Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-19 / 207. szám

2 Olvasópróba 1990. augusztus 19., vasárnap A HET. _. ...KRÓNIKÁJA Kuvaitból akadály nélkül utazhatnak a külföldiek Irakba, onnan azonban...(?) Egy bete még mintegy 200 fónek sikerült átvergődnie Jordániába; állításuk szerint többen menekülés közben eltévedtek a sjvatagban. Az Arab-öbölben egész hadseregnyi amerikai katonai erő, valamint francia és angol hadihajó vonult fel; s amerikai, egyiptomi, szfriai és marokkói csapatok tartózkodnak az Irak által legveszélyeztetettebbnek tartott Szaúd-Arábiában. A jordán határtól netn messze az irakiak agyonlőttek egy angolt; egyébként ötezer brit állampolgár rekedt Irakban és Kuvaitban M. Gorbacsov elnöki rendelettel helyezte vissza jogaikba mindazokat, akik a sztálini időkben politikai elnyomásnak estek áldozatul, beleértve az erőszakos kollektivizálás által érintetteket is. Visszaadták továbbá azon személyek állampolgárságát, akiket politikai tevékenységük miatt fosztottak meg ettől. Közöttük van A. Siolzsenyicin író — aki e „gesztust" nem fogadta el —, s a világhírű sakkozó. V. Korcsnoj is. V. Manukjan egyetemi tanár személyében az Örmény Nemzeti Mozgalom vezetőjét választották kormányfővé Örményországban; az örmények és az azerbajdzsánok rövidesen tárgyalásokat kezdenek Grúzia fővárosában — Karabah hovatartozásáról. Lám csak, mondhatnánk, a három Kaukázuson-túli köztársaság frakciózik... Vietnam és Kína kész az egymáshoz fúzódó kapcsolatainak normalizálására — jelentette be (külön-külön) a két miniszterelnök. E régi feszültséggóc enyhülni, ugyanakkor egy másik, szintén az ázsiai kontinensen, eszkalálódni látszik. India és Pakisztán ugyanis — miután tárgyalásaik kudarccal végződtek — újból hatalmas katonai erőket vont össze közös határukon. Az indiai kormány elutasította az általa megszállva tartott Kasmír jövőjéről, illetve egy ottani népszavazás kiírásáról szóló javaslatokat. A hét szemtelensége: Simion Pop budapesti román nagykövet aggodalmát fejezte ki Tőkés László állapota iránt, s magyarázatot követelt a történtekért. Olyan színben kívánva feltűnni, mint aki mindenáron megvédelmezi a román állampolgárokat, bárki légyen is az. ...SZENZÁCIÓJA „Drága barátom, Ali Akbar Hasemi Rafszandzsam elnök (...), mindent, amit akartál (...) teljesítettünk." Azt hihetnók. hogy Irán valamely külföldi barátja, például az általa pénzelt terrorszervezetek egyikének vezetője vetette papírra a fenti szavakat, pedig nem: ezek szerzője ugyanis a korábbi esküdt ellenség, akivel Irán nyolc évig tartó, sok százezer halottat követelő, véres háborút vívott, nevezetcsen Szaddám Husszein iraki elnök. Irak elfogadta az összes iráni feltételt, amely végérvényesen lezárja az irak —iráni háborút. Mit kap érte cserébe? Nyilvánvaló: nyugati határai mellett biztonságot : í Erre bizony nagy szüksége van a harcias iraki vezetőnek, hiszen szomszédjai közül Jordánia (a hasemita királyság Irak potenciális támogatója) egyúttal az USA barátja.(Husszein jordániai király kétségbeesetten utazott Bagdadba, tárgyalt az amerikaiakkal, miközben „életveszélyes" izraeli figyelmeztetésben részesült.) Az északi szomszéd, Törökország egyértelműen az ENSZ-szankciókhoz csatlakozott, miután a NATO — melynek tagja - biztosította akár katonai támogatásáról is. Ezzel Irak számára az északi „olajét" lezárult. Szíria immár húsz éve esküdt ellensége Iraknak. (Nem véletlen, hogy csapatokat küldött a veszélyeztetett helyzetű Szaúd-Arábiába.) Háfez el-Asszad szíriai és Szaddám Husszein iraki elnök egyébként — enyhén fogalmazva — nem éppen baráti érzelmeket táplál a másik iránt. Szaúd-Arábia helyzete ismert. Mely országokra számíthat tehát Irak — támogatóként? Nem jelentősekre. Kadhafi ugyan vette a bátorságot, elfelejtvén a néhány évvel ezelőtti amerikai bombaleckét, s Irak támogatására szólított fel; hasonlóképp érez Jemen, s néhány más arab ország is. Az Izraelben és a „megszállt" területeken éló arab lakosság körében is növekszik Irak népszerűsége. Ugyanakkor a világsajtó megszellőztette egy palesztin véleményét: kedvezőtlen számukra az új válság, mert a palesztin ügyet hatodrangúvá degradálja. Létfontosságú tehát Irak számára, hogy a leghatalmasabb szomszéd országot, az egykori ellenség Iránt semlegesítse Hát még ha szövetségesének tudhatnál... ...KOMMENTÁRJA A bukaresti televízióbán körülbelül egy hete a Quelle nyugatnémet kereskedelmi cég hirdetési műsorában egy olyan térképet mutattak be, melyen — szemmel láthatólag - Észak-Erdély Magyarország részét képezi. Mindez abban az esztendőben történt, amikor fél évszázados „jubileumát" ülhetnénk meg, ha megülnénk a második bécsi döntésnek, amikor is Magyarországhoz - két évtizedes romániai tartózkodás után - visszacsatolták Erdély magyarok által sűrűn lakott északi részét. Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök Túrócszentmártonban, a Matica Slovenska nevű — finoman fogalmazva: hazafias — szlovák szervezet közgyűlésén beszédet mondott, amelyben éles hangon támadta Magyarországot, mert szerinte megkérdőjelezzük Trianont, s ugyancsak támadta Antall József miniszterelnököt egy korábbi kijelentcse miatt. Kétségtelen, hogy a magyar miniszterelnök számos „dolga" miatt támadható, a szlovákok által erőteljesen kifogásolt kijelentése azonban pontosan a következőképpen hangzott: „ Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján, minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőiéként. lélekben, érzésben tizenöt millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni." A fenti két esemény igencsak összefügg egymással, s jelzi, hogy mind a románok, mind a szlovákok igen idegcsen. sót agresszíven reagálnak minden olyan megnyilvánulásra, amely az elmúlt évszázadok történelmi realitására, a magyarság kárpát-medencei szerepére emlékezteti őket. Arinál is inkább, mert Meciar szlovák miniszterelnök egyre inkább szorgalmazza Csehszlovákia két részre osztását; ha nem is máról holnapra. Látszatra meg kívánják tartani ók is a jelenlegi ország egységét, azonban minden fontos jogkört a nemzeti kormányok hatáskörébe kívánnak utalni. hogy a közös kormány és Havel szerepe csupán szimbolikus jelentőségű legyen. Megalakult az önálló szlovák Külügyminisztérium, s követelik. hogy Szlovákia külön pénzt verethessen Tovább kísért hát Trianon szelleme Saadt István Mit mond az iraki nagykövet? Az iraki és a kuvaiti helyzetről. az Arab (Perzsa)-öbölbcn fokozódó politikai és katonai feszültségről, az Irakot sújtó blokádról es az ország ellen irányuló nemzetközi propagandakampányról tartott sajtótájékoztatót pénteken az Iraki Köztársaság budapesti nagykövete. Mohammed Ghanim AlAnaz. A nagykövet szavaiból kitűnt: Irak félreérthetetlenül fenntartja jogát az önvédelemhez. a Kuvaitban történteket pedig kizárólagosan iraki belügynek tekinti Megismételte az eddig is hangoztatott iraki érvelést, miszerint a katonai akcióra a „kuvaiti forradalmárok segélykérésére" adott válaszként került sor. Irak csak annyit tud a segítséget kérő kuvaiti forradalmárokról, hogy „hazafiak", akik nyilvánvalóan egyetértenek a hivatalos bagdadi állásponttal: Kuvait mindig is az „iraki haza"elidegeníthetetlen része volt. Az Irakban és Kuvaitban rekedt magyar állampolgárokkal kapcsolatban annyit mondott, hogy mindazoknak, akiknek érvényes munkavállalói, vállalkozói. üzleties egyéb szerződéseik vannak, azoknak azt teljesíteniük kell. velük kapcsolatban egyelőre nem jöhet szóba az evakuálás. — A kuvaiti magyar kolónia arra készül, hogy — a korábban ismertetett elképzeléseknek megfelelően — augusztus 19-én elindul Bagdadba — válaszolt az MTI kérdésére pén-. teken késő délután Hermán János. a Külügyminisztériumszóvivője. A Kuvaitban élő magyarok az ót bérelt busszal indulnának az iraki fővárosba. A magyar diplomácia mindent megtesz annak érdekében, hogy további. Jordániába vezető útjukat biztosítsa, s az ehhez szükséges engedélyeket megszerezze. A magyar fél kcsz arra is. hogy ha a kolónia együtt nem juthat át a határon, akár tobb csoport számára szervezze meg a hazatérést. Hennán János egy Jordániából származó információra hívta fel a figyelmet: a jordán —iraki határon eddig még csupán néhány európai polgárnak sikerült átkelnie. Egyes kelet-európai országok kuvaiti kolóniái már elindultak hazafelé, vannak, akik közülük Bagdadban várakoznak, és több csoport már a Jordán határ közeieben tartózkodik. Minden rendelkezésünkre álló hír arról tanúskodik, hogy a Kuvaitban és Irakban tartózkodó magyarok biztonságban vannak, egészségesek. Meghívás — haza Ivem Sztlajev, az orosz föderáció miniszterelnöke meghívta Alekszandr Szolzsenyicint, az Egyesült Államokban élő Nobel-díjas írót. hogy az orosz kormány személyes vendégeként látogasson haza. Szilajevnek a meghívást tartalmazó levelét szombaton ismertette a Szovjetszkaja Rosszija című napilap. Mihail Gorbacsov szovjet elnök a héten rendeletben adta vissza sok olyan külföldön élő személynek — köztük Szolzsenyicinnek — a szovjet állampolgárságot, akit a hatvanas-hetvenes években, a brezsnyevj időkben hurcoltak meg. Szolzsenyicin a gesztust visszautasította. SZOMSZÉDOK Nicu Ceausescu: Nem hallgattak rám... Romániában Nicu Ceausescu ügye kezd politikai manőverezéssé szelídülni. Elsimulni látszik a forradalmi hangulat mindenáron igazságtevő igénye is. A tanulatlan és kisstílű gazemberből így lesz hol ártatlannak titulált ehévedt bárányka, hol meg, (a jobbik esetben) egy letűnni látszott társadalmi rend rekvizituma, aki mint érdekesség jól eladható exkluzív interjú gyanánt. A következő interjú egy román ellenzéki lap, a 22-es Zig-Zag nevü kiadványában jelent meg. A hazai olvasó bizonyos értetlenségeit szeretném előre eloszlatni azzal, hogy előrebocsátom, Nicu Ceausescu nemcsak gazember, hanem notórius hazudozó is. Az interjú anyaga annyiban hiteles, hogy a beszélgetőpartner valóban Nicu. A feltett kérdésekre adott válaszait azonban mintha ügyvéde fogalmazta volna meg a júniusban megszakított per során. Egy olyan perben, melyről élő adásban láthatta mindenki, miként szellemeskedik, s jopofaskudik, meg szülei halálával kapcsolatban is yz az ostoba, kifejezéstelen arcú diklátorjelöit. Menteni, ami menthető, ez jellemezte vallomását, js a kihallgatás végén a semleges, s az előzményeket nem ismerő hallgatónak úgy tűnt, szerencsétlen, félrevezetett ember áll előtte. A beszélgetésből tehát nemcsak információkat szerezhetünk. hanem betekinthetünk a tisztára mosás rejtelmeibe is. csot kaptak valakitói, hogy en- apjának a valóságot; Nicu itt él gem tartsanak fogva. Nem tu- közöttünk, itt járkál és látja az dom, ki adta a parancsot. igazságot." — Ha megenged egy kényelmetlenebb kérdést; mikor értesült szülei elfogásáról, elítéléséről és kivégzéséről? — Még aznap, december 25én hallottam, hogy lelőtték őket. Hogy miként történt mindez, azt ma sem tudom pontosan. Kórházban voltam és a szomszéd teremben valakinek hangosan szólt a rádiója. Innen hallottam — A per kezdetéig megkaphatta a napi sajtót? — Nem. Amennyire én megértettem. a vizsgálati fogságnak vannak bizonyos szabályai, úgyhogy a külvilággal való kapcsolatom teljesen megszakadt. — Ismeri-e a decembertől az ön peréig eltelt időszak politikai eseményeit? — Csak amit innen-onnan hallottam. Egyesek ezt mondják, mások meg amazt, nem tudok eligazodni rajta. Hogy az arabok lóttek, hogy nem igaz, mert fehérterroristák voltak, hogy nem igaz. mert vasgárdisták, ... mindenki a feltételezéseivel jön. annak alapján, hogy mit hallott — Hol tartóztatták le december 22-én? A televíziónál történteket ismerjük. (NC-t a román televízió stúdiójában egy dühös katona hasbaszúrta, így került kórházba - a szerk. megj.j. — Hol voltam letartóztatva, vagy hol voltam bezárva? A televízió után egy bukaresti katonai kórházba vittek és megműtötték. Aztán megfogtak a „fiúk" és elvittek Domnestibe. ez egy külvárosi katonai alakulat székhelye. A mai napig nem tudom mi történt ott December 28-tól április 10-ig tartottak fogva. majd a perig egy másik kaszárnyába szállítottak Rahovi (panelt) ra. A laktanyafogdába voltam bezárva. — Hogy viselkedtek önnel? — Mint bármelyik fogollyal. Jogom volt meggyújtani egy cigarettát is: meg kellett nyomnom egy gombot a falban és kétóránként kinyitották az ajtót s tüzet adtak. — Kétóránként csak egy cigarettához volt joga? — Nem, nem kérdezte senki, mennyit dohányzom, szívhattam akármennyit, de csak egyiket a másikról meggyújtva, mert csak kétóránként adtak tüzet — Itt, a nagyenyedi fogházban milyen az élet? — Hát, itt börtön van... más szabályokkal. A laktanyafogda az laktanyafogda, a börtön pedig börtön. Itt nem lehetek egyedül egy cellában, bár ott is többen voltunk. — Kivel volt ott összezárva? — Például egy unokafivéremmel Olt megyéből, aki fegyveres megtorlásra való izgatásért ült. — Valentin és Zoe testvéreivel találkozott azóta? — Valentin is Domncstíben volt bezárva, de nem velem egy helyiségben. Beszélgetni viszont tudtam vele, mert nem voltak rendes ajtók, csak vasrácsok, azóta nincs kapcsolatom vele. Zoe nővéremmel december 14-e vagy 15-e óta nim találkoztam — Azt mondják fel volt háborodva, mert be merték zárni... — Furcsa volt, hogy a minket órzó katonák azt mondták, nem is tudják, mit keresünk mi ott, hiszen semmilyen elfogatóparancs vagy hivatalos dokumentum nem volt a kezükben, aminek alapján engem ott fogva tarthattak. A katonai ügyészség nem adott ki letartóztatást parancsot. csak majd február elején. én addig törvénytelenül voltam bezárva Egyszerűen paran — Mi nem engedjük meg magunknak, hogy az ön magánéletéről, még kevésbé, hogy a nőügyeiről kérdezősködjünk, de bizonyos külföldi bulvárlapok különböző híreket szellőztetnek önről. Nem akar ezek közül megerősíteni, vagy cáfolni valamit. Tudom, hogy 1001 spekulártscsünga nyakamon. Szerintem mindenki a maga életével szánból. Hát még most is spekulálnak? Legyen egyszer vége már! — Szó sincs róla, hogy vége lenne. A sajtót javában foglalkoztatja a Nadia Cotnaneci-, Daniela-, Mirela- stb. eset. — Ezek bulvártémák, semmi értelme, hogy nyilatkozzak róluk — Meg tudná mondani, tulajdonképpen milyenek voltak a kapcsolatai a szüleivel? — Milyen szempontból? Érzelmileg vagy politikailag? — Amityen szempontból gondolja. Olyan dolgokról kérdezem, melyeket publikálni is enged — Nekem van egy elvem: ha elbújsz, akkor rejtegetnivalód is van. Hogy pontos legyek, szüleimmel való kapcsolatom politikai szempontból eléggé összehangolatlanok voltak. Ha már amúgy is pártelsótitkár lettem Szeben megyében, nem akarom magam jobbnak feltüntetni, mint amilyen valójában voltam. Nem voltak rendben a szüleimmel kapcsolatos dolgaim. Talán meglepi önöket, hogy egyáltalán nem voltam meghatódva, mikor az eltűnésük hírét hallottam. Úgy tudják meg. hogy én nem vagyok egy meghatődós ember. Ebből nagyjából az is következik, hogy milyenek voltak a kapcsolataink. Gyakorlatilag nem is tárgyaltam velük már jó ideje Ameddig Nagyszebenben voltam, anyámmal beszélgettem egy kicsit gyakrabban, merthogy állandóan fölhívott telefonon és banális ügyekkel zaklatott, például azzal, hogy mit ettem ma. Válaszoltam, hogy ne „másoktól" kapja ezeket az információkat, mert ez a módszer is stratégiájuk része volt. Apámmal talán háromszor ha beszéltem: kétszer a mezőgazdaság jövedelmezőbbé tételéről, egyszer pedig, miután Bradeniben felrobbant egy kóolajkitermelő szonda. — Azért kérdeztem a kapcsolatáról, mert sok ember megkérdezte nagyszebeni főtitkársága tlan Niett miért nem mondja el - Igen. ez így van. Évekkel ezelőtt eljött hozzám valaki és azt mondta, hogy nem akarják kiadni az apám által kiadottnak nyilvánított kukorica-fejadagot, pedig a szerződés szerint már rég beszolgáltatta a háztáji termést. Azt akarta, hogy hívjam fel apámat és mondjam el, így, így. így. nem adják a fejadagot. Fel is hívtam. Nemsokára viszszatelefonált. hogy ellenőrizte a dolgot és hazugság az egész, mert 10000 tonnával többet is adott a mezőgazdasági dolgozóknak. Hogyan történt ez, nem tudom, mert ide nem jutott. A problémát a következőképpen kell feltenni: magánbeszélgetéseim mind lehettek. Nekem sok ilyen volt és meg is mondtam, mi nincs rendjén. Egy bizonyos pont után észreveszed, hogy nincs kivel beszélni. Meg sem hallotta, nemhogy felfogta volna. Arra a következtetésre jutottam. hogy fölöslegesen idegesítem magam, inkább ráteszem a kezem amire tudom, s végzem a magam dolgát. Én annyiszor elismételtem neki: ezt ne, ezt ne. ezt ne, ó makacs volt: de igen. Látja, hová jutottunk? Nem alakult ki közöttünk egy modus vivendi, egy megegyezés. Ez volt a baj. 1979 óta észrevettem az emberek alacsony életszínvonalát. A velük szembeni törődés szinte teljesen megszűnt és eljutottunk ahhoz a kritikán aluli állapothoz, amit mindannyian ismerünk - Sokan ugy tartották, és jó lenne ezt a kérdést tisztázni, hogy tulajdonképpen az utolsó szó az ön anyját illette meg a központi döntésekben is. - Nem, szó sincs róla. Tudom, mire céloz... Jó, nekem is elegem volt belőle, hogy állandóan közbekotyogott és beleszólt a tárgyalásokba. Abban a pillanatban, ahogy valami szóba került, megsem várva.tulajdonképpen miról is beszélünk. 6 azonnal elkezdett véleményt mondani róla. De hogy az utolsó szó az övé letr volna, az nem igaz - Tehát az utolsó szó mégis a fótitkáré volt - Igen! Amíg eljutottak az anyagok apámhoz, természetesen átmentek anyám kezén is. és ó cenzúrázta azokat. Törvényes cenzúra nem létezett, de ez más mese. Legalábbis így történt azelőtt. Az utóbbi két évben, mikor én Nagyszebenben voltam, engem már nemigen vontak be közvetlenül a döntéshozatalba. Anyámnak pedig megmondtam, üljön inkább otthon, és ne foglalkozzék politikával, de hát látják. nem Hallgatott rím