Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-01 / 189. szám

1990. augusztus 1., szerda Kisöprűzve 3 Á régi lemez Számtalan reagálást levelet, telefont kaptunk Cserepes sori cikkeinkkel kapcsolatban. Elsősorban az érintettek dühöngtek, panaszkodtak és kérdeztek, joggal: Ki felel a kialakult állapotokért? A hatóságok miért tehetetlenked­nek? Az érintettek elégedjenek meg magyarázatokkal, mi­közben helyzetük tovább romlik? Tudjuk-e, hogy a piac környéki telekárak 50 százalékkal leértékelődtek? Ha a tanács, a köjál és a rendőrség együtt vagy külön nem teremt rendet (talán nem is akar?), akkor a periféria polgárai öntevékenyen megvédik érdekeiket — fenyege­tőznek Alsóváros lakói. Két figyelemre méltó olvasói levél további kérdések­re keres választ, ezért ezeket teljes terjedelmükben alább közöljük. KELL-E NEKÜNK CSEREPES SORI PIAC? Ehhez a prózai kérdéshez szeretnék hozzászólni. Űgy­mond, konstruktívan szeret­ném megközelíteni a kér­dést, noha megértem azokat az egyéni problémákat is, amelyek a környéken lakó­kat sújtják, vagy azokat, akik szarba léptek, kiknek ellopták a pénztárcájukat, netán valakik éppen ezen a piacon vesztették el a szü­zességüket. A dolgok lényege azonban nem ez. Először is gondolni kellene arra, hogy itt Szeged kör­nyékén és főleg a Cserepes soron évi 3-4 milliárd márka kering. A világon minden polgármester, minden keres­kedő, és gyártó, továbbá bankember igen boldog vol­na, ha ilyen hatalmas vásár­lóerő, áru- és pénzalap, to­vábbá árukínálat jelenne meg a közvetlen környezeté­ben anélkül, hogy ezért bár­mit is kellene tennie. Ebből összesen akár 1 milliárd márkás profitot lehetne rea­lizálni. Számításaim szerint, csak a piaci szolgáltatások­ból és a közvetlenül kapcso­lódó egyéb tevékenységből évi i milliárd forint forgal­mat lehetne elérni, amelyből a tiszta nyereség legalább 500 millió forintot érhetne el. Mindez, az összes szüksé­ges feltétel biztosítása mel­lett és kulturált körülmé­nyek között is megvalósítha­tó. Igazán nem akarok senkit 6em megbántani, de egy kor­rupt tanácsi vezetés, és egy még maífiásabb Piac Kft. közreműködésével termé­szetesen semmi sem érhető el. AZ a pár millió megvan a vezetőknek, és ezzel kész. Mintegy szándékosan élezik a helyzetet, fokozzák a drá­mát, hogy azután mindenfé­le irracionális megoldás szü­lethessen. Nyilvánvalóan, az egyéni manipulációk és visz­szaélések annyira lekötik az illetékesek energiáját, hogy már nem képesek a korszerű piacszervezési feladatok el­végzésére. Tehát, azt állítom — nem árulván el a konkrét ötlete­ket —. hogy a Cserepes sori piac a város egyik nagy üz­lete lehetne. Ehhez, elemi matematikai, biológiai és fi­zikai ismeretek kellenek. A vonatkozó törvények sem Szeged határában, sem a Cserepes soron nem vesztik el hatályukat. A dolog konkrét vonatko­zásait illetően; mindenek­előtt cáfolni szeretném, hogy a piac, a polgárok részére nem hasznos. Ennyi embert nem lehet hülyének nézni. Mind az eladók, nepperek stb. mind a naponta kive­zeklő több ezer vásárló, vala­milyen értelmes, szükségsze­rű és természetes emberi mozgás által vezérelve vál­lalja ezt a tortúrát. El kell ismerni, hogy nagyon sok cikk — gyermekruházat, híradástechnika, szerszám, egyes ruházati cikkek ete. — fél- és negyedáron kapható a piacon. Még a magyar gyárt­mányú és közkedvelt ciga­retták is olcsóbbak a hivata­los szabadárnál. Végül is figyelembe kell venni, hogy Közép-Európá­ban vagyunk. Az adott tör­ténelmi esemény teremtett egy konstellációt, amihez a meseirodalom csak távolról kapcsolódik. Sok-sok dolgot meg kell majd fontolnunk, de a kreativitásunkat min­denképpen meg kell talál­nunk és alkotnunk kell. (Név és cím a szerkesztőségben.) CSAK JÁRVÁNY NE LEGYEN! Mint adófizető állampol­gárt mélységesen felháborít Szeged Megyei Városi Köz­egészségügyi- Járványügyi Szolgálat vezetőjének nyi­latkozata, melyben bevallja: „a piac közegészségügyi ha­tósági engedély nélkül mű­ködik." Na fene; — ez a fránya piac hatósági papír nélkül is működik! De hogyan?; Megadja a választ is az értünk felelős szolgálat ve­zetője: „az alapvető higiénés szabályok betartása nélkül!" Kinek a feladata a szabá­lyok betartásának ellenőrzé­se, illetve betartása? Ugye nem a cégbíróságé, vagy a vámosoké? Hanem mondjuk és állítjuk: az öné, tisztelt főorvosnő; Ha széttárja kezeit és égre emeli tekintetét, ez hatásos jelenet, de a fennálló jár­ványveszély ellen mit sem ér! Azt hiszem, a radikális in­tézkedések megtételének el­mulasztásáért máris felelős­ség terheli, de le súlyos prob­lémák megoldásának „kör­bejárogatása, igy kellene, úgy kellene latolgatása", ételmérgezések, járványos megbetegedések rémképének ecsetelése, azonnali radikális intézkedések megtételének további halogatása a jelenle­gi Köjál-apparátus felada­tának ellátásat is megkérdő­jelezi. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek naivitást súroló költői kérdésein, ezért én, a laikus megpróbálok tömören válaszolni a legfontosabbra, mely így hangzik; ki a fele­lős a Cserepes sori piac ál­datlan állapotáért? Válaszom: elsősorban az üzemeltető, és az üzemelte­tés ellenőrzésével megbízott hatóság(ok) !U Remélem ok-okozati ösz­szefüggés alapján se jár­vány, se ételmérgezés nem lesz vendégünk az elkövet­kezendő hónapokban, de il­lik tudni minden illetékes­nek, ha mégis egyik vagy másik meglátogat bennün­ket, ki kap meghívót a vád­lottak padjának koptatására. N. K. Az ipari vásár idején a nagybani zöldségpiacot ki­telepítették Kiskundorozs­mára. Helyüket — felismer­ve a lehetőséget — azonnal elfoglalták a Cserepes sori nemzetközi piac előretolt egységei, kicsiben megmu­tatva, hogyan is működnek az annyira áhított piac tör­vényei. A zöldségesek azon­ban hamarosan ellentáma­dásba kezdenek, és hétfőn visszafoglalják a területet. „Ki fogjuk szorítani a Cserepes sori árusokat" — mondja Adám Sándor, a Marx téri piacfelügyelőség igazgatóhelyettese. Július 30-ától ismét a nagybani zöldség-gyümölcs piacé lesz a Marx tér nyugati oldala. A hatalomátvétel zavarta­lanságának biztosítása érde­kében már szombattól meg­erősített felügyelet zárja le a területet az illetéktelen árusok elől. Fertőzésveszély Az egyre nagyobb szám­ban kereskedők ugyanis a tiltó rendszabályok ellenére űzik a rászoruló vásárlókö­zönség körében népszerű te­vékenységüket. Helypénzt Megütötték a rendészt Marx tériek - támadásban ugyanis nem szednek tőlük, mert ezzeí elismernék azt, hogy helyük van a piacon. Csak az autóparkoló hasz­nálatáért kell fizetniük. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy mindenkire veszély leselkedik, aki itt élelmiszert vásárol. Nyers, darált húst műanyag zacs­kóban összelapítva, a gép­kocsi szőnyege alatt szállít­va hoznak be. A nyári me­legben megnő a fertőzésve­szély. De éppígy kockázatos gombát, uborkát, paradicso­mot, vagy bármilyen zöld­séget vásárolni, hiszen a korábban alkalmazott nö­vényvédő szerekről nem tudni, mérgező hatásúak-e még. Késsel fenyegetőztek A piacrendészet tehetet­lennek bizonyult az árusok rohamával szemben. Az öt­hat — többnyire nyugdíjas­korú — rendész nem tudta föltartóztatni az áradatot. Ha mégis megpróbálták ki­tessékelni az idegenajkúa­kat, néha még a testi épsé­gük is veszélybe került. Volt, akit késsel fenyeget­tek, és olyan árus (nepper?) is akadt, aki egy jól irány­zott ütéssel védte meg had­állását. „Körzeti megbízott rend­Őr egy éve nincs a téren" — folytatja Ádám Sándor, aki júniusban egyeztető tárgya­láson kérte a hatóságok se­gítségét a rend helyreállí­tása érdekében. A tanács, a rendőrség, a köjál, a vám- és pénzügy­őrség, a közterület-felügye­let és a növényvédelmi ál­lomás együttműködésére számított. De már az első nap délutánján győzött a túlerő: a 300 fös tömeg elöl a kirendelt két (!) rendőr­nek meg kellett hátrálnia. A harmadik napon a közte­rület-felügyelők meg sem jelentek, a négy (!) piacel­lenőr délután már nem bír­ta a nyomást. Tehetetlenül Itt is megjelent — épp­úgy, mint a Cserepes soron — a nepper, feketéző réteg. ők már magyarok, akik hangosan tiltakoznak bár­miféle rendcsinálás ellen. De a vásárlók is tesznek megjegyzéseket: „Mik ma­guk? Rendőrök, csendőrök? Vége a kommunista uralom­nak!" — és ehhez hasonlók. Tagadhatatlan, hogv je­lentős társadalmi réteg szo­rul rá arra, hogy a bolti áraknál jóval olcsóbban vá­sároljon. A . rendet azonban fönn kell tartani. Erre vi­szont a piacgondnokság egyedül képtelen, hiszen hatósági jogkörük nincs. Szombattól mindenesetre tilos külföldi rendszámú gépkocsiknak a piac parko­lójában várakozniuk. A na­pi piac 5-től 15 óráig tart nyitva, ennek pontos betar­tása a takarítás zavartalan­sága miatt fontos lenne. A nagybani piac délután 3 órától másnap délig üzemel (itt 12 és 15 óra között ta­karítanak). Ny. P. A helyzet, úgy tűnik, pattanásig feszült. Utolsó kér­désként felvetődik: vannak-e Szeged városának felelős gazdái, s ha netán igenlő lenne a válasz, akkor kik azok? A pénteki városházi döntés értelmében ma egy hétre bezár a bazár: út- és parkolóépítés miatt. Kollégámmal mindenesetre a helyszínen leszünk, s a zárást ellenzők vé­leményét és hangulatát is lejegyezzük. (varga) Mai mese — tanulsággal A szegény kis asszonyka meg a jósnő Hói volt, hol nem volt, volt egy asszony, fiatalka. Gondolta, itt az ideje szerencsét próbálni. Kiballa­gött hát ama mesebéli piacra, ahol minden van, mi szenvszájnak in­gere. De bizony, az asszonyka nem vásárolt, nem alkudozott, hanem in­kább játszott — Itt a piros, hol a piros — mondta neki a füstös képű varázs­ló, akinek még a szeme sem állt jól. Szegény kis asszonyka egy da­rabig játszott, aztán mikor a go­nosz varázsló elnyerte tőle az arany nyakláncát, meg az aranygyűrűjét, bánatában sírva fakadt. Szíve-lelke tele fájdalommal... Kesergett, egy­re kesergett, már-már vigasztalha­tatlan. Egyszer csak hozzá hasonlóan fiatal, jó tündének: termettek mel­lette. Megvigasztalták a szegény kis asszonykát: a varázslóval mindket­ten megjárták, cigánylányokká vál­toztatta óket De sebaj! Mert van ám egy mindent tudó. mindent látó jósnő, akinek még a varázslónál is nagyobb a varázsereje. — Hol van hát az én megmen­tóm? — kérdezte fölvidulva az asz­szonyka A jó tündérek fölírták a lakáscímét, és megígérték, még az­nap elkísérik hozzá a csodálatos jós­nőt A szegény kis asszonyka várt, várt, egyfolytában várakozott. Már elhagyta minden reménye, amikor megszólalt a csengő. Hát, mit ad Isten, a jósnő állt az ajtóban. Szelíd szavakkal fordult a póruljárt as­szonykához: — Bízzál bennem, higgyél nekem, segítek a bajodon! Hozzál hamar egy tyúktojást tedd az asztal köze­pére! — Az asszonyka szót fogadott S tátott szájjal bámulta, a jósnő hogyan űzi a tojásba a rontást. — Lelkem, lelkecském, adj egy köntöst hogy vegyem föl. úgy ha­marabb eltávozik lelkedből és há­zadból a gonosz. Megtisztulsz, és elnyered jutalmad, meglátod. Visz­szakapod láncodat gyűrűdet, csak legyél türelemmel, és bízzál ben­nem — valami ilyesféléket mond­hatott a jósnő, mert pontosan senki sem értette volna szavait, annyi varázsigét mormolt közben. Amikor a szegény asszonyka hitében meg­erősödött a jósnő elmondta, milyen próbatételek előtt áll. Hát kétszer kilenc darab ajándékot kell adnia a rontásűzés fejében, de kilenc nap elteltével. Az asszonyka úgy tett. Először kilenc darab frottirtörülkö­zőt ajándékozott, másodszor pedig tizenegyezer forint jutalmat adott Ezt a pénzt a jösnő vidékre vitte, ahol a hétfejű, meg a tizenkét fejű táltos lakik, az úrasszonnyal. A 11 ezer forintból megvendégelte a tál­tosokat és az úrasszonyt, hadd le­gyen minél jobb a kedvük, minél elégedetebbék legyenek e jószívűség láttán. Várt a szegény kis asszonyka, mi­kor tér vissza a jósnő. Telt múlt az idő, már-már elvesztette bizodal­mát — se nyaklánc, se gyűrű, se törülközők, se köntös, se 11 ezer forint —, amikor felbukkant a jós­nő. Nagyon haragudott Megtudta, bizonyára a táltosoktól, vagy ma­gától az úras&zonvtól. hogy a sze­génv kis asszonykának még a taka­rékban is van pénze Pironkodott a szegény kis asszonvka, amiért eltit­kolta, rögvest jóvá is tette a tur­pisságát. Elmentek a takarékba, ki­vették az 55 ezer forintoc&kájat amiből ötvenet oda is adott menten a jósnőnek. — Erősödjél hitedben, és légy tü­relemmel — mondta a jósnő, és el­vitte a pénzt. Múltak a napok, a szegény kis asszonykáról a rontás csak nem akart elmúlni, a lánca és a gyűrűje még mindig nem került eíő. Ám a jósnő csitította. Egyszer, mikor az asszonyka fülében új fül­bevalót látott, akkor megint éktelen haragra gerjedt — Miért nem mondtad meg. hogy aranyad is van még? — ordibálta a szegény kis asszonykának. — At kell adnod az összeset, hát ezt ér­demlem én?! — A szegény kis asz­szonyka szaladt is haza. a lába se érte a földet. Szempillantás múlva vissza is ért, egy gyógyszeres üveg­csében odaadta a jósnőnek még a kislánya fülbevalóját is. Az megbé­kült Nemsokára megint találkoztak a Marx téren, ahol a szegény kis asszonyka szentelt vizet kapott há­romezer forintért. De már az asz­szonykának nem volt elég erős a hite, sem a türelme. Gyanakodni kezdett Gondolta, csak megkeresi, hol lakik ez a jósnő, s kérdőre von­ja. mikor teljesedik be végre a va­rázslata. No, ezt kár volt tennie Kapott is egy cipővel! A jósnő és az elvarázsolt cigánylányok úgy megverték, még ma is fáj neki. Talán ezért, talán más miatt ki tudja, a szegény kis asszonyka elő­vette jpzan eszét — ha ugyan azt —, és elment a Párizsi körútra, ab­ba az emeletes házba, ahol rendőrök dolgoznak. Elmesélte nekik, hogyan is bántak el vele. szegény fejével. ElkerekecWt szemmel hallgatták a szegény kis asszonykát de nem mondták neki: ^lenien a csudába... Nyomozásba fogtak, s bizony, rá kellett jönniük, ez a mese szóról szóra igaz. 1990 május 26-a és jú­lius 26-a- között történt. Szegeden Mag Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom