Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-02 / 190. szám

1990. augusztus 2., csütörtök Kultúra 5 y inua K2AMOTCN jkrtKOK V®/ Látnivalók A Móra Ferenc Múzeum kiállításai (Roosevelt tér 1—3.): Lucs-képgyűjtemény, Patikakiállítás, Móra-emlékszoba. Természettudományi gyűjteményünk legszebb darabjai, Vinkler László grafikái. Fekete Ház (Somogyi u. 13.): Céhek, céhemlékek Csongrád megyében, Bálint Sándor-emlékkiállítás, Vihart aratva..., Buday György élete és művei. Szegedi Vár (Móra-park): Szeged múltja, jelene, jö-vője... Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása (Bécsi krt. 11/A). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé, Vértó u. 4.). Szélmalom (Kiskundorozsma, Bölcs u.). Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái, John Halas kiállítása. Horváth Mihály utcai Képtár: Szegedi Képzőművészek Nyári Tárlata. • • Gulácsy-terem (Kárász u.): Zajácz Tamás bőriparművész kiállítása. JATE-aula (Dugonics téri egyetem): A szocialista irrealizmus gyöngyszemei II., avagy, talált tárgyak egy letűnt korból. Bartók Művelődési Központ, B Galéria: Kalmár Márton szobrászművész kiállítása. Tinédzser jelmeztervező a Dóm téren Nem kellett változtatnunk a régi előadáson — mondja Ruszt József rendező A szúzai menyegző szövegének — akár akarjuk, akár nem — van egy nagyon erős politikai üzenete. Különösen 1981-ben — politikai természeténél fogva — nagyon erős darab volt. De nagyon erős a lírája is. Ugyanakkor furcsa, hiszen Parmenionnak nemcsak Eannával van szerelmi kapcsolata, de Nagy Sándorral is egy szerelmetes barátsága. A kijelölt menyasszonyba beleszeret. Ez az erős szerelmi szál, erős drámai szituációkat hoz létre. Csak ennek a szerkezetét és arányait kellett már akkor is átgondolni, és egy picit áthelyezni. — Vagy tíz éve a Nemzeti akkori vezetői, Székely és Zsámbéki Gábor kerestek meg, hogy bemutatnák a Sütő-darabot, és rám gondoltak. Elolvastam a szöveget, elkezdtem gondolkozni, s az első, ami eszembe jutott, az három zene volt. Azliegész előadásnak a dramaturgiai szerkezete erre a három zenei betétre épül. Mahler a nagyhatalmi, imperialista attitűdöt fogalmazza meg, az Nagy Sándor nagy uralkodói ötletét, a szinkretizmus és összeolvasztás kettősségét jelképezi a tangó; ennek az egész második világháborús góca számomra a tangó, mert én akkor voltam kisgyerek, és ezt így éltem meg; és lényegében ott van az akkor még ki nem mondott erdélyi kérdés, és ez Bartók Concertója. — Ahogy tegnap megnézh tem a próbát, meglepődtem néhány megoldáson. Megjelenik például a diktátor szobra egy szónoki emelvé(Kg^ • S f ^•W+iPS nyen, s bizony nem lehet nem •felismerni. Ez egy kicsit morbid ötlet... — Picit igen, de ez mér' baj? Ebben az időben, amikor mi élünk, itten borulnak mindenféle értékek, akkor mér' ne borulnának esztétikai értékek? Hagyjuk már ezt az álszemérmet! Nem morbid ez az egész? — Igen, csak azért lepődtem meg, a Nemzeti Színházban ez a fajta beszédmód egyáltalán nem általános. Ha például a másik Sütő-előadást, az Advent a Hargitánt nézzük, annak a hangneme bizony erősen patetikus. — Én azt hiszem, nekünk ezt már annak idején sikerült elkerülnünk ebben az előadásban. A hangvétele abszolút frivol volt, nem patetikus. Egyetlen patetikus hang szólal meg: a Nagy Sándor hangja. (Nagy Sándor — a diktátor „morbid" szobra. — (M. T.) — Ebben az előadásban még egy speciális rendezői probléma van. Két, teljefsen más korosztályhoz tartozó, más játékstílusú társaságot kellett „összedolgozni". Az egyik a Nemzeti régi, nagy gárdája, Bessőnyei, Sinkovits, Avar, a másik a Független Színpad. — Ez nehéz kérdés, erre én sem tudok most válaszolni. Bízom benne, hogy ez sikerül, a természet majd elvégzi ilyenkor a maga dolgát, csak hagyni kell. Ezt itt most három nap alatt nem lehet megcsinálni. Igaz, a hétvégék kihagyásával, Pesten is próbáltunk már négy hetet. Visszataláltunk az eredeti koncepciómhoz. — Ügy tudom, az eredeti pesti bemutatót a szerző nem látta ... — ... de, a premiert látta, végül is megérkezett. — Akkor módosítom a kérdést: mit szólt az előadáshoz? — Akkor nagyon tetszett neki. Meg voltunk szeppenve, mert akkor Sütőt már szinte szentként tiszteltük, és olyan intenciókat kaptam, hogy jaj, bele ne nyúljak a szövegbe. Átszabtam a szöveget, úgy, ahogy szoktam, és kicsit féltem is a konfrontációtól. Rám nézett és azt mondta: Pontosan így képzeltem el! A „szentek" gyakran jóval reálisabbak, mint a környezetük. * Sütő András A szúzai menyegző című darabjának ma este lesz a főpróbája, holnap: premier. A második előadás szombaton este fél 9-kor. A csütörtöki főpróbára — híreink szerint — már megérkezik Szegedre a szerző, Sütő András. (márok) Janóka? Ott lesz valahol a nézőtéren — igazítanak útba a jelmeztárba, mikor Papp János után érdeklődöm. Reneszánsz színjátékok apródja, Shakespeare Rómeója, Sant-Exupery Kishercege jut eszembe, mikor kezet fogunk a térdnadrágos, lányos arcú fiúval. Ha nem tudnám, hogy A szúzai menyegző jelmezeinek tervezőjét tisztelhetem ebben az alig húszéves fiúban, elsó látásra azt hihetném, valamely ifjú statisztával randevúzom a Dóm tér sarkában. Pedig meglehet, egy csodagyerekkel állok szemben ... — Tízéves korom óta tervezgetek tudatosan jelmezeket. Szegény szüleim teljesen kétségbeestek miattam. Míg más normális fiú focizott, addig én selymekkel és művirágokkal bíbelődtem. Órákat töltöttem a lemezjátszó mellett, operákat hallgatva. Sokáig csak ehhez a műfajhoz vonzódtam. Mikor leérettségiztem, éppen nem Indult jelmeztervező szak a főiskolán, ruhafelelősnek, jelmeztervező asszisztensnek viszont felvettek a szegedi színházhoz. Úgy hiszem, a színházban többet lehet megtanulni a szakmáról, mint a főiskolán. Jánoskuti Márta, Molnár Zsuzsa, Kónya András, Scháffer Judit a mestereim. Tőlük rengeteget tanultam. Nagyon boldog voltam, mikor 18 évesen Márk Tivadar a Don Carlos női ruháit rám bízta. — A szúzai az elsó önálló munkád? —- Két Zilahy Tibor-rendezte tévéfilm jelmezeit teljesen egyedül csináltam, de az első színházi munkám ez a Sütő-darab. — S ez éppen egy szabad téri produkció. Gondolom, kicsit más, mint a kőszínházi. — Eredetileg Scháffer Juditnak szánta a rendező ezt a munkát. A tíz évvel ezelőtti bemutatóhoz is ő tervezte a jelmezeket. Miután most nem vállalta, én kaptam a feladatot, de ő adott nekem hozzá fogódzókat. Ezen a hatalmas színpadon a léptékekkel nagyon kell vigyázni. Igaz, a díszlet sötétbarna falai kicsit összenyomják, az irdatlan nagy teret, mégis igyekeznem kellett nekem is, nagyobb formákban gondolkodni. Hatméteres uszályokat, tekintélyes méretű drapériákat terveztem. A piszkos-fehér ruhákba öltöztetett tömeg Olvasmányok a városról Negyed százada jöttem ide iskolába, s mint Szegeden általában a magamfajta ffyütt-möntek, kritikus szeretettel, kicsit kívülről figyelem a várost. Soha meg nem alakult klubomban, az itt összeverődött dunántúliakkal, gyakran beszélek arról, hogy ez a hely: unikum. A helység varázsa borzasztóan összetett valami, de hogy van, az bizonyos. . Most azonban az emberekről kell beszélni. Mert mi más, mint a történetileg meghatározott játék terepen küzdő helyiek — közöttük persze a gyütJt-möntek — magatartása teszi. hogy a város: kétarcú. Egyszerűsítek, de mégis, nehéz nem észrevenni, hogyan ütközik meg itt naponta a radikális változtatásigény és a megszokotthoz való ragaszkodás, a merész újításvágy és a tespedtség, a fantáziás, színes, alkotó tehetség és az intolerancia minden más ág iránt, a tevékeny ésszerűség és az irraconális vágyálmokba menekülő tehetetlenség, a tisztességes igyekezet és a demagógiafegyverű karrierlovagság... Békés forradalmunk lázában sokan emlegettük itt Szeged nagy napjait, reméltük a jó változás korát, számol, tuk a föltételeit: hogyan csinálhatnánk lakhatóbb helyet magunknak, alakíthatnánk embernek válóbbá viszonyainkat Mivel az országváltoztatás lendületéhez innen sok példát, amolyan indulótőkét gyűjthetett a magyar, számos szegedinek jelenleg alig megmagyarázható, miért és miféle fékek működnek éppen itt, minek következtében lendületgátló, gerincroppantó, idegőrlő, testileg-lelkileg megfárasztó toporgás az életünk. És most, ebben a fázisban, megint látszik a sanszunk: el lehet indulni. Az önkormányzati választások adják az esélyt, hogy plasztikai sebészeti beavatkozás árán a szebbik, rokonszenvesebbik arcát hordhassa eztán a város. Az okos. lehetőleg szakszerű beavatkozásra készülődő valamennyiünknek, hölgyeim és uraim, megfelelő szakirodalom tanulmányozását ajánlom. Ne tessék félni, könnyen érthető nyelven írták. Móra Ferenc például; mindeddig kiadatlan, valamikor 1925 éa 1930 között papírra tett sorai megdöbbentően aktuálisak. Olvashatók aztán tanulmányok az eddig differenciálatlanul (hogy finoman fogai, mazzak!) megítélt Horthy-korszak városrendezőinek bámulatos tudatosságáról, a Kolozsvárról ideszármazott egyetemről, a Dóm tér árkádjai alatt kialakított panteonról (Rerrich fantá-ziagazdag és elképesztő aprómunkával megvalósított álmáról), az eddig úgyszintén egysíkúan értékelt klebelsbergi kultúrpolitika Szegednek jutott eredményeiről, az itteni tudományos és művészeti élet két háború közötti, a város életét azóta is meghatározó alakulásáról és nagy alakjairól. A régmúlt ma is eleven részleteinek kitapogatása után kellő komolysággal érdemes a közelmúlt valóságának tényeit is mérlegelni (rendszerváltás, szabad választások — itt: Kovács László és Löffler Tibor tanulmánya), majd egymás közt megbeszélni, hogy a holnapra álmodott, vágyott dolgokban (világkiállítás) mennyi a realitás, mennyire illeszkedők a városi egészéről szóló elképzelésekbe, a „Milyen Szegedet akarunk?"-ra adott válaszokba. Mindez — és még számos, itt föl nem sorolt téma — olvasható a város folyóirataként jegyzett Szeged összevont (10—11-es) számában; amit nem a véletlen, hanem tudatos szerkesztői kéz. (Tnndi Lajos) hozott Ö6sze — éppen most. (sulyok) Janóka pedig úgy fest majd, mint afféle fehéregér-tenyészet a ketrecben. — A műszakban, a varrodában dolgozók elfogadnak-e egy tinédzser tervezőt? — A munka legfontosabb részét közösen, a műhelyben végezzük, s a főiskolán sem tfcnítják, hogyan lehet a jelmezkészítőkkel a legjobb munkakapcsolatot kialakítani. Ez a dolog pszichológiai része. Nekem szerencsém van, úgy hiszem, nagyon szeretnek a munkatársaim. Ne vedd nagyképűségnek, de néha úgy érzem, rajongással vesznek körül. — Nem félsz, hogy megárt neked ez a korai siker? — Nem is tudom ... Néha megijedek, mert ha meggondolom, eddig egy érettségivel annyit megmutathattam magamból a világnak, amennyit más csak jóval idősebb korában. De nem szeretném, ha esetleg túlértékelném magam. — Vannak irigyeid? — Azt hiszem, most már akadnak. De ez törvényszerű. Sokan vagyunk a szakmában, és nem jut mindenkinek a képességeihez illő munka. Sajnos, sok a dilettáns is. Azok, akiket egyegy nevesebb szakmabeli, amolyan családi alapon maga mellé vesz egy-egy produkcióba. — Téged vajon miért választott Ruszt József? — Folyamatosan dolgozom a Független Színpadnak, s úgy látszik, megbízik bennem. Mondanom sem kell, nagyon megtisztelt ezzel a feladattal. — Azért, gondolom, a diplomát is meg akarod szerezni? — Természetesen, ez feltétlenül kell a szakmához. — Külföldön is van főiskola. El tudnád képzelni, hogy ott tanulj, esetleg később ott dolgozz? — Igen. Nagyon is! Hiszek benne, hogy sikerül néhány igazi, nagy vállalkozásban részt vennem. Minden álmom, hogy egyszer Zefirellinek tervezzek jelmezeket. Az utolsó mondatnál láthatóan zavarba jön interjúalanyom : — S ha ezeket megírod, nem hiszik majd rólam az olvasók, hogy beképzelt fagyok? — kérdezi kerekre nyitott szemekkel, majd két szökkenéssel fenn terem a nézőtéren, hogy megnézze, miként fest a színpadon Kováts Adél gyönyörű, bíbor színű palástjában. Pacsika Emília T-i M ,1" mnn A* id6n november 12Jbrzsebet-di 1990.6n "•sva* «i^iom. J mai nyújtják át az Erzsébet-dijat. Ezúttal is - az alapszabálynak megfelelően - az elmúlt ezfnlávad kiemelkedő művészi teljesítményeiből válogattak a zsűritagok, ki-ki a saját kategóriájában ötöt. Közülük mindegyik dljet érdemelne, de nyertes kategóriánként esek egy lehet A közönség - vagyis most ön - dönti el: s legjobbak között ki legyen az első. azzal, hogy az ő neve elé tesz X jelet (Minden kategóriában.) A szavazólapot dobja be az előadás alkalmával elhelyezett urnák egyikébe, vagy 1990. október 15-éig küldheti be a következő címre: Erzsébet dQ, Budapest 13. Pf.: 42. 1253. ön is nyerhet, nemcsak a művészek! A szavazatok számítógépes, hiteles földolgozása _ után a szavazók között 25 értékes S 7R Vfl 7D IR n jutalmat, technikai újdonságot sorsolnak ki SZINHA2 (Vámos László ojónlofol) A. SZÍNÉSZ BALKAI GÉZA GÁBOR MIKLÓS GAlFFI LÁSZLÓ HUSZTI PÉTER REVICZKY GÁBOR B. SZÍNÉSZNŐ QJ ESZENYI ENIKŐ 0 KEREKES ÉVA 0 MARGITAI AGI BJ OSZVALD MARIKA (3 PSOTA IRÉN FILM (Veress József ajónlotai) C. SZÍNÉSZ Q] BAN JÁNOS 01 0 CSERHALMI GYÖRGY 0 0 EPERJES KAROLY 0 (D GASPAR SÁNDOR 0 [fj KOVÁCS LAJOS 13 D. SZÍNÉSZNŐ BÁNSÁGI ILDIKÓ BASTI JULI HEGYI BARBARA POGÁNY JUDIT TÖRÖCSIK MARI RÁDIÓ-TELEVÍZIÓ (VINKÓ JÓRSET OJÓNÍOTOI) E. SZÍNÉSZ 0 BEZEREDI ZOLTÁN 0 DÖRNER GYÖRGY 0 KASZAS GERGELY [41 MATÉ GÁBOR (3 MENSAROS LÁSZLÓ F. SZÍNÉSZNŐ Q) BODNÁR ERIKA 0 KALDI NÖRA 0 NAGY-KALÓZY ESZTER (4) PATKÓS IRMA [3 RÁCKEVEI ANNA OPERA (Gregor József ajánlatai) G. ÉNEKES 0 BEDE FAZEKAS CSABA 0 GYIMESI KALMAN 0 KELEN PETER 0 KALMANDY MIHÁLY (3 SÓLYOM NAGY SÁNDOR I. SZINMOIRÓ (Tarjón Tamás ajánlótól) 0 EÖRSI ISTVÁN 0 KOCSIS ISTVÁN 0 KORNIS MIHÁLY 0 MARTON LÁSZLÓ 13 SPIRÖ GYÖRGY K. HUMORISTA (Antal Imre ojánlartoi) GALVOLGYI JÁNOS HOFI GÉZA NAGY BANDÓ ANDRAS MIKÓ ISTVÁN SÁNDOR GYÖRGY 0 0 0 0 13 H. ÉNEKESNŐ Q] CSAVLEK ETELKA 0 KINCSES VERONIKA 0 KOMLOSI ILDIKÓ 0 MISURA ZSUZSA (3 ZEMPLÉNI MARIA J. RENDEZŐ (Kállai Ferenc ajánlótól) 0 ASCHER TAMAS 0 CSISZÁR IMRE 0 MARTON LÁSZLÓ 0 TAUB JÁNOS [3 VÁMOS LÁSZLÓ A BEKÜLDŐ NEVE ÉS CIME: