Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-23 / 210. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 210. szám 1990. augusztus 23., csütörtök ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Ködök a tulajdon körül Riadókészültség — SZDSZ: a kisgazda földterv elhibázott — Fölépült egy iskola Ismerős bukkant föl: a madridi Tiempo című hetilap megbízható forrásokból származó értesülései szerint Spanyolországban iszlám terroristacsoportok Szaddam Húszéin parancsára véres akciókat készítenek elő. A hispániai célpontokon kívül más európai országokban is kiszemelték már a merényletek helyét. A hetilap úgy tudja, hogy a véres elképzelések kiagyalója Carlos, a dél-amerikai származású, hírhedt (és a magyarok vendégszeretetét is megízlelt) terrorista. Mindezt az Esti Kurírban olvastuk. A rádió pedig arról számolt be, hogy a szabad demokraták tegnapi sajtótájékoztatóján Magyar Bálint, nyers őszinteséggel, egyszerűen hülyeségnek nevezte a kisgazdák földtörvénytervezetét. Az alkotmányügyi bizottság ülése kapcsán éles szóváltásba keveredett az MDF-frakcióvezetővel a szocialisták képviselője, a tárgy: az elmúlt rendszer szervezetének tekinthető-e az MSZP — következésképpen kötelezhető-e törvényileg a vagyonelszámolásra? A jelek szerint beindult tehát a választási kampány. Tézisek a tulajdonról Homályok A privatizáció terén természetesen még meglehetősen sok a homályos pont, legalábbis ez derült ki a sajtótájékoztatón. A kormánynak dolgozó szakértők egy inie sem ért egyet azzal, hogy a föld esetében kivételt tegyenek, az eredeti tulajdonosok tulajdonuk egy részét visszakaphassák, míg más vagyontárgyak esetében csak kártalanítás jöhessen szóba. Matolcsy György ugyanis kifejtette, hogy a kormány álláspontja szerint reprivatizációra csak a föld esetében kerülhet sor. Más, korábban államosított vagyontárgyak tulajdonosait kártalanítani fogják, ám ennek részletei még nem tisztázottak. Kopátsy Sándor, a kormány tulajdon- és privatizációs bizottságának szakértője azonban hangoztatta: minden kártalanítás vállalkoy zásellenes intézkedés, mert adóemelést eredményez. Működő és szabad tőke Még nem készült el a kormány végleges koncepciója a tulajdonreformról, így Matolcsy György, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára csupán az erről szóló tézisgyűjteményt tudta átadni az újságíróknak szerdán, a Parlamentben tartott sajtótájékoztatón. Az azonban kiderült, hogy bár a koncepció még csak körvonalazódik, a tulajdonreform hamarosan megkezdődik. Az Állami Vagyonügynökség, a kormány legfőbb privatizációs szervezete már szeptemberben megkezdi első programjának végrehajtását. Az ÁVÜ újonnan megválasztott ügyvezető igazgatója, Csépi Lajos annyit árult el, hogy az első menetben a jól működő, jövedelmezően gazdálkodó cégeket privatizálják. További programok megvalósításához is hozzáfognak, így sor kerül olyan vállalatok magántulajdonba adására, amelyek monopolhelyzetben vannak. A bizottság résztvevői úgy foglaltak állást: reális elképzelés az, hogy az állami vagyon privatizálásra szánt részét négy-öt éven belül magántulajdonba adják. Ez a vagyon mintegy 2 ezer 400 milliárd forintra tehető. Ügy gyorsítható föl a folyamat, ha a Magyarországon működő, mintegy egymillióra tehető kisvállalkozó számára a kormány kedvező lehetőségeket biztosít, s így a tehetségesek rövid időn belül jelentős vagyont kezelő üzletemberekké válnak. Eddig mintegy 800 millió dollár értékű működőtőke áramlott a.z országba, s egyes felmérések szerint ugyanennyi befektetésre váró külföldi pénz van az országban, vagy a környező országok bankjaiban. Ez a szabad tőke elsősorban arra vár, hogy Magyarországon minél előbb nagy tömegben megkezdődjön az állami javak magántulajdonba adása. Technikák Gazdák a Parlament elé! A kormány készülő koncepciója többlépcsős, viszonylag gyors privatizációt tartalmaz. Mivel meglehetősen sok nézet alakult ki ebben a kérdésben, így valószínűleg többfajta privatizációs technikát fognak alkalmazni. A jól működő vállalatok esetében járható üt, hogy a tőzsdén keresztül kerülnek magántulajdonba. Azok a cégek, amelyek életképtelenné váltak, csődeljárásra számíthatnak, s ez eredményezi végül a privatizációt. A nagyvállalatokat, a sok telephelyes cégeket — a tervek szerint — szétbontják és részenként értékesítik. A kormány azonban nem zárkózik el a spontán privatizációtól sem. Tovább folytatódik a vállalati vezetés által irányított átalakulás, amelynek lényege az, hogy külföldi tőketulajdonossal társulva vegyes vállalattá alakul át a cég. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt felhívással fordul a tagságához és minden magyar állampolgárhoz, aki felelősséget érez a haza sorsa iránt, hogy 1990. szeptember 2-án délelőtt 10 órakor jöjjön a Parlament elé! A békés demonstráció hagyományteremtő szándékkal lesz megtartva. A „Magyar parasztság nemzeti ünnepévé" szeretné nyilvánítani ezt a napot a Független Kisgazdapárt. A későbbiekben mindig szeptember első vasárnapján szeretnénk ezt az ünnepet megtartani. Külön aktualitást ad a mostani demonstrációnak a Parlament elé kerülő földtörvény, melyet sok támadás ér, és szeretnénk kellő hangsúlyt adni a követelésünknek,, melyben támogatjuk a földtörvény-tervezetet. Bort, búzát, békességet! (OS) (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Európa udvara örvendeztünk a minap a szabad Európáról és békés Duna-tájról álmodókkal. Álmunk egy napra valásággá lett: megnyíltak a határok, ama szétmorzsolt, történelmi drót. sövények emlékét is megidézve; őrtüzek. örömmáglyák gyulladtak — s a tűz. fényénél olyan egyszerűnek tűnt minden. Kezemben érzem Duray Miklós szikár kézszorítását hallom őt beszélni a „zöld határTól" Somoskő mellett, a csehszlovák nagykövet ós irodalmár, Rudolf Chmel oldalán; hallgatom a három nyelven felolvasott nyilatkozatot az eresz tv ényi dombtetőn: cseh nyelven a szlovák színész tolmácsolja, szlovákul egy — feltehetően magyar — Csemadokképviselő olvassa mikrofonba. És meg sem ismeri az ember a tűz mellett szűrődő szavakból, ki a tarjáni (vagy szalmatercsi) magyar, ki jött Fülekről vagy Nagykovácsiból, éts ki a magyarul szóló pelsőci vagy losonci iszlovák. Ugyanazt a szép palóc nyelvet értik és beszélik mindnyájan. Amikor átmegyek a — megnyitott — határon: a határőrlaktanya után, mint rendesen. Sátoros felé mutat a tábla, aztán Ragyolc, majd Püspöki éa Fülek következik. Rokonaimnál a hangulat korántsem ilyen lobogó. Nemi panaszkodnak, de van valami lemondás abban, ahogy beszélnek, kérdezgetnek: hallottam-e, tudjuk-e, lehetséges-e, úgy van-e? ... Előkerülnek a félretett újságlapok, és az elhessentett félelmek is. Az egyik Üj Szó-oldalról (augusztus 10.) az itthon is megismert Antall Józsefnek címzett nyílt levél eredetije alatt egy lefényképezett falfelirat vág mellbe: „Slovensko slovákom — mad'ari do plynu!" Azaz, mint az írás szerzője, Tibor Jávor docens, mérnök is lefordítja: „Szlovákiát a szlovákoknak — a magyarokat a gázkamrába!" Falfirka, vagyis egyszeri, extrém és múlékony. Jelentőséget sem kellene tulajdonitanunk neki, ha nem lenne ilyen lélegzetelállítóan őszinte, és őszinteségében ilyen otromba. És ha nem díszelegne fél esztendei, je — a beküldő szerint igen forgalmas — buszmegállónál. És ha nem csengene össze másutt is olvasható falfirkákkal, például a pozsonyi fa. lakon, vagy — mint legutóbb olvashattuk — Szencen. a zsoltáríró géniusz, Molnár Albert emlékművén. Vagy más országban, másfajta kezektől, Petőfi kőből domborított arcán ... Falfirkák, otrombaságok — felejtsük máris el! Nekem, ezen a lobogó Európa-napon, mégis sárdagasztó hátsó udva. rak, berugdosott pinceablakok, lucskos mosókonyhák jutottak az eszembe. Onnan tényleg hosiszú lesz az út Európába. Bratinka József képviselő Az Öböltől a Tiszáig SorrtoVvi Károlvné felvétele Kulacsik János, immár Szegeden, feleségével és két gyermekével Örömmel adtunk hírt mi is arról, hogy kedden hazaérkeztek az „ideiglenesen Kuvaitban és Irakban állomásozni kényszerülő" magyarok csoportjai. Köztük volt a szegedi Kulacsik János üzemmérnök is, aki égyéni munkavállalóként május óta dolgozott Kuvaitban. Korábban már másfél évig hasonló munkát végzett e kicsiny, gazdag, s most háború sújtotta arab országban; akkor is, most ia az ottani telefonhálózat kiépítésén fáradoztak. — Augusztus 2-án, Kuvait Irak általi lerohanásakor éppen kábelátadásra mentem ki reggel munkahelyemre, — mesélte immár Szegeden, otthonában —, amikor közölték, hogy véletlenül se menjünk dolgozni, mert Kuvaitot katonai támadás érte. Ettől kezdve két és fél hétig bizonytalanságban éltünk; családtagjainkkal sem tudtunk közvetlenül telefonkapcsolatba lépni. — Milyen információkat kaptak az ottani helyzetről, s milyet az itthoniak — hazatérésükről? — A kuvaiti televízió főként Szaddám Húszéin beszédeit közvetítette; mi múlt szerdán meglepődve hallgattuk a Szabad Európa Rádió bejelentését, mely szerint az irakiak nem engedik haza többek közt a magyarokat sem, s melyet a SZER másnap helyesbített. A mi közvetlen információink arról szóltak, hogy augusztus 19-én hazaindulhatunk, s ez így is történt. Ekkor Bagdadon keresztül Jordánia fővárosáig, Ammanig 2200 kilométert tettünk meg autóbuszokkal; onnan a Malév járatával érkeztünk haza. Feleségemet a telefongyár pesti központja értesítette a fejleményekről. — ön a második gépen utazott. Mi okozta a két gép indulása közti több mint kétórás eltérést? — A jordániai hatóságoknak a magyar külképviselet egyik megbízottja kifizette az első gép indulásához szükséges pénzösszeget; majd eltűnt. Keresték mindenhol, de nem találták; a jordánok pedig ragaszkodtak ahhoz, hogy e „hivatalos ember" intézze a második gép indulását is. Végül kétórás késéssel szállt föl a gépünk; máig sem tudom, hogyan sikerült elérni ezt; lényeg, hogy kedden délután Budapesten landolhattunk. — Sikerült-e mindenkinek értékeit hazamenteni? — Kuvaitból sok magyar saját nagyon értékes személygépkocsijával érkezett Bagdadba, innen azonban ők is autóbusszal folytatták útjukat. A jordán határon kiderült, hogy két magyar autó (véletlenül?) átjutott a határon; néhányukban felmerült, hogy visszamenjenek-e ezekért. Azonban ekkor már több mint ezer kilométernyire voltunk Bagdadtól... A hazatérő magyarokat arra kérték, hogy értékeiket, a velünk együtt induló kamionokban helyezzék el, e kamionok azonban — általam nem ismert okokból — nem érkeztek meg velünk együtt Jordániába. Augusztus 2-á után a kuvaiti bankok zárolták a számlákat; volt olyan honfitársunk, akinek többezer kuvaiti dinárja, illetve USA-dollárja maradt a bankban. — Erte-e önöket valamiféle atrocitás az irakiak részéről? — Nem, bár több ízben is igazoltattak bennünket, főleg a tengerparton. Külön köszönet illeti azokat a jordán buszsofőröket, akik Bagdadból Jordániába „repítettek" bennünket. Nélkülük, az ő talpraesettsé°'>k nélkül nem juthattunk volna ilyen viszonylag gyorsan naza. Sandi István Jtk MEDIÁTOK KÖZVETÍTŐ ÉS SZERVEZŐ IRODA BT A Délmagyarország közületi és vállalkozói hirdetéseinek felvételét a MEDIÁTOR Iroda is végzi. Kéljük, jelezze igényét a Dugonics tér 12. szám alatti irodában, személyesen, vagy a 24-326-os telefonszámon, 9-16 óra között. Kívánságára munkatársunk felkeresi Önt. Hirdetését telefaxon is leadhatja a fenti számon. Állunk rendelkezésére 1 MEDIÁTOR