Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-07 / 195. szám

1990. augusztus 7., kedd Hirdetés 9 Á párbaj elmaradt Utánanéztem egy régi lovagiassági kódexben: ha egy párbaj azért marad el, mert az egyik fél nem jelenik meg (mert mondjuk fél), minden felelősség őt terheli. A vasárnap estére hirdetett dixiepárbajon a kolozsvári Carabusá Dixieland nem jelent meg. Pedig az erdélyi együttes ráadásul katonazenekar... Hogy miért nem jöttek, nem tudni, a felelősséget azonban — ennyiben más műfaj a zene — a megjelent félnek, a Molnár dixielandnek kellett vállalnia a közönség előtt. Molnárékat utoljára jó egy éve hallottam muzsikálni az újszegedi szabadtéri színpadon. Akkor az MSZMP Reformkörök Országos Találkozóján léptek föl. Mintegy előzenekara voltak a nagygyűlés két sztárjának, Nyers Rezsőnek és Pozsgay Imrének. Azóta Nyers sehol, Pozsgay sehol, Molnárék ismét itt vannak. Hamarjában egy másik társzenekart is sikerült beszervezniük, a hódmezővásárhelyi Promenád dixielandet. A Promenád mintha családi vállalkozás lenne, vagy négy „Vass" muzsikál benne. Közülük a bendzsós lány éneke és a zenekarvezető klarinétjátéka keltett figyelmet. Volt egy vendégük is: Uwe, az össznémet szaxofonos. És Molnárék jöttek. Lendületesek voltak, jókedvűek, ellenállhatatlanok. A két frontember Molnár Gyula és Garay Márta olyanok, mint egy rutinos jégtánckettős: csukott szemmel, háttal állva, a legkülönbözőbb figurák, díszítések, improvizációk után is halálos biztonsággal találnak vissza egymáshoz. A „Band" szokásos műsorát játszotta, megfűszerezve néhány újdonsággal „az új lemezről". Ezek közül szellemes és bámulatos volt Mozart Török indulójának átirata, melyben Garay Márta klasszikus zongorajátékát is csillogtatta. A koncert a két együttes közös jam session-jével zárult. A közönség hálás volt, de nem elragadtatott. A finálé után elindult haza, aztán udvariasan megvárt egy ráadást. Néhányan a „Blueberry Hill"-t kiabálták, de végül sem ezt, sem a • „My boy lolly bap"-ot nem játszották el. Pedig ez utóbbi körülbelül olyan Molnáréknak, mint az Omegának a Gyöngyhajú lány. Megfigyeltem, a publikum tagjai közül többen átballagtak a szemben lévő Liget vendéglőbe, ahol a diszkózene dübörgött. A koncert közben szinte mindenkinek járt keze-lába; éreztük a ritmust. Egyszer talán erre a zenére is lehet majd egy táncos bulit rendezni... M. T. y WC* O ft2Aa*OTCM JártKOft Látnivalók A Móra Ferenc Múzeum kiállításai (Roosevelt tér 1—3.): Lucs-képgyűjtemény, Patikakiállítás, Móra-emlékszoha. Természettudományi gyűjteményünk legszebb darabjai, Vinkler László grafikái. Fekete Ház (Somogyi u. 13.): Céhek, céhemlékek Csongrád megyében, Bálint Sándor-emlékkiállítás, Vihart aratva ..., Buday György élete és művei. Szegedi Vár (Móra-park): Szeged múltja, jelene, jövője ... Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása (Bécsi krt. ll/A). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé, Vártó u. 4.). Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái, John Halas kiállítása. Horváth Mihály utcai Képtár: Szegedi Képzőművészek Nyári Tárlata. Gulácsy-terem (Kárász u.): Zajácz Tamás bőriparművész kiállítása. JATE-aula (Dugonics téri egyetem): A szocialista irrealizanus gyöngyszemei II., avagy, talált tárgyak egy letűnt korból. Bartók Művelődési Központ, B Galéria: Kalmár Márton szobrászművész kiállítása. s Könyvkiállítás a Papírés Nyomdaipari Műszaki Egyesület Csongrád Megyei Csoportja és a Szegedi Nyomda 1989. évi országos verseny díjnyertes termékeiből az MTESZ .székháza előcsarnokában (Kígyó u. 4.). Próbálják az Istvánt A Dóm téren elkezdődtek Szörényi Levente— Bródy János István, a király című rockoperájának próbái. A Boldizsár Miklós drámájából készült darab ősbemutatója hét évvel ezelőtt volt Budapesten, a Király-dombon. Később a Nemzeti Színház is műsorra tűzte. A szabadtérin harmadszor mutatják be, s a mostani előadásnak több érdekessége is van. A jól bevált play back technika helyett élő muzsikát, éneket hallhat majd a közönség. István szerepében Varga Miklós lép színpadra (eddig Pelsőczy László hangjaként volt csak jelen a produkcióban), Sebestyén Márta is maga lép színpadra, mint Réka, Sarolta szerepében Császár Angélát láthatják, hallhatják a szegediek. Az István bemutatóját megelőzi a Magyar rapszódia, melyet az Állami Népi Együttes mutat be pénteken és szombaton este. A rockopera premierje 16-án, csütörtökön lesz. Előadások: pénteken,szombaton, vasárnap és hétfőn este fél 9-től kezdődnek. Véres komédia a túlélésről Spiró György-ősbemutató Kőszegen Senkit ne tévesszen meg, hogy Spiró György játéka, a Kőszegők, a szerző színi utasítása szerint „játszódik a kőszegi várban és a török táborban a török időkben" — pontosabban (s ez már a cselekményből következtethető ki) a nevezetes török ostrom évében, 1532-ben. Ez a dráma, melyet Spiró vagy tizenöt éve írt. két ízben már megjelentetett, s a Színház című folyóirat ez évi áprilisi száma mellékleteként az új, átdolgozott változatot is közreadta — igazából rólunk, mai várostromlókról és várvédőkről szól. A történelmi témába bújtatott jelenidejüség nem meglepő Spiró drámaírói működésében. A Nyulak Margitja vagy Az imposztor hasonlóképpen „áthallásos" volt, mint a Kőszegők. Utóbbi annál is inkább közel áll a mai nézőhöz, mert gyakorlatilag a túlélés, az átvészelés, a megmaradás — tegyük hozzá: igen véres — komédiája. Spiró kitűnő érzékkel ragad meg egy határhelyzet szituációt: a fikcióból, hogy a Kőszeget ostromló Ahmed pasa és a várat védő Jurisics Miklós kapitány valaha, évtizedekkel azelőtt Dalmáciában együtt nevelkedtek, s barátok voltak, kibontja az ellentétes irányúan alakult sorsok drámáját, de kibontja azt is, hogy a hajdani barátok csak látszólag szembenálló felek, mert valójában mindketten ugyanazt akarják. Ez az ugyanaz pedig a felsőbb hatalmak ostoba pozíció- és presztízsharcainak a kivédésére irányuló túlélési szándék. Elvileg béke van ugyan, langyos, mindenkinek jó semmittevés, melyet nem illendő megzavarni. Mégis, Ahmednak értelmetlen ostromot kell indítania a rozoga Kőszeg ellen, Jurisicsnak meg hősiesen védekeznie kell az elsöprő túlerővel szemben. Ha Ahmed komolyan veszi a feladatát, két nap alatt eltörli Kőszeget a föld színéről. Ha Jurisics is komolyan veszi a maga dolgát, ott pusztul Kőszeg romjai alatt. A Bécs ellen indur 16 Ahmedet megállítani nem tudja — az áldozat fölöslegessé válik. Ahmed Bécset bevennj nem tudja — kinéz tehát neki a selyemzsinór. A nagypolitika játszik, a kisember beledöglik. Ezt akarja elkerülni a két hajdani barát. Így aztán Ahmed ostromot színlel, Jurisics védekezést. Az idő múlik, Kőszeg útját állja Bécs ostromának, s mire odaérkeznének, késő, jön a tél, — de hát mit lehet tenni? A túlélés sikerült Vagy majdnem. Jurisicsot ugyan bárói címmel tünteti ki a császár vitézségéért, Ahmedet azonban saját emberei fülelik le, nehogy az ő sorsa rájuk nézve is veszélyes legyen. Ki győzött? A császár és a szultán. Keserű komédia ez. Spiró a dráma szövetében és szövegében világosan a tudtunkra adja: 1532 és a mi korunk közt azért kísérteties a hasonlóság, mert velünk is, túlélésre, megmaradásra játszókkal , ugyanígy elbántak a felsőbb hatalmak, elhitetvén, hogy van elegendő játékterünk, hogy lehetünk ravaszabbak, ügyesebbek, mint a fennálló hatalom. Pedig csak a póráz volt időnként kissé lazább vagy hosszabb. Ráadásul, amikor a szabad mozgás illúziójában éltünk, szívesebben estünk egymás torkának, mint a valódi veszélyt jelentő külső erőknek. Hogy a Kőszegi Várszínház, híven hagyományaihoz, új magyar darabot választott idei bemutatójául (mely ráadásul, ha elég tradíciórombolóan is, Kőszegről szól), azt dicsérettel kell illetnünk.Hogy épp Spírótól, az garancia a minőségre is. A közreműködő színészek is jót ígértek (Blaskó Pétéi mint Ahmed, Máté Gábor mint Jurisics, Molnár Piroska, mint Kleinitzné, a zalaegerszegi társulatból. Wellmann György, Gazsó György. Farkas Ignác, Palásthy Bea és mások). Merő Béla harmadik éve működik Kőszegen rendezőként; tőle a helyszín, a várudvart játszótér jó ismeretét iá vártuk. Sajnos, ennyi jó előjel sem hozott jó előadást. Spiró mozgalmas jelenetezése, szinte filmszerűen váltakozó helyszínei, pergő játékstílust igénylő dramaturgiája itt valahogyan ellentétbe kerültek a szabad térrel (talán Bischof Sándor elég ügyetlen térmegoldású díszletei miatt is). Kevéssé érvényesült a játék irónikus humora, nem csattantak eléggé a párbeszédek szellemes poénjai. A játék középső, mintegy negyven percének hatalmas véres és kegyetlen haláltánc-paródiája pedig jobbára csak ideoda futkosásnak futkosás közbeni öldösődésnek hatott. Ügy tűnik, Spiró darabjának mélyebb rétegei rejtve maradtak most Kőszegen. Talán egy kőszínházi előadás majd ezeket is kibontja. Takács István Nem lesz Rómeó és Tragédia Tegnap adtunk hírt róla, hogy a Független Színpad három előadást tart a JATEklubban. Ma érkezett a hlr cáfolata: az előadások Költi Helga betegsége miatt elmaradnak. A fiatal szfnésznó megfázhatott a múlt héten, araikor A szúzal mennyegzőben lépett föl, és tegnapra teljesen elment a hangja. Márpedig Rómeó és Júliát Júlia. As ember tragédiáját £va nélkül Játszani nem lehet, s egyik sem olyan szerep, melybe egy nap alatt he tudna ugrani valaki; tehát nem lesz előadás. Sajnáljuk. Már szombaton ellepték a parkoló autók a Mátyás tér környékét, ám qz autócsúcs vasárnap tetőzött, Havas Boldogasszony napján. Ügy indultam a térre, hogy a (szombati számunkban már említett) legenda kissé kiemelte, beragyogta gondolataim közt a búcsú napját. Persze, maga a helyszín és környéke, a látnivalók, korántsem voltak ennyire „aranyozottak", nem egylcönnyű eldönteni, hogy ki a zarándok, és ki az, aki csak téblábol az ünneplőszer kőben. Mindenesetre a céllövöldék, büfék, játék- és édességárusok, a könyvkirakodók (és ki tudja, hányféle „kereskedelmi" sátrak) többsége óriási tömeget tartott ámulatban, bámulatban. Ha bárki is kíváncsi volt valamiféle történésre, ha netán egy jóvagy rossztollú „tollnok" történetre éhesen toporgott Hit, csontvázf pornó szobájában, az itt degeszre tömhette „szellemi tartályát", na meg a pocakját is. Kislány és édesanya töprengve áll egy könyvessátor előtt, mintha „kellene" valamit venni, mert mondjuk, apa sokat olvas otthon, s könyvvásárlási instrukciókkal küldte el a család egy részét. A kislány szeme hirtelen a zsákbamacska föliratra téved, s alatta az aprócska tasakokra. Valószínűleg még soha nem hallott az aprócska lány a zsákbamacskáról. — De anyu, hogy fér el ekkora zacskóban egy macska? Aztán jött a magyarázat anyutól, és persze, egy „macskára" be kellett fizetni, mert a kíváncsiság nemigen tűri a halogatást ebben a korban. És hogyne, anyu rögvest hozzátette: „Nehogy valami sületlenséget húzzál!" Zsák kibontva, anyu mérgesen néz a kislányra, amit ő, a kicsi, nem ért. Apró kezében könyv, rajta hatalmas betűkkel: Intimitás. A tárgyakat funkciójuk szerint is megannyi „éra" lengi körül, s ezen érák találkozása különös képeket hozhat létre. Nosza, íme közülük egy, melynek ugyan elég „bazári", de mégis emelkedett címe lenne: Illatosított hit. Az asztal lapját rózsaíüzérek fedték, s közöttük, mint egy természetvédelmi területen egy brutális harckocsi. Színpompásan emelkedtek lányok s asszonyok kedvenc dezodorai. A különböző témájú könyvek oly jól megfértek egymás mellett, hogy az már banális. Jobb oldalt vallásos tárgyú könyvek, bal oldalt krimi és pornó. De, hogy legyen vallás és krimi között átmenet, középütt egy „remekmű", a borítón Krisztus a kereszten, s a cím: Akit keresztülszúrtak. * Egy sovány apa és fiúcska álldogál a céllövölde előtt. — Papa, lőjj nekem egy csontvázat! — Ugyan már, az gusztustalan. — De, hátha kell majd biológiaórára. • És igen, én sem hagyhattam ki egy zsákbamacskát. Fizetek, húzok, bontok, a kezemben egy lufi. De miért? Tanulság? Hát igen: hogy fújjam föl magam. P. Sz. Kelemen Gábor, a városszépítő egyesület tagja juttatta el szerkesztőségünkbe a következő, rovatunkba illő levelet. „El kell ismernem, hogy gyerekkoromban nagy örömmel néztem, sőt később, idegenvezetőként látványosságként mutogattam az algyői gázfáklyákat, ahol az úgynevezett ,.szabad gázokat" égetik el. Az évek múlásával azonban egyre inkább szennyező hatásuk miatt foglalkozom velük. Gyakran látok hatalmas koromfelhót állni Szeged-Tarjánváros fölött. Hogy Magyarországon a szennyező üzemeket milyen arányban telepítették a lakótelepek mellé, az uralkodó szélirányba, az egy külön vizsgálatot érdemelne. Itt nem mindig Szeged felé jön a korom. Volt, amikor Szentesig tudtam követni a csíkját. (Utána eltért az utam.) A kérdésben nem vagyok szakember, s nem tagadom, hogy szakemberek megszólalását sőt vitáját szeretném kiprovokálni. Néhány éve az országos zöld telefonon jeleztem észrevételemet. Akkor még válaszra se méltattak. Azóta viszont sok víz lefolyt a (vízlépcső nélküli) Dunán, s az ez év májusi jelzésemet, amelyet most csak a szegedi zöld telefonon tettem meg, napokon belül az országos tv „Napzárta" című műsorában Koromfelhő Tarján fölött is bejátszottak. A legkevésbé sem örülök a szereplésnek, s inkább az nyugtatna meg, ha ezen írásom fölösleges, vagy elkésett lenne. Csak finoman teszem föl a kérdést, hogy ugye, senki sem gondolja komolyan, hogy a mindnyájunk által annyira óhajtott gazdasági fölzárkózásunkat (a Nyugattól elvárt támogatással természetesen) továbbra is a megszokott környezetszenynyezés mellett egyáltalán remélhetjük? Természetesen tudom, hogy az országban az algyői gázüzemnél sokkal jobban szennyező üzemek is vannak. Viszont lenne néhány kérdésem a szakemberekhez, a témával kapcsolatban. Igaz-e, hogy a gázüzem jelentós dollárexportot ér el, és évente jelentős környezetvédelmi bírságot fizet? Igaz-e, hogy Angliában meg tudtak oldani hasonló gázok összegyűjtését és hasznosítását? Igaz-e, hogy nyomásnövekedés esetén a fáklyából folyékony szénhidrogének is kikerülhetnek, égő lepelt borítva kisebb területekre? Mennyi „normál" időkben a gázveszteség, az esetleges áramszünetek esetén percenként elégetendő gázmennyiség? (netán 10 ezer köbméterben mérhető?), mennyi a kibocsátott korom és egyéb szennyező anyag mennyisége, és mi ezeknek az élettani hatása? Meggyőző válaszokkal meggyőzhető vagyok alapfeltételezésem ellenkezőjéről is. Ds csak azokkal r