Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-07 / 195. szám

10 Röviden 1990. augusztus 7., kedd PATAKI SÁNDOR. U FU TÁS Gorcsev Iván I'KV tette fel a kérdést Vanek úrnak Nizzában: — Iszik? — Inkább ennék valamit ezen a héten, ha már 30 ezer frankom van. Nos, itt, Szegeden, akinek éppen nincs a zsebében 30 ezer, annak talán jól jön ez a furcsa információ. Ha a fenti mázolmány igazat szól(na), az érzés nekünk to­rokszorító (volna) — az érdekelteknek viszont gyomorkor­dító: első kordulás — felkészülni (egyelőre csak a futás­ra); a másodikra — vigyázz! (nehogy összeess); harmadik robajlás — Indíts! (De nem egy Vanek úrnak, aki — mint tudjuk — 30 ezer frankot keresett aznap, és a franHa pj­viéra legjobb szállóinak teraszán étkezik különös műgond­dal. nem pedig csak úgy, slamposan, kaja után futkároz.) ó. J. Fapárti győzelem A tegnapi iszonyatos ká­nikulában, az Olajos yteá­ban, a fák hűs árnyékában felhevültek az indulatok. Két lakóközösség s a Város­gazdálkodási Vállalat mun­katársai kis híján ölre men­tek saját érdekeik, illetve a természet védelmében. Az Olajos utea 10. számú ház lakói — leginkább az emeletiek — a szomszédban lakók megrendelésére érke­zett favágókat akadályozták meg egy magasba szökött nyárfa eltávolításában. A szépen parkosított la­kónegyed kialakítását a környékbeliek mintegy húsz éve kezdték meg, társadal­mi munkában csemeték ül­tetésével. Jó szándék, össze­fogás akkor több volt, mint szakértelem, így egyes he­lyeken a lakótömbökhöz, telefonkábelekhez, szenny­vízcsatornákhoz túl közel ültették a mára megterebé­lyesedett fákat; a gyökereik sok helyütt veszélyeztetik a közműveket. Néhány lakó, mivel az előttük megbúvó szennyvíz­csatorna már többször eldu­gult, az egyik fa gyökerei­re gyanakodott; kérték a fa kivágását. Mások pedig ezt ellenezték. Szerintük a vé­cén lehúzott szemét okozta a bajt. Mivel műszaki feltárás nem történt, a vízművek szakmai véleménye nélkül nehéz lenne bármelyik fél­nek igazat adni. A fa min­denesetre szinte a csatorna­fedőn nótt ki, támasztógyö­kerei tekintélyes vastagsá­gúak. A vita eredményeként, úgymond a demokrácia je­gyében, a fa maradt, a többség, az árnyékpártiak akarata szerint." A város­gazdálkodási vállalat vissza­rendelte favágóit, a vita azonban minden bizonnyal még nem dőlt el. A környé­ken közel egy tucat fa to­vábbi sorsa — hasonló okokból — bizonytalan .,. (varga) Függőleges falu Második alkalommal majd én dik­tálok — döntött Per-Patvaricsi, a közíró, amikor elindult a Sündisznó utca 32. felé. Vitt magával három csokor virágot — egyet Okass Etel­ka tanárnőnek, a másik keíttőt Mé­száros János nyugdíjas állatorvos­nak és Mérges Pál nyugdíjas gyógy, szerésznek. — Nem maradhatok adós — döntött, s akkor még fogal­ma sem volt, hogy ez milyen követ­kezményekkel jár. Szerényen lépett be a lépcsőház­ba, s elkezdte tanulmányozni a la­kók névsorát, ötről hatra sem ju­tott, amikor érezte, hogy a háta mö­gött megáll valaki. Ügy tett, mint­ha nem venné észre. — Julika csak fél óra múlva vár­ja — súgta neki a hang, majd, hogy súlyosabb legyen a mondanivalója, mellé állt, vállait érintve. Per-Pat­varics kényelmetlenül érezte magát, azért csak oldalt vetett egy pillan­tást, s láthatta, hogy görnyedt hátú postás áll mellette. Aztán a név is vonzotta a tekintetét — a X. emet­leten talált egy Júliára, bizonyos Nagy-Kiss Menyhért Juliannára, aki egymaga foglalhatott egy lakosz­tályt ... A duruzsoló postás megosztotta vele friss értesüléseit: — Julika most az Etelka tanárnővel foglalko­zik ... Hivatalosan láb-, talp- és hátmasszázs — s a postás oldalba bökte, mintha cimborája lenne. Per­Patvarics mind kényelmetlenebbül érezte magát. A postás folytatta: — Általában két-három nő után jön­nek a férfiak. Program szerint. Ne izguljon: ha először jár itt, megem­legeti majd. Julika érti a módját... Egy kis szíverősítőre szüksége lesz! Nálam mindig kapható barack­vagy körtepálinka. Jöjjön! — sür­gette, s ebben a pillanatban egy másik úriember lépett be a kapun. Az is csokrot tartott a kezében, az. is elsőnek a névtáblához lépett, kö­szönésképpen valamit mormogott, a postás a jelenet láttán elbizonytala­nodott, hátralépett, majd Per-Pat­varicsnak odasziszegte: — Vén gaz/­ember, mondhatta volna ... Per­Patvarics nem érezte magát se vén­nek, se gazembernek, ártatlan volt, mint a ma született bárány, külö­nösen Julika-ügyben, erre a tapasz, talatra azonban szüksége volt, szin­te megrendelésre született... Ruga­nyos léptekkel elindult a felvonó felé, majd meggondolta magát, és a lépcsőház irányába fordult... Arra emlékezett a múltkarról, hogy a he­tedik emelet a faluközpont, jó, gon­dolta, akkor nézzük meg az első emeleti faluszélt, a gyepsort... Mindenütt virágok díszelegtek Az ablakban muskátli, különleges for­májú levelekkel, látszott gazdura­mék nemes oltvánnyal is foglalkoz­nak, a bordó és rózsaszínű szirmok uralták a mélyzöld hátteret, igazi gyepsori hangulatot keltve. Ahogy battyogott Per-Patvarics, éles üvöl­tés állította meg: — Józsi, levá­gom ...! Jö-ó-ó-zsi, le...! Nói hang volt, ijedtében a muskátlik közé ej­tette a virágcsokrokat átkozta a pillanatot amikor nem. a felvonót választotta, s akkor, mint egy men­tőangyal, a lépcsőkanyarban Mészá­ros Jánog nyugdíjas állatorvos állt előtte. Szinte ölelő karjaiba rohant — Azóta várjuk, uram! Ez a sze­gény asszony ne izgassa. Elmúlik Mi már hozzászoktunk. Hlebnyikov. né valaha férjhez ment egy orosz hadifogolyhoz, akit Józsinak nevez, de a szerencsétlen férfi a Függőle­ges faluba való költözésükkor el­tűnt ... Jó földműves és állatszere­tő ember volt. Per-Patvarics visszatántorgott, kéz­be vette a virágcsokrokat s Mé­száros, a kopasz úriember irányítá­sa alatt íölröpültek a hetedik eme­letre. A nyugdíjas állatorvos lakása múzeum benyomását keltette az elsó pillantásra. Koponya az íróasztalon, trófeák a falakon. Az elmaradhatat­lan kitömött fácán, fogoly és bagoly társaságát egy ritkaság: fekete gó­lya színesítette. Per-Patvarics az asztalra, a koponya mellé csúsztat­ta a csokrokat. Szellőzetlen volt a lakás, a hőség elviselhetetlennek tűnt Mészáros ásványvizes üveget vett elő. leemelte a koponya lefű­részelt fedelét, öntött ivott kacsin­tott. újra töltött, s Per-Patvarics­nak nyújtotta: — Próbatétel! A közíró belebor­zongott, mélyen a koponya fedelé­be bámult remélte, gipszből van az egész, 3 felhajtotta tartalmát. A ko­ponya szemébe nézett Mészáros ki­találta gondolatait: — Százötven éves asszony. Valaha a kolera vitte el. Per-Patvarics ekkor elsüllyedt: egy székbe vetette magát, és másfél évszázadot öregedett Tehetetlen ag­gastyánként ennyit tudott kinyögni: — Tentát és pennát kérek! Figyelmeztető tében, öt személy sérült meg — a közlekedésrendé­szet tehát 'ide vonult ki nagy erőkkel. A tűzoltósá­got a Pusztamérges—Öttö­mös körzetében észlelt erdő­tűz miatt riasztották. lAz el­ső jelek szerint avartűzről van szó; ettől függetlenül érvényes az óvatosságra in­tó felszólítás (ami az eldo­bott gyufaszálakat és giga­rettavégeket illeti) és elsó oldalunk címe ismétlést kö­vetel: Add már, Uram, az esőt! Nagy LAscOA felvételei Tegnap este, 20.30 óra után több olvasónk felhívta az ügyeletes szerkesztőt: a rendőrség és tűzoltóság is nagy erőkkel kivonult, szak­májukba vágó események történtek a megyében, a mai lapban olvasni szeret­nék a részleteket... Csák tényeket tudunk közölni, lapzártáiig ugyanis (Fülöp százados úr, a vámosi rend­őrkapitányság ügyeletese jó­voltából) az alábbiakat tud­tuk meg: Klárafalva hatá­réban, magyar és német gépkocsi ütközése következ­RENDÖRSÉGI FOGADÓÓRA Holnap, szerdán délután 1 és hámom óra között dr. Tóth Lajos rendőr ezredes, meg­bízott főkapitány Szegeden, a 'Párizsi krt. 16—22. szám alatti hivatali helyiségében fogadóórát tart. ELHUNYT BALÁSSY LÁSZLÓ ÍRÓ Eletének 62. esztendejé­ben szívinfarktus következ­tében elhunyt Balássy László író, műfordító. Talán enyhül a hőség Délutántól többfelé lesz záporeső, zivatar. A tovább élénkülő déli szél fokozatosan északnyugatira fordul, meg­erősödik, a Kisalföldön viharossá fokozódik. A legalacso­nyabb reggeli hőmérséklet általában 15 és 20 fok között alakuL A legmagasabb nappali hőmérséklet ma északnyu­gaton 25 fok körül, délkeleten 30 fok közelében való­színű. Groteszk találósok A MI AZ? — KÉRDÉSRE Fekete, repül, és ugyan­úgy lát előre, mint hátra. (Vakvarjú) üvegből van és szögle­tes. (Vasgolyó) Fán ül, tíztonnás és fü­tyül. (Két öttonnás rigó) — én — ROSSZ HIR A hétvége bűnügyi króni­kája sajnos meglehetősen hosszadalmas és kétségbeej­tő, ezért inkább pontokba szedve közöljük a bűnlajst­romot: A Csillag téri AiRC és a SZUE elől éppúgy loptak bi­ciklit, mint kismotort a Kert mozi parkolójából, a Hunya­di János sugárút 75. és a Budapesti körút 30. szám elől. Gépkocsikat a dorozsmai piacon nappal is feltörnek, ugyanúgy, mint a szegedi partfürdő melletti parkoló­ban. A Dandár utcában par­koló Ladát ugyan nem tör­ték fel, de négy kerekét el­lopták. További éjszakai gépkocsi-feltörések történ­tek a Budapesti karútan, a Petőfi Sándor sugárút és a Faragó utca sarkán, vala­mint a Retek utcában. Az elkövetők ismeretlenek. Do­rozsmán azonban a lakos­ság közreműködésével si­került elfogni két, gépkocsi­feltöréssel gyanúsítható személyt. Telefon vandálok törtek­zúztak-rongáltak a Csongrá­di utcában, a rókusi ABC­nél és az Qrtutay utcában. A rongálok a perselyeket fosztották ki. "„:. "' Szombaton a Marx téren loptak meg a zsebesak egy idős asszonyt, a Szilléri su­gárút és a Rebeit Ottó sar­kán a zebránál, várakozó hölgy kezéből pedig kikap­ták a táskát. A Centrum Áruházban a meglopott ju­goszláv férfi ugyan meg­fogta a román állampol­gárságú tolvajt, pénzével azonban annak társa elme­nekült. A hétvége éjszakáin a be­törők sem tétlenkedtek. Do­rozsmán az ABC-áruházba, Szegeden a háziipari szö­vetkezet Lenin körúti iro­dájába és a Szegedi Textil­művek óvodájába hatoltak be. A kárfelmérés még tart, a tettesek ismeretlenek épp­úgy, mint a hattyastelepi rabló. - V. L Gázolás A nádszálak alig moz­dulnak, bugájukkal nap­ban égnek, kotus indájuk­kal mentát, peremizst iz­zadnak. A balzsamos hő­ség lassan leszáll a róná­ra, madarak mozgása is csendesül, hangjuk elhal­ványul akár a nyár. Ta­pasztalni, érezni lehet, el­jött a madárvonulás ideje. Mátok a hangok, mint a nyárban, kíváncsi a si­rály rikoltásra, bizonytala­nul halk a vakvarjú kere­sése, s halk az estét váró turturgerle kurrogása. S mindezek fölött uralkodik az ezernyi, éjszakázásra gyülekező seregély boldog zsinatoiása. Kitakarózott a tótzéli rét — frissen vágta i a gép a csenkeszt — s most a leleplezett sáska­had után ugrál, forog a seregnyi sereg. Barna réti­héja portyázik a gátoldal­ban, huss, szárnyrakap. A füsti- és partifecskék lá­Madárjelek a tavon gyan hullámzanak a bú­csúzó fényben. Milyen más is a madár mozgása, ked­ve, ilyentájt, a búcsúzko­dás idején! Talán érzik, lassú, hosszú még az idő, a Nagy Üt előtt, de még­is ... készülni kell... s készülnek is minden pot­cikájukkal! A lehalászás után visszamaradó sárten­gernek is lakói vannak; éjszakázó nagypólik százas csapata. Tavicankók közt vedlő kormosőankók üldö­gélnek, s havasi partfutók — még nászruhában — vendégeskednek... Kispólingok is érkeztek, leszálltak, szétnéztek, de ki tudja miért, újra to­vábbindultak a lilás alko­nyatban. Közben megjöt­tek a sárszalonkák is; egyesével, kettesével buj­kálnak a csatakosban. Ká­rókatonák fekete kereszt­jeik százával húznak a ti­szai erdők felé. Norvég gyűrűs is volt közöttük a minapi halőrzsákmány­ban... Három kőforgató és ki­színezett újjaslile még a ritka vendég, régen látott törpecsérek társaságában. Aztán még ki tudja, óriár si a Fehér-tó, lassan megr telik a madárszálló min­den kis porondja, nádasa, víztükre vendégekkel. Réceszárnyak suhognak, s a nádkúpokban parázsló tüzet gyújtott a „szatyma­zi" napkorong alámerülve jegenyék kék ködében. Ideje nyugvóhely után nézni, mert az egérmoto­zásos madárvárta most va­lahogy „szűknek-kicsinek" tűnik ... Lám a madárje­lek így „fertőznek"... s inkább a szőkélö széna­boglyát választom. Még árad belőle a nap fojtott melege, de az aranyoszöld menta- és kakukkfűillat­ban újra csak a madárjei­lekre gondolok ... Tényleg közelít a nyárbúcsúztató ... s akkor hirtelen meg­hallom, s borzongás fut át agyamon... az őszi tücsök síró, fájdalmas strófáját... pirr ... pirr ... s tudom már a madárjelek nagyon­is jól jelezték — búcsúzik a nyár! Még lesznek vidám na­pok, színes madárnyüzs­gés, ritka vendégek de ... az álom úgy terített be, mint a száradó széna, s virágok illata lenne — amelyben csak a sírdogál ló ősztücsök hangja dobog s hullámzik... Fehér-tó. 1990. augusztus havának elején. György Tegnapi lapunkban, a rossz hírek között közöltünk egyebek között egy sajnálatos, tragédiával végződött bal­esetet is: az Algyői úton pénteken elgázoltak egy kerék­párját toló férfit. A szerencsétlenül járt ember — kór­házba szállítás után — belehalt sérüléseibe. A hír. noha ezzel már nem változtathatjuk meg a megváltoztathatatlant, kiegészítésre szorul. Az áldozat ne­ve mellől hiányzott az elkövetőé. Hrutka János hódmező­vásárhelyi lakosé. S egyáltalán nem mellékes az a mellék­körülmény sem. hogy a baleset az előjelző táblával ellá­tott és útburkolati jellel fölfestett, kijelölt gyalogátkelő­helyen történt. Szívszorító tanulság mindenki számára, aki gépkocsi vezetésére vállalkozik! Ch. A. Megalakult a Délmagyarország Kft. Tagjai: e lap újságírói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Dél­magyarország Újságíró Egyesület és a Dél-Francia Nlce-Presse-Invest. (z) DÉIM6M0RSZA6 Politikai napilap Főszerkesztő: D'.nrrtus Imre Főszerkesztő-helyettes: Solvok Erzsébet Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kispál Antal. — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház 6740. - Telefon: 24-633. Teles: 82-282. Telefax: 13­130. - A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suranvi Tibor. — Terjeszti a Magvar Posta. Előfizethető a postahivataloknai és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 101 Ft - • vasárnapi lapotkai együtt 121 Ft. ISSN 0B3-Ó25X-

Next

/
Oldalképek
Tartalom