Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-03 / 191. szám

1990. augusztus 3., péntek Gazdaság 3 Hajógyógyászok névjegye Approbált munkahellyé vált a szegedi hajójavító üzem. Hogy mivé vált? Nem csodálom, ha nem értik. Jó­magam sem tudtam először, mit takar ez a kifejezés. A/. idegen szavak szótára mindössze annyit árul el a szóról: helyeslést, jóváhagyást, megerősítést, engedélyezést jelent. Am hogy ki és mit helyesei, engedélyez, hagy jóvá, az megér egy kérdezősködést egy ilyen információ hallatán. A helyszín tehát a tápéi hajógyógyászat, ahol azonban már elég régen nemcsak gyógyítgatják a beteg bajókat, hanem vadonatúj úszóműveket is gyártanak. Ördög Sándor termelésirá­nyító vezető elöljáróban a következőket mondja: — Profitálnunk kell ab­ból a helyzetből, hogy im­máron alkalmassá vált az üzem az önálló hajóépítésre. A továbblépés lehetőségeit kutatjuk. Miben rejlene ez? Természetesen a hajójavító is keresj a tőkés piacot gyártmányainak A termé­kek azonban nem készül­hetnek akármilyen körül­mények között. A tőkés ve­vőnek garancia kell arra, hogy jó minőségű árut kap a pénzéért. A nemzetközi gyakorlat szerint, egy app­robációnak kell megelőzni az üzleti tárgyalások megkez­dését, egy erre hivatott és elfogadott cég közreműkö­désével. Ez az alapja an­nak, hogy nyugati piacra dolgozhassunk. — Miként zajlik egy ilyen approbació? — Végül is egy komplett ellenőrzésről van szó, ahol felmérik, adottak-e külön­böző feltételek a megfelelő színvonalú termeléshez. Az újpesti hajójavító Tápét je­lölte ki erre az approbácló­ra, amelyet a hamburgi Ger­manischer Lloyd végzett el. Előírásaik szerint megvizs­gálták a termelés irányítá­sát, a vezetést, a munka­szervezést. Kiterjedt figyel­mük az ellenőrzésre, a tech­nológiai sor célszerűségére, a munkafegyelem betartá­sára, a géppark műszaki ál­lapotára. A mennyiségi és minőségi munkát sem té­vesztették szem elől. És ami a legfontosabb, felmérték, mit tudnak a hegesztőink. Tizenhét ember munkada­rabját meózták, és mind­ahányuk próbaalapja meg­felelt a „GL" szerinti mi­nőségnek. Azaz, nagyon jó­nak találták szakemberein­ket, akik nemcsak erkölcsi­leg zsebelhetik be ezt az el­ismerést, de pénztárcájuk is vastagabb lesz ezzel a minő­sítéssel. Tíz százalékkal nő ugyanis a jövőben az alap­keresetük. A Lloyd egyéb­ként azt is megállapította, üzemünk nemcsak hajók, de más vasipari termékek, te­szem azt konténerek kivi­telezésére is alkalmas. A belépőt megkaptuk, a jogot megszereztük ezzel az engedélyezéssel a tőkés tár­gyalótermekbe. Most már Újpesten a sor, hogy hoz­za az üzletet Szegedre ... Gombos Erzsébet Gabonagondok Ki nyer ma ? Az aratás a végéhez kö­zeledik. Megyénkben 66 ezer hektáron körülbelül 320 ezer tonna búza termett. Míg ta­valy a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 156 ezer tonnát vásárolt fel, addig az idén 70 ezer tonnára kötöt­tek szerződést. A tartózko­dásnak mindkét oldalról má­sok az okai. A termelók sze­rint az étkezési búzára ki­alakított 5700 forintos ár nem tükrözi az energia, mű­trágya. gép és egyéb, ter­meléshez felhasznált eszkö­zök drágulásának mértékét. Aki teheti, szabadáras ta­karmányként értékesíti ter­mésének jelentős részét, je­lenleg 6100—6200 forint kö­rüli nagybani áron. Azok a gazdaságok, amelyek elég erősek, kivárnak, s a szá­mukra legelőnyösebb pilla­natban lépnek a piacra. A GMV a lekötött meny­nyiséggel biztosítottnak lát­ja a kenyémekvalót, s eh­hez is igen nehéz előterem­teni a szükséges hiteleket. Mi ve a tröszt megszűntével az export gazdaságossága vagy épp ráfizetéses volta a vállalat kockázata, „lesz ahogy lesz" alapon, kész­letre nem vásárol ilyen cél­ból. Amire eddig vevő Yan, az 15 ezer tonna. A GMV­nek a keveréktakarmány­gyártáshoz is szüksége van búzára, de furán nézne ki, ha a takarmányért többet fizetne, mint az étkezésiért. Szép kis csapda. Az élet fog dönteni, idővel mégis rá­kényszerül-e erre a lépésre, vagy a termelők lesznek kénytelenek alább adni. Az meg egyenesen a jóslás ka­tegóriájába tartozik, hogy mennyi takarmányra lesz szükség, amikor a baromfi­és a húsipar az exporttámo­gatások lefaragása miatt bármelyik pillanatban pad­lóra kerülhet. Veszteségeit csökkentendő lenyomhatja a felvásárlási árat, de mi­vel az minimális nyereséget tartalmaz, az állattartók jut­nak csődbe. Nem oly regen még úgy tűnt, aki exportra adja el a gabonáját, jól jár. Ment is a harc, ki fölözze le a hasznot. Mivel csak a bel­földi szükséglet fölötti rész szállítható ki, az az úr, aki „keretet" kap. Az egy csa­tornából az idén kettő lett, az Agrjmpex és a GMV­ket megtestesítő Gabona Kft. Az Agrimpexes „vonalon" kereskedő szegedi Extra Ce­reália Gabonaforgalmi Egye­sülés egyszemélyes appará­tusát megtestesítő Kómár György ügyvezető igazgatót arra kértem, ismertessen meg e titokzatosnak tűnő biznisz részleteivel. — Az egyesülés tavaly au­gusztusban alakult, elsősor­ban gabonaexportra. Hu­szonhat téesz, a teeszszővet­ség és az Agrjmpex Rt. al­kotja a tagok körét. Az egyesülés a szervezést es el­számolást egy százalék ju­talékért végzi. A szövetke­zetek tárolnak és rakodnak. Az Agrimpex elővásárlási joggal rendelkezik. Az első üzletünk, a tavalyi termés­ből az év elején kiszállított kisebb tétel után tonnánként több mint 8 ezer forint ju­tott a termelőnek. — Ogy tudom, most har­mincezer tonna a keretük. Ezen is lesz extra haszon? — Az előjelek nem a leg­jobbak, a világpiaci ár igen nyomott. Tizenhatezer ton­na az államközi megállapo­dásból adódó rubeles, ti­zennégyezer a dollárelszá­molású tétel. Az utóbbi nagy részét is a Szovjetunióba szállítjuk. Százhúsz dolláros árat feltételezve, levonva az uszályos vagy vasúti szállí­tás, a berakodás, minősítés költségét, a Cereália és az Agrimpex összesen 3 száza­lékos jutalékát, s a negye­dik negyedévi teljesítésig mutatkozó kamatterhet. 5600 forint marad a termelőnek a dollárexporton. A ru­beles annyival jobb, hogy ezt most szállíthatjuk, jgy 6 ezer forintot kap a termelő, Ezek­után érthetetlen a kormány csomagtervének az a része, hogy a 115 dollár fölötti ár 80 százalékát elvonja. Ha ez így van. semmi előnye nem marad annak, aki ex­portál, sőt, még a végén rá­fizethet. — A szállításokkal hogy haladnak? — A vasúti mellett sz uszályos szállítást ís meg­kezdtük. Közel azonos a költségük, s mindkettőt ér­demes igénybe vennj, hisz így duplán haladunk Vaj­úti kocsit, uszályt egyaránt korlátozott számban ka­punk. T. Sz. I. Széf hulló gyarmatbirodalmak ? Válni készül a gumigyár Ügy tűnik, a példa ragadós. Néhány hó­napja a Mino szegedi gyáregysége vívta ki önállóságát, s szakadt el a fővárosi — idő­közben csődbe jutott — anyavállalattól. Most a szegedi gumigyár, a „nagy" Taurus vidéki gyáregysége rukkolt elő írásban az önálló lábra állás gondolatával. Néhány éve, amikor magam is többször jártam itt, fir­tattam, miért az erős kötődés a pesti víz­fejhez. Csak hallgatás, kitérő magyarázko­dás volt a felelet. — A véletlen hozta úgy. hogy éppen 25 esztendős a szegedi gyár, amikor kezdemé­nyezi az önállóságát — kezdi a beszélge­tést a gyár igazgatója, Halmosi Károly. — Kinek az érdeke, hogy elszakadjanak a nagy Taurustól? — Nem is tagadom, elsősorban az itt és Makón dolgozó, közel ezer emberé Ogy gondoljuk, hogy a jövőben egy kisebb és rugalmasabb szervezetben eredményeseb­ben tudunk majd dolgozni. — Mi volt az utolsó csepp a pohárban? •— kérdezem Bodó Mártát, a szakszervezet titkárát. — Régóta érlelődő gondolat ez. Sok-sok átszervezést megértünk már. A közelmúlt­ban a nagyvállalat felkérésére egy nyugati cég átvilágította a Taurust, és erőteljes fo­gyókúrát javasolt. Szegeden az idén közel száz embert kellett nyugdíjaznunk, elkül­denünk. Közben elképzelések jöttek-men­tek, átszervezések váltották egymást. De semmi sem lett jobb. Egykor a harmadik legjobban fizető cég voltunk a megyében, ma már ezt nem mondhatjuk el. Az elsze­gényedéstől való félelem, a létbizonytalan­ság ide is befészkelte magát. Lépnünk kel­lett: a szakszervezet kezdeményezte, foglal­junk állást a nagyvállalattól történő elsza­kadásra. Az ezer szegedi és makói dolgozó kétharmada aláírta az elszakadásra vonat­kozó kérvényt. — Mit ígértek a dolgozóknak? — Tulajdonképpen semmit. Egyelőre csak annyit, hogy saját gazdáink lehetünk:- Ma­gasabb bért. jobb munkakörülményeket csak akkor, ha később, magunknak meg tudjuk teremteni. Nem ringattunk senkit sem abban a hitben, hogy az elszakadus után azonnal megugranak a fizetések. — Egyáltalán, tudni lehet-e. mekkora haszonnal dolgoztak eddig a szegediek? — Pontosan nem. Mérleget csak a nagy­vállalat készített. De mi is számoltunk: ha nem vitték volna el az itt képződött nye­reséget, akkor lényegesen jobb helyzetben lennénk. Két hete, a szakszervezet kezdeményezé­sére, megalakult a Szegedi Gumigyár Dol­gozói Egyesülete is. Ma már mintegy öt­száz tagja van. — Miért ezt a formát választották? — kérdeztük Csányi Lászlótól, az egyesület vezetőjétől. — Ogy gondoltuk, a munkástanács intéz, ményét többen lejáratták az elmúlt hóna­pokban. Nem akartunk ellenszakszervezetet sem. Ez a forma, lévén jogi személy, sok­kal nagyobb jogkörrel bír. — Mi az egyesület feladata? — A dolgozók folyamatos tájékoztatása mellett a szakszervezettel együtt el kíván­juk érni, hogy független Jegyen a szegedi gyár. Az önállósodás során képviselni akar­juk a dolgozók valódi érdekeit. Hogy ne azok húzzák a rövidebbet, akiknek mun­kája nyomán eddig jutott a gyár. Nem akarunk politikai kampányt folytatni. Ez gazdasági lépés, amely mindenkinek csak haszonnal jár. — A nagyvállalatnak aligha. Ok hogyan fogadták az ötletet? — Tárgyalásra hívtak fel bennünket, Pestre. Valószínű, hogy a nemrégiben ki­nevezett. új vezérigazgatónak is lesznek ja­vaslatai. Többen a szemünkre vetik, hogy könnyű nekünk önállósodni, amikor a nagy­vállalaton belül a legnyereségesebb tennék — a mélyfúrótömlő — a miénk. Csak azt felejtik el, hogy huszonöt évvel ezelőtt nem ezt a terméket osztottak le ránk. Negyed század alatt az itt dolgozók munkája .is hozzájárult, hogy ennek a termeknek ma jó ára van a világpiacon. — Kitől várnak segítséget? — Ügy érezzük, hogy ezt a harcot ne­künk kell megvívni. Tájékoztatásképpen megküldtük az elszakadásról szóló levelet a helyi tanácsnak, az itt működő politikai pártoknak és az ipari miniszternek is. A levél tehát -elment. A vállalati tanács­nak harminc napon belül kell mpghoznia döntését Ha ez a szegedieknek kedvezőtlen lesz. akkor még fellebbezhetnek az Állami Vagyonügynökséghez. De elképzelhető — ha nem is könnyen — jogi hercehurca nél­küli megegyezés is Bár... A vidéki gyar­matbirodalom széthullása mindenesetre megkezdődött. A szegedieknek akár sike­rül. akár nem, a folyamat megállíthatat­lan, (A fotókat Nagy László készítette.) Rafai Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom