Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-06 / 194. szám

1990. augusztus 6., hétfő Kultúra 5 „Tiszteletlenül" a szúzairól Sütő András ma már több mint író. Az elmúlt évtizedek alatt az erdélyi magyarság szókólója, a magyar nyelv, a nemzettudat ápolója. Az utóbbi pár évben, midőn ez a kérdés politikai diskurzus tárgyává vált, s különösen a decemberi forradalom és a marosvásárhelyi pogrom óta neve még inkább jelképpé lett. lassan már azok közé kell számítani, kiknek szentté avatása még életükben megtörtént. Ezáltal azonban Sütő András kevesebb is, mint író. A kisebbségi problematika, e sajátos léthelyzet szinte minden alkotásának középponti problémája drámai - életművének pedig állandó tematikája. így aztán a pusztán esztétikai szempontú értékelés nehéz, szinte lehetetlen. Az a tisztelet, mely az embert övezi, az irodalmi megméretés szempontjai közé vegyül. Úgy vélem, mindez különös élességgel vetődik föl drámái kapcsán. Hiszen itt a színpadra állítás ténye, majd mikéntje eleve állásfoglalást, értelmezést követel. Az általam látott néhány magyarországi Sütőelőadás nem nagyon vállalkozott másra, mint a veretes szöveg megfelelő fölmondására; az pedig, amit rendezésnek hívnánk, ehhez teremtett megfelelően látványos szószéket. Sütő darabjai mély gondolati alapozású, s kissé statikus művek. Az író alaphangja a pátosz, s emiatt, valamint a téma miatt csábítanak a komoly, ám kissé egysíkú előadásra. Ezért tartom nagyon jelentősnek és helyénvalónak, hogy akadt rendező, aki „tiszteletlenül" közelített Sütőhöz. Sokan talán már azt is zokon veszik, hogy Ruszt József belenyúlt a szövegbe. Az meg — az íróról kialakult képhez viszonyítva — végképp szentségtörésnek tűnhet. hogy a pátoszt is megtöri. Ennek legszebb példája talán Roxané bevonulása. Dobos Kati középen jön. nagy kísérettel, díszes ruhában, hatalmas uszályokkal, fején óriási csipkedísz — s közben tangó szól: „Ócseny csornaja..." Fekete humor? Ha belegondolunk, hogy a királynő épp most hagyta el régi férjét az új győző kedvéért, s legalább oly gonosz, mint amilyen szép, akkor kénytelenek vagyunk elismerni; csak a szituáció pontos értékeléséről, és színházi eszközökkel való ábrázolásáról van szó. Milyen hazug lett volna egy diadalmas, monumentális bejövetel! Ha a zene ném éllenpontozna, könnyen emlékezhetnénk egy operett első felvonására, hol a primadonna lelépked a lépcsőkön. Ruszt okosan aknázta ki a Sütő-szöveg groteszk, morbid lehetőségeit. Én idesorolom a diktátor csauszínű szobrát is. Attól, akit ábrázol, eltávolodtunk már anynyira, hogy felismerhető színpadi megjelenítése lehetséges. Ruszt rendezése 1981-ben nagy színházi siker volt. Azóta felfogása történelmileg is hihetetlenül aktuálissá vált. Nem tudom, mindez menynyire egyezik a szerző szándékaival. Talán nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy Sütő a darabírás során nem pontosan erre gondolt. Azokhoz a dolgokhoz azonban, amelyekről beszél, ma ez a viszonyunk. (Bizonyos mondatok más akusztikát kaptak. Ennek egyik végletes példája Parmenion és Bétisz párbeszéde: — ... Alexandrosz — most általam harmadszor ajánlja föl neked a békés elvonulást. — Hová? — Nem tudom. Nem vagyok itt ismerős. Ezen a párbeszéden a szegedi közönség — nevet.) Csányi Árpád rakaszolt díszlete^a hozzávaló emelvényekkel alkalmas játéktér, ám úgy tűnik, szinte bármilyen darabot el lehetne játszani benne. A ruháknak — melyeket Schaffer Judit terveinek felhasználásával Papp János állított össze — az a trükkje, hogy egyaránt utalnak a darab valós (ókori) és a gondolati (erdélyi) színhelyére. Kaszás Géza a Független Színpad megalakulása óta hihetetlenül sokat fejlődött. Parmenionja sokszólamú, erőteljes, élvetes alakítás. Kováts Adél (Eanna) meghatóan képviseli a darabban a tiszta lírát. A három helytartót sok iróniával ábrázolja Avar István, Szokolay Ottó és Bessenyei Ferenc. Hármuk közül Bessenyei a legerősebb egyéniség, ezért az ö gyengesége, öreges nyavalygása, aggodalma a legélőbb. Neki azonban komoly szövegproblémái voltak: a bemutató estéjén oly mértékig támaszkodott a súgó segítségére, hogy az még avatatlan néző számára is jól észlelhető és igen zavaró volt. A szerző szándékához legközelebb álló szerepformálást alighanem Sinkovits • Imrétől láttuk, Bétiszként ő képviseli a fennköltséget. Kalocsay Miklós hálósipkás udvari történetírója kedvesen bolondos alak. Ez a látszólag nem túl jelentős figura azért fontos mégis, mert a szövegben ő hordozza a groteszk szemlélet csíráit. „Mi tortént holnap?" — teszik föl neki minduntalan a kérdést, merthogy a jövőt — múlt időben — Alexandrosz lediktálja neki. A darab végén a diktátor meghal. A jövőt most már nekünk kellene diktálnunk — jelen időben. [Nagy László felvételén Kováts Adél (Eanna) és.Kaszás Géza (Parmenion)]. Márok Tamás A Libération a magyar zenei életről Három oldalon foglalkozik szerdán, a tekintélyes francia lap, a Libération „Európai nyár" című melléklete a magyar zenei élettel, mindenekelőtt a szombathelyi nyári fesztivállal, Bartók zenéjének mai fogadtatásával és a Budapesti Tavaszi Zenei Fesztivál előkészületeivel. A.szombathelyi rendezvényről szóló cikk. Christian Leblé írása megszólaltatja Kocsis Zoltánt, Kurtág Györgyöt, Ligeti Györgyöt, elsősorban arról, miben látják Bartók zenéjének lényegét, s mit jelent ez a zene a mai Magyarországon, az ország zenei életében. Ugyancsak Leblé mutatja be külön cikk^eft Klenjánszky Tamást, aki a budapesti fesztivál szervezését irányítja. A cikk szól a zenei élet, s főként a fesztivál megrendezésének anyagi természetű nehézségeiről is. Egy harmadik írás, amelynek szerzője Yves-Michel Riols, a Bartók-archívum tevékenységét ismerteti. A lap nyári melléklete általában érdeklődéssel kíséri a magyar zenei nyár eseményeit: a közelmúltban két írás is foglalkozott a debreceni dzsesszfesztivállal A drága bölcsi...! Darázsfészekbe nyúltam, mikor a bölcsődékről szeteett tapasztalataimról'írtam. Jegyzetem ajinyira különböző véleményeket váltott ki, hogy jónak láttam a témát egy ideig pihentetni. Most, hogy én is kipihentem a családomra is visszaszálló következményeit, ismét írok (már nem annyira szomorúan) a bölcsiről. Kész vagyok egy-egy problémát több szempontból is megvizsgálni. Ezért örültem, amikor megismerkedtem Kisné Kasza Irénnel, a szegedi bölcsődék módszertani vezetőjével, aki két pedagógustársával egyetemben 300 (!) bölcsődei gondozónő pedagógiai továbbképzésével foglalkozik. — Ajgyerek az első! — hangsúlyozta többször is a bölcsődék módszertani vezetője. — Az évenként rendezett kéthetes továbbképzéseken minden bölcsődéből egy-egy gondozónő vesz részt. A játékeszközök mennyiségéről, minőségéről gyakran beszélünk ilyenkor, szó esik arról, nogy a munkaszervezés és a gondozás légköre kövesse a gyerek igényeit. A módszertani bölcsődében az új kolléganők oktatása i^ellett a régiekkel rendszeres a tapasztalatcsere-ír Játékkiállítást rendezünk, az új módszertani eredményeket az Iránytű című kiadvánvurikból mindenki megismerheti. Tehát mi azon vagyunk, hogy ne sírjunk, hanem tegyünk azért valamit, hogy a bölcsődék a szigorúan vett egészségügyiintézmény-besorolásból kitörjenek, azaz a pedagógiai szempontokra nagyobb súlyt-helyezzenek. A cikk ebbéli törekvésünkben megerősített, ugyanakkor elszomorított, mert arról értesültem. hogy erőfeszítéseink ellenére akad gyerek és szülő, aki a bölcsiben szőmorú... A módszertani bölcsőde az intézménytípus kirakatának tekinthető. Ilyenből Csongrád megyében kettő is van. A szegedi az idén új helyre, az Agyagos utcába költözik. Más bölcsik is „újítanak": öt intézményből nyitott bölcsődét formáltak, egy helyen pedig sérült gyermekek gondozására vállalkoztak. A többi helyen teszik a. dolgukat, mint eddig. Különbség azért van: minden évben, minden bölcsödében ellenőrzést tartanak a módszertanosok, s a tapasztaltak alapján rangsorolják az intézményeket. A berendezést, a játékeszközöket, a gyermékek ruházatát] a munkaszervezést, a gbndozó^icvc/őmun^át. arszülőkkel való kapcsolatot, az admmjsztrác'iót, az élejmezést,vizs-. gálják és hasonlítják össze. Eddjgrtapásztalatai alapján Kisné távlati célként szükségesnek tartaná a kisgyermek-pédagóia szak bevezetését, majd a végzettség megkövetelését a gondozónők alkalmazásakor. Miközben ennek az elképzelésnek az indokoltsága mellett érvelt Kisné, arra a szorító kényszerhelyzetre gondoltam, amivel ma kell megküzdeniük a bölcsődéknek. A létük forog • kockán. Szegeden a közelmúltbap 200 férőhelyet szüntettek meg, három bölcsődeépület új gazdára talált az egészségügy berkein belül. A megszüntetés indoka az alacsony születésszám, a gyed kiterjesztése és az, hogy a bölcsőde drága intézmény. A korosztály igényei alapján például játszóruha, pelenka is jár a bölcsisnek, de a szülő csak az étkezést fizeti térítésként. Az intézmény kihasználtságát — az egészségügyben használatos ágykihasználtság mintájára — a gondozási napok és nem a felvett gyermekek száma alapján vizsgálják. Az első negyedévben 60-65 százalékos kihasználtsággal számoltak, amikor az intézménytípus pénzügyeiről döntöttek. Az egyre szűkülő anyagi lehetőségeket illusztrálja, hogy míg korábban egy férőhelyre 600, addig most 200forint játékvásárlásra fordítható „gyerekpénzt" számítanak. A hátrányból előnyt kéne kovácsolni — gondolom én — azaz a minőségi munkára figyelve „versenyeztetni" kellene a bölcsődéket, eltérő szolgáltatási színvonalat kínálva és természetesen eltérő térítési díjat kérve. A szülő dönthessen, hova. milyen típusú bölcsibe viszi a kicsit. — A bölcsődén belüli szemlélet netnigen változott az elmúlt évtizedekben — mondta erre Kisné. — Talán csak annyiban módosult, hogy a kórházi-egészségügyi jellege (korábban a csecsemőt meztelenre vetkőztetve adta át az anya a gondozónőnek) gyengült, családi otthon jellege erősödött. A bölcsődék „versenyeztetése" előtt többek között az is akadály, hogy a gondozónő nem érzi magáénak az intézményt, mert kiváló teljesítményétől függetlenül ugyanannyi fizetést kap. mint az. aki csak tessék-lássék látja el feladatát. Néhány szegedi bölcsődét megszüntettek, de gondozónőt nem tettek az utcára. Ez jó, mert enyhült a munkaerőhiány (nyár elején 9 betöltetlen állás volt), s javult a gondozónő- csoportlétszám arány (két felnőtt — 10-12 gyerek). Ám a pályára való alkalmasságot továbbra sem igen tudják figyelembe venni az új jelentkezők esetében. Az utóbbi időszak 30 százalékos béremelése azt jelenti, hogy 7600-8000 forintos átlagfizetést kapnak a gondozónők. A munkaidő-beosztás viszont az egészségügyben megszokotthoz hasonlít és napi 8 óra 20 perc (ellentétben az óvónő napi 6 órájával), sót a gondozónők az alapszabadságukra nem kapják meg a pedagógusmunkával járó többletnapokat. Tennivaló viszont bőven akad, az adminisztráció is terjengős és túlzó. A gyermek fejlődési táblája (amin azt rögzítik, hogy például mennyi idős korában tudott egyedül enni. evőeszközt használva, mikor mondta ki az első egyszerű mondatot) éuörzslapja titkos dokumentumnak számít, a bölcsődék tíz évig kötelesek őrizni. (Milyen szívesen őrizné ezt a szülő a csemetéjére emlékeztető apróságok, feljegyzések között!) A június 14-ei. Szomorúan a bölcsiről című írásomra érkezett reagálások közül csak Salamon Béláné levelét idézem: Végtelenül sajnálom, hogy megbántotta a bölcsődéket az újságírónő" — írta. Majd hosszasan ecsetelte a „drága bölcsi" általa és gyermekei által megismert előnyeit. A levél „csattanója": a bölcsőde gyermekparadicsom az utána következő gyermekintézményekhez — az iskolákhoz hasonlatos óvodához és a gyermek személyiségfejlődését gátló iskolához — képest. Újszászi Ilona Fehér Juli a Független Színpadból: Judom, hogy visszavárnak bennünket..." Azzal a fiatal színésznővel ültünk le egy röpke beszélgetésre a Százai próbái közben, akinek több szempontból is speciális (volt) a helyzete, hiszen hosszú éveken keresztül dolgozott a szegedi nemzetinél, s a régi társulatból diplomával nem rendelkező tagként csatlakozott a Független Színpadhoz. Ez alapvető változást hozott éjetében és színházhoz való viszonyában is. Fehér Júliáról, a.Független Színpad ma esti Rómeó előadásának a dadájáról van'szó. . — Valóban, hiszen nyolc éven keresztül ültem és várakoztam a szegedi színházban, s „ettem azcjk keserű ^enyerét", akik főiskolai diploma nélkül próbálnak beilleszkedni a kőszínházi, merev struktúrába. Egyfolytában készültségi állapotban voltam/vártam arra a pillanatra, amikor kipróbálnak. lehetőséget adnak a megmutatkozásra. Hat-hét^v várakozásban eltöltött idő után már azt sem voltam képes megfogalmazni magamnak, hogy mire is várok valójában: kérdőjeleket kaptak az olyan fogalmak. mint tehetség, képesség, akarat. Végüt^is nincs miért létezni ezen apályán, haviszszaigazolások és lehetőségek nélkül vegetálni kényszerül — az önjelölt színész• Ennék ellensúlyozásaként mindenfélét csináltam:, elvégeztem a bölcsészkar magyar szakát, letettem a színész III. vizsgát... — Hogyan fogalmaznád meg a változás eífá jeleit, amelyet Ruszt idejövetelekor tapasztaltál? — Tulajdonképpen semlegességemnek köszönhettem, hogy sem az újként betoppanó színészek, sem a régi kollégáim szemében nem voltam szakmai értelemben partner. így nyu-, godtan néztem az első Ruszt évad elé. A dolog természetéből adódóan a korábbinál nagyobb várakozás volt bennem az évaddal szemben, bár az sem ígért számomra különösebbet. Ezért okozott megdöbbenést sokakban az a szilárd elhatározásom. hogy Rusztékhoz csatlakozom. Semmi .nem igazolta előre ezt a szándékot. Utólag viszont tudom, hogy már akkor bizonyos voltam: vagy megalakítunk egy új társulatot vagy végleg befejezem a „pályát". — Ma már a Dajka szerepe után, Az ember tragédiájának és a készülő Csíksomlyói passiónak a kollektív munkája nyo: mán talán egyértelműbben látszik ez. — Lehet, bár a meglepetésből való ocsúdás után (ti. amit a Dajka szerep jelentett) olyan természetességgel folytak a próbák a klubban, hogy egyáltalán nem éreztem (és nem éreztették velem), hogy máshonnan jöttem, mint ók. — Rengeteget dolgoztok Pesten és vendégszerepeltek szerte az országban. Milyen életformát követel ez tőletek? — Abszolút együttlétet. Emberi kapcsolatainkban olyan nyitottságot, amely legtöbbünk számára szokatlan, furcsa. De ezekből merítjük azokat az energiákat, tapasztalatokat. amelyek működtetik előadásainkat. — Mit jelentett most — fél év után — Szegedre visszajönni? — Annak örömét, hogy mindazokkal találkoztunk, akik szeretnek és támogatnak bennünket, figyelemmel kísérnek ma is... és tudom, hogy • visszavárnak bennünket játszani. N, M. A Független Színpad előadásait augusztus 6-án és 8-án (Rómeó és Júlia), augusztus 7-cn (Az ember tragédiája) láthatják az érdeklődök a JATE klubban, este 8 órától