Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-29 / 186. szám

1990. július 29., vasárnap Sajtó 3 Financial Times A sajtoprivatizalas félelmeket kelt Magyarországon A külföldi tőke mélyebben behatolt a sajtóba, mint bármely más iparágba A magyar tájékoztatási eszközök olyan hatékonyan tették próbára és tolták ki annak határait, ami az elözö rezsimben elmondható volt, hogv egyesek szerint amil a Szolidaritás elért ILengyelországban, azt Magyarországon a sajtó csinálta meg. Most, hogy minden kommunista tabu megdőlt és inkább a gazdasági, mint a politikai reformé az elsőbbség, újra a sajtóban teszik próbára a liberalizálás határait, mert a privatizálás kap­csán a külföldi beruházások mélyebben és nyilvánosabhan behatoltak az irott sajtóba, inint bármely más iparágba. To­vábbá. a tájékoztatási eszközök ágazata szolgáltatja azokat az eseteket, amelyek a leginkább erősítik a félelmeket a piacgazda­ságba való átmenettől. A félelmek a következők: külföldi gazdasági és kultu­rális uralom, magánmono­póliumok; kapzsi külföldi töke; és a még kommunisták által kinevezett igazgatók önérdekű „spontán privati­zálása". Ezek az aggodal­mak arra késztették a ma­gyar parlamentet, hogy bi­zottságot állítson fel a tájé­koztatási eszközök privati­zálásának vizsgálatára, és az jelentést készítsen. Jelenleg mintegy negyven országos megyei napilap je­lenik meg Magyarországon. Ezek közül öt nagy országos és legalább tíz megyei napi­lap van vagy lesz tényleges külföldi ellenőrzés alatt. Januárban Rupert Mur­doch News Corporationja megvette a Mai Nap című népszerű délutáni lap felét és a hozzá tartozó hetilapo­kat 3 millió dollárért. To­vábbi 10 millióért Murdoch megszerezte a lap atyjának, a Reform című színes heti­lapnak az 50 százalékát, amelynek 1988-as alapítása jelképezte a nyolcvanas évek végének magyai médiaboom­ját. Márciusban Róbert Max­well Mirror-csoportja 40 szá­zalékot szerzett meg a vesz­teséges Magyar Hírlapból, a kormány lapjából, mintegy 800 000dollárért. A múlt hónapban további lapok kerültek külföldi tulaj­donba. Az Esti Hírlap, a fó esti lap, amelyet a régi kom­munista párt utódja birto­kolt. Maxwell kibontakozó magyarországi médiabiro­dalmának része lett. A Ma­gyar Nemzetben, a kommu­nista népfrontszervezet te­kintélyes napilapjában 45 százalékos érdekeltséget akart szerezni a Dagens Ny­heter nevű svéd lap. Az egy­milliós példányszámú Sza­bad Földet 100 millió forin­tért megvásárolta a Közép­Európai Fejlesztési Társa­ság. A legtöbb vitát az váltotta ki, hogy az Axel Springer Budapest, a nyugatnémet sajtómágnás budapesti le­ányvállalata manipulati'v módon megvásárolt hét me­gyei napilapot, amely a volt kormányzópárthoz tarto­zott. Állítólag három to­vábbi is egyezményeket írt alá egy osztrák csoporttal. Továbbá, amikor az új te­levízió- és rádiócsatornakra vonatkozó moratóriumot feloldják. valószínűleg ősszel, egy felülvizsgált mé­diatörvény után Maxwell és Silvio Berlusconi. a Finin­vest olasz vállalat vezetője az elsók között fog sorban állni engedélyért egy harma­dik, kereskedelmi, földi te­levízióállomásért. Nem meglepő, hogy á kül­földi részvétel mértéke a ma­gyar gazdasági és kulturális nacionalizmus erős hullámát indította el. Csengey Dénes, a konzervatív kormányko­alíció populista szárnyának egyik vezető alakja ilyen sza­vakkal sürgetett vizsgálatot a tájékoztatási eszközök át­vételével kapcsolatban: „Nem őrizhetjük meg nem­zeti szuverenitásunkat, poli­tikai és kulturális integritá­sunkat. ha külföldi tőkések sorban megvásárolják e la­pokat." Murdochot nemigen lehet okolni a kulturális integritás hiányáért a Reformban és a Mai Napban. Murdoch in­kább korlátozza szerkesztői­nek alantasabb kereskedelmi ösztöneit. Amikor januárban meglátogatta új szerzemé­nyeit, Töke Péter, a Reform szerkesztője szerint csak né­hány javaslata volt. „Több olvasói levél kellene; ne te­gyünk meztelen nőket a la­punkba, csak félmeztelene­ket. És csinosak legyenek." Liberális értelmiségiek gyorsan elvetik azt a gondo­latot, hogy a nyugati kom­mercializálódás áll a közízlés silányulása mögött. Szekfű András, a magyar tájékoztatási eszközök egyik vezető elemzője szerint csak rövid, de szép álom volt .ami­kor a forradalmi szakasz ide­jén az emberek sorban álltak a politikai irodalomért. „Most ugyanezek a standok kalandregényeket és pornót árulnak. De a forradalmak hálistennek nem tartanak év­tizedekig!" O a monopólium elkerülé­sének liberális törekvését hangoztatja, amihez Magyar­országnak szabályozásra van szüksége. Az, hogy a Sprin­ger-csoport megszerezhetett a húsz megyei napilap közül hetet, semmilyen versenytör­vénnyel sem került konflik­tusba. Annak sem lenne jogi akadálya, hogy Maxwell megszerezzen egy televízió­állomást a reggeli és esti la­pok mellé. A tulajdonkoncentráció azon kívül, hogy versenyelle­nes. a tájékoztatási eszközök politikai sokféleségét is ve­szélyezteti. A parlamenti eb lenzék azt gyanítja, hogy a Springer felhasználja majd uralkodó pozícióját a megyei napilapokban egy olyan kor­mány támogatására, amely éppannyira konzervatív, mint a tulajdonosok. Mivel a tulajdoiíkoncent­ráció sérti a liberálisokat, a külföldi tulajdon mértéke pe­dig a kulturális nacionalistá­kat, így a magyar tájékozta­tási eszközökben való kül­földi kereskedelmi érdekelt­séget alátámasztott tényezők szembekerülhetnek az új konzervatív kormány önje­lölt merkantilistáival. Az utóbbiak bírálják a helyhez nem kötött külföldi vállalatokat, amelyek gyors profitot szereznek a magyar piacon, majd hazautalják azjt, a magyar fizetési mérleg ro­vására. A lapokba beruházó kül­földiek általában lemondtak a pénz hazautalásáról a kö­vetkező néhány évben, de a gyors haszon önmagában is gyanússá teszi őket. Boda György, a Mai Nap pénzügyi igazgatója úgy becsüli, hogy a beruházás 12—18 hónap után térül vissza, gyorsab­ban, mint bármely más ma­gyariparágban. Ez mutatja a jövedelmező­ség drámai növekedését, amit a nyugati piaci, forgal­mazási és elszámolási szakér­telem, a nyomdai és kompu­tertechnika hozhat magával. De tükrözi egyes tájékozta­tási eszközök alacsonyan megszabott eladási árát is. Ennek oka gyakran az, hogy az eladást nem a tulaj­donosok kezdeményezik, ha­nem az igazgatók, akiknek fó törekvése állásuk megőr­zése, és nem az. hogy a leg­jobb árat érjék el. A tájékoztatási eszközök különösen szenvednek attól a jelenségtói, amit a magya­rok „spontán privatizálás­nak" neveznek; ennek okai. hogy sok főszerkesztőt a kommunisták neveztek ki. és fél az állami szektorbeli tisz­togatásoktól, továbbá, hogy sok lap a régi kommunista párt utódjának és fedőszerve­zeteinek vitatott tulajdona. A Springer például semmit sem fizetett az általa átvett megyei napilapokért: sem az értékes elófizetőbázisért. sem a berendezésekért. Egy­szerűen átvette a személyze­tet. amely félt munkahelye elvesztésétől, átvette a va­gyon többi részét és arcátla­nul kijelentette, hogy telje­sen új lapot indít. Egy magyar—amerikai ve­gyes vállalat nagyon hasonló módon szeretné megszerezni az egyik kábcltclevízió-csa­tornát. Senki sem kétli, hogy a Springer túllőtt a célon. De legalább arra késztette a ha­tóságokat. hogy valahol meg­húzzák a határvonalat. N apjainkban heves viták dúlnak a honi sajtó jövőjéről, milyenségéről. Az alábbiakban egy Kívülálló objektív véleményét közöljük arról, hogy milyen elvá­rások támaszthatók a jól szerkesztett, modern hírlapírással kapcsolatban. A cikk — melyet fordításban adunk közre — a St. Louis Post­Hispatch című lapban jelent meg IMXX. már­cius 17-én. Szerzője a magyar származású amerikai sajtókirály, Pulitzer József unokája, aki maga is sokat tapasztalt főszerkesztő, az Egyesült Államok egyik jelentős média-társa­ságának elnöke. Néhány évvel ezelőtt történt visszavonulásáig a családja nevével fémjelzett díjak kuratóriumának oszlopos tagja volt. Az írás közlésének további aktualitást kölcsönöz még az is. hogy ezentúl Magyarországon is kiosztják a szigorú kritériumok alapján oda­ítélt Pulitzer-díjat, továbbá Pulitzer űr rövide­sen hazánkba látogat. Cs. A. Milyen legyen a sajtó ? — Ahogyan egy Pulitzer látja KI A JÓ SZERKESZTŐ? A szerkesztő mindenekelőtt rendelkezzék nagyfokú kíván­csisággal. s folytonos, lanka­datlan érdeklődéssel hatoljon a helyzetek mélyére, hogy minél jobban megértse azok lénye­gét. E téren mindig a kétkedés kell. hogy vezesse. Rendelkezzék olyan értelmi képességgel, amely meg tudja különböztetni a fontosat a lé­nyegtelentől. Hogy ennek át­gondolására mindig módot ta­lálhasson. a szerkesztőségben olyan munkatársakra van szük­sége. akik hozzásegítik ahhoz, hogy a különböző események­ről. emberi szituációkról alko­tott véleménye minél helytál­lóbb legyen. Azon kell lennie, hogy elóér­zeteit és fantáziáját a józan ész tartsa kordában, „második ér­zékszerve" pedig legyen képes elárulni, hogy mifcaz. ami érde­kes vagy aggasztó a közvéle­mény számára, s jelezze az ese­mények által előrevetített ár­nyakat. A széles látókörnek feltétlenül magas szintű szak­mai felkészültséggel kell páro­sulnia. Az illető szerkesztő legyen képes az eseményeket és a szi­tuációkat határozott, intellek­tuális fényben vizsgálni és oly módon bemutatni, illetve mun­katársaival úgy ábrázoltatni, hogy eközben a cikk témájának legjobban megfelelő stílust al­kalmazza; más szóval, az olyan stílusban íródjék, amellyel ma­ximális hatás elérése lehetsé­ges. Széles körű érdeklődésénél és tájékozottságánál fogva a szerkesztő legyen képes meg­különböztetni a felszínt a mé­lyebb valóságtól, az álarcot és ami mögötte rejlik. Ki kell tud­nia szűrni, hogy mi képezi egy­egy ügyes szónoklat mondani­valójának lényegét, ahogyan a búzát választjuk s/ét a pelyvá­tól. A szerkesztő netn zárhatja ki a cikkben leírtak jelentőségé­nek vagy értelmének interpre­tálását. ha a tények vagy a szö­vegösszefüggés részletesebb ki­fejtést igényelnek a jobb meg­értés kedvéért. A magyaráza­tot is tartalmazó tudósítások­nak azonban pártatlan, objek­tív elemzésen kell nyugodni, s mentesnek kell lenni minden elfogultságtól, értékítélettől, elkötelezettségtől, egyszóval nélkülöznie kell a szerkesztő­ségi véleményt. A szerkesztőnek óvakodnia kell a régi. megrögzött szoká­soktól. felfogásoktól, melyek elkerülhetetlenül sablonosság­hoz, beskatulyázáshoz, közhe­lyekhez vezetnek, továbbá gá­tat szabnak az újabb ötletek és az eredetiség előtt. Törekednie kell. hogy az egyéni információ­szerzés és más újságírói kezde­ményezések korszerű módon történjenek, miközben a mun­katársak szabad kezet kapnak ahhoz, hogy minél eredetibb írta: Joseph Pulitzer módon és minél szemléleteseb­ben fejezhessék ki magukat, indításaik minél figyelemkel­tőbbek legyenek. Látnia kell, hogy tulajdonképpen milyen könyörtelen versengés folyik az olvasók idejéért, amikor friss, olvasmányos stílusban igyek­szünk tájékoztatni őket anél­kül. hogy feláldoznánk a tény­szerű hitelességet. A szerkesztőnek állandó ér­deklődést kell tanúsítania a sport iránt, ami fontos eszköze annak, hogy a nyomasztó hí­rekbe belefáradt olvasót felvi­dítsuk. A sporttudósításoknak olvan stílusra kell törekedniük. amely megfelel a téma által megkívánt szépségnek és erő­nek. A szellemes, humoros, okos érvelés, avagy a hosszúra sike­rült írások sűrítése, illetve rövi­debb részekre bontásának mód­szere. továbbá a nyelvileg eset­leg helytelen, ám divatos szó­használat alkalmazása — mind olyan dolgok, melyek kísérlete­zésre és biztatásra méltóak. Ezekkel az eszközökkel persze nem szabad könnyelműen és ha­nyagul bánni, hanem megfontol­tan, ugy, ahogy azt a körülmé­nyek megkívánják. Más szóval, a szerkesztő fogadja szívesen az újítást és folytonosan buzdítsa munkatársait jó írásra. Nem szabad lemondani arról a célkitűzésről sem. hogy a tájé­koztatásnak érdekfeszítőnek, ám felelősségteljesnek kell len­nie. Feltáró-lcleplezö tudósítá­sok közlésére ezért csak akkor kerüljön sor, ha a leírt tényeket alá is támasztjuk és azok jelentós dolgokra engednek következtet­ni. „Emésztetlen, nyers informá­ció" ne jelenjék meg ebben a formában, az csupán alapjául szolgálhat további feltáró mun­kának mindaddig, amíg az elké­szült. saját lábán is megálló tudó­sítás tartalmas közlendővel nem szolgál az olvasó számára. Jómagam nem állítom, hogy mindezen célkitűzéseket sikerült megvalósítanom. Ám miután jó pár évig csiszolgattam őket. arra a következtetésre jutottam, hogy azok a szerkesztők, akik ebben az irányban mozognak, szakmai tevékenységüket gyü­mölcsözőnek és töretlennek fog­ják találni. Észrevehetik, hogy miközben a szerkesztőt v.dcíiniáltam". nem adtam receptet a politikai orien­táció kérdésében. Ezt szándéko­san kerültem, ugyanis a Post­Dispatch programja, melyet még nagyapám. Joseph Pulitzer tű­zött ki 1007-ben. rávilágít azokra a tényezőkre, melyekre mind a politikusoknak, mind az újság­íróknak oda kell figyelni. Mint­hogy ezen elvi üzenet számomra inspirációként szolgált, továbbá a jelenkori eseményekre is vo­natkoztatható. máig érvényes mondanivalóval bír. érdemes a/l emlékezetbe idézni: (a lap) állandóan harcol­jon a haladásért és a reformo­kért, sohase nézze el a/ igazság­talanságot vagy a korrupciót, mindig küzdjön a demagógok el­len, bármely párt színeiben is tűnnek fel. soha ne csatlakozzon egyik párthoz sem. folytonosan szálljon szembe a kivételezett osztályokkal és a köz megkárosí­tóival. sohase feledje a szegénye­ket. maradjon mindig hú a közjó szolgálatához, soha ne elégedjen meg csupán a hírek közlésével, legyen mindig kíméletlenül füg­getlen. sohase féljen megtámadni azt. ami rossz, legyen az akár a zsákmányoló plutokrácia. akár a zsákmányoló s/egénvek bűne." förilílottj ( Mllag Vnitra* srsias tmmmm COMMENTARY The Attributes Of A Good Editor m JotepkíNtKötele • oT Zteteftfr, * > XWHK *ot rrt» te**** U tttactvaiTxrwn ,....:.:> tmml t*<» 6**<M WC', xri 00 m'n^ • Pfl hiM te-t a «•*«<•» _ mm te tett* • Ttf^LTZa J^L^^ tt* kMte <MHM) t» * ff^Á^^?^ ^f**** * rw»w« soite - mmm w* w* 6- tej * W • ur yittrt U yt+o oojvmm etee.% tette teMtp • "Wi—ü 4*4*' oT»W * »f rtete* teZ OMKtM to Ov te— ttextr** tett ' wtattrtvátde.Pmmtt ' «•* tattwr* «* ö> <ko rtjfc mm » tat a* : um «t m- mer • t* tttar atte*. Mmmnl tat tenttem rtteut 'jussmasir "WWW. « » Imm mai WkWftt Vfctv tt. o4 t MA MVUtkON OPteté»» 11 Ko * te* iwmrtttM .^iiíW*** tó** <S» cteW 7S» «*c«r m tetet4r. KMYpte­ftttM tt tet tUotfVMTC te ttMftUK te • mef MWO tat fttdo — mjng **<N>«»«oo» «tte»xvoonv»* ~ /a. M ÜMOtf «• teterHop, aytOSH ©r f>« 0Í fcte MxrwW. te ater tcaot* tetette eu ptrr/t « utttevV ' * ' 4 <•• Mtt«te*te v M' tor». r * WÁ .wtfctteofttet tette M im tert tete* ***** MHK U tctrnaúMx^ar, (wteAtutw, <t*s*» «M tefcotpfeáfrto «•» m> u tettető t»/«oH«* •muf ti **•» tet*»o<i ttete |oo». ttetewa', .Mtfteoit ttoottwf *teW to*:­Atste tte/oteMáte BoiMtntf : W'rtt rw «*> »*c a m mittem .. a»*»*te*JMte ^nitmni.T^y!; W W4 *> oonwtttteKrt f : x atteA* 4 W* nvu*„ to N*<otb f' • :x wowvxy *• 4t»*te «tM U< pntrmaoO ro- ; yjtmmne MttteamÍMCt »< nm* : j trttert tww ooovte ufLte c< a: for­O-t <»*> V m ^ tetoÁvj : ONWH grtyvi«t«yj «<o4 ift^x,. J •: jSotetftte, wrvtt teMMfty :í I . BMJ eooCN tíxifUBwii cr»«M » aw ; FIVTME TEXTÍO, TTETR M MI>M MM > ,-tmttf > tUe.y, :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom