Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-13 / 231. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 231. szám ,1990. szeptember 13. csütörtök Németország újra egységes Tovább gyűrűzik a Jeszenszky-botrány — Mi lesz a bolygóközségekkel? — Hatlövetűvel a mezőgazdaság védelmében Ki nyeri a telefonversenyt? — Próbariport A

moszkvai „Kettő plusz négyes" tárgyalásokon részt vevő országok — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és az NDK — külügyminiszterei tegnap délelőtt a moszkvai Oktyabrjaszkaja Szállóban aláírták a német újraegyesítés kérdéseit véglegesen rendező szerződést. Az aláírási ceremónián jelen volt Mihail Gorbacsov szovjet államfő. Itthon a belpolitikai élet homlokterében tegnap is a Jeszenszky-botrány volt. A külügyminiszter kijelentései az ellenzéki pártokat arra kényszerttették, hogy lemondásra szólítsák fel a diplomácia vezetőjét, a hatalmon levő pártok vezetői viszont védelmükbe vették Jeszenszky Gézát, s igyekeznek az ügyet bagatellizálni. Megszólalt a kérdésben Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök is. Jövőnk talán legfontosabb belpolitikai eseményére, a helyhatósági választásokra készülődve, fontos állomáshoz érkeztünk: lezárult a jelöltállítási "időszak. Minden jelölt neve ismert! Kohl: Történelmi tett A német egységhez vezető folyamatban külcsfanto&Rágú dátum 1990. szeptember 12. — hangsúlyozta szerdán Bonnban Helmut Kohl nyugatnémet kancellár. A Németország újraegyesítésének külső féltételeit rendező dokumentum szerdai moszkvai aláírása annak a ténynék a kifejeződése, hogy a német egység „az összes barát, szövetséges és szomszéd egyetértésével" valósul meg. Különösen nagy jelentőségű a két német parlament korábbi állásfoglalása a német—lengyel határ kérdésében. A kettő plusz négy-szerződés a modern történelemben először teszi lehetővé egy ország egyesülését háború, szenvedés és összecsapások nélkül — mondotta a nyugatnémet kancellár. A kettő plusz négy-szerződés aláírásának napján 'Berlin vendége vélt feleségével együtt Ronald Reagan volt amerikai elnök. Antall József a Jeszenszky-ügyről „Nem fogom egyetlen miniszteremet sem feláldozni" — mondta Antall József azzal kapcsolatban, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter keddi parlamenti megnyilatkozása heves vihart váltott ki a képviselők és a közvélemény körében, az ellenzék pedig egyenesen Jeszenszky lemondását követeli. A miniszterelnök 6zerdán délután fogadta Kun Erzsébetet, az MTI munkatársát, s. kifejtette az üggyel kapcsolatos álláspontját — Miniszterelnök úrnak mi a véleménye az MSZP képviselőjének interpellációjára adott válaszról, s annak következményeiről? — Ügy gondolom, hogy az interpellációkban, a kérdésekben szükségszerűen benne foglaltatnak olyan elemek, amelyeket a válasznál később ldfogásolnak. A külügyminiszternek feltett kérdés volt ideologikus, miután az a Magyar Nemzetben közölt levélre hivatkozott. A külügyminiszternek szükségszerűen arra kellett felelnie, azt kellett magyaráznia, ami a levélben szerepelt. Amit válaszában elmondott, az bizonyos politikai értékek összefoglalását jelentette, amely értékek az interpelláló kérdésében szerepeltek. A külügyminiszter ezek együttes meglétét a koalíció pártjaiban vélte hitelesebben érvényesülni, mint más pártoknál. Ezzel — a bírálók állításával ellentétben — semmiféle kizárólagosságot nem fogalmazott meg — ez a véleménye ... Annál is furcsább ennek a zokonvétele, mivel különböző ellenzéki pártjaink olyan kijelentéseket tettek, amiben „mucsainak" nevezték a kormánykoalíciót, külföldön és belföldön azt hangsúlyozták, hogy ők képviselik az európai és a nyugati orientációt. Az ellenzék egyes pártjai — mint pl. az SZDSZ — a Jeszenszky Géza által sorolt eszmékről, ezek egy részéről korábban azt állították, hogy ők képviselik, s ezt nyugodtan megtehették. Tölgyessy Péter már tavaly ősszel megfogalmazta, hogy megítélése szerint az SZDSZ eszmei szempontból közelebb áll a Magyar Szocialista Párthoz, mint az MDF-hez. hiszen mindketten a középtől balra helyezkednek el. Mi akkor is, mindig is ezt állítottuk, és a magyar politikai élet szerencsés alakulásának tartjuk, hogy ez a két nagy európai politikai eszmekör szolgál hátteréül a fő magyar politikai erőknek. — Hogyan ítéli meg az ellenzék együttes fellépését Jeszenszky Géza lemondatása ügyében? — Ez hozzátartozik a vá lasztási kampányhoz. Az ellenzék pártjai — végére jutva annak az úgynevezett türelmi időnek, amelyet egyáltalán nem tartottak be — a választási kampány időszakában szükségszerűen minden eshetőséget és lehetősé get kihasználnak arra, hogy megfelelő propagandát fejtsenek ki. Ezért ebben a kérdésben az ellenzék együttesen lép föl. Nagyon jó jel az, hogy a Magyar Szocialista Párttal is együttesen léptek föl. A választási kampányba illik az is, hogy — nem először — követelik egy kormánytag lemondását. Ez egyes ellenzéki politikusok vagy pártok folyamatos taktikája, hogy megpróbálják szembeállítani a koalíciót. — Lehetségesnek tartja-e a továbbiakban a külpolitikában a pártok konszenzusát? I— A külpolitika az egészséges parlamenti és politikai életben az alapvető kérdések egységén alapul. Válsághelyzetekben különösképp. A kormány nevében kifejezésre juttattuk: mi a külpolitikában konszenzusra törekszünk. Az ellenzék egyes pártjainak képviselői — beleértve Horn Gyula elnök urat. a korábbi külügyminisztert — hangsúlyozták, hogy a konszenzust így nem kívánják fenntartani. Emlékeztetnék arra, hogy az első perctől kezdve megalapozatlan megjegyzések hangzottak el a kormány külpolitikájára vonatkozóan, egyoldalú német-orientációról beszéltek olyan körülmények között, amikor a legszorosabb kapcsolatokat alakítottuk ki a francia, a brit kormánnyal, amikor Bush elnökkel és az amerikai kormánnyal a legjobb viszonyban vagyunk. A megújult házak az Oskola utcában örömmel tölthetnek el valamennyiünket. A három elkészült lakóház üde színfoltja a Belváros egyik legősibb részének. Színeikkel, részletgazdagságukkal, igényességükkel meghatározóak lehetnek az új városrekonstrukciós tervek ismeretében. Egyszer talán nyári sétálóutcánk ékességeivé is válnak. Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ara 4,30 forint Versenyben a postával Telefont huszonötezerért Jövő év novemberére minden belvárosi, '92 közepére minden szegedi telefonigénylőnek lehetne telefonja, s ez nem kerülne többe 25 ezer forintnál. Ez így, első hallásra — ismerve a hazai telefóniát — hihetetlen, s aki ezt állítja, az nem más, mint egy telefonüzletbe beszállni készülő részvénytársaság. Mindezekről tegnap délután a Szeged SC vállalkozási irodájának vezetőitől hallottunk, akik a bonyolításban vesznek részt. A már ismert és jó nevű Kontrax Részvénytársaság és egy műszaki hátteret biztosító svéd informatikai cég érdekelt egy rt. alapításában, s erre az új postatörvény is lehetőséget biztosít. Mindez nem most kezdődött, közel négy hónapja dolgoznak már rajta. Az apropót az adta, hogy a közelmúltban nyilvánosságra kerültek a posta távközléssel kapcsolatos elképzelései. A tanács, ismerve a posta terveit, kíváncsi volt a formálódó részvénytársaság elgondolásaira is, s erről tegnap délután tájékozódott. Indulás után fél évvel A részvénytársaság 51 százalékának — a rendelet szerint — állami vagy önkormányzati tulajdonú szervezetek kezében kell lennie, a fennmaradó rész marad a magán- vagy külföldi, illetve egyéb tőkének. A majdan megalakuló rt. garantálja, hogy a lehetséges minimumnál, vagyis 25 ezer forintnál nem kerülne többe a lakosságnak a telefon, s a közületi tarifa sem emelkedne. Harmincezres új előfizetői táborral számolva, folyamatosan ütemezett kivitelezés mellett, 16 hónap alatt teljesen átadható az új rendszer. A gócközpontokhoz közel azonban sokkal hamarabb, esetleg már fél évvel az indulás után lehetne telefonálni. A harmincezres számot arra alapozzák, hogy — ismereteik szerint — 14 ezer, meglehetősen türelmetlen telefonigénylő várakozik. Ezt ők, tapasztalataik alapján, bátran szorozzák kettővel. Természetesen a harmincezres szám Szegedre és vonzáskörzetére, együtt értendő. A részvény nem kötvény — hangsúlyozzák. Ezeket majd 25 ezer forintért meg kell vásárolni, és a készülék bekötése után vissza kell adni. Kell, de nem muszáj, mert újra megvásárolhatók 25 ezer forintért, most már az osztalék reményében. Ez annál is inkább megfontolandó, mert az rt. a mindenkori banki kamatnál magasabb osztalékot garantál, s akkor a bekötött telefon részvénye is jó befektetésnek bizonyulhat. Ki kerül dobogóra ? Hogy a távközlés nagy üzlet, ezt inkább már csak Keleten kell bizonygatni, Európa túlsó felén ez magától értetődő. A közelmúltban például akadt olyan külföldi ajánlattevő, aki a szükséges pénzt egyszerre letette volna, ha az osztalékot kiviheti A lakosság körében ez nem váltott volna ki túlzott ellenállást, feltételezhető azonban, hogy a törvény sem véletlenül rendelkezik az 51 százalékról. A tervezett rendszer kétmilliárdos költségéből legjobb esetben is csak 40 százalékot adna a lakossági részvényvásárlás, a többi egyéb helyekről, többek között az rt. alapítóitól jönne ö&zsze. Hogyan csatlakozik mindehhez a közelmúltban kisebb vihart kavaró posta torony? Ha ez a rendszer győz, akkor — egyelőre — sehogy. Ennek helyigénye ugyanis mindössze 9 darab lakótelepi szárítóhelyiség. Később, ha rádiótelefonnal is bővíteni akarják, ahhoz a város magasabb épületein elhelyezhető adók is elégségesek. Egyik kulcskérdés a rendszer, mert a számtalan ajánlat közül mindössze háromfélét enged be az országba egy későbbi — novemberben meghozandó — döntés. Az rt. bízifc abban, hogy a lehetséges háromba az övé is bekerül, és akkor már majdnem szabad az út. Azért csak majdnem, mert az önkormányzat nélkül ez nem megy. A testület pedig meghallgatja majd a postát — feltételezve, hogy az a rendszer is dobogós lesz —, meghallgatja az rt-t, s ezután dönt. Egyedül nem megy Kívülről kicsit egyoldalúnak tűnik a verseny, de korántsem az. Ha az rt. tervezett rendszere zöld utat kap és az önkormányzat is erre adja áldását, indulhat a beruházás. Természetesen nem a posta nélkül, hiszen az együttműködésről a közeljövőben még nem mondhatnak le. Az 51 százalékon belül pedig a posta is tagja lehet — a feltételezés szerint tagja is lesz — a részvénytársaságnak. És természetesen mit sem ér a rendszer, ha az nem csatlakoztatható a már meglevő postahálózatra. Az rt. ezekben a napokban a tanácsi egyeztetéseknél tart, s a felvetődő kérdésekre rövidesen írásban válaszol. Várja a novemberi döntést, és kedvező esetben gőzerővel kezdi a szervezést. (Az építést azért nem, mert a tél miatt nem tudja.) Mindehhez természetesen kell egy másik pozitív válasz is, az önkormányzat beleegyezése. '91 márciusáig feláll az rt., elkészülnek a tervek, novemberre bekötik a belvárosi lakásokat. '92 közepére már él a tervezett rendszer háromnegyede. Ügy legyen! Kovács András