Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-13 / 231. szám

1990. szeptember 13., csütörtök Sport — Panoráma 7 Anglia—Magyarország 1-0 (1-0) Szűkre szabott zakó London, Wembley-stadion, 45 ezer né.zö. V.: Fredrilksson (svéd). ANGLIA: Woods — ta­xán. WlaJJcer, Wrtgtvt. (Dorigo), Partkor — Poaroe. Bull, Gas­ooigne. Platt — Limekor, Bar­nes. MAGYARORSZÁG: PeHry — Mónos (AcaéJ), niszU L., Limperger, Keller — Kozma, Bérczy, Bücs (Balog T.), Gara­tja (Simon) — Gregor, Kovács Kálmán. Ha már Győrött és a Népstadionban sem lehet — akkor inkább a Wembley. A magyar csapatbői több já­tékosnak is bizonyára ez volt egyetlen lehetősége e gyepszőnyegre lépni. Az el­ső játékrészben Petry pró­bált megalapozni egy re­ményteljes visszatérést: jól védett, míg Mónos, Bücs, Bérczy és Gregor — fino­man és kíméletesen fogal­mazva — nem találta a he­lyét. Láthattunk, az első 45 perc során, hajmeresztő ha­zaadást, megkevert védel­met, két húzáso6 támadást, lesgólt, számtalan fejcsatát, mindezt a magyar kapu előtt. S végül egy bekotort lepattanót: a szigetországi csapat kapitánya, Láneker lesgyanús helyzetben volt a gólszerző, lefújás előtt. Csere nélküli csapatunk a második játékrészben sem jut levegőhöz. Gascoigne, a nők bálványa osztogat, az angolok nem rohannak, mi rombolunk. Majd szóhoz jutnak a cserejátékosok. Azon a szinten szerepelnek. Petry mind kevesebbet van játékban, fellélegezhetünk, de csak annyira, hogy ki­imondjuk: megúsztuk, eny­nyivel. Tártaiékos remé­nyekkel ... HB-9eíleJtez£ eredmények, 2. csoport: SDoöciia—RomáJiia 2+1, 3. csoport: saovjetjumlú—Nor­végia 2-0 (október XPén a vesz­itesokacel játszunk), 4. csoport. Feroer-szágetek—AJuszitria 1-0 (az oszitnákoOc Waterlooja a svédországi LandsJtroina — a 46 ezer lakosú szigetországban nincs füves pálya!), 6. csoport: Finnország—Portugália 0-0­Labdarúgó Magyar Kupa a 32 közé jutásért Bordány—Baja 0-3 A megyei I. osztályú Bor­dány labdarúgócsapata az NB Il-es Baját fogadta Ma­gyar Kupa mérkőzésen, me­lyet a legjobb 32 közé jutá­sért játszottak. Az első fél­időben 1-0-ás bajai vezetés­nél a játékvezető nem adott meg egy 1 l-est, majd szü­net után lesgólból növelte tovább előnyét a vendég­együttes. Mindazonáltal a megyei I. osztályú gárda vé­Illés János álma gig egyenrangú ellenfele volt a vendégegyüttesnek, az egész csapat átlagon fe­lüli teljesítményt nyújtott. Bordány—Baja 0-3 (0-1) Bordány, 450 néző. Vezet­te: Roxin. Bordány: Kelemen — Pé­ter, Mihály (Bánhegyi), Sza­bó, Peták — Dávid, Hajdú (Farkas II.), Nagy I., Széli, Farkas I., Kádár. Edző: Sándor Zoltán. Elődöntő tíz nap múlva A napokban újabb 11-es rúgó selejtezőt tartott a megyei labdarúgó-szövet­ség. Hét pár állt a bünte­tőrúgáshoz, s a . már ko­rábban a megyei elődön­tőbe jutottak mellé Pál Ferdinánd és Szenka Béla verekedte magát. A tizen­három „ítéletvégrehajtó" szeptember 23-án, kilenc órakor az SZVSE-stadion­ban találkozik ismét. A megyei szövetség a következő tudnivalókat juttatta el hozzánk, amely a versenyre vonatkozik: Mindenki pontosan jelen­jen meg, mert utólagos rú­gásra nincs lehetőség. Az első fordulóban 5x2 és 1x3 fő rúg 1 l-est. Továbbjut az első csoportból 5, a má­sodikból két vállalkozó. Ök valamennyien jogot nyernek a novemberi nem­zetközi 11-es rúgó verse­nyen való indulásra. De ezzel még nem fejeződik be a küzdelem, ugyanis szeptember 23-án az állva maradt hét „mesterlövész" egymás után rúg 5—5 bün­tetőt, s a legtöbb találatot elérő lesz a megyei győz­tes. Ha többen érnek el egyforma eredményt, úgy addig próbálkoznak, amíg valaki nem hibáz. Ugyan­ez vonatkozik a díjazott 2. és 3. hely eldöntésére is. Az első fordulóban kieső 6 játékos is tovább vetél­kedhet a még kiadó 8. he­lyért. Egyébként sorsolás­sal állapítják meg a sor­rendet, a párokat. „Szeretnék egyszer 200 kg-ot lökni!" A Szeged SC Etelka sori súlyemelőtermében már ko­ra délelőtt éktelen robaj fo­gadja az erős emberekre kí­váncsi látogatót. Az egyik hatalmas termetű kék-fehér matrózpólóban feszítő fiú úgy játszadozik a szemre is másfél mázsás vasakkal, mintha vattacukorból lenné­nek. Csak amikor a földre ejti őket, akkor rezzen ösz­sze önkéntelenül is az em­ber ... Pedig ez a zaj Illés Já­nos fülének jó ideje a leg­kedvesebb muzsika. A ma 27 esztendős fiatalember 14 éyvel ezelőtt — mondhatni véletlenül — jegyezte el ma­gát a súlyemeléssel. — Jani bátyja már hóna­pok óta járt hozzám edzés­re — meséli az öltözőben Ördögh István, a legutóbbi ob egyetlen szegedi érmesé­nek edzője —, de kiugró eredményt nemigen tudott elérni. Egyszer megkérdez­tem tőle, hogy van-e egy jókötésű fiútestvére. Szeren­csére volt, és Jani rövide­sen át is pártolt a szőregi focicsapatból a súlyemelők­höz. Azóta az elmúlt hét vé­gén rendezett bajnokságot is beleszámítva éppen 100 (!) versenyen indult, és — ez borzasztóan ritka! —egyet­len alkalommal sem esett ki! — Ezek szerint mindany­nyiszor jól választottad meg a kezdösúlyt. — fordulok „gonoszkodva" Illés János­hoz. — Azért ez nem ilyen egyszerű — válaszolja ne­vetve a közel 110 kilós spor­toló. Tizenkét súlycsoport­ban versenyeztem ez idáig, tizennégyszer indultam egyé­ni országos bajnokságon, és mind a négy korosztályban — legalább egyszer — nyer­ni is tudtam. Két eredmé­nyemre különösen büszke vagyok: 1981-ben az IBV-n legyőztem Nicu Vladot, ét néhány évvel ezelőtt egy Csepel Kupán Szanyi An­dort is megvertem. — Jani egyébként nagyon „érzékeny műszer" — ve­szi át a szót ismét a mes­ter —, de hozzáállása, szor­galma és akaratereje csak Balázséhoz és Balázsfiéhoz, a szegedi súlyemelősport legnevesebbjeihez hasonlít­ható. Legnagyobb erénye, hogy a versenyeken képes jól gazdálkodni energiájá­val. — Ma már teljesen „tisz­ták" a magyar súlyemelők? — Ügy gondolom, hogy Szöul után a (hajdani) szo­cialista országok többsége száműzte a versenysportból a doppingot — feleli Illés János. Régebben legális és illegális segédeszközök töm­kelegét tukmálták ránk az eredménycentrikusság hívei, de ma már óriási rizikóval járna a doppingolás. A „nagy doppingosok", akik hatalmas csúcsok után csak "„óvodás szintű" teljesít­ményekre voltak képesek, szerencsére kiveszőfélben vannak. Az abszolút tiszta­sághoz azonban vélemé­nyem szerint egy teljesen új, még romlatlan generá­ció beérésére lesz szük­ség ... — Novemberben Budapes­ten rendezik a világbajnok­ságot. — Sajnos, indulási esé­lyeim már januárban meg­csappantak, amikor „össze­szedtem" egy kellemetlen idegbecsípódést. Teljes in­tenzitással csak június óta tudok edzeni, de a 350 kilós összetett eredményt (ami valószínűleg elég lenne a részvételhez) megközelíteni se nagyon tudtam. így már annak is örülök, hogy az ob-n 332,5 kg-mal ezüstér­met szereztem. Igazi nagy célom azonban az, hogy a közeljövőben 200 kg-ot a fejem fölé lökjek! Réthi J. Attila Színházi stúdió: a Postás Művelődési Házban Üj otthonra lelt a Szege­di Nemzeti Színház stúdiója. Néhány éve a Nagyszínház melletti épület pincéjében, az egykori színészklub tő­szomszédságában tartottak stúdió-előadásokat. Oda azonban beömlött a víz, így se klub, se stúdió. Most dőlt el, hogy az idei stúdió-előadásokat a Postás Művelődési Házban fogják tartani, a József Attila su­gárútj épület nagytermének színpadán működik majd a stúdió. A színpadra 80 néző fér be, a tervek szerint szo­baszínház lesz. Először a teljes nagyteremre gondol­tak, de ott csak hagyomáj­nyos, kukucskáló színházat lehetett volna csinálni. Var­sa Mátyás játékmester el­mondta, hogy a színpad fe­kete-fehér falai, műhelysze­rű kinézete erős atmoszférát ad, megfelelő otthona lehet a tervezett kísérleti, speciá­lis közonségréteget vonzó előadásoknak. Kocsis István: Jászai Mari című monodrá­máját Hőgye Zsuzsa fogja játszani. További előadások: Kaló—Aldobolyi: Egyedül (monomusical), Kosztolányi Dezső: Édes Anna (színmű), Rainer Werner Fassbinder: Petra von Kant keserű könj/r nyei (színmű). Kötelező védőoltás A Népjóléti Minisztérium 1990-ben is kötelezően el­rendelte az 1987. július 1. és 1990. június 30. között szü­letett kisgyermekek járvá­nyos gyermekbénulás elleni védőoltását. Felhívjuk a szü­lők figyelmét, hogy a kapott idézőn megjelölt időpontok­ban gyermeküket vigyék el a lakóhely szerinti illetékes gyermekorvosi rendelőbe. Csongrád Megyei Köjál Kié a lap ? A megyei Lapok privatizációja során számtalanszor elhangzik az „aggodalom" (némelyek szájából vád), hogy e lapok kiadásába beszálló külföldi tőke egész­ségtelen előnyt élvez, s hogy az újonnan alakuló ön­kormányzatoknak semmi esélyük arra, hogy Saját fó­rumaik legyenek. Az új helyhatóság ott fog állni pőrén és bénán, egyetlen lap nélkül. Ezzel kapcsolatban föl kell tenni egy egyszerű' kérdést: kié a lap? Mo6t nem a külföldi befektetők számára oly érthetetlen „kezelői", „használati" rejtel­meket firtatom, még csak nem is a tulajdon jogi és gazdasági értelmét. Azt kérdezem, kié a lap szellemileg, azaz kiről és kinek szól? Kik a „szereplői", s kik azi előfizetői, olvasói? A helyi sajtónak épp az a legfon­tosabb jellemzője, sőt értelme, hogy helyi témákkal foglalkozik. Az ország és a világ eseményeinek bemu­tatása mellett hangsúlyos feladata a város, a régió, az országrész híreinek közreadása, problémáinak, eredmé­nyeinek feltárása. Márpedig ezeknek egyik csomópont­ja épp az önkormányzat Ezért hát nehéz volna elkép­zelni* hogy például egy Szegeden megjelenő lap ne fog­lalkozzék kiemelten az itteni elöljáróság tevékenységé­vel; hiszen itt születnek a város életét alapvetően meg', határozó döntések, ez a „városi diplomácia" központja, sőt a testület ülésein fölmerülhet számos olyan kérdési, amely a jelenlevő újságíróknak témát, ihletet adhat Igaz ugyan, hogy e „közvetett függés" megakadályozza/ azt. hogy ezek a lapok az önkormányzati testületek közlönyévé, vagy szócsövévé váljanak. Lehetővé teszi viszont, hogy a helyi sajtó olyan ügyekkel is szabadon foglalkozzon, melyek esetleg az elöljáróságnak nincse­nek ínyére. E két korlát azonban nem hiszem; hogy a sajtó színvonala, illetve a lakosság érdekei ellen hatna. Lapot kiadni lehet jó üzlet, de lehet komoly anyagi teher is. Manapság úgy tűnik, a legtöbb napilap ki­adása hasznot hajt A hetilapok közük csak néhány áll meg a lábán, esetleg nyereséges, a többi deficittel dol­gozik. A magazinokra, folyóiratokra a haszon szem­pontjából nem is érdemes 6zót vesztegetni, azok csak komoly támogatással képesek működni. Erre persze mondhatnák, hogy itt nyereséges napi­lapokról van szó. Nos, nyereséges, ám teljességgel kor­szerűtlen, a „modernizáció alacsony fokán álló" lapok­ról. A szerkesztőségek elektronizálása, korszerű nyom­dagépek beszerzése, az egész lap-előállítási folyamat ésszerűsítése és Jelenleg több ponton bizonytalan pos. tai terjesztés megújítása nélkül e lapokra gyors halál várna. Aki ma a Délmagyarországban megnéz egy fo­tót, kezébe veszi az oldalakat, tagadhatná-e a nyomdai rekonstrukció égető szükségét? Márpedig e gondok milliós beruházásokat, számítógépes csúcstechnológiát igényelnek, s ez, ugye, hazai („csak tiszta") forrásból elképzelhetetlen. Alaptalan az aggodalom, hogy az új önkormányza­toknak nem lesznek megfelelő nyilvános fórumaik. Lesznek. S ezt épp a külföldi tőkeberuházás biztosítja. A vádak mögött meg pártérdekek állnak, a félelem ugyanis arra vonatkozik, hogy a független, tőkeerős he­lyi lapok nem hallgatnak majd eléggé az önkormány­zatban részt vevő pártokra. Ez, és csak ez az aggodalom jogos. Az újságírók, és gyanítom, az olvasók jó része is, pártoktól független, színvonalas; színes és olcsó új­ságokat képzel el a jövő standjaira és rikkancsainak kezébe. Márok Tamás CSALÁDI ESEMÉNYEK HÁZASSÁG Fodor Ferenc és Molnár Mária Ju­dit, Benkovics Sándor és Schnéberger Mária, Csorba Gábor és Tar Mária, Horváth Zoltán és Kiss Zsuzsanna Mária, Kolozsvári István és Pataki Györgyi Teréz, Kurunczi Antal és Bartók Mária Veronika, Lakatos Já­nos és Sánchez Valverde Luisa, Be­rezvai János és Dénuel Tímea, Szécsi István és Ctetnez Éva Julianna, Éri Károly és Hodoá Mária, Ferenci Ri­chárd és Zsigó Ildikó, Laczi Károly és Újvári Erika Klára, Dömsödi József és SzöUósy Anita Katalin, Csonka Ist­ván és Magyar Ildikó, Rácz Attila és Tiszai Emese Klára, Baráth József és Simon Aranka, Szabó Sándor és Gu­lyás Szilvia, Nagy Zsolt és Dágj Ka­talin. Föidesi Károly és Kazán Ildikó, Harsányi Attila és Bakó Ttodé, Len­gyel Ferenc és Simon Éva, Németh László József és Paplógó Zsuzsanna, Tóth József és KoUár Anna Ágnes, Szabó Zsolt Róbert és Varga Katalin. Föidesi Imre és Tóth Éva Melinda. Szabó Ferenc és Gyuris Gabriella Margit, Papp Zsolt Attila és Pap Juli­anna Piroska, Hegyi András Attila és Szemenyei Csilla, Hajdú Tibor és Nagy Erzsébet'házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Dudás Lajosnak és Födi Piros­kának Barbara, Halál Józsefnek és Kovács Erzsébetnek Péter Pál, Csányi Péternek és Rajtik Erzsébetnek Péter Dávid, Házy Zoltánnak és Herédi Andrea Máriának Norbert Zoltán, Gyu­ris Csabának és Faragó Irénnek Csaba, Nagy Lajos Györgynek és Égetó Gabriellának Veronika, Hói Árpádnak ét And a Évának Adrienn, Dobó János Istvánnak és GazdagErzsébetnek Zsófia Emese, Búza Dezsó Tamásnak és Veres Zsu­zsannának Tamás Rajmood, Barát Józsefnek és Koptándi Marianna Ka­laiinnak Zoltán, Vírágh József Tibor­nak és Becker Henriette Juliannának Éva Henrietta, Nagy Lászlónak és Ungj Anikónak Tamás, Denner Mi­hály Lászlónak és Lengyel Mária Matildnak Gábor, Barka Józsefnek és Török Editnek Bianka Lilla, KQrthy Péternek és Guti Tímeának Péter, Já­ger Lászlónak és Káposztás Irén Ju­liannának Károly, Bálint László Mihálynak és Nagy Csillának Kriszti­na, Király Istvánnak és Horváth And­reának Andrea, Nagy Tamásnak és Rácz Zsuzsannának Csilla, Farkas Józsefnek és Fodor Beáta Margitnak Dániel József, Hebók Mihálynak és Kirí Katalinnak Mihály, Ungi János­nak és Búza Margitnak Renátó, Gé­mes Ferencnek és Rácz Arankának Attila Krisztián, Litavecz György Zsoltnak és Szabó Andreának Gergő, Iván Zoltánnak és Halász Yvette Andreának Gerda Ivett, Csóka Lász­lónak és Horváth Jolánnak Edit, Szi­geti Andrásnak és Rácz Andrea Angélának Gábor András, Váradi Pálnak és Módra Editnek Edina Diána, Mészáros.Mihálynak és Egyházi Évának Mihály Dávid, Kószó Zsoltnak és Kiss Editnek Szilvia, Bozsó Zsoltnak és Ba­logh Helga Máriának Helga, Fá­bián Zoltánnak és Palkó Mártának Mariann, Nagy Jó­zsefnek és Lajkó Katalinnak Ju­dit, Imre Tibornak és Bernát Erikának Tibor, Ruszkai Károly­nak és Farkas Évának Károly Dániel, Szilágyi Sándornak és Aadrejctik Ágnesnek Sándor, Kovács fctvánnak ósTóth Melindá­nak Ferenc István, Császár Istvánnak és Lázár Editnek Márk,Farkas Já­nosnakésGörbeErikánakMónika, Vass Mihály Istvánnak és Kó­nya Ilona Ibolyának Mihály' Alex, Babarczi József István­nak és Varga Zsuzsannának Norbert, Kovács Lászlónak és Horváth-Zsikó Györgyinek Andrea Györgyi, Varga László Pálnak és dr. Nádházi Ágnes­nek András Márk, Dr. Benkó Árpádnak és Demeter Andrea Gizellának Árpád Péter, Ki­szin Attilának és Bakró Móniká­nak Henrietta Mónika, Szűcs Szilveszternek és Szűcs Editnek Tamás, Csík Jánosnak és Kószó Mária TOndének Milán nevű gyermeke szúletett. HALÁLOZÁS Herke Józsefné Zsiga Veroni­ka, Bajor Antalné Csatlós Erzsé­bet, Csanádi András, Németh Andrásné Vér Erzsébet, Vörös Árpádné Lakatos Anna, Ördög József, Pap Sándor Mátyás, Dékány Sándor, Szúcs Ferenc­né Somogyi Rozália, Bórcsók Ferenc, Dobó Sándor, Kon­dász Julianna, Csonka Mihály, Patai Ferenc, Rácz Zoltán, Dr. Lévay Nándor, Somogyi Lajos né Tar Zsuzsanna Anna, Sánta Istvánná Csányi Veronika, Csonka Mátyásné Csanádi Mária. Csíkos Józsefné Szél­pál Ilona, Orbán Ferencné Kiss Etel­ka. Dr. Nagy Béláné Nagy Klára, Szabó Józsefné Palkás Jolán. Kádár­Német Antalné Czékus Erzsébet, Katona László, Tóth Szilveszterné Pál Piroska, Vajner Sándor meghaltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom