Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-31 / 218. szám

1990. augusztus 31.? péntek Sport — Panoráma Az Európa-bajnoknő elmenekül Magyarországról n , hogy kinyírnák Szilviát is.. „Van-e mit ennetek édes lányom" — kérdezte Steve, a 80 éves amerikai nagybá­csi, amikor először találko­zott az immáron ifjúsági EB arany- és ezüstérmes Szálai Szilviával. A kaliforniai ma­gyar úr ugyanis fejébe vet­te, hogy menedzseli a fran­ciaországi EB előtt a 15 éves szegedi lányt, aki'egyesületé­től, a Szeged SC-től fél 'éve nem kapott felkészülési jut­tatást, aki nap mint nap a lábaikat medencébe lógató fürdőzők kerülgetésével edz, akit Európa-bajnok létére ki­hagytak a vegyes váltóból... „Közönséges bűncselek­mény volna — háborog azóta is Steve bácsi —, ha egy ilyen tehetség az érdektelen­ség, az alapvető feltételek hiánya miatt elkallódna." Mi lesz hát Szilvivel? Va­jon képes-e együtt dolgozni azokkal, akik „kifúrták" a bronzérmes váltóból? Egyál­talán, egy objektíven mérhe­tő sportágban miért nem a teljesítmény számít? — Indulás előtt még úgy volt hogy Szilviáé három egyéni és három váltószám — meséli az Európa-baj nok­nó edzője, Vida Csaba. — Franciaországban kiderült, a magyarok csak a 4Xl00-as vegyes váltóban indulnak, de abból is kimaradt tanítvá­nyom, mert annak a Bp. Spartacusos Schulze Renátá­nak szavaztak bizalmat, aki­nek 100-on igaz, valamivel jobb eredménye volt, de 200 méteren csak 9. lett pénte­ken. Szilvia pedig bomba formában úszott a szombati váltó előtt. — Ne vegye akadékosko­dásnak, de attól, hogy Renáta rosszul ment 200-on, másnap még javíthatott. S azt hi­szem, a válogatott vezető edzője, Kiss László van ak­kora szakember, hogy ezt megítélje! — Elismerem, de ekkorát tévedni nem lehet. A vak is látta már az OB-n, hogy Re­náta ne/n az igazi, mert nőtt a melle, a feneke, egyáltalán — nőiesedett. A mozgása így aztán szétesett. Mindeneset­re kérdeztem a Kiss Lacit, hogy nem kellene mégis a Szilviát indítani, hiszen ki­robbanó formában van. „Nem a Schulze jobb" — fe­lelte. Jó, akkor játsszunk olyat — mondtam —, hogy ha az előfutamban Schulze jobban úszik, mint Szilvi re­kordja, 1:03,8, akkor menjen ő a döntőben. — Feltételezem, jobbat úszott a Sl artacusos kis­lány? — Á .. •. Az első idöfutam­ban, ahol nem lehet takti­kázni, ráadásul repülőrajttal inulva is csak 1:05,l-et úszott. Ekkor megint próbál­koztam: „Kedves Laci, nem kellene talán cserélni?" Vé­gül is én kint csak megtűrt személy voltam, felszerelést is csak félig-meddig kaptam. Szóval a cseréből nem lett semmi, Shulze 1:03,9-et úszott a váltó pedig végül is bronzérmes helyen végzett, mert két csapatot kizártak belőle. Mi van, ha Szilvi úszik? Ki tudja. De egy biz­tos, másnap hét tizeddel megjavította az egyéni leg­jobbját. Ez a váltóban továb­bi egy másodpercet jelentett volna ... — Minek tulajdonítható ez a döntés? — Szokásos pesti kis mes­terkedésnek. Csak az övék minden... — Előbb-utóbb ez a be­szélgetés eljut a szövetségbe, Kiss Lászlóhoz, mindazok­hoz, akik tanítványa előtt bezárhatják a kaput. Mert azt hiszem, azt ön sem vitat­ja, hogy a mai magyar úszók csak a fővárosból nőhetnek világklasszisokká. szóval, nem lett volna jobb hallgat­nia? — Nem. Miért? A teljesít­ményt nem lehet megcáfolni. Szilvia pedig így sem, úgy sem menne Pestre. Kérde­zem, eddig hány vidéki úszó futott be a fővárosban? Hát nem nagyon emlékszem rá. Tavalv például egy hét után, megutálva az úszást, hazajött Alexa Zsuzsa, aki aztán ab­bahagyta a versenyzést. Kell ez nekünk? Kell az, hogy ki­végezzék? Teljesen különbö­zőképpe/i neveljük a ver­senyzőket; ott sokkal lélekte­lenebb, embertelenebb, gépi­esebb a bánásmód. Félek, hogy kinyírnák Szilviát is... * A beszélgetést követően ta­lálkoztam Szilv.aval és édes­anyjával. Az igencsak hallga­tag kislány most sem volt bőbeszédű, és jóformán ami­kor a fenti történetről kér­deztem csak ennyit mondott: „Már megszoktam ..." (már­mint hogy hátrányban van), mire édesanyja sorolta azo­kat a gáncsokat, melyeket az évek során ki kellett kerül­niük. Nem lehetett könnyű. Mindenesetre a család hatá­rozott. Lányuk érdekében külföldre „menekülnek", ott vállalnak rryinkát, mindezt azért, hogy úszhasson Szil­via. Ha már Magyarországon nem lehet... Cs. Gát László Á világ sportja A világbajnoki címvédő NSZK barátságos labdarú­gó-mérkőzésen 1 -1 -es dön­tetlent játszott a házigazda Portugáliával. Portugália—NSZK l-l (0-1). Lisszabon, 17 ezer né­ző. V.: Lobello (olasz). Gól szerzők: Rui Aguas (57.), il­letve Mattháus (15.). A nyugatnémetek, akiknél Berti Vogts szövetségi ka­pitány ezúttal debütált, zsi­nórban immár 11. mérkőzé­sükön maradtak veretlenek. (Reuter) * A Santiago Bernabeu sta­dionban 75 ezer néző előtt csapott össze két európai sztárcsapat, a spanyol Reál Madrid és az olasz AC Mi lan. A bemutató mérkőzést 3-1-re a BEK-címvédő ola­szok nyerték. Real Madrid—AC Milán I-3 (0-3). Madrid. Gólszer­zők: Parra (70.), illetve Car­bone (15.), van Basten (40., II-esből), Hierro (45., ön­gól). (Reuter) * A francia labdarúgó-baj­nokság 7. fordulójában az Auxerre idegenben 1-1-es döntetlent ért el a Nancy­val szemben. A vendégek gólját Kovács Kálmán lőtte a 79. percben, s ezzel már 4 találatos. Az élcsoport: 1. Marseille 12, 2. Brest 9, 3. Caen 9, 4. Monaco 9, 5. Auxerre 8 pont. (AFP) * A szakírók már szinte biztosra veszik, hogy a bel­ga autóversenyző, Thierry Boutsen az év végén megvá­lik jelenlegi csapatától, a Williamstól, s Forma—l-es versenyzői pályafutását az Arrows színeiben folytatja. A hírek szerint az Arrows 2 éves szerződést kínál a vi­lágbajnoki pontversenyben 4. helyen álló, az idei ma­gyarországi futamon győz­tes Boutsenríek. (UPI)> * Katarina Witt, a kelet­németek kétszeres olimpiai bajnok műkorcsolyázónöje lemondta októberre terve­zett franciaországi profi túráját. Witt állítólag sze­retne az 1992-es téli ötkari­kás játékokon, Albertville­ben ismét versenyre kelni az olimpiai aranyéremért, s ezért nem akar most Drofi viadalon indulni. Arról nem szól a jelentés, hogy Witt jogosult lehet-e a részvétel­re, hiszen nem is oly rég még profiként kereste ke­nyerét. (UP1) Termésáldás Mórahalmon Minden esztendőben meg­tartották a Tüsök soron. Ak­kor is, amikor tiltotta a rendszer. Igaz, kevesen mertek akkoriban elmenni. Ki ne féltette volna az ir­háját? Egy ki magközösség azonban kitartott. Ennek az eredménye, hogy — a ha­gyományokhoz híven — augusztus 26-án délután 4 órakor tábori oltár körül mondott hálamisét a Tüsök sori kereszt és harang kö­zelében Fudala István, Mó­rahalom város plébánosa. Az oltárt élő zöld ágak díszítették, a mellette lévő, fehér abrosszal leterített asztalon az évi termésekből a legszebbeket helyezték el a környékbeli tanyaiak. Az eseményre a keresztet gon­dozó tanyatulajdonosék gon­dosan kitakarították a gaz­dasági udvart. Az oltárral szemben padok szolgáltak a hívek számára, hogy fohász­kodhassanak, hogy teljes, tisztes átéléssói - adhassanak hálát a jó Istennek, hogy az igen aszályos év ellené­re is szép termést adott. Közel kétszáz ember jött el a termésáldásra, s az ősi, szép szokás eredeti hitele és magasztossága csak itt, a szabadban érezhető meg igazán. „Isten a terméseket szívesen adja az emberiség­bek, ám jó lenne, ha az em­beriség méltóképpen tudná ezt az életet jelentő szíves­séget viszonozni azzal is, hogy szeretjük, megértjük és segítjük egymást." A hálamise imái és éne­kei mind-mind a föld ter­mésével voltak kapcsolat­ban. Csöndes vasárnap dél­után volt, így a fohászok messzire hallatszottak. Éle­tet, élelmet idéztek, móra­halmi ajkakról, az egész or­szág f kenyeréért és boráért. Ifj. Lele József Református hitoktatásról A szegedi református egyházközségek leikészei a most induló tanévben kis létszámuk miatt egyelőre nem látják megoldhatónak minden iskolában igény sze­rint hittanórák tartását. Az eddig is gyakorolt gyüleke­zeti hitoktatás bővítésével kívánják a jelentkezőket hitoktatásban részesíteni. Szeptember 15-én, szom­baton délelőtt 10 órai kez­dettel hittan évnyitó isten­tiszteletet tartanak egy idő­ben a Honvéd téri, Kálvin téri és újszegedi református templomokban minden • je­lentkező részvételével. Ez­után alakítják ki a csopor­tokat, közlik a 'hittanórák idejét és helyét. Minden református gyer­meket és ifjat szeretettel vár Dr. Bartha Tibor, Kálvin téri lelkész; Papp László, Honvéd téri lelkész; Kabai Tóth Zoltán, újszegedi lel­kész. Kozmikus hazugság ? Nem Juirij Gasariin járt elő­ször a világűrben*, s feltételez­hetően az áorto 12- ei dátuim sem valós; 1981 márciusában vagy áprilisában volt ugyan szovjet űrOcísérlet, ez azonban kudarccal végződött, ám a tör­téntek hiteles publikálását az akkori politikai események nem tették lehetővé; világcsalással állunk szemben — mondotta Nemere Isitváin legújabb Ikonyve bemutatóján szerdán, a SZOT Szállóban összesereglett újság­íróknak. Hozzátette: kötete — imiely a Danubius Kódex Kiadó gondozásában. Kozmikus ha­zugság? címmel jelent meg — nem fikció, s nem Is szak­könyv, hanem az író által egy­bevetett adatok és információk alapján egy pszichológiai trükk történetének elbeszélésé. Ar­ról szói. hogy az ürböl vissza­térő személyt — aki nem volt a világnak megmutatható liliia­poitban — miként helyettesítet­ték. A sajtóbemutatón ielen Jevök megkérdőjeleznék a könyv köz­léseinek szakszerűségéi. Meg­kérdezték azt is: mikérut lehet­séges, hogy a nyugati titkos­szolgálatok. mindeddig nyilvá­nosan nem reagáltak a Nemere által feltételezett hamisításra. Az író válaszában kijelentet­te: könyvében ő is felteszi ezt a kérdésit, felelni" azonban nem tud rá. (MTI) Keletről északra, nyugaton át vissza (3.) Röpít az Inter City... Azután össze kellett szedni a cuccot. Egy kis „shoppingolás". a barátok is alaposan felmálháztak. Szóval, volt csomag bőven. Utolsó reggel, amikor felébredtem a Kat­tegat-öböl partján, Gyuri barátom tenger­parti hétvégi házában, és magamba szívtam a friss (s főleg tiszta) levegőt, még nem is sejtettem, hogy a következő két éjszakát vonatban töltöm. Halmstadból nem a rövidebb, hanem a hosszabb útvonalon, tehát nyugaton keresz­tül utaztam haza. Először a híres Bastad fürdőhely érintésével (ahol a világhírű te>­niszversenyeket tartják) jutottam el Hál­singborgbai. s onnan komphajóval át Ham­let városába: Helsingörbe. Korábban már jártam a helsingöri királyi várban, most csak a vasútállomását vettem jobban szemügyre. Semmi különös, hacsak azt a homoszexuális fiút nem említem, aki csip­ke harisnyanadrágban és egy szál, ingben sétált fel-alá a peronon. Nekem látvány volt, de az utazóközönségnek nem Már megszokták az ilyesmit errefelé. Koppenhága. Az egyik legszebb, leghan­gulato&abb európai városi. Mellesleg, Skan­dinávia kapuja is egyben, Mivel itt is várt egy interjúalanyom csomagjaimat berak­tam a megőrzőbe, s hivatalos dolgaim vé­geztével. városnézőbe indultam A már is­mert Ströget (sétálóutca) most újabb lát­ványossággal szolgált: a Carlsberg sörgyár egy négylovas, gumikerekű kocsin, hatal­mas hordókban szállítja a finom sört a bol­toknak. S míg az egyenruhába bújtatott munkások lerakják a hordókat, addig a sok bámészkodó turista fényképezkedik a lo­vakkal. a hordókkal, a bakon ülve A dán főváros kikötője mindig szolgál meglepetésekkel. A piciny kis kocsmákban tengerészek, kíváncsi japán, amerikai turis­ták söröznek, bámészkodnak. Az egyik előtt elhaladva, egy jó kétméteres néger kolosz­szust látok, aki egy varas hajú, dán ten­gerészt próbál kitessékelni az ivóból. A du­ci kezében ott a söröskancsó. időnként még felhajtja, jól meghúzza a korsót, a másik kezével pedig próbálja eltolni magától a colos négért. Nem megy. Akkor hirtelen a földhöz vágja a kriglit, s óriásit „behúz" a szerecsennek. Az sem rest. Amint felesz­mél. a zsebéből előránt egy jókora láncot, és üsd-vágd, nem apád, elkezdi csépelni a hajóslegényt. Aki jobbnak látja odébbállni, s idétlen kacsázással kocog a néger előtt a sétányon. Ingyen cirkusz a járókelőknek, bámészkodóknak... S míg a fenti esetet szemlélem, megáll mellettem egy szőke dán tündér. Kerékpá. ron ül, forró-alig-nadrágocska rajta, fején divatos szalmakalap. Szalaggal díszítve. Angolul, németül, svédül szól, és italra, meg „szórakozásra" invitál. Persze, meg­felelő anyagi (értsd: pénzbeli) ellenszolgál­tatás fejében. Nem véletlen Stílusos. Ugyanis a dán fővárosban annyi a kerék­páros, mint Pekingben. Persze, ez envhe túlzás, mert Kopoenhágának áriig kétmillió lakosa van, ezzel szemben a miniszteréi­nőktől a munkáson át a hivatalnokig, min­denki kerékpáron jár. Sehol — talán az egy Amszterdam kivételével — olyan szé­pen kiépített kerékpár-úthálózatot nem lát­tam még, mint itt. A Tivoli. EuróDa egyik legrégibb és leg. felszereltebb vidámparkja. Délelőtt 10-től éjfélig tart nyitva Rengeteg a látogatója. Fiatalok, idősek, dánok ás turisták egy­aránt szívesen időznek itt. A rengeteg ér­dekesség, látványosság, szórakozás, enni­és innivaló hosszú időn át leköti az em­bert Meg Madame Tussaud viaszmúzeu­ma Itt láthatod együtt Busht és Gorba­csovot, Beckenbauert és Maradonát, Mari­lyn Monroe-t és Brigitte Bardot-t, a fej­kendős Arafatot és nagy barátját, a libiai Kadhafit, no meg rengeteg történelmi sze­mélyiséget. tudóst, művészt, s különféle mesealakakat is. Hamburg a következő állomás. Oda egész éjszakát betöltő utazás végén érkezem meg. A több milliós világváros akkor ébrede­zik. Itt már jóval kevesebb a kerékpár, an­nál több az autó. A kikötő csendes, szinte kihalt. A sok kiskocsma, a szexshopok aj­tajai zárva. Itt este és éjszaka zajlik az élet. A csillogó belváros pazar üzleteiben szebbnél szebb holmik. De nem a mi zse­bünknek Mi több. még az átlag német ke­nyérkeresőnek sem. A műszaki csodák világában alig találni olyan „egyszerű" üzletet,, ahol még Com­modore 64-es komputert árulnak. Nekem ahhoz kell tartozék, s nem Schneider, Ata. ri. vagy a jó ég tudja milyen, korszerű és mindentudó számitógép. Hja. kérem. A vi­lág gyorsabban halad, mint azt mi itt, Kó­zép-Európában érzékeljük. Különösen, ha nem gyakran mozdulunk ki innen. Hamburg—München. Csaknem 560 kilo­méter. Az Inter City gyorsvonat felemelt helyárú elsó osztályán valóban földöntúli a kényelem. Hatan ülünk egy fülkében, a szellőztetőberendezés diszkrét zümmögését halljuk csupán, s bent a kellemes hűvös­ből szemléljük a tovasuhanó tájat, amelyet beragyog a hétágra sütő Nap... A vonat csak a nagvobb városokban, mint például Hannover, Würzburg, Augsburg stb. áll meg, s iszonyatos sebességgel, de percnyi pontossággal halad A hangosbemondó időnként felhívja a figyelmünket. hogy merre található az étterem, de a pincérek egyike-máaika Is időnként megjelenik, hogy felvegye a rendelést, ha netán nehezemre esne elmenni az étkezőkocsiig . . . Minden második vagon végén van" telefonfülke, ahonnan pénzérme (márka) bedobásával lehet vonalat kapni. Így történik meg az­után, hogy valahonan Hannover mellől, a 120 kilométeres sebességgel száguldó exp­resszvonatból tárcsázom a családot Szabad­kán. Nem hisznek nekem. Azután begördülünk Münchenbe. Itt csap meg először a Balkán szele. Az állomáson török, görög, jugoszláv vendégmunkások. A törökök cipelik magukkal a rengeteg asz. szonyt meg gyereket, a jugoszlávok nadrág­szíjjal átkötött kofferjaikon üldögélnek, a görögök pedig hangosak, lármásak, izegnek­mozognak, mint a sajtkukac. Hiába utazom én elsó osztályon, a fülke "koszos, a WC­ből átszivárog az ammóniás illat, ami vé­gigkísér utamon. A fülkében jugók, néme­tek, svédek. Kókadozunk egész, éjjel. Más­nap délelőtt már félúton vagyunk Zágráb és Belgrád között, amikor-aa egyik kisebb állomáson megáll, majd vesztegei a szerel­vény. Sémmi különösebb tájékoztatás. Az­után kiderül, hogy a horvát vasutasok sztrájkolnak. Hoppá! Innen ninns indulás egy ideig Nem is volt Jó kétórás szauná­zás (harminc .fok felett volt a hőmérséklet) után indultunk tovább. Még egy átszállás Vinkovcin. majd az utolsó szakaszon pö­fögő motorosvonattal gurultapi be oda. ahonnan elindultam,: Szabadkára * Egy út, amelynek a szerző csák egy" ré­szét. élményanyagának csak töredékét tár­hatta az olvasó elé. De reméli, hogy ezzel is bepillantást sikerült nyernie annak, aki­nek volt türelme végigböngésznie e sorokat,' egy ilyen hosszú utazás körülményeibe, vi­szontagságaiba, s némileg mégismerkednie a gyönyörű Skandinávia néhány jellegzetes­ségével. Esetleg kedvet kapott un... h<.0y ellátogasson a távoli vidékre?!.,.. Kisimre Ferenc (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom