loeopédusnő az .ingyenmunkát' óránként 220 forintért végezte még az 1988—89-es tanévben Szerződése — csakúgv. mint a battonyai pedagógusoké, akik gyermekeink korrepetálásában ennek teredékéért azóta is lelkiismeretesen közreműködnek — egy tanévre köttetett. Szerződésének lejártával, és az olaszországi üdülés után távozott, 1989 nyarán. — Csúnya beszéd ... Valóban van. Küzdünk ellene, akárcsak az óvodák, iskolák és a mindennapi családok, mindeh jó érzésű emberrel karöltve. Végezetül egy nem szubjektív' megjegyzés: elgondolkodtató, hogy egy júniusban készített (?) .szubjektív riport' (a végén vastag betűs ködösítéssel) miért jelenik meg augusztus végén, egy héttel az S. O. S. Gyermekfalvak Magyarországi Egyesületének vezetőségi ülése előtt, melynek témája a tisztújító közgyűlés előkészítése,.. Mi. az S. O. S. Gyermekfalu lakói — akik élethivatásunk mellé természetesen a nevünket is adjuk — még élénken emlékszünk arra, hogy egyszer már különböző érdekek já. tékszerként használtak bennünket. Soha többet!" Tisztelettel: 10 nevelőanya és Galambos György faluvezető * „Nem 2-3 utcánk van, hanem valamivel több mint 30, melyek merőlegesen egymásra, s szabályos téglalap alakú lakótömbökre osztják a települést. Belső úthálózatunk 50 százaléka burkolt, ivóvíz- és gázvezeték-hálózatunk teljesen kiépített, elkezdtük a szennyvízcsatorna-hálózat építését, biológiai szennyvíztisztító művünk már évek óta üzemel. / Az alapellátáshoz minden intézményünk megvan, többségük új, vagy felújított. Közülük leginkább az új általános iskolával, a sportteleppel, a könyvtárral, a vízvisszaforgató rendszerű, változtatható vizszintű uszodával büszkélkedhetnénk, de nem teszszük. Volt ugyan itt hajdanán az Endrödi Cipész Szövetkezetnek egy kis részlege, de cipőgyár, sajnos, nem. Ugyanakkor működik itt egy árammérőgyár, egy híradástechnikai cikkeket gyártó üzem. egy ÁTEVüzem, mely csontot dolgoz fel, vagv egy asztalosipari, egy szőnyegszövő és 3 mezőgazdasági szövetkezet, mely műveli a 13 ezer 500 hektárnyi szántónkat Rendesen hat templomunk szokott lenni, Kolozsi úr viszont csak kettőt látott. így arra kell gondoljak, hogy nem járt még Battonyán. bár az is lehet, hogy átalaku. lóban levő kis hazánkban már templomokat is lopnak Mindenesetre az a valószínűbb, hogy ez a riport nemcsak szubjektív, hanem képzelt is...." Takács Dezső tanácselnök * „Kolozsi László tollforgató írása, riportjai a .tetemfeldolgozóval' kapcsolatban komoly felháborodást keltett a 123 fő dolgozóban. Ez a firkász azt sem tudja, hol van az üzemi, mit dolgoznak fel. Egy magát meg nem nevező nevelőanya bemondásait rögzíti, nem győződik meg arról, amit mondanak. micsoda újságíró az ilyen. Először is, az üzem becses meghatározása: Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat Battonvai Üzeme Az üzem 1981 óta semmiféle hullát nem dolgoz fel. csak ipari csontot gyűjt be Semmiféle döglött állat nincs az Utakon, de az üzem közelében sem. Kérem tisztelettel, sok, élelmiszert előállító üzemben nincs olyan higiéniai rend, környezettisztaság, mint az üzemünkben. Igaz. néha előfordul egy kisi illatfelhő. Á közelgő rekonstrukció ezt is ki fogja küszöbölni. Ettől az illattól még. 45 év alatt* az üzemben nem volt megbetegedés, sem halálozás." Szűcs Ferenc üzemigazgató * Vámos Imre a Magyar Nemzet cégjeles borítékjában küldte el észrevételeit. Battonya városias jellegét ecsetelve igazolja a döntés helyességét: (állítása szerint) az első magyar S. O. S. Gyermekfalu az ő javaslatára épült föl Battonyán.