Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-16 / 204. szám

1990. augusztus 16., csütörtök Hirdetés 5 raum tu%ianM járNrw Látnivalók Szörényi—Bródy: István, a király. Bemutató a Dóm téren, este fél 9-kor. A Móra Ferenc Múzeum kiállításai (Roosevelt tér 1—3.): Lucs-képgyűjtemény, Patikakiállítás, Móra-emlékszoba. A természettudományi gyűjteményünk legszebb darabjai, Vinkler László grafikái. Fekete Ház (Somogyi u. 13.): Céhek, céhemlékek Csongrád megyében, Bálint Sándor-emlékkiállítás, Vihart aratva..., Buday György élete és művei. Szegedi Vár (Móra-park): Szeged múltja, jelene, jövője ... Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása (Bécsi krt. 11/A). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé, Vártó u. 4 ). Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái, John Halas kiállítása. Horváth Mihály utcai Képtár: Szegedi képzőművészek nyári tárlata. JATE-aula (Dugonics téri egyetem): A szocialista irrealizmus gyöngyszemei II., avagy, talált tárgyak egy letűnt korból. Bartók Művelődési Központ, B Galéria: Kalmár Márton szobrászművész kiállítása. Bálind István vajdasági festőművész kiállítása az ifjúsági házban. István, a konvertibilis király — Miért kellett hat évnek eltelnie ahhoz, hogy ismét láthassuk Szegeden az István, a királyt? — Ebben nem én vagyok az illetékes. Ügy tudom, hogy a '84-es siker után végül is azért nem lett ismétlés '85-ben, mert a Nemzeti Színház kikötötte; csak akkor mutatják be '85 őszén, ha előtte nem megy Szegeden. Lehet, hogy volt más oka is, de én ezt a verziót is- * merem. — Miért történtek szereplőcserék? Koltay Gábor, a rendező felnégyelését, ezért borul rá elkésve és tehetetlenül a (holttestre. Koppány nemes ellenfél volt, ugyanakkor véresen is vállalni kell a küldetést. — Nekem mégis úgy tűnik, hogy István gyenge kezű vot, és az anyja, illetve a német lovagok parancsára cselekedett. — Figyelembe kell venni, hogy István még csak húsz éves fiatalember, ugyanakkor bonyolult lelki fejlődésen megy keresztül. 38 évi uralkodása, és az azóta eltelt majdnem ezer év bizonyította, hogy helyesen cselekedett. Élünk és létezünk a Kárpát-medencében. A bemutatóval 1990. augusztusában az emberek hitét és megtépázott meggyőződését szeretnénk visszaadni. Érdemes küzdeni, a sorsunkat önállóan, csak mi magunk Nagy László felvételei Eloföpróba hatezer szemlélödővel — A darab teljesen „élőben" először fog megszólalni, s ehhez kellenek a biztos énekhangok. Varga Miklóst már régesrég rehabilitálni kellett volna, Sebestyén Mártát is. Mint kiderült, nagyszerű színészek is egyben. 1989. szeptemberében a Vas megyei Sitkén kipróbál- hangsúlyozzuk a Koppány tudjuk jobbra fordítani, tuk 15 ezer ember előtt a féle gondolkodásmód létjo- _ Hogyan tovább Szeged kápolna tövében ezt a sze- gosultságat. Nyilván most után, reposztást. Győztes csapaton IS sokat fognak vitatkozni a _ szentembe,. i5_én a ne változtass, bemutató hogy Népstadlonban adjuk elő az _ Miről jog szólni most mindTg a páíusokközül kel- Istvánt' majd félóra szünet az István, a rendszerváltás St válLztenTsoh^n le után az Illés €^üttes kon' után"> LiLy t ófM certezik 80 ezer ember előtt. hetett a ketfele megkozelitest A_ , . - , _ Ugyanarról, mint eddig! egyesíteni. Ez a mi tragédi- ^^"Ifnc-v ^ fónróhát Novak Fennek van egy ánk Valami új érték min- ^^f keílett Íennf klasszikus mondása: az Ist- dig csak a másik kioltása ván, a király klasszikus alko- árán jöhet létre? István és ^vekTrL tósát Ű2v létezd tás, konvertibilis mű, bármi- Koppány nem gyűlölik egy- kmLles^ kfsueá^ása^m kor „beváltható". Ez a mű mást, ped.g tudják, hogy I műnek SJála magyar embereknek min- eszmerendszereik kibékíthe- a ^^ek^Tkéhen dig ugyanazt fogja jelenteni, tetlenek, s valamelyiküknek *oz'*az^Pf™.* i*1™*®" az aktuális társadalmi rend- pusztulnia kell. Am István SSSTSKS2«r szertől függetlenül. Most tisztában van KoDoánv érté- ATT VT ifi » nagy súlyt fektettünk Kop- / , van Koppány erte pót0i. Ezt a csodálatos ket pany és István viszonyának keive1' gőzeimé utan min- estet rendezem augusztus ábrázolására. István erőtel- denképpen szeretné elkerül- 21-etől ezen dolgozom. jesebb lesz, ugyanakkor ni Koppány megalázását, Lengyel Gábor Tegnapelőtt este ráérősen ballagtam a Dóm térre. Gondoltam, benézek az István próbájára. Amikor azonban a kapuhoz értem, leesett az állam. A nézőtéren, ahol két nappal a bemutató előtt a közreműködők, néhány vakációzó fiatal, meg pár kirendelthírlapíró szokott sétálgatni — hatezer ember várta a kezdést. Az igazgatóság tehát engedett a nyomásnak, hogy szegediek is láthassák az előadást. Nagy nehezen nekem is szorítottak helyet egy sor szélén. Kilenc óra után Koltay Gábor rendező hangja szólalt meg a mikrofonból. Közölte, hogy a nagv érdeklődés a közreműködöknek nagy öröm, de egyben nagy gond is, hiszen alig van, próbaidő, minden perc drága, ráadásul rengeteg még a megoldatlan dolog Ezért kéri: a publikum legyen türelemmel, ne feledje, hogy ez még csak próba, most azért dolgoznak, hogy a csütörtöki premieren minden rendben menjen. „A közönség mindig remekül viselkedik" — mondta egyszer Békés András, amikor a szentendrei teátrum nyilvános próbáiról beszélt. Ezúttal is igaza lett. A hatezer szemlélődő türelmesen megvárta, amíg az egyik lovagnak kicserélik a recsegő mikro portját; jót derült, hogy próbaként az illető színész Kölcseyt szavalt, a Huszt sorait mondta be. Izgalommal várt sikerül-e Sebestyén Mártának megfelelő frekvenciát találni, ahol a környékbeli CB-sek hangja nem hallatszik be: „A Hági elé kérek egy kocsit." (Sikerült.) Varga Miklóst kéri a hangosító, énekeljen valamit hanggal, hogy be tudja állítani az erősítőn a szintet „Uram, te ismered a lelkem titkait" — kezdi „Miki", s becsülettel végigénekli a részt átéléssel, zsíros hangon. A publikum váratlanul megtapsolja. Tényleg váratlanul szép volt! A hosszúra nyúlt szünet után nem akar elkezdődni a második rész. A lelátóról néhány füttyszó, mely inkább szelíd engesztelésnek hangzik, mint dühös követelésnek. Koltay beszól: „Még egy kis türelmet kérünk, technikai problémák vannak.' Majd amikor leoltják a villanyokat, taps, éljenzés. -tIgy nézte végig a hatezer szemlélődő a próbát: kíváncsian, megértően. Néhányan zúgolódtak, hogy a félkész élményért is fizetni kellett, igaz, 60 százalékkal kevesebbet. Akik azonban majd a kész produkciót látják, bizonyára sokkal tökéletesebb megoldásokat élvezhetnek. Hogy jobban fognak szórakozni, és közelebb kerülnek a produkcióhoz, arról nem vagyok meggyőződve... (márok) „En Incze Józsi szerelnék lenni! 91 Az augusztusi Tiszatájról „Az irodalom felé fordultak a júliusi lapszám összeállításakor a Tiszatáj szerkesztői" — írta. egy hónapja munkatársunk. Nos, az augusztusi számot átolvasva megállapítható, hogy — sajnos — ezt az irányt a lap nem követte tovább. Pusztán egy adat: míg júliusban a lap első blokkja — itt vannak a kimondottan szépirodalmi alkotások (bár nemcsak azok) — 53 oldalas volt, addig augusztusban 24 oldalnyira csökkent ennek terjedelme, nem is beszélve a benne szereplő költők, írók számáról. Az e havi lapszámot Utassy József — aki a legtöbbet publikáló költő a Tiszatájban — és Serfőző Simon versei nyitják. Ezután Bajor Andor szellemes esszéje következik, „Ceausescu elvtárs esztétikai nézetei"-ról, majd Szörényi László alig egy oldalnyi kisprózája, „Keresztút" címmel. A szépirodalmi részt Tandori Dezső „Koppenhágai hármas" című versciklusa zárja. Sylvester Lajos „Zágoni emlékképek"-ről ír, míg Vekerdi László Bartha Zoltánnak az 1990 májust Tiszatájban közölt Németh László-recenziójára reflektál (Ismét a Sorskérdésekről). A Tanulmány rovatban Fried István elemzi a körülöttünk élő népek nyelvének és a magyar nyelvnek kapcsolatait (Nyelvünk és történelmünk a Duna-tájon), majd Borsi-Kálmán Béla: Kihívás és eretnekség (Széljegyzetek, értekezések és kiegészítések Francisco Pacurariu Románok és magyarok a történelem sodrában című esszékötetéhez) című. majd 30 oldalas, kiváló tanulmányát olvashatjuk, amely — véleményem szerint — a lap legjobb, legizgalmasabb része. Csak egyetlen, kiragadott gondolat a dolgozat végéről, amely — mielőtt összefoglalóan „a román önvizsgálat első, bár tétova, halovány, mégis ígéretes jeleként" értékeli a kötetet — felveti a magyar önvizsgálat és eszmei tisztázás fontosságát: „Vajon a magyar írástudó elit érzékeli-e, hogy jelenleg minden jó szándéka ellenére a magyar hozzáállás sem alkalmas a román görcsök enyhítésére!?! Mivel belőle is hiányzik a tényleges nyitottság, amelyben az empátia igénye, s az erre alapozott párbeszéd gyakorlata egyaránt megjelenik? Vagy továbbra is hiú ábránd, hogy végre tútha>ladta, .megbűnhődte már e' társadalom(fejlödés), hogy mind ez ideig maga sem volt képes .összhangzásba hozni' .kétágú' (nemesi-dzsentri-paraszti, illetve a szintén a köznemesi liberalizmusban gyökerező, de tipológiailag számos elemében .nyugatiasabb') polgárosodásának máig' ható látens disszonanciáit?" (65. oldal). A Nézőben nagy örömmel olvastam öt finnországi svéd költő verseit Tornai Jó. zsef és Jávorszky Béla szép fordításában, és Árpás Károly elemzését az észt költészet két jelentős alakjáról, Paul-Eerik Rummóról (Könyvtükörben) és Minni Nurméről (Egy fénykép ürügyén). A Kritikában ezúttal a kényszerűségből sokáig agyonhallgatott, majd újra felfedezett moldvai csángókról szóló legújabb könyveket elemzi Halász Péter, a Művészet részben pedig Márok Tamás beszélget a Szepedről elszármazott világhírű szopránénekesnővel, Tokody Ilonával. A Szerkesztői asztal rövid hírben számol be a két, legújabban megjelent szegedi irodalmi folyóiratról. A Tiszatáj augusztusi számát Diószegi Balázs grafikái mellett az utolsó oldalon néhány gyönyörű fotó — például a Mikes-kert tölgyeiről — díszíti. Poalk László Incze József fényképét a Tisza-parti Gimnázium diákjai megtalálhatják valamelyik folyosó zugában, egy 12 évvel ezelőtt készült érettségi osztálytablón. A ma már ismert színművésznek egykori tanára, Szabó András mutat be a Dóm tér alagsori folyosóján. Ilyen a hazai pálya: szusszanni sem hagyjuk szegény fiút. Míg beszélgetünk, többször nyílik az ajtó, kedves ismerősök gyűlnek össze az öltözőben. A magyar főúr mindenkit mosolyogva, örömmel fogad, majd visszarogyva mellém a padra, próbáljuk folytatni a megkezdett beszélgetést. — Ez az első szegedi fellépésed? — Tulajdonképpen igen, bár nemrég a Mindhalálig Beatles-szel már színpadra léptem itt az Ifjúsági Házban. Imádom azt a darabot is, megtanultam miatta dobolni. Persze nagyon boldog vagyok, hogy az Istvánban részt vehetek. A családom is büszke rám. — A tévében jórészt századeleji bohózatokban láttunk ... — Szeretem ezeket, bár nem örülnék neki, ha a bonvivánskatulyába kerülnék. Mostanában egyébként ilyen veszély nem nagyon fenyeget, mert a tévének nincs pénze ilyen jellegű darabokra. A Tháliában legutóbb egy Harsányi Zsolt-dara íjban, a Bolond Ásvaynéban Jávor Pál egykori szerepét kaptam. Nemrég a Gyulai Várszínházban Tersánszky Kakuk Marciját alakítottam. Ezeknek igazán örültem. — Vannak szerepólmaid? — Persze. Jó lenne egyszer Lamanchát, III. Richárdot, vagy Hamletet játszani ... — Figyeltem az első részben a három főurat. Remekül áll neked ez a figura. Ügy tűnik, mintha a kikacsintás, a fintor színésze lennél. — Ezért szeretem annyira a Kakuk Marcit is, ebbe a figurába minden véglet belefér. — Egy 31 éves színésznek hol illik tartania a pályán? — Körülbelül ott, ahol én most vagyok. Rengeteget kell dolgoznia, komolyan kell vennie a mesterséget, a színpadot. Sokat és keményen kell tanulnia. Oda kell figyelnie a rendező, a barátok véleményére... — Ezen a pályán lehetségesek igazi barátságok? — Igen. Azt hiszem, vannak őszinte, jó barátaim. Persze nem könnyű őket megtartani. Kevés időnk jut egymásra. De nekefn fontos, mit gondolnak rólam, a munkámról. — Hiú vagy? — Egészségesen. Ha Valaki túlságosan hiú, az — úgy tapasztalom — legtöbbször elfed vele valamit. Kisebbségi érzést, görcsöket, valamilyen hiányosságot. . . — Milyen a fővárosban színésznek lenni? — Azt hiszem, a legnagyobb kitüntetés. Egyelőre ebben az országban szinte csak főváros létezik. Ez az előző rendszer öröksége. S remélhetőleg a jövőben a vidéki színházak ugyanolyan súllyal lesznek majd jelen az ország életében, mint a pestiek. — Szívesen szerződnél vidékre? — A színész szerepre szerződik szívesen. S ha egy nekivalót kínálnak az ország valamely városában, nyilván nem utasítja azt vissza. — Mára a színházak belső életében is igen nagy feszültségek halmozódtak fel. A színész mennyire tud a változásokba beleszólni? — Nem hiszem, hogy ez a dolga. A színész ne politizáljon, ne tüntessen, a színpadon tegye a dolgát. Mondja el ott a nagy igazságokat. „Az ember gyarló, azt lesi, hogy hol tömheti jobban a hasát. v. — énekli a magyar főúr az Istvánban. Ez is nagy igazság, nem? — Ügy gondolod, hogy civilben mindezért nem dolga szót emelni? — Nem értem. Rossz a kérdés. Mi az, hogy civil? Én nem civil és színész akarok lenni, hanem ember. Én Incze Józsi szeretnék lenni! Pacsikc, Emília