Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-12 / 230. szám

1990. szeptember 12. szerda V Vállalkozások 3 Hazai szervezetek az egységes Európáért Beleszippantani Szeged levegőjébe Az országhatárok szerepének csökkenésével nemcsak az államok feletti területi egységek, de a nemzeti szint alatti, kisebb régiók is egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert. Kézenfekvő tehát, hogy például a Dél-Alföld nem kizárólag Magyarország részeként, hanem önálló arculatú, saját értékekkei rendelkező régióként integrálódjon az egységesülő Európába. Ennek a folyamatnak egyik kezdeti lépése lehet a két szervezet szegedi csoportjának létrejötte. A szervezőkkel — Horváth Attilával és Várnay Ernővel — a társaságok politikai irányultságáról, a város szerepéről beszélgettünk. — Az országos szervezet márciusi, budapesti szemináriuma után kaptunk kedvet a helyi tagozat létrehozásához — mondta Horváth Attila joghallgató, a szegedi Fiatalok az Egységes Európáért szervezője. — Jelenleg 40 aktív tagunk van, rendszeresek az összejöveteleink, és a nemzetközi szervezettel is felvettük a kapcsolatot Két alap. vető célunk van. Egyrészt közvetlen találkozókon szeretnénk megismerni az IEF munkáját — így Szegedet automatikusan bekapcsolnánk nemcsak a nemzetközi, de a hazai szervezet életébe is. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert a város ilyen szempontból is egy kicsit távol esik, nemcsak Európától, de Budapesttől is. A másik feladatunk azoknak a lehetőségeknek a tudatosítása és kihasználása, melyek napjainkban nyílnak az egyetemek számára (gondolok itt a Tempus-programra), és amelyek — ha időben és megfelelően reagálunk a kihívásra — nagyban elősegíthetik Magyarország közeledését az európai kultúrához; szellemiséghez. Ezeket a különböző szférákban jelentkező, mégis összefüggő lehetőségeket Szeged fiataljainak maguknak kell megragadniuk. — Az Egységes Európáért Tarsaságnak természetszerűleg van politikai „töltése" — mondja Várnay Ernő, a JATE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója. — Annak ellenére, hogy az integrációt elsősorban nem politikai eszközökkel kívánjuk elősegíteni. Míg például Habsburg Ottó páneurópai mozgalmára a Keresztényszocialista Unióhoz való kötődése és egyértelmű jobboldali beállítottsága jellemző, addlig a mi szervezetünkben a liberalizmusnak és a baloldaliságnak is helye van. Ezen eszmék bölcsője ugyanis éppúgy Európa volt, mint a kereszténységé. Elsődleges szerepet játszanak nálunk a humánus értékek és a közösségiség. (Tevékenységünkben a tagok kizárólag személyes minőségükben vesznek részt, a társaság keretében semmilyen politikai tevékenység nem folytatható.) Fontos hangsúlyozni, hogy o szegedi csoport nagy autonómiával rendelkezik majd (egye. lőre a szervezés kezdeti stádiumában van), jóllehet, egyenértékű tagja lesz: a társaságnak. Legfőbb cél lehetne a dél-alföldi térség — véleményem szerint számtalan — értékének felmutatása, a közvetlen kapcsolattartás más államok' régióival. Ezért ezúton is fel szeretném hívni az érdeklődőket. a tenni akarókat, hogy amenynyiben ezek a törekvések, illetve ez a megközelítési mód elfogadható számukra, keressenek meg. és kíséreljük meg egy Szeged központú, dél-alföldi vonzású csoport kialakítását. Szegednek finom polgári levegője van; nem árt, ha ebbe Európa is beleszagol. Mindig öröm mindannyiunk által óhajtott célokat kitűző tervekről, magabiztos programtervezetekről, lelkes kezdeményezésekről beszámolni. Reméljük. hamarosan konkrét eseményekről is tudósíthatunk majd! Keczer Gabriella Két tábor volt? A láger rejtélye Tucatnyi telefonhívás érkezett hozzánk a Láger az Adrián című írásunkra válaszolva. Voltak, akik személyesen kerestek meg bennünket, és mindnyájan megerősítették a leírtakat Ezek után meglepetésként hatott, hogy a tábor vezetője szerint csak néhány gyerek és szülő túlérzékenységéről van szó. Czeizel Ágnes, az Adria Tours vezetője mindvégig a tivati táborban tartózkodott, a napokban érkezett haza. Készséggel válaszolt kérdéseinkre. — Mit szól a szülők panaszaihoz? — Nem véletlen, hogy ki kezdeményezte az akciót! Az illető hölgy kísérő tanárként vett részt az egyik úton, de kezdettől fogva ellenségesen állt hozzá a dolgokhoz. Egyáltalán nem lehetett vele együttműködni. Mihelyt' visszatért Szegedre, már a buszról leszállva, igyekezett hangulatot kelteni a szülök között. — És a hozzánk érkezett levélben írtak sem felelnek meg a valóságnak? — Csak részben! Túlzott és egyoldalú kép alakult ki, ami egyértelműen a lejáratásunkat szolgálja. ... ha nem tiszta, vidd vissza... — Vegyük sorra a bajokat. Ügy tudom, nem volt ivóvíz a táborban. — Azon a vidéken minden nyáron előfordul átmenetileg vízhiány. A városi víz csak egy-két órán át folyt a csapból. De volt egy 2000 literes víztartály a tetőn, ezenkívül 8 hordó, amelyek zuhanyként működtek. A tartályt mindennap a tűzoltók töltötték föl. Egyszer sem fordult elő, hogy elfogyott volna a víz! Ezenkívül körülbelül két kilométerre volt egy hegyi forrás, oda is jártak a gyerekek. (Szólaljon meg azért a másik tábor is. Az időközben névvel, telefonszámmal jelentkező szülők idevágó kiegészítéseit is közöljük. Például: „Azt mondta agyerek, hogy éjszaka rosszul lett és lehányta magát, de nem volt víz, hogy lemossa!") — De csak hideg víz volt... — Reggeltől estig sütött a nap és fölmelegítette a vizet. Mondjuk inkább úgy, hogy csak langyos víz volt... — Többen azt állították, hogy a gyerekük üdítőre költötte a pénzét, mert mindig szomjas volt! — Soha nem maradtunk ivóvíz nélkül! („Fölhívtam a lányomat, és azt mondta, már késő van. nem tud kimenni üdítőért, ezért iszik a tartályból, bár ezt megtiltották, nehogy betegek legyenek ...") —r A másik fő panasz az éhezés volt. Nem kaptak eleget enni? — Ez érthetetlen! Mindig rengeteg maradékot öntöttünk ki! Félig maradt tálakat hoztak vissza. Az előfordulhatott, hogy az egyik asztalnál — mert ott nagyobbak ültek — elfogyott az ennivaló, a másiknál megmaradt, de a kísérő tanároknak ,az is feladata volt, hogy az étkezések köriili teendőkben segítsenek. És az az úgynevezett étlap...! A hajókiránduláson például két szelet kenyeret, közte két sonkát, egy kockasajtot és egy 10 dekás csokoládét kaptak. De egyébként is, mindig szabad szedés volt, annyit ehettek, amennyi beléjük fért, csak a finnyásak maradtak éhen! ( elment a gyerek a forráshoz vízért, mire viszszajött, elfogyott a tejberizs. Azt mondták neki, máskor legyen élelmesebb!") ...az orvos csak legyintett rá... — Az időközben kitört járványban sokan megbetegedtek, és közvetlen orvosi segítség nem volt. Igaz ez? — Nem számolhattunk előre a járvánnyal! Egyébként nemcsak a táborban, hanem egész Tivatban járvány vott! Sőt, úgy tudom, otthon is... Első- és másodéves egészségügyi főiskolások voltak velünk, ők látták el a gyerekeket. A tájbor megnyitása előtt meg beA legolcsóbb megoldás Kezemben a kedvenc lapom, amit minden héten ingyen kapok. Nezem a hirdetéseket, s szemem, melyre az infláció festett mély árkokat, megakad az olcsó, sőt továbbmegyek: a legolcsóbb szón. Miután a szöveget elolvasom, s rájövök, hogy sört, bort hirdetnek legolcsóbban — hát nogy a csudába ne kezdene fölöttébb érdekelni a dolog. Meg is keresem hát annak rendje s módja szerint ezt az olcsó lelőhelyet, ám fájdalom, de zárva találom, noha a kiírás szerint nyitva kellene lennie. Csalódottan távozom. Két nap múlva — új nap, új remények — ismét arra járok. A képlet ugyanaz: tábla nyitva tartást, ajtó zárva tartást jelez. Ekkor már gondolkodóba esem. Vajon ez a kereskedő önmaga ellensége, hogy zárva tart, mikor hirdet vagy csak igen ravasz? Némi töprengés után rájöttem: szimplán csak igazmondó. Mert azt írja: legolcsóbb: S láss csodát: ez a „vásárlás" egy fillérembe sem került. Hát van ennél olcsóbb? (balogh) széltük az ottani egészségház orvosával, hogy vállalja a felügyeletet. Az ötödik csoportnál jelentkeztek az első rosszullétek, ráadásul éjszaka. Reggel megkerestük az orvost, de amikor elmondtuk, mi történt, csók legyintett rá, azt mondta, az egész környék beteg. Akkor nem tudott kijönni, de elvittük hozzá azokat a gyerekeket, akik a legrosszabbul voltak. Este hat és hét óra között jött ót, gyógyszereket irt, diétát rendelt. A gyerekek viszont már másnap jól beettek, ezért húzódott el a hasmenés. Persze, fogytak is egy-két kilót, de ez a betegség miatt volt — Vízhiány, tömeges fertőzés ... Nem gondoltak arra, hogy be kellene zárni a tábort, és hazahozni a gyerekeket? — Ez nem merült föl. Bíztunk az orvos véleményében, aki szerint csak kéthárom napos betegségről van szó. („Még itthon is orvoshoz kellett vinni a gyereket, de örülök, hogy épségben viszszakaptam!") „Ez tényleg a Balkán!" — Az udvari, nyilvános zuhanyzóknál, ahol csak fürdőruhában lehetett mosakodni, megállt a szennyvíz. Látta ezt az ottani köjál? — Amikor kint jártak, a konyha és az étkező tisztaságát nézték. Akkor még elnyelte a föld a szennyvizet. Meg is dicsértek bennünket, milyen ötletes zuhanyzót csináltunk a tartályokból. Semmi ellen sem volt kifogásuk. Az pedig egyenesen rágalom. hogy forralatlan vízből készítettük volna — tejporral — a tejet. — A gyerekeknek még szekrénye sem volt, ágynemű helyett egyetlen egy lepedőt kaptak, tanterembe zsúfolták össze az ágyakat. — Való igaz, a székek, amelyek a szekrényeket pótolták volna, kicsinek bizonyultak. Agynemű? Az első csoportoknak két lepedőt adtunk, de nem igényelték, így később már csak egyet osztottunk. Ha kérték volna, adunk még egyet. A fő baj inkább az volt, hogy az otthoni civilizációtól eltérő, valóban balkáni körülmények közé kerültek a máshoz szokott, kicsit talán elkényeztetett gyerekek. Mi tábori elhelyezést ígértünk, nem luxusszállodát; Sajnos, nálunk nincs hagyománya az ilyen gyermeküdültetésnek. — A szülők azonban nem tudták, milyen körülmények közé küldik a gyerekeiket, akik sírtak a telefonban, és kérték, hogy jöjjenek értük. — Ilyet nem tapasztaltunk. A búcsúzáskor valóban sírtak a gyerekek, de azért, mert jó volt nekik a táborban! „Nem fizetünk!" — Ha jól tudom, készült egy videofelvétel, amely a vádak ellenkezőjét akarja bizonyítani. — Valóban, két baráti házaspárt hívtunk a tévétől, és a további működésünk céljából kértük, hogy filmezzék, amit látnak. Bárkinek — a panaszos szülőknek is! — szívesen bemutatjuk, akkor majd láthatják, szó sem volt „pokoltáborról". Egyébként a saját gyerekeink is végig ott voltak ... — A szülök egy része viszont kártérítést követel. Fizetnek? — Kétségtelen, hogy sok kedvezőtlen tényező összejátszott, de a vállalásaink 90-95 százalékát teljesítettük! Éppen ezért nem tudunk és nem is akarunk kártérítést fizetni! Ha kell, a bíróságon bizonyítjuk az igazunkat. Mi is hozhatunk tanúkat, kísérőket és gyerekeket, akik bizonyítják, hogy jó volt a táborban. — Mégis mivel magyarázható a szöges ellentét a panaszok és az ön által elmondottak között? — Az előfordult hibák, rosszindulatú fölnagyításával ; Jó szándékkal szerveztük a tábort, a váratlan körülmények minket is próbára tettek, de ez még nem ok ilyen támadásra; * Számomra az eset még érthetetlenebb, mint eddig. Egy megoldás lehet csak: két tábor létezett; Az egyik, ahonnan úgy jött haza az egyik gyerek, hogy „Anyu, hova küldtél engem?", és a másik, ahol akadtak ugyan nehézségek, de alapjában azért jó volt az egész. A megoldás ötlete nem új. Mintha Rejtő Jenőnél olvastam volna már ilyesmit... Nyila* Péter Üzletelő Vöröskereszt Igaz, fólbecsülhetetlen érdemeket szereztek eddig is a vöröskeresztesek a véradás szervezésében, és mégiscsak az általuk rendezett tanfolyamokon, előadásokon hallottak egy-egy üzem dolgozói arról, hogyan kell bekötözni a sérült sebeit, míg az orvos megérkezik — a köztudat azonban ezt a humanitárius szervezetet is a párt alárendeltjének tekintette, mint annyi mást, holott elvégre egy nemzetközi központú organizáció láncszemeként működött hazánkban Ls. Hogyan érintette a rendszerváltás a Vöröskeresztet, erről beszélgettem Pádár László né megyei ti tkárral, valamint Zeleiné Horváth Sárával, a városi vezetőség új titkárával. Szárnyalhat a jóakarat Milyen sajátos elvek alapján is működött nálunk a Vöröskereszt az elmúlt évtizedekben? Még az 1955. évi 25. számú törvényerejű rendelet fogalmazta meg, s ezt erősítettek meg rendre az alapszabályban a kongresszusokon: a Magyar Vöröskereszt „ ... a demokratikus centralizmus alapján működő tömegszervezet", és tevékenységével támogatja a fejlett szocialista társadalom működését". Az idén a Vöröskereszt is fordult egyet saját tengelye körűi, s vezetőségi ülésén törölte eme két passzust alapszabályából. Emellett önálló jogi személlyé nyilvánította a megyei vezetósegeket megadva a gyakorlati lehetőséget is a teljes önállósághoz. E két, aprónak tűnő változással azonban új életet kezdhetett ez a jobb sorsra hivatott szervezet. A fölkínált szabadság miatt kaphatott szárnyra a vöröskeresztesekben az eddig kissé elfojtott jóakarat. A 164 millió forintos állami támogatás azonban magas röptű elképzelesekhez igen csekély. Az apparátus létszámát igyekeztek mindenhol a minimálisra csökkenteni, összébbhúzódtak irodáikban a megye és a városok ügyintézői. Fölismcitók: az új helyzet új módszereket követel. Ésszerű együttműködésre törekszenek a tanáccsal, a majdani önkormányzattal, hiszen a Szegeden jól kiépített szociálpolitikai rendszer, a gondozási központok, a szociális otthonok meglevő hálózatának működését kiválóan segítheti mindenki, aki hivatásának vallja a rászorulókkal való törődést. A cél érdekében eredményesen foghat össze az egyház, a Vöröskereszt, vagy a humán szolgáltatásra szerveződött gmk. S az. sem mellékes: a meglevő intézményi háttérrel, egy adminisztrációval az emberek tényleges segítségére fordítható minden pénz és jóakarat. A pénzcsinálás iskolája Jóakaratban nincs is hiány, pénzben annál inkább. A romániai forradalom megviselte megyei szervezet, magához térvén az áldozatos hetek után, új fába vágta a fejszét: nekilátott pénzt keresni. Hogy előteremtse az. alapot a hazai szegények és elesettek megsegítéséhez. Fölvették a kapcsolatot a Füszérttel, a konzervgyárral, s nagykereskedelmi áron kapott cukrot, lisztet, alapvető élelmiszereket, konzerveket szegedi, kisteleki, mórahalmi vásárlói akciókon árusították némi felárral, de olcsóbban, mint a boltban. A bevételt szociális alapra fordították. Akárcsak a Debreceni Afész elfekvő albán tornacipőinek kiárusításán összegyűlt pénz egy részét. A szegedi vezetőség kaszszáját gazdagították, amikor a ruhagyár szovjet exportból visszamaradt áruiból szerveztek olcsó vásárlási akciót. A rendszerváltás után megnyíltak a szervezet nemzetközi csatornái is: Dániából használt ruhák, az NSZKból vadonatúj, de divatjamúlt őszi, téli kabátok, szoknyák érkeztek, amelyeket potom pénzért adott el a Vöröskereszt, szaporítva azonban ezzel is a rászorulóknak szánt forintokat. Noha a pénzcsinálást csak most tanulja ez a humanitárius szervezet, ötletekben nem szűkölködnek: a makóiak például általános iskolások hét végi, budapesti kirándulását szervezik egy maszek fuvarozó közreműködésével, és bizony, ez is hoz szép összeget a konyhára. Számlát fizet, ételt ad A lassan csurranó, csöppenő forintok a Vöröskereszt szociális számláján egyre gyarapodik. Kik és hogyan részesülhetnek ebből? Természetesen a szegények támogatása a cél. Nem úgy kell azonban elképzelni, hogy aki belép a Vöröskereszt ajtaján, zsebében százasokkal, ezresekkel lép ki. Szándékaik szerint csak idős, nyugdíjas embereket támogatnak, olyanokat, akik bajba jutottak, és akiket valamilyen oknál fogva a gondozási központok nem karolnak föl. Nem készpénzt adnak a rászorulóknak, hanem vállalják: kifizetik lakbérhátrálékát, villany- vagy gázszámláját, élelmiszercsomaggal ajándékozzák meg. A szociális számláról fizetett 600 ezer forintot a szegénykonyha működéséhez a Vöröskereszt. Jelenleg 110 ember részére főz a Kék Csillag étterem vacsorát, s ezt a város különböző intézményeibe szállítják. Nem Róbert bácsi konyhájaként kell tehát ezt elképzelni: nem ingyenkoszt ez. amelyet bekaphat bárki, aki betér az utcáról. Egyelőre azok az állami gondozottak kapnak belőle, akik a nevelőotthonból kiöregedve, 18 évesen visszajárnak, meri képtelenek megállni a saját lábukon. Húsz adag ételt kapnak a Menedékhely alapítvány támogatottjai is. Jóllehet, ennél jóval több ember szorul ma Szegeden ingyen meleg táplálékra. Van, aki szerint 3 ezer ls lehet a számuk. a Vöröskereszt úgy véli, körülbelül 500-an lehetnek. Merőben más embert kíván ma a vöröskeresztes munka, mint korábban. Több gyakorlati érzék, ötletgazdagság. mi több, üzleti hajlam is szükségeltetik, hogy maga a szervezet fönnmaradjon, és tenni tudjon az egyre több rászoruló érdekében. A pénz egyenrangúvá vált a segítőkészséggel, egyik a másik nélkül nem működik. Sajnos, sokan már a 20 forintos tagbélyeg megvételével sem gyarapítják a Vöröskereszt vagyonát Ezért hát a névadó által ingyen fölajánlott 20 ezer Béres-csepp Plusz mellé legutóbb odatűzték a bélyeget is. Sokan érezték úgy: hálapénzként csekélység az a húszas a gesztusért, még ha nem is a feladó, hanem a Vöröskereszt zsebébe vándorol is A közös szándékot — a segíteni akarást — díjazták vele. Chikán Ágnes