Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-05 / 193. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 193. szám 1990. augusztus 5., vasárnap ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101 + 20 forint Ara: 5,30 forint Volt egyszer egy... Képes krónika Idős paraszt bácsi vetődik el a kuplerájba. Miután a dolog megesett, az öreg köszöni szé­pen a boldog perceket, és tá­vozni készül. A lány persze kéri a szolgáltatásért járó tarifát. Az öreg meglepődve fizet. Csodál­kozását látván a lány felvilágo­sítja: „Ja. tata. itt fizetni köll!" Imígyen szól a történet arról, miért is kereszteltetett Szeged legismertebb bordélyháza Jata­tának. Hallottam már többször — a lehet, hogy igaz: lehet, hogy nem — történetet, leg­utóbb a napokban mesélte va­laki a Bánomkert sori kupleráj temetésén.'Merthogy bontják a nagy hírű műintézményt. Igaz, már negyven éve nem eredeti rendeltetése szerint üzemel, mégis mindmáig várostörténeti jelentőségű épületként tartot­tuk számon. Temessük most régi nagy hí­réhez méltóan az egykor jobb napokat megélt furcsa házat. Záróra lányhoz, olyannyira, hogy nap­közben is gyakran volt vele. Komoly dolog azonban nem lett az ügyből. — A lányokat a teljesítmény arányában fizették ? — A szobadíj és a vendégek fogyasztása illette a háziurat, a fuvardíj a lányoké maradt. — Tudod-e, mi lett a lányok­kal, amikor kiöregedtek? — Elmentek rendőrnek, vil­lamosvezetőnek. pincérlány­nak. ruhatárosnak vagy takarí­tani. — Látsz-e még mostanában valakit is közülük a városban? — Kettőt néha látok. Szá­mold ki: én 65 éves vagyok, akkor voltam 22, a lányok meg 30-on fölül. — Mit szólsz hozzá, úgy hír­lik, Szegeden újra nyitnak kup­lerájt. — Hát sajnos, én már ehhez tényleg csak szólni tudok, és azt mondom, ahol megszületik a demokrácia, ott megjelennek a kuplerájok. A SZÚZAI MENNYEGZŐ ELBÚCSÚZOTT, de tanulsá­gai tovább élnek, érintéseit magunkba szívtuk. Kulcsmondata: ,.Szembefutok. Kellemes nyugatalanságotl", talán az indító törté­nelmi események óta nem voltak aktuálisabbak, bátórítóbbak. reménykeltöbbek, mint manapság. A szabadtéri közönségé — két estén közel tízezer ember — meleg fogadtatásban részesítette a premieren megjelent Sütő Andrást, és a színpadraállítók közösségét, élükön Ruszt József rendezővel, és a főszereplőkkel, akik közül képünkön Sinkovits Imrét (Bétisz) és Kaszás Gézát (Permenión) örökítette meg a fotóriporter. A szocialista társadalmi rendszernek kellett volt meg­születnie ahhoz, hogy ..a test örökös rabszolgáit fölszabadít­suk a pénz megalázó kiszolgál­tatottsága alól. A hűbéri társa­dalmak utolsó bástyáit döntjük le immár ezen a sötét éjszakán, mikor a jövő napja kel föl a fejünk fölé" — mondotta volt a „gaz" korszak egyik jelképé­nek megsemmisítését üdvöz­lendő a város polgármestere, anno 1947-ben. S a népek, hogyan búcsúztak el a Jatatától? A szemtanú. Tóth Béla, könyvében ezt így örökítette meg. „Sorolunk a bombázások so­rán fél szárnyát elveszejtett Ja­tata tájékúra, de már a Liliom utca elején sűrű rajokban állnak a fekete férfitömegek, a Tündér utca meg a vasúti töltés is teli emberfürtökkel. Sötét van. Böjti újságíró-igazolványára >eléohetünk az épületbe. Kicsit sokallnak bennünket. A szalon minden ülőhelye foglalt. A bár­pult mögött mennyezetig érő falfestmény, állítólag Kontuly­iól címe: A szabin nők elrab­lása, ingerlő előadásmódban. A bennfentes vendégek arcán vá­rakozás. A szolgálatos tündérek talpig kék viganókban járnak az asztalok között. A kicsit si­ránkozó törzsvendégek térdka­lácsaira csücsülnek egy-egy pil­lanatra. koccintgatnak. A vára­kozás fölzüdult méhkasi zúgás­sal jelzi, megjött valaki. A pol­gármester. " Egy törzsvendég mesél Nem könnyű ma már egykori törzsvendéget találni. Az a kor­osztály. amely még az intézmé­nyesített kuplerájba járt, ma már a hatvanon túlról emléke­zik, s mesél azoknak, akik a kőfalak nélküli nagy kuplerájt ismerhetik Atyai jóbarátom az utolsó hiteles mesélök egyike. Egye­temistaként még élvezhette a bordélyház sajátos varázsát. Nem írom ide a nevét, hisz a városban sokan ismerik, s félek, frocliznák hetekig. — Kívánatosak voltak a lá­nyok? — Nem túl vonzóak és nem is fiatalok. Zömük 35—40 év közötti. Parasztlányok, meg­bukott cselédlányok jöttek be ide, és örültek, ha bekerültek, mert itt biztonságban, biztos üzlet kínálkozott. Egy lány egy éjszaka hat fuvart is megcsinál­hatott. — Mennyi volt a tarifa? — A szoba tíz, a lány ugyan­csak tíz forintba került. Az a vendég, aki időzni akart, aho­gyan ma mondják, több me­netre váltott, az még egy tízest fizetett. — Ti, egyetemisták, bírtátok pénzzel? — Bennünket szerettek a lá­nyok és a tulaj is, ezért hát kedvezményt kaptunk. Persze, ne hidd. hogy csak azért jártunk oda. Volt, hogy kávéztunk, be­szélgettünk, egyszerűen élvez­tük a hangulatot. Egy fiatalem­ber számára az egész kupleráj­Udvarra néző kéjszobák nak valami megmagyarázhatat­lan varázsa volt. — Csak kávét ittatok? — Kávét, teát. Alkoholt nem árusítottak. — ... mert oda már pityóká­san érkeztek a férfiak? — Nem mondhatom, hogy ez volt a jellemző, noha a fér­fiak átlumpolt éjszaka után tér­tek meg sokszor ide. A részeg­séget, a duhajságot egy bizo­nyos határig tűrték csak a ven­dégek el. — Nem féltetek? — A lányok tiszták voltak, állandó orvosi felügyelet alatt álltak. A rendőrség rendszere­sen ellenőrizte a bárcájukat. Ebben pedig mindig szerepelt, mikor voltak utoljára orvosi vizsgálaton. Vigyázott erre a tulaj is. hisz így diktálta érdeke. — Szövődött szerelem? Men­tettek ki lányt házassággal? — Ezt a nagy filmekben lát­tad, ugye? Az élet nem ilyen romantikus. A Jatatában szüle­tett egyetlen házasságról, fer­geteges szerelemről nem tu­dok. Egyetlen szorosabb kap­csolatra emlékszem. Kedves barátom, egyetemista társam — aki később híres operaéne­kes lett — vonzódott az egyik Aki látta az utóbbi években az omladozó, csúf épületet, nem is képzelheti, valaha mi­lyen cifra volt e palota. A levéltári iratok szerint „az utcai emeletes éjjeli mulató és udvari kerítés" 1911-ben épült. Stukkódíszes mennyezetén fü­zérbe foglalt lányok fogadták a belépőt. Az oldalfalakon hatal­masgipszvirágok. kovácsoltvas belső ajtó. A lépcsőházban szépre festett virágos mező. fel­pingált táncosnők és mandoli­nos ifjak. A lányok szobái az emeleten sorakoztak, a szalon a földszin­ten. jobb felé volt. „Az utca erkölcseinek lehető óvása szem­pontjából" előírták, hogy a kéj­szobák és a nagyszalon az ud­varra nézzenek. Cifra volt a ház, mígnem '44-ben egyharmadát bomba pusztította el. A maradék két­harmadban '48-ig folytatódott az élet tovább. Aztán állt, pusz­fult mostanáig, mikor is lebon­tásra ítéltetett. „Porlód városa mindig is el volt látva kuplerájokkal, nép­szerűbben kupikkaT, kupol­dákkal', irodalmiasan szólva bordélyházakkal'". így írja Te­mesi Ferenc, s folytatja tovább: „a jó porlódlak — nem minden igazság híján — ezt az Európá­hoz való tartozás egyik cáfolha­tatlan bizonyítékának tartották, és már csak ezért is lenézték a szomszédos Hódmezővásárhe­lyét. " A kocka fordult, hisz Hód­mezővásárhelyen már megszü­letett egy mai kupleráj, amit mostanság szexcentrumnak ne­veznek. Porlódnak immár siet­nie kell. Az összeállítást készítette: Kalocsai Katalin A MOLNÁR-DIXIELAND evek óta nemcsak a nemzetközi dzsesszporondok sikeres együttese, hanem a Szegedi Szabadtéri Játékok állandó fellépője is. Ma este fél 9-tól az Újszegédi Szabadtéri Színpadon dixi-párbaj zajlik. A szegedi muzsikusok vendége a kolozsvári Cserebogár (7 Carabusi) együttes. Hogy ki lesz a békés zenei párbaj győztese, azt a ma esti közönség dönti el. Ha fontosnak tartja... Nagy László felvétele MOTORCSÓNAKOK NÉPESÍTETTÉK BE A TISZÁT, tegnap délután. A sikló és sporthajó kategóriában több hajó­osztályban versengtek az országos bajnoki forduló keretében. Az első nap fénypontját az utolsó versenyszám az 0 700-asok világkupa futama jelentette. Az első vízre szállást — ma még három követ — a bajaink ötszörös világbajnok versenyzője Volentér László teljesítette a legjobban. Ma 10 órától folytatód­nak a küzdelmek I

Next

/
Oldalképek
Tartalom