Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-02 / 190. szám

TTW^ruu ... •UV / YARORSZAG 80. évfolyam, 190. szám 1990. augusztus 2., csütörtök Európa visszavár A sajtószabadság színe és visszája — Sütő-bemutatóra készül a szabadtéri stábja — Kihez jut el a vasárnapi Délmagyar? Újabb lépéssel közelebb — Európához S

okszor elhangzik a vád a sajtóval kapcsolatban, hogy érzékenyebben reagál a negatív jelenségekre, nagyobb figyelemmel kiséri a perifériát, nem szereti kellőképpen azt a közeget, ahol él. Ma jóleső érzésben éppúgy volt részünk, mint ismételt elrettentésekben. Amennyi reményt hordoz a Duna—Adria-kapcsolatok erősödése, jövője, annyira megdöbbentő belső helyzetünk instabil volta. A Legfőbb Ügyészség friss tájékoztatója szerint az év első félében csaknem 40 százalékkal több bűncselekmény vált ismertté, mint a megelőző év azonos időszakában — pontosan 139 ezer 166 bűncselekményt regisztráltak. S ebben még nincs benne, hogy hatalmukkal vi&zszaélő rendőrtiszteket vonnak felelősségre Nagyatádon, a Zsaru-gate riportregény nyomán; hogy egy egészséges leánycsecsemőt találtak a Pest megyei Táborfalván, az anya még nem ismert, aki tud róla, jelezze a 1117-272-es telefonon; s nincs benne, vajon a Kőbányai Sörgyár palackjába ki tette a mosólúgot — tudniillik, a tegnapi sajtótájékoztatón elmondták, nem a gyártás során került lúgos folyadék a palackba. Tegnap lapszámunkban négy alapítványi számlaszámot tettünk közzé, ma megtoldjuk még eggyel: az Álláskereső cimű hetilap 15 ezer forintos kezdő összeggel alapítványt létesített égési sérültek javára. Magánszemélyek és közületek az Általános Értékforgalmi Bank 204-14 010 számú csekkszámlájára fizethetik be forintjaikat. S hogy mit kínálunk még? Lapozgassanak, tán megéri... Érdekek egyeztetése Több hónapos előkészítő munkát követően, szerdán ülést tartott a Parlamentben az Országos Érdekegyeztető Tanács. Győriványi Sándor munkaügyi miniszter megnyitójában történelmi eseménynek nevezte, hogy üj formában ült össze a munkáltatók és a munkavállalók országos érdekegyeztető fóruma. A tripartit (háromoldalú) elven működő és Érdekegyeztető Tanács névvel újjáalakított fórum lényegi feladatainak meghatározásával kezdte meg munkáját. A vitában Forgács Pál (FSZDL) felvetette, hogy az ismetelt drasztikus áremelések előtt a kormány nem konzultált a munkavállalói érdekvédelmi szervezetekkel, és csak a sajtóból értesülhettek a vállalati tanácsok kötelező újraválasztásáról, illetve az igazgatók megerősítéséről, pedig ilyen kérdéseknél nem lehet kikerülni az országos érdekegyeztetést. A szakszervezeti kerekasztal véleményét tolmácsolva, szükségesnek tartotta: ne csak a bér- és munkaügyi kérdésekkel foglalkozzon az érdekegyeztető tanács, hanem a kormány általános gazdaság- és szociálpolitikájával is, hiszen a 'béreket csak az árakkal, adókkal összefüggésben lehet értelmezni. A munkavállalók javasolják, hogy a fórum sürgősen vitassa meg a kormány foglalkoztatáspolitikai, privatizációs, a munkavállalói részvényprogramra vonatkozó, valamint a vállalati tanácsok újraválasztásával, és az igazgatók megerősítésével kapcsolatos témaköröket. Szükségesnek tartják, hogy mielőbb érdékvédelmi törvény készüljön. Nagy Sándor (MSZOSZ) kifejtette: ennek a törvénynek a kidolgozása hosszú munka, de elkészültéig is a három oldal által elfogadott érdekegyeztetési kódex szabályozza a teendőket. Felhívta a figyelmet arra. is, hogy hazánkban több genfi konvenciót — így például a tripartit rendszerre, a bérmegállapodásokra a kollektív tárgyalásokra vonatkozókat — kellene ratifikálnia. Hangoztatta, hogy az országos érdekegyeztetés a megfelelő középszintű (ágazati, területi), valamint vállalati tárgyalások, konszenzusok nélkül nem sokat ér, tehát igen fontos e három tárgyalási szint megteremtése. Az első Pentagonale csúcstalálkozó szerdán 10 órakor kezdte meg hivatalos programját Claudio Martelli olasz miniszterelnök-helyettes megnyitó beszédével, amelyet aztán a négy kormányfő rövid felszólalása követett. Antall József magyar miniszterelnök beszédében mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy Magyarország földrajzi fekvése, történelmi múltja, gazdasági, kulturális kapcsolatai alapján mindig is Európa szerves részének tekintette magát. Kifejtette: nemzetközi törekvéseinkben mindent megteszünk annak érdekében, hogy megteremtsük az európai integrációs folyamatokba, az összeurópai intézményekbe való teljes körű bekapcsolódásunk feltételeit. Eddigi egyoldalú politikai és gazdasági függőségünket gyors ütemben számoljuk fel, átalakítjuk korábbi politikai, katonai, szövetségesi kapcsolatainkat, és folytatjuk a nyitást a világ minden térségének irányába. A magyar miniszterelnök a továbbiakban történelmi jelentőségűnek nevezte az öt ország együttműködését, amely példát mutat a tömbök nélküli Európa számára a különböző együttműködési formák kialakításához. A közös gazdasági elképzelések kapcsán Antall József elmondta, hogy Magyarország nagy szerepet szán a magánszektornak, és számít az osztrák és olasz tapasztalatokra. Hangsúlyozta, hogy Budapest egyetért azzal, hogy a programok finanszírozása különböző forrásokból, az országok gazdaságainak fejlettségi állapotát figyelembe véve történjen. A Duna—Adria regionális együttműködés legfontosabb célja, hogy a középeurópai térség jelenlegi történelmi jelentőségű átmeneti időszakában a maga eszközeivel hozzájáruljon a biztonság és a stabilitás megteremtéséhez — hangoztatja az a politikai dokumentum, amelyet másfél napos tanácskozásuk eredményeként fogalmaztak meg az öt együttműködő ország — Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, • Magyarország és Olaszország — miniszterelnökei tegnap befejeződött velencei találkozójukon. Bizottságokban AZ ORSZÁGGYŰLÉS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK ülésén öt nagykövetjelöltet hallgattak meg. s miként a legutóbbi meghallgatáson, ezúttal is csaknem minden esetben egyhangú jóváhagyás született A testület egyetért azzal, hogy a Jemeni Köztársaságban Bayer Mihály, a Marokkói Királyságban Bényed Béla, a Finn Köztársaságban Jávonszky Béla. az Albán Szocialista Köztársaságban Póka Ferenc, Ausztráliában, illetve Üj-ZéLandon Pordány László képviselje hazánkat a diplomáciai misszió új vezetőjeként. A KULTURÁLIS BIZOTTSÁG ülésén a magyar sport anyagi helyzetével és a szellemi értékek prioritásáról szóló nyilatkozattervezettel foglalkoztak. AZ ALKOTMÁNYÜGYI, TÖRVÉNYELŐKÉSZÍTŐ ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG ülésén az önkormányzati törvényhez benyújtott módosító indítványok megvitatásával folytatták a munkát. A több száz módosító javaslat véleményezése megoldhatatlannak tűnő feladat elé állította a két napja ülésező képviselőket. Még az sem gyorsította a tárgyalást, hogy a bizottsági állásfoglalás meghozatalakor rendre leszavazta a kormánypárti többség az ellenzéki pártok részéről tett indítványokat. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Nyilvánosság - a kapuig Jól értesült szegediek szerint az élelmiszer-kereskedelmi vállalat vt-ülésén az állami vállalatot a vállalkozási szférába fordítja át a vezetőség. Így minden bizonnyal a vállalati tanács is feloszlatja önmagát. Többen* azt is tudni vélték, hogy szó lesz a vállalat igazgatójának, dr. Solymossy Margitnak „prémiumügyéről" is. Bár meghívót szerkesztőségünk nem kapott, a téma fontosságára tekintettek nyomozni kezdtünk, és megtudtuk, hogy a gyűlés időpontja: augusztus elseje, délután 2 óra. Olvasóinkat szerettük volna frissiben tájékoztatni a város legnagyobb élelmiszer-forgalmazó vállalatának átalakulásáról. A 'kapuban azonban a vállalat igazgatónője közölte, az újságírók nem vehetnek részt az ülésen, mert ott a vállalat belső ügyeit tárgyalják, s ezek nem tartoznak a nyilvánosságra. Különben is — érvelt —, jogszabályszerű minden. Hogy mi minden? Arról nem kaptunk bővebb információt. így kérdéseinket most olvasóinkkal vagyunk kénytelenek megosztani: Mitől „belügy" az állami vagyon további sorsa? Miért kellett az elmúlt héten sürgősen újjáválasztani a vállalati tanácsot, ha az új formával úgyis megszűnik? Netán a mostani, utolsó szavazáshoz volt ez olyan fontos? Kik vásárolhattak részvényt a vállalat vagyonából? És végül: ha minden jogszerű, miért kell a kapu előtt megállnia a nyilvánosságot képviselő újságíróknak? Az igazgatónő még ipiegígérte, hogy a gjyúlés utáni napokban, akár már ma is, közli velünk, mi történt a vt-n. Ám nem vagyunk bizonyosak afelől, hogy kizárólag igazgatói interpretációban vagyunk képesek korrektül tájékoztatni olvasóinkat. (rafai) EGY BÉGI ÉS EGY tJ NYÁRI ÜDVÖZLŐLAP SZEGED SZtvCBOL Aktakupacok a cégbíróságon Számítógépprogram, kaptafa helyett Pár napja jelent meg a közlemény: jogszabály-módosí. tási javaslatot készít elő, gyorssegélyként pedig létszámátcsoportosítást tervez az Igazságügyi Minisztérium a cégbíróságokon felhalmozódott ügyhátralékok legrövidebb megszüntetése érdekében. Az ok: a cégbíróságok szinte reménytelen helyzetben vannak, elmaradt akták tömegeivel küszködnek, ugyanakkor arra számithatnak, hogy a jövőben még lényegesen több feladatuk lesz. A megyei cégbíróságokon a késlekedés okairól, mértékéről tudakozódtam. A szakemberek azzal fogadtak, mindent kérdezhetek, csak a módosítási javaslat tartalmát ne forszírozzam, tudniillik, arról ők sem tudnak semmit. A cégbírókat, legalábbis a szegedieket, nem kérdezték meg, milyen gyakorlati tapasztalatokat szereztek január óta. Ennek ellenére egyöntetűen üdvözlik önmagában a változtatás szándékát is. A minisztérium megfigyelése helyes, (Szegeden is) állnak az akták. A három megyei cégbíró és nyugdíjas kollégájuk június 30-ig majd 850 üggyel foglalkozott, illetve foglalkozik. Emberfeletti munka. Ahogyan 'Munz Károly cégbíró elmondta, hovatovább csak a plusz kétezer forintért megváltott soronkívüli kérelmeket intézik. S ez elég veszélyes dolog, hisz az eljárási procedúra nem két fillér (szerényen számítva az összes költség úgy ötvenezer), tni ahhoz képest az elsőbbséget biztosító kétezer. Megadja mindenki, s ezzel vége is a differenciált intézkedés lehetőségének. A cégügykupvacok nemcsak azért növekedtek, mert sok a vállalkozó. Nem haladnak eléggé a cégbírósághoz benyújtott kérelmekben és mellékleteikben hemzsegő hibák miatt sem. Jóllehet, maguk a cégbírák is most tanulgatják szakterületüket, tapasztalataik szerint a kérelmeket ellenjegyző jogász kollégáik jelentós vésze — ügyvédek, jogtanácsosok — feltűnően tájékozatlan: elemi hibákat vétenek, hagynak az iratokban. Ezek javításával is sok idő telik, közben pedig romlik a vállalkozók p>énae. Egyébként az eljárási szabályokat egyértelműen bürokratikusnak tartják a cégbírák, s még ennél is nagyobb baj, hogy ahányan vannak, anynyi féleképpjen értei meznetik az intézkedések módját Ugyanis, nincs kaptafájuk. Van viszont az ország valamennyi cégbíróságára érvényes számítógépprogramjuk. Elképzelhető, mit érnek az adatok, statisztikák, amelyeket az egymástól különböző eljárási módot alkalmazó bíróságok készítenek. Éppen e kaotikus állapotokról volt szó, amikor mintegy annak bizonyítására lépett a cégbírói irodába egy kft. jogi képviselője. Papós László pjontosan a jogszabály egyforma olvasata miatt kereste meg a cégbírót. ö már túl van az engedélyeztetési tortúrán (két hónapig tartott). A törvénymódosítást indokoltnak tartja, mert szerinte is számtalan értelmezési problémát, jogbizonytalanságot okoz a jelenleg hatályos. S még egy furcsaságot tett szóvá. A félreértés óhatatlan, ezért sok minden múlhat a cégbírák jóindulatán. Melyet, mint főkegyúri jogot, a szimpjatikus ügyfelek esetében gyakorolhatnak (segítenek, magyaráznak, nem büntetnek) az ellenszenvesektől p>edig megvonhatják. Ez a lehetőség — amelyre a bíró azt mondta, köszöni, nem kéri — magában hordoz egy sokallta nagyobb veszélyt: a megvesztegethetés látszatát kelti. Ebből pedig, remélhetőleg senki sem kén-úgyhogy valóban ideje a jogszabály-módosításnak, több cégbíró foglalkoztatásának, s nem ártana megkérdezni a változtatás előtt őket sem. M. E. <