Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)
1990-08-01 / 189. szám
1990. augusztus 1., szerda Kisöprűzve 3 Á régi lemez Számtalan reagálást levelet, telefont kaptunk Cserepes sori cikkeinkkel kapcsolatban. Elsősorban az érintettek dühöngtek, panaszkodtak és kérdeztek, joggal: Ki felel a kialakult állapotokért? A hatóságok miért tehetetlenkednek? Az érintettek elégedjenek meg magyarázatokkal, miközben helyzetük tovább romlik? Tudjuk-e, hogy a piac környéki telekárak 50 százalékkal leértékelődtek? Ha a tanács, a köjál és a rendőrség együtt vagy külön nem teremt rendet (talán nem is akar?), akkor a periféria polgárai öntevékenyen megvédik érdekeiket — fenyegetőznek Alsóváros lakói. Két figyelemre méltó olvasói levél további kérdésekre keres választ, ezért ezeket teljes terjedelmükben alább közöljük. KELL-E NEKÜNK CSEREPES SORI PIAC? Ehhez a prózai kérdéshez szeretnék hozzászólni. Űgymond, konstruktívan szeretném megközelíteni a kérdést, noha megértem azokat az egyéni problémákat is, amelyek a környéken lakókat sújtják, vagy azokat, akik szarba léptek, kiknek ellopták a pénztárcájukat, netán valakik éppen ezen a piacon vesztették el a szüzességüket. A dolgok lényege azonban nem ez. Először is gondolni kellene arra, hogy itt Szeged környékén és főleg a Cserepes soron évi 3-4 milliárd márka kering. A világon minden polgármester, minden kereskedő, és gyártó, továbbá bankember igen boldog volna, ha ilyen hatalmas vásárlóerő, áru- és pénzalap, továbbá árukínálat jelenne meg a közvetlen környezetében anélkül, hogy ezért bármit is kellene tennie. Ebből összesen akár 1 milliárd márkás profitot lehetne realizálni. Számításaim szerint, csak a piaci szolgáltatásokból és a közvetlenül kapcsolódó egyéb tevékenységből évi i milliárd forint forgalmat lehetne elérni, amelyből a tiszta nyereség legalább 500 millió forintot érhetne el. Mindez, az összes szükséges feltétel biztosítása mellett és kulturált körülmények között is megvalósítható. Igazán nem akarok senkit 6em megbántani, de egy korrupt tanácsi vezetés, és egy még maífiásabb Piac Kft. közreműködésével természetesen semmi sem érhető el. AZ a pár millió megvan a vezetőknek, és ezzel kész. Mintegy szándékosan élezik a helyzetet, fokozzák a drámát, hogy azután mindenféle irracionális megoldás születhessen. Nyilvánvalóan, az egyéni manipulációk és viszszaélések annyira lekötik az illetékesek energiáját, hogy már nem képesek a korszerű piacszervezési feladatok elvégzésére. Tehát, azt állítom — nem árulván el a konkrét ötleteket —. hogy a Cserepes sori piac a város egyik nagy üzlete lehetne. Ehhez, elemi matematikai, biológiai és fizikai ismeretek kellenek. A vonatkozó törvények sem Szeged határában, sem a Cserepes soron nem vesztik el hatályukat. A dolog konkrét vonatkozásait illetően; mindenekelőtt cáfolni szeretném, hogy a piac, a polgárok részére nem hasznos. Ennyi embert nem lehet hülyének nézni. Mind az eladók, nepperek stb. mind a naponta kivezeklő több ezer vásárló, valamilyen értelmes, szükségszerű és természetes emberi mozgás által vezérelve vállalja ezt a tortúrát. El kell ismerni, hogy nagyon sok cikk — gyermekruházat, híradástechnika, szerszám, egyes ruházati cikkek ete. — fél- és negyedáron kapható a piacon. Még a magyar gyártmányú és közkedvelt cigaretták is olcsóbbak a hivatalos szabadárnál. Végül is figyelembe kell venni, hogy Közép-Európában vagyunk. Az adott történelmi esemény teremtett egy konstellációt, amihez a meseirodalom csak távolról kapcsolódik. Sok-sok dolgot meg kell majd fontolnunk, de a kreativitásunkat mindenképpen meg kell találnunk és alkotnunk kell. (Név és cím a szerkesztőségben.) CSAK JÁRVÁNY NE LEGYEN! Mint adófizető állampolgárt mélységesen felháborít Szeged Megyei Városi Közegészségügyi- Járványügyi Szolgálat vezetőjének nyilatkozata, melyben bevallja: „a piac közegészségügyi hatósági engedély nélkül működik." Na fene; — ez a fránya piac hatósági papír nélkül is működik! De hogyan?; Megadja a választ is az értünk felelős szolgálat vezetője: „az alapvető higiénés szabályok betartása nélkül!" Kinek a feladata a szabályok betartásának ellenőrzése, illetve betartása? Ugye nem a cégbíróságé, vagy a vámosoké? Hanem mondjuk és állítjuk: az öné, tisztelt főorvosnő; Ha széttárja kezeit és égre emeli tekintetét, ez hatásos jelenet, de a fennálló járványveszély ellen mit sem ér! Azt hiszem, a radikális intézkedések megtételének elmulasztásáért máris felelősség terheli, de le súlyos problémák megoldásának „körbejárogatása, igy kellene, úgy kellene latolgatása", ételmérgezések, járványos megbetegedések rémképének ecsetelése, azonnali radikális intézkedések megtételének további halogatása a jelenlegi Köjál-apparátus feladatának ellátásat is megkérdőjelezi. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek naivitást súroló költői kérdésein, ezért én, a laikus megpróbálok tömören válaszolni a legfontosabbra, mely így hangzik; ki a felelős a Cserepes sori piac áldatlan állapotáért? Válaszom: elsősorban az üzemeltető, és az üzemeltetés ellenőrzésével megbízott hatóság(ok) !U Remélem ok-okozati öszszefüggés alapján se járvány, se ételmérgezés nem lesz vendégünk az elkövetkezendő hónapokban, de illik tudni minden illetékesnek, ha mégis egyik vagy másik meglátogat bennünket, ki kap meghívót a vádlottak padjának koptatására. N. K. Az ipari vásár idején a nagybani zöldségpiacot kitelepítették Kiskundorozsmára. Helyüket — felismerve a lehetőséget — azonnal elfoglalták a Cserepes sori nemzetközi piac előretolt egységei, kicsiben megmutatva, hogyan is működnek az annyira áhított piac törvényei. A zöldségesek azonban hamarosan ellentámadásba kezdenek, és hétfőn visszafoglalják a területet. „Ki fogjuk szorítani a Cserepes sori árusokat" — mondja Adám Sándor, a Marx téri piacfelügyelőség igazgatóhelyettese. Július 30-ától ismét a nagybani zöldség-gyümölcs piacé lesz a Marx tér nyugati oldala. A hatalomátvétel zavartalanságának biztosítása érdekében már szombattól megerősített felügyelet zárja le a területet az illetéktelen árusok elől. Fertőzésveszély Az egyre nagyobb számban kereskedők ugyanis a tiltó rendszabályok ellenére űzik a rászoruló vásárlóközönség körében népszerű tevékenységüket. Helypénzt Megütötték a rendészt Marx tériek - támadásban ugyanis nem szednek tőlük, mert ezzeí elismernék azt, hogy helyük van a piacon. Csak az autóparkoló használatáért kell fizetniük. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy mindenkire veszély leselkedik, aki itt élelmiszert vásárol. Nyers, darált húst műanyag zacskóban összelapítva, a gépkocsi szőnyege alatt szállítva hoznak be. A nyári melegben megnő a fertőzésveszély. De éppígy kockázatos gombát, uborkát, paradicsomot, vagy bármilyen zöldséget vásárolni, hiszen a korábban alkalmazott növényvédő szerekről nem tudni, mérgező hatásúak-e még. Késsel fenyegetőztek A piacrendészet tehetetlennek bizonyult az árusok rohamával szemben. Az öthat — többnyire nyugdíjaskorú — rendész nem tudta föltartóztatni az áradatot. Ha mégis megpróbálták kitessékelni az idegenajkúakat, néha még a testi épségük is veszélybe került. Volt, akit késsel fenyegettek, és olyan árus (nepper?) is akadt, aki egy jól irányzott ütéssel védte meg hadállását. „Körzeti megbízott rendŐr egy éve nincs a téren" — folytatja Ádám Sándor, aki júniusban egyeztető tárgyaláson kérte a hatóságok segítségét a rend helyreállítása érdekében. A tanács, a rendőrség, a köjál, a vám- és pénzügyőrség, a közterület-felügyelet és a növényvédelmi állomás együttműködésére számított. De már az első nap délutánján győzött a túlerő: a 300 fös tömeg elöl a kirendelt két (!) rendőrnek meg kellett hátrálnia. A harmadik napon a közterület-felügyelők meg sem jelentek, a négy (!) piacellenőr délután már nem bírta a nyomást. Tehetetlenül Itt is megjelent — éppúgy, mint a Cserepes soron — a nepper, feketéző réteg. ők már magyarok, akik hangosan tiltakoznak bármiféle rendcsinálás ellen. De a vásárlók is tesznek megjegyzéseket: „Mik maguk? Rendőrök, csendőrök? Vége a kommunista uralomnak!" — és ehhez hasonlók. Tagadhatatlan, hogv jelentős társadalmi réteg szorul rá arra, hogy a bolti áraknál jóval olcsóbban vásároljon. A . rendet azonban fönn kell tartani. Erre viszont a piacgondnokság egyedül képtelen, hiszen hatósági jogkörük nincs. Szombattól mindenesetre tilos külföldi rendszámú gépkocsiknak a piac parkolójában várakozniuk. A napi piac 5-től 15 óráig tart nyitva, ennek pontos betartása a takarítás zavartalansága miatt fontos lenne. A nagybani piac délután 3 órától másnap délig üzemel (itt 12 és 15 óra között takarítanak). Ny. P. A helyzet, úgy tűnik, pattanásig feszült. Utolsó kérdésként felvetődik: vannak-e Szeged városának felelős gazdái, s ha netán igenlő lenne a válasz, akkor kik azok? A pénteki városházi döntés értelmében ma egy hétre bezár a bazár: út- és parkolóépítés miatt. Kollégámmal mindenesetre a helyszínen leszünk, s a zárást ellenzők véleményét és hangulatát is lejegyezzük. (varga) Mai mese — tanulsággal A szegény kis asszonyka meg a jósnő Hói volt, hol nem volt, volt egy asszony, fiatalka. Gondolta, itt az ideje szerencsét próbálni. Kiballagött hát ama mesebéli piacra, ahol minden van, mi szenvszájnak ingere. De bizony, az asszonyka nem vásárolt, nem alkudozott, hanem inkább játszott — Itt a piros, hol a piros — mondta neki a füstös képű varázsló, akinek még a szeme sem állt jól. Szegény kis asszonyka egy darabig játszott, aztán mikor a gonosz varázsló elnyerte tőle az arany nyakláncát, meg az aranygyűrűjét, bánatában sírva fakadt. Szíve-lelke tele fájdalommal... Kesergett, egyre kesergett, már-már vigasztalhatatlan. Egyszer csak hozzá hasonlóan fiatal, jó tündének: termettek mellette. Megvigasztalták a szegény kis asszonykát: a varázslóval mindketten megjárták, cigánylányokká változtatta óket De sebaj! Mert van ám egy mindent tudó. mindent látó jósnő, akinek még a varázslónál is nagyobb a varázsereje. — Hol van hát az én megmentóm? — kérdezte fölvidulva az aszszonyka A jó tündérek fölírták a lakáscímét, és megígérték, még aznap elkísérik hozzá a csodálatos jósnőt A szegény kis asszonyka várt, várt, egyfolytában várakozott. Már elhagyta minden reménye, amikor megszólalt a csengő. Hát, mit ad Isten, a jósnő állt az ajtóban. Szelíd szavakkal fordult a póruljárt asszonykához: — Bízzál bennem, higgyél nekem, segítek a bajodon! Hozzál hamar egy tyúktojást tedd az asztal közepére! — Az asszonyka szót fogadott S tátott szájjal bámulta, a jósnő hogyan űzi a tojásba a rontást. — Lelkem, lelkecském, adj egy köntöst hogy vegyem föl. úgy hamarabb eltávozik lelkedből és házadból a gonosz. Megtisztulsz, és elnyered jutalmad, meglátod. Viszszakapod láncodat gyűrűdet, csak legyél türelemmel, és bízzál bennem — valami ilyesféléket mondhatott a jósnő, mert pontosan senki sem értette volna szavait, annyi varázsigét mormolt közben. Amikor a szegény asszonyka hitében megerősödött a jósnő elmondta, milyen próbatételek előtt áll. Hát kétszer kilenc darab ajándékot kell adnia a rontásűzés fejében, de kilenc nap elteltével. Az asszonyka úgy tett. Először kilenc darab frottirtörülközőt ajándékozott, másodszor pedig tizenegyezer forint jutalmat adott Ezt a pénzt a jösnő vidékre vitte, ahol a hétfejű, meg a tizenkét fejű táltos lakik, az úrasszonnyal. A 11 ezer forintból megvendégelte a táltosokat és az úrasszonyt, hadd legyen minél jobb a kedvük, minél elégedetebbék legyenek e jószívűség láttán. Várt a szegény kis asszonyka, mikor tér vissza a jósnő. Telt múlt az idő, már-már elvesztette bizodalmát — se nyaklánc, se gyűrű, se törülközők, se köntös, se 11 ezer forint —, amikor felbukkant a jósnő. Nagyon haragudott Megtudta, bizonyára a táltosoktól, vagy magától az úras&zonvtól. hogy a szegénv kis asszonykának még a takarékban is van pénze Pironkodott a szegény kis asszonvka, amiért eltitkolta, rögvest jóvá is tette a turpisságát. Elmentek a takarékba, kivették az 55 ezer forintoc&kájat amiből ötvenet oda is adott menten a jósnőnek. — Erősödjél hitedben, és légy türelemmel — mondta a jósnő, és elvitte a pénzt. Múltak a napok, a szegény kis asszonykáról a rontás csak nem akart elmúlni, a lánca és a gyűrűje még mindig nem került eíő. Ám a jósnő csitította. Egyszer, mikor az asszonyka fülében új fülbevalót látott, akkor megint éktelen haragra gerjedt — Miért nem mondtad meg. hogy aranyad is van még? — ordibálta a szegény kis asszonykának. — At kell adnod az összeset, hát ezt érdemlem én?! — A szegény kis aszszonyka szaladt is haza. a lába se érte a földet. Szempillantás múlva vissza is ért, egy gyógyszeres üvegcsében odaadta a jósnőnek még a kislánya fülbevalóját is. Az megbékült Nemsokára megint találkoztak a Marx téren, ahol a szegény kis asszonyka szentelt vizet kapott háromezer forintért. De már az aszszonykának nem volt elég erős a hite, sem a türelme. Gyanakodni kezdett Gondolta, csak megkeresi, hol lakik ez a jósnő, s kérdőre vonja. mikor teljesedik be végre a varázslata. No, ezt kár volt tennie Kapott is egy cipővel! A jósnő és az elvarázsolt cigánylányok úgy megverték, még ma is fáj neki. Talán ezért, talán más miatt ki tudja, a szegény kis asszonyka elővette jpzan eszét — ha ugyan azt —, és elment a Párizsi körútra, abba az emeletes házba, ahol rendőrök dolgoznak. Elmesélte nekik, hogyan is bántak el vele. szegény fejével. ElkerekecWt szemmel hallgatták a szegény kis asszonykát de nem mondták neki: ^lenien a csudába... Nyomozásba fogtak, s bizony, rá kellett jönniük, ez a mese szóról szóra igaz. 1990 május 26-a és július 26-a- között történt. Szegeden Mag Edit