Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-15 / 203. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 203. szám 1990. augusztus 15. szerda Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Újkori földosztás előtt Ervek és zsarolások — Az országhatár összeköt és elválaszt A „zöldek" tanácsai a polgármesterjelölteknek — Bili-képeslap K

inek milyen a felkészültsége, mentalitása, vérmérséklete, úgy harcol valós, vagy vélt igazáért. A földtörvény tervezete kapcsán igencsak fölizzottak a kedélyek, amit — úgy tűnik — a Földművelésügyi Minisztérium tegnapi sajtótájékoztatóján is érzékelt jelenlevő munkatársunk aki holnap fűzi megjegyzéseit a tegnapi tájékoztatáshoz. Tettekkel érvel a Magyar—Amerikai Tudományos Műszaki Alap, amely bátorítja a magyar és amerikai tudósokat, kutatókat az alapkutatásokban, környezetvédelemben, fejlesztési programszervezésben végzendő közös munkákat. Eszméinek magasztos tisztasága mellett, a humanista világkongresszus gyakorlati tettekre is készül: a szegényeket támogató Negyedik világ mozgalmát hazánkban is életre kívánja hívni — a szülőatya Bognár Béla, USA-ban élő egyetemi tanár. Akad, aki tanácsokkal látja el a Zöld Párt képviseletében a leendő szegedi polgármesterjelölteket; akadnak, akik béremelést követelnek; s vannak, akik éhségsztrájkot folytatnak. A módszerek és lehetőségek pluralizmusát éljülf... Mind több a kapcsolatunk az országhatárokon túli magyarokkal. Egyik kollégánk, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alelnöke, izgalmas cikkel jelentkezett, a Szegedről elszármazott író-költő, Kocsis Gábor pedig holnap várja az érdeklődőket a Somogyi Könyvtárban — hogy ki ő, megtudhatják írásunkból. Agrárius program Göncz Árpád köszönete „Kedves Barátaim! Honfitársaim! Nem telik munkaidőmből, hogy külön-külön köszönetet mondjak azért a rengeteg jókívánságért és meleg szeretetért, amivel köztársasági elnökké választásom alkalmából levélben, táviratban elhalmoztak. Szeretném ezúton megköszönni hát mindenkinek, azzal az ígérettel, hogy igyekszem bizalmuknak, elvárásaiknak munkám során eleget tenni. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke" Már csaknem teljesen kialakult a Földművelésügyi minisztérium szervezete — jelentette be az újságíróknak dr. Mándy Endre, a minisztérium közigazgatási államtitkára keddi sajtótájékoztatóján. Elmondotta: három nagyobb szervezeti egységet alakítottak ki: az igazgatási, a közgazdasági és a termelé,.si főcsoportot, amelyeken belül szakmai főosztályok, osztályok működnek. A minisztérium létszáma papíron 560, amelyből jelenleg 470 a betöltött állás. Az üresen maradt helyek nem mindegyikére vesznek föl embert, mivel az eredeti létszámot 10— 12 százalékkal csökkenteni akarják, vagyis az FM-ben várhatóan félezren dolgoznak majd. Az apparátus jelenleg a kormány munkaprogramjának agrárius részét készíti elő. Az ágazat gazdasági programjának olyan sarkalatos részeit munkálják ki, mint az adóreform vagy a támogatások új rendszere. Mint az államtitkár kifejtette: a földművelésügyi tárca nem mond le a mezőgazdaság támogatásának igényéről, ám azt elsősorban a kedvezőtlen adottságú területeken termelő gazdák javára fogja kérni. A gazdálkodást segítő legfontosabb intézménynek, egy új agrárbanknak a kialakítását, szervezését tekintik most az egyik legfontosabb tennivalónak. Az FM szándékában áll egy új agrárpiaci rendtartás kidolgozása, a termékforgalmazás rendszerének megújítása; ide tartozik a nagybani piac igen elhúzódó ügyének mielőbbi rendezése is. Az államtitkár röviden ismertette az élelmiszeripari vállalatok, az állami gazdaságok és az erdőgazdaságok privatizálási elképzeléseit. Dr. Mándy Endre ezután a földtulajdon-rendezés egyes kérdéseiről szóló törvénytervezet kidolgozásának helyzetéről tájékoztatta a sajtó képviselőit. Leszögezte: a törvény nem szövetkezetellenes, legfeljebb azok érzik így, akik nem olvasták végig figyelmesen a tervezetet. Véleménye szerint a földtulajdoni viszonyok törvényi rendezése ugyanis nemcsak jóvátételt jelent, hanem szolgálja az agrárreform céljait is. A sorrend nagyon fontos — mondotta, akik ugyanis a jövőben eredményesen akarnak gazdálkodni, azoknak előbb biztosítékot kell kapniuk arról, hogy a termelésben valóban saját tulajdonukkal vesznek részt. Bejelentette: előre haladott állapotban van az új szövetkezeti törvény tervezetének kialakítása. A kodifikációs munkát a kormány sürgette, hogy mire a tulajdonra vonatkozó törvény életbe lép a földművesek választási szabadságot kapjanak abban; magángazdaként vagy szövetkezőként akarják-e a földet művelni. Az államtitkár kijelentette: nem akarják, hogy a jelenlegi szövetkezetek, a vidék, politikai csatározások színhelye legyen. Nincs szükség arra, hogy a szövetkezetek elnökei üldözöttnek érezzék magukat. Arról azonban szó van — és az új szövetkezeti törvény is ilyen szellemben készül —, hogy más, nyugati mintájú szolgáltató szövetkezeti típust kell.a jövőben kialakítani. A minisztérium szerint leginkább a dán szövetkezők gyakorlatát lenne érdemes valamilyen formában a magyar viszonyokra alkalmazni, amelyben a gépek, berendezések, továbbá a termények tároláisát, valamint a közös kereskedelmi tevékenységet összehangolják a tagok. A sajtótájékoztatón Bertóti István, az FM mezőgazdasági főosztályának vezetője időszerű kérdésekről adott tájékoztatót Bejelentette, hogy az aratás befejeződött, az idén 7 millió 860 ezer tonna kalászos gabona termett, 300 ezer tonnával több a tervezettnél. Rekordtermés született búzából SzabolcsSzatmár-Bereg és Zala megyében. Nem ilyen kedvezőek akilátások a még lábon álló, ősszel betakarítandó növények esetében; ezeknél mintegy 12-13 milliárd forintra becsülhető jelenleg az aszálykár, megalapozatlanok viszont azok a jelzések, amelyek 30—50 milliárdos veszteségről szólnak. Mivel a kilátások továbbra sem jók, mindenképpen szükség lehet a veszteségek rendezésére, az FM már megkezdte az aszálykárok felmérését. (MTI) Béremelést követelnek Harmincöt százalékos béremelést követelnek az Ikarus budapesti és székesfehérvári gyárának dolgozói erről adtak át listát a hétfői munkásgyűlést követően kedden a helyi munkástanács képviselői a vállalat vezetésének. A dolgozók egy részének támogatását élvező vállalati munkástanács követeli továbbá a jelenleg működő vállalati tanács feloszlatását és újjáválasztását, valamint azt, hogy a közismerten nehéz helyzetben lévő Ikarus gazdasági helyzetéről, a vállalat középtávú terveiről is részletesen tájékoztassák őket. Elterjedt ugyanis az Ikarusban, hogy lengyel vendégmunkásokat akarnak foglalkoztatni. Nyugtalanságot okozott a dolgozók körében a vállalat privatizálása is. szeretnék ha e folyamatról is részletesebb információt kapnának. Amennyiben a céget rt.-vé alakítják át, a dolgozók vásárolnak részvényeket. A dolgozóknak augusztus 27-én adnak részletes tájékoztatást a vállalat gazdasági helyzetéről, a privatizálásról, illetve a középtávú tervekről. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Memóriazavar Brenner György karikatúrájának szövege: — Valami rémes nevű kommunista veteránról átkeresztelték az utcánkat valami rémes nevű arisztokratára. Holnap, csütörtökön ülést tart a szegedi városi tanács végrehajtó bizottsága. Napirendjén szerepel többek között a város néhány utcaés térnevének megváltoztatása. Talán a humoros rajz is erősíti az előterjesztőknek azt az álláspontját, hogy elsősorban Szeged történelmi utcaneveinek viszszaállítását szükséges szorgalmazni. Magyarok az országhatáron túl Képviseletünk H

ányan vagyunk mi. anyaországon kívül élő magyarok; fontos, de nem életbe vágó kérdés. Vagyunk négy-, vagy ötmillióan, talán pár ezerrel többen. Lényeges kérdés viszont, kik képvisel (het)nek bennünket. Amíg a környező országokban a totalitarizmus keményebb vagy lágyabb válfajai „éltek", addig bizony a nemzeti kisebbségek vajmi keveset tehettek önmagukért, a politika lehetetlenné tette az érdekek felvállalását. Legalábbis nyíltan, csak közvetve, áttétek révén lehetett némi kis eredményekre számítani. Mit tett közben a Nyugat? Ideértem a nyugati magyar diaszpórát is, mindazokat, akiknek igencsak látniuk kellett, mi is történik Európa keleti felén. Ezt a kérdést indokolt ma feltenni, mert ahogy nagy nehezen emelgetjük fejünket, s ki szeretnénk jutni a politika mozgólépcsőjére (forgószínpadára?), egyre azt tapasztaljuk, mások már előttünk járnak, mások már lefoglalták a hiteles érdekképviselő szerepkörét. Sérteni senkit sem kívánok, de nézzük a tényeket Igaz magyarral hoz össze minap a véletlen, ahogy szóba kerül Erdély — szavai szerint — ősi földje, párássá lesz tekintete, hangja vált, s érzelmi rezgések közepette vallja be. ő segíteni kíván rajtunk, szerencsétleneken, akik annyi mindentől elzárattattunk, akik oly kevéssé nyilváníthattuk ki véleményünket, óhajainkat Hogy érdekek vé. delméről ne is szóljunk. Privatizációról szól fél világ, mármint Európának az innenső, megtért fiúként viselkedő fele, mindenképpen erős nyomás alá kerül az állami szektor, váltás következik. A jövedelmezőség döntő lesz — a nemzetiséglet oly érzékenyen érintő művelődési kérdésekben is. Egy szórvány viszont, ha az összlakosság 5-15 százalékát teszi ki, bizony, kevési eséllyel rendelkezik ahhoz, hogy megmaradjanak saját újságjai, folyóiratai, az önazonosság megtartásának oly fontos tényezői. Ha saját nyomdával rendelkeznénk, az persze más volna... Érti ezt a Nyugatra szakadt egykori hazánkfia, segítséget is ígér. De — feltétellel. Kivel, milyen körülmények között ülhetünk le tárgyalni. Mert ő is jól látja, miként kívánnak velünk elbánni, s ebbe — úgy érzi — beleszólása van. Amennyiben segítségét igényeljük, elfogadjuk — van ebben némi igazság. Csakhogy, negyven év totalitarizmusa éppen azért volt oly hatalmas nyűg. mert nem mondhattuk el azt ami a leginkább fájt... Azt mondhattuk, amit elfogadtak, amit megengedtek. Most nincs cenzúra — ki állíthat ilyet. De ha megszabják, valahonnan messziről, a saját környezetemben ki. vei. miként tárgyalhatok, milyen kérdésekben „nincs apelláta", akkor mi változott a lényeget tekintve? Mi. kisebbségben élők továbbra sem élhetjük a saját életünket, nem rendelkezhetünk a saját sorsunkkal, mert — éppen a segítsék okán és örvén — mindegyre átnyúlnak a fejünk felett M

áshonnan is szolgálhatok példával. Koppenhágába', az európai biztonsági és együttműködési értekezlet idei tanácskozássorozatára azért igyekeztünk eljutni, mert éppen a nemzetiségek helyzete volt az egyik — a humán dimenzióhoz tartozó — alapkérdés, amelyről ott szót ejtettek. De volt egy sokkal prózaibb oka is annak, hogy az RMDSZ, a romániai magyarság szervezetének a képviselői el kívántak jutni Dániába. Egy díj. amelyről a sajtóból értesültünk. A helyszínen kiderült, az erdélyi magyarság valóban részesült egy félszázezer koronás — tehát anyagi szempontból nem túl jelentősi — díjban, amelyet kulturális felemelkedésünkre kell fordítani, a díjkiosztók indoklása szerint. Csakhogy a díjat nem a romániai magyarság valamilyen képviselője vette át, de egy olyan szervezet, amelybe még konzultatív jelleggel sem hívtak meg erdélyi magyart! Létrehozták a kuratóriumot, amely a díj fölött érdekünkben rendelkezik — személy szerint senkit nem kifogásolhatok és nem kifogásolok a kuratóriumi tagok közül —, de az legalábbis furcsa, hogy senkinek eszébe nem jutott messzi Dániában, hogy az erdélyi magyarok neves képviselői közül bár egy személyt, jelképesen, bevettek volna a díjat felügyelők csoportjába. így ez a díj sem igazán a miénk — érzelmileg, érdemileg nem az. Mert megtart továbbra is bizonyos függőségi állapotban, nem teszi lehetővé politikai-szellemi felemelkedésünk. Nem kínálja fel annak a lehetőségét, hogy önmagunkért egyszer már valóban mi vállalhassuk a döntések felelősségét Utasítottuk volna vissza a díjat? Nem nekünk adták — értünk. T

érjek hát vissza a feltett, és meg nem válaszolt kérdéshez: Miközben mi a diktatúra nyűgét viseltük, mit tett Nyugat? Majd semmit. Ceausescu alá évekig; csaknem két évtizedig, Nyugat adta a nagy lovat. Igen kevesen voltak, távolra szakadt hazánkfiai, akik már idejében felléptek, figyelmeztettek, (ők ma sem kívánnak helyettünk fellépni.) A többség kivárt, nem mert elébe menni a történelemnek Most pedig, mintegy önmegnyugtatásul, díjat, segítséget kínálnak. És gyámkodást. Mert úgymond félünk, nem merünk kiállni. Hadd ne mondjak mást — a félők közül emelkedett ki Tőkés László, s a tavaly decemberben mellé állók is igencsak félték. De amikof esély mutatkozott, nem haboztak Miért felejtik el ezt mindegyre, itt és ott? Eddig az ellenséges, magatartás miatt, ezekután a segítőszándék szorításában nem lehet(t)ünk önmagunk? Ezekután csak egy kérdés izgat: jogom, jogunk van-e egy ilyen feltételek mellett megszerezhetőnek tűnő nyomdát visszamondani? Bodó Barna (Temesvár)