Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-14 / 202. szám

1090. augusztus 14., kedd Kultúra 5 V©/ Látnivalók A Móra Ferenc Múzeum kiállításai (Roosevelt tér 1—3.): Lucs-képgyűjtemény, Patikakiállítás, Móra-emlékszoba. A természettudományi gyűjteményünk legszebb darabjai, Vinkler László grafikái. Fekete Ház (Somogyi u. 13.): Céhek, céhemlékek Csongrád megyében, Bálint Sándor-emlékkiállítás, Vihart aratva..., Buday György élete és művei. Szegedi Vár (Móra-park): Szeged múltja, jelene, jövője ... Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása (Bécsi krt. 11/A). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Szeged-Tápé, Vártó u. 4.). Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái, John Halas kiállítása. Horváth Mihály utcai Képtár: Szegedi Képzőművészek nyári tárlata. JATE-aula (Dugonics téri egyetem): A szocialista irreal izmus gyöngyszemei II., avagy, talált tárgyak egy letűnt korból. Bartók Művelődési Központ, B Galéria: Kalmár Márton szobrászművész kiállítása. Bálind István vajdasági festőművész kiállítása az ifjúsági házban. Ez a hurka, alaptanulság, egy óránál tovább tartott, azaz a töltelék kicsordult a bélésből. Hogy kinek, melyik hurka a kedvence? Ez mindenkinek a szája ízére bízandó; véres, májas, „Bonczos". A töltelékben szerepelt vasárnap este az újszegedi színpadon: Bródy János, az Üj P. R. T., az Atléta trió tagjai: Boncz Géza, Lehr Ferenc és Fogarasi János. A sötétség teljes beállta után Boncz Géza felvezető konferansziójában már a legelső műsorszámhoz a „meglepetés" szót használta, amely szó Bródy János személyes, gitárral együtt értendő mivoltát takarta. Mikor Bródy színpadra lépett, a lelátó telis-tele tömve nézőkkel, úgyhogy egy kalapácsot nem lehetett volna köztük elejteni. Az egykori Illés-zenekar tagja, gitáron kísérve saját magát, előbb mélyen a filléres emlékek táskájába nyúlt, honnan poros rongybabát, rég kinyílt céllövöldéi, műanyag virágot emelt elő, dalolva. A számok között igen jókat poénkodott. főképp a kiskacsáról szóló számnál, melyben jócskán „meghátogtatta" a közönséget, akadtak basszus és sztahanovista kacsák is. Bródy jelenését a Sárika egy kicsikét butácska ... ismert ,.melódiájával" zárta. Az est második részében az Üj P. R. T. együttes (Kelemen István, Kőszegi Mátyás, Kréter Károly, Rakovics István) zengte be a levegőt, három gitár és „egy dob" segítségével. Saját, igencsak utánérzésektől fűtött szerzeményeiken kívül, amit persze ók sem tagadtak, játszottak Chuck Berry-, Carlas Santana-, Fats Dominó- és Elvis Presleyslágereket is. A latin-amerikai zenékből szépen hiányoztak a speciális effektek, amit ugyan pótolni látszott a profi gitárjáték. A számok inkább az ifjabbak szívét melengették, de szép számmal akadtak koros, illetve már kortalannak számító nézők is, akik a gitárszólók nyomán elképedve hagyták el a színhelyet. Záróakkordként Boncz Géza és Lehr Ferenc „komédiái" következtek; melyben Fogarasi János segédkezett a billentyűk mellől. A közönség jól mulatott a Lehr-paródiákon, de mindvégig „kisztáboros" levegő járta át a számokat. Igazi izgalmat Boncz Hírek című magánszáma jelentett, olyan igazi rádiókabarés színvonalon. Megjegyzendő még, hogy a Beatnik piknik cím jó néhány évvel ezelőtti hangulatot igért, mikor is még a „bítnik" szó hallatán valami fergeteges közösségi érzés hatott át egyes szíveket, másokban viszont a szúnyogcsípést követő viszketegséghez hasonló ellenszenvet váltott ki. Itt azonban lement a műsor, és hazamentek a legények. P. Sz. MOST. SZEGEDEN SZÖLAL MEG ELÖSZÖR ISTVÁN ROCKOPERAJA ÉLÖ ZENÉVEL, ERRŐL BESZÉLGETTÜNK A VASÁRNAP ESTI PRÓBAIDŐBŐL LECSENT NÉHÁNY PERCBEN MAKLARY LASZLÖVAL, A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ ZENEIGAZGATÓJÁVAL, AKI A SZEGEDI BEMUTATÓ DIRIGENSE. — A '83-as királydombi, a szegedi bemutató és a Nemzeti Színház hosszú sorozata után nekem, a zenésznek nagyon fontos esemény, hogy élőben szólal meg a darab. — Korábban nem volt erre lehetőség? — A királydombi időkben talán nem is állt volna rendelkezésünkre az a technika, amivel az élő hangzásból adódó feladatokat megoldhattuk volna. Valami jótékony kielégítetlenség azonban benne maradt a közreműködő zenészekben, énekesekben, meg persze bennem, a karmesterben is, mert ugyan jó dolog a stúdiómunka is, csakhogy az igazi kihívást az életszerűség adja. A konzerv ugye nem frissen főtt. — Hogyan sikerült megszervezni az élő hangzást? — A múlt év szeptemberében a Pastorál zenekar Premier előtt Rendhagyó bemutatóra készül a szegedi szabadtéri színpad. Bár Szegeden évekkel ezelőtt már bemutatták Szőrényi Levente és Bródy János első magyar rockoperáját, az István, a királyt, a mostani két előadás teljesen eredeti lesz abban az értelémben, hogy az énekhangok tulajdonosai az illető szerepek tulajdonosai is lesznek. Akárcsak az ősbemutatón, Varga Miklós lesz István, Sebestyén Márta pedig Koppány lánya, Réka. Hogy Koltay Gábor rendező és Novág Ferenc koreográfus mekkora munka előtt áll, azt 16-áig, az első előadás időpontjáig bárki megtekintheti a Dóm téri próbákon. A szabadtéri amúgy is külön műfaj, főleg a hatalmas szegedi színpadon, ahol minden részletre figyelni kell; itt nem lehet alibizni sem a mozgásban, sem a beállításban, mert hamar „felborul" a tér. A mostani bemutatót látványosabbá és vonzóbbá teszi, hogy nem play backről szól majd a zene, hanem „élő adásban". Külön szerep jut hát az énekpróbákon a szerzőpárosnak is, viszont az előadás szempontjából ez így sokkal hálásabb. Képeinken a produkció részleteit beszélik meg az alkotók és szereplőik. egy Sipke nevű kisközségben megszólaltatta a darabot. Koncertjellegű bemutató volt, igen jól sikerült, ez adta a bátorságot Szörényiéknek a rockopera ilyen hatalmas térben történő élő bemutatására. Már most így természetesen újabb feladatokkal számolhattunk. A színészekkel nincs baj, ők számtalanszor elénekelték szerepüket, ellenben ez a hatalmas tér, a színpadtól a keverőpultig, sőt azon tovább, amit be kell' zenélnünk, igen nagy kihívást jelent. Ráadásul mindössze két napot kaptunk zenekari próbára, ami roppant kevés. Hétfőn és kedden is éjjel kettőig dolgozunk ... Az élő zenénél nagyobb a felelősség és a rizikó, ugyanakkor nagyobb szenvedélyeket korbácsolhat a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Ebből pedig más nem következhet, minthogy jobbnak kell lennünk, mint bármely eddigi „István-előadás". A tempó a kezünkben van. Dal. Próbadialógusok — Hová álljak? — Feró elejére. Valaki hülyéskedik: „Feró végére!" — Zene elejére álltál? — Réka-nóta végére álltunk! — Jaj! — Majd a Tata megmondja, hogy melyik az a zenei pont! Fontoskodó statisztalánykák beszélgetnek a szünetben: — Ilyen napja van. — Milyen napja van?! — Szar napja van. — Nekem is szar napom van, de nem szoktam igy hangoskodni... — Lányok, amikor meghalljátok ezt a zajt, hogy a fiúk jönnek befelé, úgy ugrotok föl. mint akit a bolha megcsípett! — Két úrhölgy jöjjön föl! Zsuzsi gyerek, Ági gyerek! Papok, kifelé! Ne rohanj! Lassú vonulás. •w— Figyeljél, figyeljél! Jobb oldalról figyeljél! Állati jól érzitek magatokat, közben meg megy a drága idő. — Majd Matyi int, és jönnek a papok. Adjál kakaót! Indulj be! -w. — De sokat beszél! Csss! Ne védjed! Tessék letérdelni! Féltérdre! A jobbra! Az a féltérd. •w. — Gyertek be! Ne rohanjatok! Lassan. De fussatok azért. Megvárjuk, amíg megtörlik a fenekét. Egyébként nem is kell annyira futni, mert van bőven idő... — Állj! Állj! Állj meg! Na. Nem a zenével... — Gyertek előrébb, mert ráragadtok a papokra! — Tessék figyelni rám, gyerekek! Egyben állapodjunk meg. Lehetetlen, hogy nem figyeltek. Tiszteljétek már meg annyira ezt a produkciót, hogy három hét próba után ezt a másfél órás játékot jól eljátsszuk! — Menjünk vissza, gyerekek! István nem tud elrepülni innen! Nem rúghatjátok föl! — Állj meg! Gyerünk vissza, mindenki! Megkértem a tisztelt statisztériát, hogy lassú vonulás legyen. Amíg' az utolsó ember a színpadon van, tessék viselkedni! Kivonult egy horda... — Bálint! Hol a frászban vagy, kisfiam! — Statiszta urak, jöjjenek be! Allj meg! Nem jó. Vissza! És így tovább, egészen a főpróbáig hogy azután megláthassuk a várva várt, csiszolt, összehangolt, nagy produkciót: az előadást. Összegyűjtötte: Sebők Lili Beszélgetés a karmesterrel Kinél van a tempó ? Beatnik piknik