Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-01 / 219. szám

80. évfolyam, 219. szám 1990. szeptember 1. szombat Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára: 5,30 forint Európa térképét át kell rajzolni Hitelünk — Örök a határon — Akik élni tanulnak Olajosünnep A Frankfurter Allgemeine Zeitung gazdasági rovatában a Magyar Nemzeti Bank alelnökének közlésére hivatkozva azt irják, hogy Magyarország teljesítménymérlegének javításában — az első félév adatai alapján — meszsze felülmúlta a Nemzetközi Valutaalap előírásait A külső fizetési mérleg javulásával szemben léteznek belgazdasági problémák; jelenleg 26 százalékos az infláció. A polgárok devizaszámláin pillanatnyilag 620 millió dollár van eihelyezve. Magyarország az elkövetkezendő évekre belső devizakereskedelmet tervez — közölte az alelnök. És még: a kővetkező öt évben 2 milliárd dollárt akarunk fölvenni nemzetközi pénzügyi szervezetektől és a tőkepiacokon. Hát, lehet. Reggel a boltban arra gondoltam, hogy legalább 30 százalékos az infláció; délután iskolaköpenyért mentem az áruházba, és be kellett látnom, annak van igaza, aki 35 százalékot saccolt. Ez azonban — csak érzemény. A számok — az más. Aláírták a német szerződést Az NDK és az NSZK képviselői pénteken délben aláírták a két német állam egyesülési szerződését, amely a Népi Kamara, illetve a szövetségi gyűlés és a szövetségi tanács jóváhagyása után emelkedik jogerőre. Ezáltal jogilag is szabaddá válik az út Németország egységének október 3-ára tervezett helyreállítása előtt. Az aláírási aktusra a kelet-berlini Unter den Linden sugárúton levő palotában került sor, abban az épületben, amely egykor a porosz, illetve a német trónörökösök rezidenciája volt. A kelet- és a nyugatnémet rádió- és tvállomások által egyenes adásban közvetített eseményen jelen volt mindkét német állam számos vezető politikusa. A dokumentumot Wolfgang Scháuble nyugatnémet belügyminiszter, és Günther Krause keletnémet parlamenti államtitkár írta alá. Az aktus előtt mondott méltató beszédében Lothar de Maiziere NDK-miniszterelnök konstruktív szellemet tükröző, gondos tárgyalások eredményeként született dokumentumnak nevezte a szerződést, amely egyike a második világháború utáni német történelem legjelentősebb okmányainak. Wolfgang Scháuble belügyminiszter beszédében arra mutatott rá, hogy az egyesülési szerződés megteremti az egységes jogrend és az egységes életfeltételek létrehozásának alapját német földön. A délelőtt folyamán mind a berlini, mind a bonni kormány áldását adta a szerződés szövegére. A vitatott kérdésekben dűlőre jutott a bonni koalíció és az ellenzék, illetve Bonn és Berlin. Mind a keletnémet, mind a nyugatnémet törvényhozásnak kétharmados többséggel kell a jövő héten jóváhagynia (azaz ratifikálnia) a szerződést. útleveleinket. Arról is szó van, hogy összetettebb funkciót vállal magára az új határrendőrség, s nemcsak a határrendészeti, hanem a nemzetbiztonsági, bűnüldözési, sőt, környezetvédelmi feladatok határ menti részét is magára vállalná. A határőrség meglevő 145 objektumából 86 maradna meg, ezek azonban őrsökké alakulnának. Kérdés, hogyan tud majd megbirkózni ez a hivatásos gárda az egyre növekvő forgalommal. Tavaly közel 91 millióan lépték át határainkat, de ez a „csúcs" sem marad sokáig érvényben. Az idei év számaiból már most látni lehet: a szovjet kishatárforgalom leállítása, a jugoszláviai 200 dolláros rendelet korlátozó hatásai ellenére százmillió fölött lesz az idei év adata. Lapunk kérdésére, miszerint várható-e alapvető változás a röszkei határátkelőhely balkáni állapotokat mutató forgalmában, Nováky vezérőrnagy talányosan válaszolt. Kifejtette egyrészt, hogy nekik anyagi lehetőségük nincs az átkelőhely bővítésére, korszerűsítésére. Ez tehát kormányzati feladat. Ugyanakkor azt is hozzátette — jelezvén, a mostani helyzet sem a magyar félen múlik nagyrészt —, hogy építhetnek akármekkora átkelőt, ha jugoszláv partnerük nem áll megfelelően a probléma megoldásához, akkor nem tudnak mit tenni. Egy további kérdésünkre azt is elmondta, tavaly év végén átadtak déli szomszédunknak egy javaslatot, amely — az osztrák—magyar határ példájához hasonlóan — a magyar és jugoszláv állampolgárok elkülönített, gyorsított utazását tenné lehetővé. Választ ez idáig nem kaptak. Mindezzel együtt azt jegyezte meg optimistán a vezérőrnagy: reméli, hogy a következő idegenforgalmi idényre ez a probléma is megoldódik. Gsak egy a gond, tehetjük hozzá: Röszkénél éjjel-nappal, télen-nyáron „idegenforgalmi idény" van. (balogh) OM ÉK-nyitó Jó üzlet a kerítésbontás Rendőrség a határon (is) A határsávkerítések lebontása üzletnek sem volt rossz. Ezzel a kijelentéssel kezdte tájékoztatóját tegnap Budapesten Nováky Balázs vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka. A fenntartáshoz szükséges évi 30 millióval szemben ugyanis a lebontást — amit egyébként az ez év végi határidőnél csaknem egy évvel korábban elvégeztek — 5 millióból meg tudták oldani, sőt, a kerítésdarabok értékesítéséből már eddig 8 millió forint „haszon" folyt be. Most először sajnálhatjuk egyébként, hogy e kerítésekből nem épült több, a rendelkezésre álló menynyiségnek ugyanis ötszöröse is gyűjtő gazdára talált volna. Az értékesítésből a határőrségnek nincsen haszna, az „emléktárgyak" készítését a honvédség nyírlugosi egységénél végzik. Nemzeti haszonnak nevezhető azonban az az 500 hektárnyi visszanyert termőföld, amit a nyugati határon levő határsáv, illetve a déli határ nyomsávjának megszűntével kaptunk vissza. Nem kis eredmény az sem, hogy 25 település szabadult ki több évtizedes bezártságából, s élvez most már nagyobb szabadságot. Az országos parancsnok azt is elmondta, hogy a kerítések ledöntése után sokan attól féltek, átjáróház lesz az ország. Az aggodalmakból azonban semmi nem igazolódott. Nem nőtt a határsértők száma, jóllehet, nehéz viszonyítani az adatokat. Az NDK-sok tavalyi tömeges kirohanási kísérletei miatt ugyanis 1989 kiugró éve volt a határsértési statisztikának, de az is kétségtelen, hogy hazánk különleges értelemben vett tranzitország lett. A romániai menekültek jószolgálati ténykedésnek nevezhető átjuttatásával szemben egyre inkább az embercsempészet fogalom az, ami fedi a történéseket. A legkülönbözőbb nációk: pakisztáni, indiai, vietnami, arab, s legutóbb albániai emberek próbálkoznak Magyarországon keresztül Nyügat-Európába távozni. Többek között e nehéz feladatnak való megfelelés szándéka az, ami miatt fokozatosan hivatásos állományúvá válik a határőrség egésze, és létrejön a határrendőrség. Ez nem csupán névváltozást jelent, és nemcsak arról van szó, hogy ezután nem sorkatonák védik majd határainkat, kezelik Pénteken, a kőbányai vásárvárosban megnyílt a 71. Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszeripai Kiállítás és Vásár (OMÉK). Megnyitóbeszédet Göncz Árpád köztársasági elnök mondott. Hangsúlyozta: hazánk fejlődésében, népünk boldogulásában a mezőgazdaság meghatározóan fontos szerepet tölt be. Nemzetgazdaságunk egykori sikerágazata napjainkban a pusztító aszállyal és az átalakulással járó gondokkal küszködik, ám sok a felszínre hozható lendítő erő is. Ezek azonban csak akkor érvényesülhetnek igazából, ha az ágazat elfogadható áron és jó minőségben jut hozzá a kiállításon is látható hazai és külföldi biológiai anyagokhoz, műszaki eszközökhöz, technológiákhoz, valamint a tudományos világ kínálta legkorszerűbb ismeretekhez és módszerekhez. Köszöntötte a kiállítás külföldi résztvevőit, kiemelte az OMÉK iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődés fontosságát. Külön említést tett arról, hogy nyolc ország — Chile, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Franciaország, Hollandia, Izrael, Jugoszlávia, az NSZK és Spanyolország — nemzeti bemutatóval szerepel a seregszemlén. A köztársaság elnöke üdvözölte az QMÉK-kal egy időben megrendezett 11. Budatranspack Nemzetközi Anyagmozgatási és Csomagolási Kiállítás résztvevőit és vendégeit. A vendégek ezután megtekintették a vásárvárost, amelyben 611 hazai és 178 külföldi kiállító vizsgázik szeptember 9-éig, az OMÉK zárásának napjáig a szakma és a nagyközönség előtt. Az OMÉK első napján több vállalat tartott szakmai bemutatót és sajtótájékoztatókon is ismertették munkájukat, illetve a legújabb fejlesztések eredményeit. Az OMÉK reggel 9-kór nyitja kapuit és este 7 óráig tart nyitva. Hitelek Magyarországnak Magyarország 500 millió márka, korábban már kilátásba helyezett hitelt kap nyugatnémet bankoktól, részben szövetségi kezességvállalással — jelentette a Frankfurter Allgemeine Zeitünk pénteken exkluzív értesülésként. A tizenkét hónapra szóló hitelt a Deutsche Bank vezetésével nyugatné(Folytatás a 2. oldalon.) VASARNAP IS A TARTALOMBÓL: — Hungária-krónika; — A pap és a párttitkár, avagy helyezkedni tudni kell; , — Elindulnak szeptemberben; — Elzavarva, kisemmizve, várakozva; — Tudósítás a Szeged—Békéscsaba labdarúgómérkőzésről. Somogyi KároJyná felvételed Lebetonozva Akkor tájt rúghattam először labdába, amikor Magyarországon lerakták a szocializmus alapjait. (Fiatalok és feledékenyebbek számára: 1962.) Ismerve a foci és a keleti rendszerek viszonyát, elvileg attól a pillanattól nem volt komoly esélye egyetlen • hazai futballcsapatnak sem a nemzetközi pályákon, ám munkált még az izmokban és idegekben a grundfoci varázslatos ereje, így hátra volt még Albert pazar játéka és Farkas csodálatos kapásgólja angol földön. De a kór már pusztított. Igaz, mit sem tudtunk erről mi, alsóvárosi gyerekek, akik a Szabad Sajtó utca egyenetlenül terített terméskövein órákon át tudtunk focizni, sőt, ha följutottunk a Szabadság téri pályára, egyenesen a Wembleyben éreztük magunkat. Akkoriban, a hatvanashetvenes évek táján, a Szabadság téren iskolavégzéstől lámpagyújtás utánig aligalig találhattunk egy kiskapuzásnyi helyet. Sőt, a bandavezérek pofozkodó tudománya döntötte el, hogy ki rakhatja hátrább a másik két csapat kárára a melegítőkből és iskolatáskákból tornyozott kapukat. Hasonló volt a helyzet a Mátyás téren is, s följebb, a belvárosi srácok között, az Ady téren. A templom körül oly nagy és szabálytalan nyüzsgés támadt olykor, hogy két évtizede pályákat is kijelöltek, vaskapukkal — gondolva a maradandóságra. Azt viszont nem kalkulálhatták be, hogy a videó meg az önvédelmi harci művészetek korában egyszercsak elfogynak a pályákról a gyerekek. Ahogy a Mátyás térről is elszállingóztak, ezerfelé. Maradt az üres pálya, amit most gondos kezek, átlósan lebetonoztak. Pedig itt valaha a Hámán Kató osztályok közötti bajnokságát rendezték, s ma is hetente legalább egyszer labdáznak itt összeterelődő fiatalok. Lebetonozva a labdarúgás jövője. Nem túlzás ezt így mondani, mert csak a betonlapra vetődő kapust vagy a becsúszó hátvédet kell ideképzelni. És persze a jó szándékot is,, amivel e fura járdát létrehozták a templomba igyekvők számára. Méregetem a teret, s beleképzelem azokat a hosszú órákat, melyeket magunkba feledkezve játszottunk át az illatos, húsos füvön. És eltűnődöm azon is, ha jutott pénz a betonlapokra, talán nem tudtak volna kiszorítani két dróthálóra valót? Mert, ha a kapuk mögött magasodna egy-egy ilyen labdaterelő alkalmatosság, megjönne e kényelmesebb kor emberének is a kedve a focihoz. Gondolom én, talán egyedül. De mindenképp elszomorodva. (dlusztus)