Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-16 / 204. szám

v ^ •> DELMAGYARORSZAG mmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmm mm—~ ' - i i i u 80. évfolyam, 204. szám . f A PITVA • 1010 Rr\[ Havi előfizetési díj: 101+20 forint 1990. augusztus 16., csütörtök 1!/1U-IJIL1^I Ára 4,30 forint Törvényi jogokat követelnek a munkástanácsok Tengeri zárlat készül az Öbölben — „Árvíz" Alsóvároson — Mi lesz Szeged bolygóinak jövőbeli sorsa? — Fiatalkorú betörőbandákat lepleztek le — Ma este István-premier E rre mondják azt: uborkaszezon. Azaz, nem tőrtént semmi. A máskor oly mohó telexgépeken alig-aiig csordogálnak a papírtekercsek. Nyaral a világ. S milyen fura. Amikor uborkaszezonról beszél az újságíró, tudja, hatalmas nemzetközi erőfeszítések tőrténnek az arab világban a béke megőrzése érdekében. Két- és több­oldalú tárgyalások sokasága keresi a megoldás lehetősé­gét, a Kuvait—Irak-konfliktus megoldási kulcsát. Egyelő­re eredménytelenül. Uborkaszezon — mondjuk, s közben sajtótájékoztatók zajlanak, bizonyítványmagyarázatokkal, érvelésekkel, kö­vetelésekkel. A települések élik mindennapi életüket — ha ugyan ebben a rekkenő hőségben a „mindennapi" pon­tos kifejezés, közben azonban a mély rétegekben erőgyűj­tés folyik, tervek születnek, programok körvonalazódnak — közeledik a helyi önkormányzati választás. Eseménytelen nap — írtam, ám a rendőrség két, fia­talkorúakból álló bűnbandát csukott lakat mögé. Vajon hányan lehetnek még szabadlábon?! Még „csak" főpróba zajlott a szabadtérin — azt azonban húszperces esőszünet szakította meg —, az alsóvárosi „árvíz" parányi tócsa a „Nagy Víz"-hez képest. Hétköznap volt a világban. Sok ilyen kellene... Hatalomátmentés vagy rendszerváltás A Munkástanácsok Orszá­gos Szövetségének Szövetsé­gi Tanácsa úgy ítéli meg, hogy a vállalati tanácsok újraválasztására és a vezér­igazgatók megerősítésére vonatkozó minisztertanácsi rendelet a munkástanácsok­nak a vezetők kiválasztásá­ban való részvételét az el­rendelt formában, az előre meghatározott időpontig le­hetetlenné teszi. A MOSZ Szövetségi Tanácsa szerint ebben a rendeletben a kor­mányzati apparátusok és a gazdasági vezetők rejtett ér­dekszövetsége mutatkozik meg. A MOSZ szerint a munkavállalók érdekeit és jogait sérti az, miszerint a rendeletet úgy léptették élet­be, hogy azt előzőleg nem egyeztették és nem vitatták meg a munkavállalói érdek­védelmi szervezetekkel — összegezték a Munkástaná­csok Országos Szövetségének sajtótájékoztatóján, Buda­pesten, amelyen ismertették a MOSZ Szövetségi Tanácsá­nak a naptokban lezajlott ti­szadobi ülésén elfogadott ál­lásfoglalásokat. ményét is kérjék ki. Titkos szavazással kérdezzék meg a vállalat dolgozóit a döntés­ről, és bizonyos esetekben a dolgozói kollektíva vétójog­gal élhessen. A MOSZ véleménye sze­rint a privatizációs folyama­tokban törvényesen is dekla­rálni kell a munkástanácsok jogait. A jelenlegi gazdasági válságban végrehajtható részvény- és tulajdonszerzési programokat kell a munka­A MOSZ vezetői hangsú­lyozták, hogy az említett mi­nisztertanácsi rendelet a gaz­daságban nagyobb esélyt ad a hatalomátmentésre, mint a gazdasági rendszerváltásra. A MOSZ ezért követeli, hogy ezt a minisztertanácsi ren­deletet soron kívül tűzzék az Országos Érdekegyeztető Ta­nács plenáris ülésén vitára, ahol a Munkástanácsok Or­szágos Szövetsége — a szak­szervezeti kerekasztal támo­gatásával — kifejtheti állás­pontját. Az Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapo­dás és konszenzus létrejötté­ig a vállalati tanácsok újra­választásáról szóló Mt ren­deletet függesszék fel. Az Érdekegyeztető Tanács előtt a MOSZ azt fogja java­solni, hogy a vállalati taná­csokat a munkástanácsok és érdekvédelmi szervezetek el­lenőrzése alatt válasszák de­mokratikusan újra. A vezér­igazgató-választás tervezett módszerét sem fogadják el, nyílt pályázat meghirdetését követelik, valamint azt, hogy a pályázatokkal kapcsolat­ban a munkástanácsok véle­vállalók számára kidolgozni, és biztosítani a dolgozóktól elidegenített állami, tulajdon privatizációjában a munka­vállalók tulajdonhoz jutásá­nak esélyeit. A MOSZ egy­ben önálló szakértői képvise­letet követel az Állami Va­gyonügynökség igazgató ta­nácsában, és a megyei va­gyonbizottságokban. Emel­lett követeli az eddig végre­hajtott privatizációs folya­matok revízióját. (MTI) Saját jelöltekkel Nem lehet hiteles a kor­mánypártok által manapság oly sűrűn emlegetett rend­szerváltás, ha a demokrá­ciát hirdetve politikán kí­vüli eszközökkel akarják po­litikai ellenfeleiket lehetet­lenné tenni — állapította meg Kiss Péter, a Demisz ügyvivője a szervezet szer­dai sajtótájékoztatóján. A tájékoztatónak az adott ak­tualitást, hogy rövidesen a Parlament elé kerül az a törvényjavaslat, amely az elmúlt rendszerhez legjob­ban kötődő társadalmi szer­vezetek vagyonelszámoltatá­sáról hivatott dönteni. Az ügyvivő hangsúlyozta, hogy a Demisz kész ugyan elszámolni — ezúttal immár rövid időn belül a negyedik alkalommal is —, de az el­számoltatás számos elemét diszkriminatívnak, a mai társadalmi igazságérzetet sértőnek tartják. A Demisz ugyanis már 1989 áprilisi megalakulásától, tehát a po­litikai egyeztető tárgyalások megkezdése előtt két hónap­pal a jogállamiság és a szo­ciális piacgazdaság megte­remtéséért szállt síkra. A diszkriminációt jelzi egyéb­ként az is, hogy a tavaly ok­tóber 23-a előtt működő társadalmi szervezetek közül csak a törvényjavaslatban megjelölt 8 szervezetet kö­telezné elszámolásra a Par­lament. Az 1949-ig vissza­nyúló elszámolás amellett, hogy hatalmas energiát von el az érintett szervezetektől, pontosan el sem végezhető. A jogelődnek sem tekintett DISZ-vagyonról történő el­számoltatás pedig már-már a jogi abszurditással is ha­táros. Kiss Péter szerint egyéb­ként a jogállamisággal alig­ha fér össze az az elgondo­lás, amely szerint a kor­mány lenne jogosult annak a megítélésére, hogy a törvé­nyes alapokon álló társadal­mi szervezetek működéséhez milyen forrásokra is van szükség, illetve, hogy mi is áll arányban a szervezet tár­sadalmi szerepével. A tájékoztatón szó esett még az önkormányzati vá­lasztásokkal összefüggő de­miszes elképzelésekről, vala­mint a szövetség által a kö­zeli napokban, hetekben ren­dezendő ifjúsági programok­ról is. A választásokon a Demisz közvetlenül is jelölteket kí­ván állítani — közölte Gáldi György ügyvivő —, s szá­mukra különösen kedvező­nek tartotta a listás válasz­tási rendszer nyújtotta lehe­tőségeket. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatóSlk.) Kinek szól az ejnyebejnye? A zt nyilatkozza ország-világ előtt a vám. és pénzügy­őrség országos parancsnoka: nem akarnak gyanú­sítottat csinálni több ezer emberből, ezért inkább a kiskapuk megszüntetését szorgalmazzák. Mármint abból a több ezer mozgássérült, vagy leszázalékolt emberből nem akar gyanúsítottat csinálni a rendkívül humánus vám- és pénzügyőrség, akiknek a nevén egészséges hozzátartozók vagy ismerősök nyugati autót hoztak be, s természetesen, az egészséges emberek használják ezen gépezeteket. Namármost, ehhez több hozzáfűznivalóm van. Példá­ul: ha nem. ezen — hangsúlyozom: rendkívül humánus. — szempont érvényesülne, akkor sem tudnának „gyanúsítot­iat csinálni" ezekből az. emberekből, mert hogy ezen ügy­letek teljesen jogszerűen zajlanak Egy dolog ütközne tör­vénybe: ha az illetők pénzt fogadnának el azért, hogy a nevükön vámmentes aytót hoznak be. Ilyen eset természe­tesen százával akad — gyakran nem is kis pénzekről van szó —, ám kevéssé valószínű, hogy ezen pénzmozgásokról a még oly felkészült vámosok bizonyítékokkal rendelkez­nének. Ennek hiányában viszont üres — és meggondolat­lan — fenyegetés az, effajta kijelentés.. V an a dolognak, persze, egy más természetű oldala is. Azt mondja a parancsnok: félmilliárd forint kár érte az állami költségvetést amiatt, hogy rokkan­tak nevén, s nem áfával terhelt vámmal hozták be az autók jelentős részét az idén. Míg a tavalyi óv első felében csaknem, 17 ezer autót hoztak be vámmal, addig az idén nem egész hatezret. A vámmentesekkel együtt is csak tíz­ezret. S így a számokból is látszik: nem azért esett el je­lentós pénztől a költségvetés, mert sokan kiskaput találtak a jogszabályon, hanem azért, mert emlékezetes körülmé­nyek között kiterjesztették az áfa-törvényt tavaly novem­berben az autók behozatalára. Addig több milliárd forint ajándék pénzhez jutott az állam, a vám révén, s talán a pénzügyek gazdái úgy gondolták: miért ne srófolhatnának ezen is egyet. Ráadásul a 25 százalék áfa a valóságban nem is annyi. A forgalmi adót ugyanis nem a katalógusár (még kevésbé a vételár!) után, hanem a vámmal növelt Schwacke-ár után számolják. így kisebb autót figyelembe véve, tíz százalék vámnál 27,5, nagyobb autó negyven­százalékos vámjánál már 35 százalék a valóságban a „25 százalékos" áfa. Ezek után csodálható-e. ha egy komolyabb gépkocsi százezrekre rúgó, forgalmi adóval növelt vámját valahogy igyekeznek megspérolni az emberek?? Az anyagi érdekek egész másfajta ténykedést diktálnak, mint azt a rózsaszín bárányfelhők szélén üldögélő széplelkek üdvösnek tarta­nák, mondván: csúnya dolog a rokkant nagybácsit vám­mentes autóimportra kihasználni. A „szép" és „csúnya" helyébe itt a „célszerű", „nem célszerű" megnevezések lép. nek, s ezen felesleges moralizálni Az arra illetékesek helyében piedig nem azon gondol­kodnék, hogyan lehet becsukni azt a kiskaput, hanem azon: miként lehet kitárni a nagyot. Súlyos tévedés ugyan­is azt gondolni: ha nem lehet a mozgáskorlátozottak pa­pírjával autót hozni, majd kifizetik az emberek az újabb autók árát kitevő vámot. Nem. Találnak — vagy vágnak — másik kiskaput. Vagy egyáltalán nem hoznak autót Mároedig ez senkinek sem. érdeke. Ha már egyszer el­kezdődött az autók behozatala, a fő gondot jelentő szerviz­hálózat kiépítése is. akkor gazdaságos, ha minél tóbb autó érkezik be. A kínkeservesi, szocialista(maradvány) autóimportnak is jót tesz, ha kisebb a kereslet nagyobb az elvárás. S az előbbiekben vázoltak alapján az a látszólagos paradoxon is belátható: az állam akkor hasít nagyobbat, ha kevesebbel is beéri. Nem ejnyebejnyéket kell tehát osztogatni, és kiska­puk befalazásán gondolkodni, hanem ésszerű szabályozók kialakítására törekedni. Balogh Tamás ... azok az alsóvárosiak, akik a kánikulában felüdü­lést kerestek nyilván, de ilyen áron nem óhajtottak vízben pancsikolni! Tegnap hajnalban fél négykor ri­asztották a vízművek disz­pécserszolgálatát a hírrel, hogy hömpölyög a víz a Pálfy, a Dobó, a Borbás és a Hámán Kató utca kör­nyékén. (Sőt, utóbb az Áp­rilis 4. útját is belocsolta ...) Az ügyelet munkatársai azért nem tudták azonnal leállítani az áradatot, mert akkorra már az aknák is megtelték, s így viszonylag nagy területen, csaknem egész Alsóvároson le kellett zárni a vezetékrendszert. A 6 órakor munkába álló gép­es szivattyúkezelöknek előbb az aknákat kellett „kitaka­rítaniuk", s csak azután kezdhettek hozzá a 300-as eternitcsó szétcsúszott kö­tésének helyreállításához. Mint Kecse Nagy Sándor fóciiszpiécser délután érdek­lődésünkre elmondta, a „vízkitörést" megszüntet­ték, a lezárt vezetékeket új­ra bekapcsolták a városi hálózatba. Háromnegyed 1 volt. A fák köszönik szépien a megöntözést. összesen kb. 2 ezer köbméter folyt el. G yenes Kálmán felvételei Ekkora vízre nem számítottak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom